Néztem a goodreads-en a kategóriáit és megdöbbentem mennyi műfajhoz sorolták be (kicsit hiányos a tudásom ilyen téren ezek szerint). Pl. young adult science fiction. Ezáltal új címkék is megjelennek majd oldalt.

Szóval tetszett a regény, csak vannak bizonyos kisebb részek, amik miatt nem adhatok teljes pontszámot.

Fülszöveg:

,,A felperzselt Föld utolsó reménységét a gyöngyök jelentik: apró, rejtélyes rögök a világűrből, amelyek egész városokat képesek ellátni energiával. Az értük folyó harc résztvevői az Éghajó Közösség – politikai disszidensek, akik hatalmas hajókon élnek a sztratoszférában – és az Egyesült Párt által vezetett korrupt felszíni kormány. Jesse Fisher, az Éghajó Akadémia legkevésbé ígéretes tanonca és Cassius Stevenson, egy fiatal felszíni ügynök útjai keresztezik egymást, amikor mindketten tiltott területre tévednek a gyöngyök utáni hajszában. Véletlen találkozásuk váratlan reakciót indít be bennük, és mindkét fiút elképesztő és veszélyes képességekkel ruház fel. Miközben a szemben álló hatalmak bármit megtennének, 

hogy kihasználják ezeket az új erőket, Jesse és Cassius, mint üldözött és üldöző, az egykori Seattle romjaihoz tart, hogy megtudják az igazságot újonnan szerzett erejükről, múltjukról és a gyöngyök megdöbbentő titkáról."

Bevallom, kissé furcsa volt olvasni a regényt a <Harmónia/> után, nem szoktam hozzá hogy egy műfajból (gondolok itt a sci-fi, disztópia vonalra) egymás után több könyvet olvasok (muszáj lesz, mert a következő regény a Partials lesz) szóval nehezen rázódtam bele a könyvbe. Kissé furcsa volt a regény, a Harmónia lassan hömpölygő cselekményessége után egy in medias res kezdet váratlan volt.

Itt a molyon találkoztam először a regénnyel és nagyon szerettem volna olvasni. Ezután kaptam recenziós példányt, aminek nagyon örülök.

Szóval akkor kezdem stílusosan a kezdettel. In medias res, mint már fentebb említettem, vagyis egyből bele a lecsóba, egyből egy éghajós és felszíni (Egyesült Párti ha úgy tetszik) konfliktusba csöppenünk, név szerint Jesse és Cassius közös szereplésébe. (Most hangsúlyozom ez nem rossz hogy ilyen a kezdés, csak nehéz volt átállni egyik regényről a másikra, szóval ez nem hiba, ezt nem annak veszem.)

Ebben a részben (Jesse szemszöge) még kapunk egy minimális politikai vázolást, ahol az Egyesült Párt a Törvényszékkel versenyez, ki kap el több gyöngyöt a fennmaradás érdekében.

Tehát egy kicsit tömény.

Ez a töménység aztán az egész regényre jellemző lesz, aki szereti az akciódús történeteket, annak mindenféleképpen ajánlom! Szóval ezzel nincs gond, a regény olvastatja magát. Úgy éreztem viszont kicsit sok is ez a lendület, lassabban is haladhattunk volna.

Ami nagyon, nagyon és nagyon tetszett az a világkidolgozás. Nick James nagyon szépen oldotta meg, hogy cseppet sem lassultak az események, mégis ilyen szintű kidolgozást kaptunk. Hogy ne csak a levegőbe beszéljek írjak, a háttérről is írok pár sort:

Tehát a történet Jesse és Cassius történetével kezdődik, de mégis a kezdet a Skarlát-bombázás. Itt pusztult el a világ nagy része és csak a Kiválasztott városok (aki tudta fizetni az adót) kaphattak az égből aláhulló gyöngyök energiáiból. Az Egyesült párt hatalomra került és vele szemben, a Törvényszék az ,,égre" menekült, hogy vetélytársa legyen. Köztük dűl a ,,hidegháború" a gyöngyökért.

Tetszett még a gyöngyökhöz fűződő magyarázat (még a világkidolgozás részhez kapcsolódva).

,,– Nem voltam érzelgős. Ugyanúgy meg akartam nyerni azt a hülye játékot, mint bárki más. 

– Igen? Én meg egy repülő kutyát akarok, ami visszafelé elugatja az ábécét. Vannak dolgok, amelyek nem válnak valóra öcsi."

A szóhasználat nekem tetszett, ifjúsági könyvhöz tökéletes. Nem tudom, nem voltam olyan hangulatban most, de tetszettek a cinikus mondatok (még idézetként hozok párat). Szóval ez is plusz pont a könyvnek.

Itt a karaktereknél elérkeztünk egy olyan ponthoz, amit nem tartok a legjobb megoldásnak és az maga Jesse alakja. Jobban el tudtam volna képzelni lányként, mint fiúként, szegény olyan szerencsétlen volt. Egyszerűen zavart az állandó botladozása, a felszínen is csak egy-két jó megmozdulása volt, különben eltolt mindent. Szerintem jobb lett volna, ha lányként ábrázolja az író és akkor esetleg a romantikát is behozhatta volna. Jajj, egy tiltott szerelem Cassisussal... vagy csak én vagyok ilyen Rómeó és Júlia történet központú?

*SPOILER*

Az a baj, hogy a botladozásaira a végső megoldás sem hoz választ, mert akkor Cassiusnak is olyannak kéne lennie, nem? 

*SPOILER VÉGE*

A romantika szál egy picit felesleges volt, aranyos volt az az egy darab jelenet, de annyira nem jött át az érzelem. Nem kezdtem el (edzőteremben olvastam) ugrálni, hogy éljen összejöttek, hanem semlegesen továbblapoztam. Az író erre kicsit jobban ráfókuszálhatott volna. Plusz látom én, hogy próbálkozott egy szerelmi háromszöggel, csak sajnos elég gyatra lett. Vagy a szerkesztő töröltette, mert itt nagy hiányérzetem van.

Lehet hogy jobban ment volna az a fajta tiltott szerelem, mint ez a három éve tartó.

Az elkövetkezőekben még Cassisus és valaki másnak a szerelmére vagyok kíváncsi. Jajj remélem lesz ilyen!

,,Cassius most először néz Evára. - Biztosan te vagy a harmadik muskétás, mi? Sajnálom, hogy a csapattársaid cserbenhagytak, szépségem.

- Ha még egyszer szépségemnek szólítasz, letépem az arcod.

Ez Eva. Lehengerlően elbájoló."

A többi szereplő szempontjából (szóval Jesse-n kívül) Cassius alakja vitte a pálmát. Szerencsére nem fordult ki önmagából, megmaradt hűnek a teremtett karakteréhez (volt már rá példa, hogy valaki kiesett a rá osztott szerepből... khm Káprázat khm...).

Eva erős karakter, nagyon tetszett a cinizmusa bár keveset szerepelt most, azért remélem a következő részben többet fog.

Averyt megkedveltem és sajnálom ami vele történt, de kedvencem nem lett.

Kicsit kiszámítható volt a történet, bár meglepetést is tartalmazott. A három (szerintem ennyi volt) fő dolog közül kettőt simán kitaláltam, a harmadik pedig azért meglepett. Mostanában kevés könyv tud meglepni, szóval gratulálok a szerzőnek!

A szerkesztésre jellemző a két szempont, tehát Jesse és Cassius nézőpontja. Nem mindig felváltva, de elég sokszor jöttek egymás után. Jó volt ez, szeretem az ilyen történeteket.

A kötet lezárása jóra sikeredett, több kérdés is nyitott maradt. Felcsigázta az érdeklődésem a folytatásra, ami elvileg 2013. márciusában júniusában fog megjelenni magyarul.

Remélem a második részben már a világ többi részéről is lesz szó. Igaz, hogy a kötetben más kontinensekről is olvashattunk, de nagyon minimális mértékben. Kíváncsi vagyok, ott milyen a helyzet. Az Egyesült Párt világméretű szervezet vagy csak helyi, amerikai szinten mozog? Azt tudom, hogy Szibéria nagy hangsúlyt fog kapni és remélem, hogy a következő rész legalább annyira kidolgozott lesz mint ez. Amúgy angolul elvileg 2012. szeptember 8-án jelent meg (goodreads szerint).

A borító szempontjából a magyar jobban tetszik, mint a külföldi. A kötet állapota egész jó, bár puha és azokra nagyon kell vigyázni.

,, Pánikba esve tapogatózom a szobában egy gomb után. Bármilyen gomb után. Még néhány perc, és megőrülök. A szűk helyek önmagukban is elég rosszak. A sötét, szűk helyek pedig egyenesen pokoliak.

 Hősies küzdelmem során, hogy rátaláljak a villanykapcsolóra, megbotlom valamiben - talán egy seprűben - és fájdalmas puffanással elterülök a földön. Avery abbahagyja a nevetést, átmászik rajtam, és felkattintja az ajtó melletti kapcsolót. Fluoreszkáló fény villan fel a fejünk fölött, szépen megvilágítja, amint én éppen bemutatom, hogy néz ki egy tócsa."

Kedvenc szereplő: Cassius

Nem kedvelt szereplő: egy picit Jesse, mert olyan szerencsétlen

,,A föld lapos volt és élettelen, már a kígyóktól eltekintve. Már eddig is belefutott kettőbe, és bár nem nagyon vettek róla tudomást, Cassius azért óvatos maradt. Nem szerette a kígyókat, különösen nem azokat, amelyek nem valamelyik Kiválasztott Város állatkertjében tanyáztak."

Kedvenc rész: Cassius és Jesse közös részei

Nem kedvelt: -

Összesítés:

4/5 pont

Szóval egész jó kis történet, néhány kisebb hibával. De hát melyik könyvben nincsenek?

Lehet rosszkor olvastam, ha újra előveszem (egy kicsit később) akkor is fogok írni egy új bejegyzést és meglátjuk mennyire látom másként a dolgokat.

Kissé gondban vagyok, kíváncsi vagyok tudok-e a nagyon jó volt és az egyszerűen lenyűgöző jelzőkön túl mást is mondani. Hát meglátjuk.

Fülszöveg:

,,Ebben a jövőben az egyén teste közös tulajdon. Légy egészséges! Légy boldog! Akkor is, ha nem akarod. 

Utópia végre megvalósult, hála az orvosi nanotechnológiának és a társadalmi jólétet szabályozó törvényeknek. A rendszer azonban, amely az állampolgárok egészségét hivatott őrizni, ellenük fordul. Az egész emberiség egy titokzatos elme túszává válik. 

Kirie Tuan, a diktatórikus jóindulat ellen egykor öngyilkossági kísérlettel lázadó lányt a múltja kísérti, miközben az Egészségügyi Világszervezet tagjaként versenyt fut az idővel, hogy megmentse világát. 

Te mit adnál meg azért, hogy harmóniában élhess magaddal?"

Először a molyon találkoztam a könyvvel, egyből megtetszett a borítója alapján, a fülszöveg pedig ahhoz a döntéshez segített hozzá, hogy szeretném a magánkönyvtáramban tudni a művet. Ekkor kaptam recenziós példányként a könyvet (itt is köszönöm).

Akkor rendhagyó módon kezdem a borítóval. Szerintem a magyar nagyon szép lett. Nekem az angol nem tetszik (később képek formájában láthatóak lesznek a borítók) bár nagyon illik a regény hangulatához, a japán pedig nagyon, mint anime és manga rajongó alappá teszi hogy kedveljem és nagyon szeretem a manga stílust. Különben a kedvenc a magyar, főleg a szöveggel együtt.

A kiadásról egy rossz szavam sincs, nagyon igényes lett, puha kötésről van szó.

Nekem ez nagyon ütős kezdés volt. A fülszöveg, a belső szöveg is (jajj ha bemásolnám, nem tudnám megállni akár az egész könyvet beidézhetném ide). Nagyon szeretem az ilyen történeteket. Ez nem volt éppen értelmes gondolat, szóval kifejtem.

Adott az emberek világa, a Nagy katasztrófa után vagyunk (ami lehetne a hidegháború alternatív befejezése is) és az Öregek félnek hogy újra bekövetkezhet az a nagy népirtás ami Katasztrófa idején volt. Mivel atomfegyverekről van szó, a világ nem biztonságos többé. Az ökotársadalom tagjaiba beinstallálták a WatchMe-t, ami képes sokféle betegséget meggyógyítani, kivéve az agyban keletkező problémákat és nem tudja megállítani az öregedést sem. Ezzel a cél az volt, hogy megpróbáljanak egy tökéletes világot létrehozni, ahol mindenki szeret mindenkit, segítik egymást és harmóniára törekednek.

Igen, csak közben nő az öngyilkosságok száma, a szeretet nemcsak segíteni képes, hanem megfojtani is. Ez a regénybeli környezet, háttér amiben főhősünk Kirie Tuan próbál igazodni.

A cselekmény kicsit lassan bontakozik ki, tele van Kirie visszaemlékezéseivel és tudományos gondolatokkal illetve filozofálgatásokkal. Minden fejezetet egy-egy nagy esemény zár.

Kirie Tuan a jelenben él, Mihie Miach árnyékával az életében. Ide-oda sodródik a mában és közben folyamatosan visszaemlékszik, a legtöbbször Mihie egy-egy monológjáról, közös iskolai eseményekről. Tetszett, ez a <recollection> tehát a visszaemlékezés és nagyon jó ötletnek tartom az etml kódok használatát, aminek hasznára a könyv végén találunk magyarázatot.

A főszereplő tehát Kirie, spirálcenzor. Neki is csömöre van ettől a világtól, ezért hogy enyhítse ezt a feszültséget ezt a munkát választotta és a ,,harmónia" és a háború határmezsgyéjére ,,menekült" el a fullasztó szeretet elöl. Tetszik, hogy az ő szemén keresztül láttam ezt a furcsa világot (ahol minden rózsaszín) és a nagyon sok kérdés amin filozofálgatott helyénvaló volt.

,,Tele volt a média a világ jelentősebb városainak képsoraival, mindenhol fegyveres katonák őrjáratoztak. 

Rózsaszín városok utcáiról készült felvételek. 

Rózsaszín városi terepszín, ami a barátságosságot hivatott sugározni a polgárok felé. 

Rózsaszín pisztolyok. 

Rózsaszín kézigránátok. 

Rózsaszín gázálarcok. 

Biztos a könnygáz is rózsaszín volt."

Az életre vetülő árnyék, Mihie Miach miatt is érdekes a regény. Az Ő karaktere igazi lázadót formáz és teljes mértékben hihetők az indítékai. Nekem egy ponton nem volt tiszta a regény, legalábbis nem tudtam megemészteni a dolgokat. Erről később írok még. Szóval Mihie logikája nagyon érdekes és jó is, szerettem olvasni a beszédeit.

,,Az irodalomnak, a könyveknek, a szavaknak akkora erejük van, hogy embert is képesek ölni. Nem tartod hihetetlenül nagy dolognak?"

A többi szereplő igazából elhanyagolható szerintem, nagyon kevésszer tűnnek fel (általában mindenki egyszer) és nem nagyon ismerjük meg őket.

A szerkesztésére jellemező a normál szövegbe ágyazott etml kódok. A nagy fejezetek is ezekkel kezdődnek. Egy kicsit gondban voltam a regény elején figyelni kellett, hiszen egy visszaemlékezéssel kezdődött, utána napjaink regénybeli Szaharája jött, majd Tokióban folytattuk tovább. Egy kicsit hiányoltam a környezet leírását, nagyon minimális volt. Akár Bagdadnál, akár Tokiónál, bár ezt nem veszem hibának, csak ilyen hangulatom volt.

A stílus szempontjából a kettősségre tudok rávilágítani. Tehát van egyszer a gördülékenység, amikor csak peregtek a lapok az ujjaim között, utána pedig jött egy tudományos rész, ami miatt lassult tempó és igyekeztem felfogni, hogy miről is van szó. Nem nehéz követni mondjuk, de azért lassítani kell az olvasási gyorsaságon.

A tudomány szempontjából ugye az a jó sci-fi, ami el tudja hitetni az olvasóval, hogy ez bekövetkezhet, ez egy lehetséges jövőkép. Itt az elején csak ámultam és bámultam, teljes mértékben sikerült lenyűgözni engem ezzel a technológiával és a világképpel, mint egy rock koncerten, legyőzött a hangzás. De a vége felé, kissé furcsának érzem ezt a másféle tudat dolgot (direkt fogalmazok ilyen ködösen a spoilerek miatt), szóval ez volt az a pont, amikor azt gondoltam, hogy ezt már nem tudom elhinni főleg a *SPOILER* tudat nélküliséget *SPOILER VÉGE*. Egy kicsit sajnálom, hogy nem lett ez jobban kifejtve és egy nagyon tömény esszenciát kapunk minden egyes tudományos résznél. Kicsit jobban megmagyarázta volna, én bármit elhittem volna Itó-szannak, mert nagyon jól ír. Azokat a díjakat (japán SF nagydíj, Szeiun-díj) méltán adták neki, sajnálom, hogy nem élte meg őket.

Én a ,,mindenek felett a lélek" irányelvet követtem volna...

Szóval jobb lett volna, ha egy kicsit hosszabb a regény, de így is jónak érzem. A fenti hiányosságok sem problémák, mert ez csak azt mutatja, hogy olvastam volna még.

Jajj igen, reakcióm a végén: Hú baz' meg!

<anger>

<silence>

<confusion> (jó ez az etml nyelv)

Összesítés: 4,5/5 pont (mert nem volt hosszabb)

Kedvenc szereplő: talán egy kicsit Miach

Utált: -

Kedvenc rész: etml kódok

Utált: -

,,Ha egy gyerek felnő, adathalmazzá válik. 

Ha egy felnőtt meghal, cseppfolyóssá válik."

,,Engelsfors. Egy apró csodás kis város Svédországban, ahol 6 lány épp csak elkezdte a középiskolát. Semmi közös nincs bennük – kivéve hogy mindegyikőjükben ősi ördögi erő lakozik. Az őszi szemeszter csak elkezdődött, amikor egy halott diákot találtak a suli egyik wc-kabinjában. Mindenki öngyilkosságra tippel. Mindenki, leszámítva a hat lányt, akik tudják az igazságot. Egy éjjel, amikor a hold kísértetiesen vörösen borítja be az eget, a lányok találkoznak a parkban. Nem tudják hogyan és miért mentek oda, csak azt tudják, hogy szükségük van egymásra a túléléshez. Azt mondják boszorkák. Egy ősi prófécia állítja, hogy ők a kiválasztottak. Ettől a naptól kezdve a gimiben már élet vagy halál a tét. És a lányoknak még sok mindent meg kell tanulniuk saját erejükről is. Az idő csak fogy. Valami vadászik rájuk, és ha nem ők találják meg előbb és pusztítják el azt, akkor ők halnak meg…"

Szóval az első találkozásunk igazából Pupilla karcainál volt, mikor láttam hogy mennyire tetszett neki a regény és rájöttem, hogy én is szeretném nemcsak olvasni, hanem birtokolni is a könyv egy darabját. A kiadónak hála gyorsan elolvashattam és így az elején írom (még sokadjára fogom szerintem), nem bántam meg (alapból ezt az érthető birtoklási gondolatot sem).

A fenti fülszöveg hűen tükrözi a lényeget, annyit írnék még, hogy a fő történés (tehát ami fent van a fülszövegben és Vérhold néven regisztrálható) előtt még nagyjából megismerjük a karaktereket, persze csak a prológus után ami egy icipicit megtévesztő de mindegy. Szóval a Vérhold már a könyv kb. századik oldala körül történik, addig szépen lassan indul a hullámvasút. Megismerjük a főbb szereplőket, tehát Rebeckát, Minoot, Linnéát, Anna-Karint (csak nekem idézi a név az orosz realista regények világát?), Vanessát és cseppet sem kicsi tiniproblémáikat. A Vérhold után pedig nincs megállás, addig sem lehet letenni a könyvet, utána már végképp nem!

Teljesen másra számítottam a trailer és a fülszöveg alapján, valami kemény horrort ami közelíti King művészetét is. Mindig elfelejtem, hogy ami ifjúsági az nem feltétlen ebbe a kategóriába esik. Borzongató volt, néha horrorisztikus -például a prológus- de nem mondanám hogy féltem tőle és ez jó volt is így (nem vagyok nagy horroros, félreértés ne essék). Szeretem az olyan könyveket amik képesek hangulatot, légkört teremteni.

Fentebb írtam a hullámvasúthoz hasonlító cselekményességről. Ez tényleg így van. Az elején kicsit laposabb a történet, a prológus után Elias tettének körülményeiről szól minden, a képességek megjelenéséről egészen addig, míg egy ismeretlen erő a parkba nem vezérli őket a Vérhold idején. Utána pedig megindul a cselekmény és egyszerűen nem lehet megállni. Mindig történik valami, sosem lesz unalmas a regény.

A szereplők kidolgozottak (milyen szerencsém van, hogy az utóbbi időben ilyet ,,halásztam", tisztelet a szürke kivételnek), a háttér rendben van. Kedvencem Minoo lett, hasonlítunk egymásra, néha megdöbbentem hogy mennyire. Kicsit Anna-Karinra is ráismertem.

Ida és Linnéa nem volt szimpatikus, bár Linnéa a maga szókimondásával egyenes jellem. Ida pedig változhat, csak nem marad ilyen ,,gonosz" hiszen érző oldala is van.

A nagyon kedvenc rész és a legjobban várt is az a boszorkányság volt. Szeretem a mitológiát, a különféle történeteket, a meseszerűséget is. Szóval sokat vártam ilyen téren és azt kell mondjam írjam, hogy egyáltalán nem csalódtam. Egy Tanács, amelyik azt sem tudja hogyan védje meg boszorkányait, egy könyv amely a saját feje után megy és olyan mint egy vén, sértődős öregasszony és a nem mindennapi lányok, akik Kiválasztottak lettek. Egyszerűen nem egy tucatregény, különleges minden ízében, minden kidolgozott lapján. Már azért megéri olvasni, hogy megnézzük hogy a két író hogyan építi fel a világot és ekkor még nem is beszéltünk a mesteri cselekményszövésről.

Beszélni kell még a szereplők kapcsán a háttérben működő problémákról, az anorexia szörnyéről, az önbizalomhiányról, megfelelési kényszerről. Erős lányokról olvastam. A páros megfelelően kezeli ezeket a problémákat.

Kicsit hiányoltam a 17. századi boszorkányról vagy az igazgatónő múltjáról az információkat, legalábbis ami volt, az számomra kevés. Nem rontja le az olvasás élményét, de szívesen vettem volna egy kicsit több múltbeli misztikumot. Remélem a második rész pótolja ezeket is. Pluszban még kevésnek érzem a Tanácsról szóló leírást, kicsit többet szerettem volna kapni róluk.

Kicsit hasonlít a Harry Potterre, hogy általában a sorozat kötetei az egy könyv=egy év koncepciót követik, valami ilyesmiről van szó itt is. (Ennyi is volt a hasonlóság.)

A gyilkos kilétét már az első harmadban kitaláltam, bár két tippem volt, de inkább az volt az erősebb, ami végül be is jött. Viszont a vége meglepő volt. Ki gondolta volna? (Kicsit hasonlít a Prófécia (http://moly.hu/konyvek/michelle-zink-profecia) c. könyvre a csavarosság, bár tény, hogy másról szól mindkét mű.)

A kötés állapota nagyon jó. Nem azt írom, hogy nem kell rá vigyázni, - mert igenis kell, a könyv érték! - hanem, hogy jobban félteném azt akit ezzel a kötettel megtámadnak, mint a regényt...

Összesítés:

Nem vonok le pontot a fenti ,,hibáért" mert ezer oldalas nem lehet és nem hiba ha azt kívánom, hogy bárcsak hosszabb lenne, szóval megkapja az 5 pontot (az 5-ből).

A borító figyelemfelkeltő, a fülszöveggel együtt ütős.

Kedvenc szereplő: Minoo

Utált szereplő: Ida néha

Kedvenc rész: Az egész, kifejezett kedvenc nincs.

Utált rész: az egy kicsit naturalisztikus leírás az elején, nem szeretem a véres részleteket