Vértestvérek Kiéhezettek Köztesvilág Maigret csapdát állít Közel a tűzhöz Sabriel Örökké a tiéd Szellemek a fejben Az Elveszettek Szigete Lux

Archive for december 2013

Vámpírok - Múlt és jelen (röviden)


Ismertető:
A vámpírhit egyidős az emberiséggel. Bár a vámpírok a különböző kultúrákban testi alakjukban eltérhetnek egymástól, egyvalami összekapcsolja őket: emberi vérre van szükségük a fennmaradásukhoz. Bram Stoker 1897-ben írt Drakulája a legtipikusabb vámpír, hatása a 21. századi vámpír irodalomban, filmekben, tévésorozatokban és videojátékokban is tetten érhető. Könyvünk áttekintést nyújt a teljes vámpír irodalomról, a népi hiedelemvilág vérszívó szörnyeitől a 21. századi népszerű vámpírkönyvek, vámpírfilmek, televíziós sorozatok és videojátékok szereplőiről. (részlet)





Figyelem! Valószínűleg rövid lesz a bejegyzés... mert nem egy hosszú könyvről van szó, főleg ha kivesszük belőle a képeket.

A vámpírokról manapság rengeteg film, könyv, musical, szappan és egyéb kiegészítő készült, napjainkban nagyon közkedvelt a téma, így elképzelhetetlen volt, hogy ne készüljön egy kötet az egész mítosz felbukkanásáról, kialakulásáról, amit a Ventus Libro kiadó el is hozott nekünk.

Értékelésem: 3 / 5 pont

Műfaj: kézikönyv.

Forrás:
http://www.idokapu.com/pic/1320356987.9488-nosferatularge-f.jpg

Kicsit aggódtam amiatt, hogy a fülszöveg sokkal hosszabb lesz, mint az egész bejegyzésem, ezért cseréltem le a fülszöveget a Kossuth kiadó oldalán találhatóval, link lentebb.

Szóval ez a könyv a vámpírokról szól, ha most poénkodnék bevágnék egy viccesnek tűnő angol mondatot, de nem fogok, így inkább kifejtem, hogy pontosan miről is van szó.
Az első fejezet egy bevezető, amely bemutatja mik a vámpírok, hogyan változott a megítélésük az évszázadok során (amiről később még lesz szó a könyvben) és a lélektanról is olvashatunk pár oldalt. Itt vannak érdekességek, de sok az olyan rész, amely később újra előjön és amik a témából készült könyvekre, filmekre, sorozatokra építenek és azt elemzi újra. Érdekes volt azoknak a bűnözőknek a tárgyalása, akiket valamikor vámpírnak tartottak. Viszont ez tényleg olyan fontos volt, hogy a bevezetőbe kerüljön? Én egy külön fejezetbe raktam volna, mert igazából ezeknek nem nagyon van közük a vérszívókhoz, néhány történelmi személyt kivéve és Vlad Tepesről egy külön fejezet is van a kötet vége felé. Ebben az első részben szó esik még a vámpokról (a női vámpírokról) és a szexualitásról is.

A második fejezetben a vámpírhit előtörténetéről van szó... és nem nagyon tudom mit írjak erről a részről. Itt olvastam először a kiásás és az ahhoz kapcsolódó biológiai folyamatok leírását, de ez a gondolat többször is visszaköszön a kötetben.

Ezután az ókor kapott önálló fejezetet, az utána következők már kontinensekre lettek bontva. Ezek a részek inkább történelmiek kronologikusan, minden egyes földrajzi egységet különvéve. Igazából ez csak az európai részre volt jellemző, a többi kontinensnél bemutatja a különféle vámpírfajtákat és ebből az egységből nem maradt meg semmi, unatkoztam olvasás közben.

Az egyik kedvenc fejezetem a Vlad Tepesről szóló volt, nagyon örültem a történelmi vonalnak, hiszen az ő történetét még nem hallottam. Ugyancsak érdekes volt az Erdélyről szóló rész is, amelyben egy rövid történelem mellett a hiedelemvilágba is bepillantást nyerhetünk. Azt nem tudom miért kell Ceausescut beleerőltetni ebbe az egész mítoszba? Egy kapcsolódási pont van és az Tergovistye.

Az utolsó két fejezetet egynek venném, azért mert Drakuláról illetve a híres könyvekben, filmekben, sorozatokban megjelenő vérszívókról szólnak. Nagy részük csak a történetek leírása, kevés az elemzés és kérdem én: minek kell még egyszer leírni miről szól az Alkonyat, vagy a Drakula? Utalni kell rá, de nem kell újra elmesélni a történetet.

Amúgy akár ez egy wikipedia montázs is lehetne könyv formában, mivel nincs szakirodalom a kontinensek vámpírjellemzésénél. Ez milyen már? Ennyi erővel akár a hasamra üthetnék és azt is mondhatnám, hogy a vámpírok angyalarcú, szivárványszínű aranyos cuki szőrmókok. Az egész képzésem alatt azt verték belém (nem szó szerint), hogy a forrás mindenek felett kell hogy legyen, ha információkat veszel valahonnan tüntesd fel a szakirodalom nevét, kiadását, stb-t. Igazából szörnyen meg lennék lepve, ha a szerző a vámpírológia nagy szakértője lenne és nem lenne szüksége semmi kutatómunkára... a képek jegyzéke viszont ott van a kötet hátuljában.

A fotók gyönyörűek, nagyon jól lettek kiválasztva, csak az a baj velük, hogy a szerző már nem nagyon tudta mit írjon még, ezért minden talált képet belezsúfolt a könyvbe. Ezzel megnőtt a kötet ára is, ami 3990 Ft (a könyv hátulján ez volt feltüntetve), viszont ennyire kevés szöveghez nagyon magas ez az ár. Ezt biztos nem venném meg.

Ilyenek a képek.
Forrás:
http://2.bp.blogspot.com/-HGXDfd-Iz2Y/UZfkaC67cHI/AAAAAAAAAQ8/4F5Fm1_qz0s/s1600/vampire.jpg
A kiadás nagyon szép, igényes és a Ventus Libro kiadó jó munkát végzett. A kötet 2011-ben jelent meg. A borító viszont nagyon csúnya, főleg a benne lévő képekhez képest.

Összességében egy olvasmányos és szép könyvről van szó, ám mégiscsak egy átlagos, keveset mondó, nagyrészt filmekből és könyvekből összeollózott szöveg, rengeteg képpel. Ebbe biztos jobban is bele lehetett volna menni (nem néztem utána a különféle népek vámpírmítoszának) és sok rész felesleges. Biztos, hogy más történetek jobban illettek volna ide, mint a jelenkori gyilkosok rémhírei.

Köszönöm, hogy elolvastad!

Rendelési lehetőség
50%-os áron lehet most kapni a Kossuth Kiadó oldalán! (2013.12.29.)

Alapadatok:
Eredeti megjelenés: 2011
Eredeti cím: Vampire Legends and Myths
Magyar megjelenés: 2011
Kiadja: Ventus Libro
Fordította: Béresi Csilla
Illusztrálta: -
Sorozatcím: -
Oldalszám: 254 oldal
Ár: 2990 Ft (Kossuth Kiadó oldalán), 3990 Ft (a könyv szerint)

Halálkeringő

Kedves olvasó! 
Köszönettel tartozom, hogy kezedben tartod második verseskötetemet. A halálnak ezer arca van. Egyszer meghalunk fizikálisan, de életünk folyamán milliószor kárhozunk el lelkileg. Meghalunk napjaink gondjaiban, egy elvesztett, meg nem valósult, dédelgetett álomban, egy reménytelen, netán elmúlt szerelem láttán is.

HALÁLKERINGŐ! 
Közismert középkori francia műfaj. Hol az egyed hívja a halált, s egy látomásszerű táncban végigjárja élete utolsó keringőjét. Ezeket az érzelemviharokat gyűjtöttem egybe ebbe a könyvbe, melyben gondolataim sugárzom, ahogyan azt 2012-ben megéltem. Klasszikus költészetben, romantikusan sóvárogva, s némi groteszk fűszerezéssel kínálva hívom én is egy utolsó táncra. 
…S talán megtanuljuk a boldogság keresése nem csak kihívásokkal teli küzdelem, hanem egy életcél is, bármennyire nem könnyű ezt az utat járni. Mindamellett a sok erkölcstelen, képmutatók előtt megmaradni becsületes embernek, de legfőképp EMBERNEK is maradni ebben a mai romlott világban.
Én nem szeretem a verseket. Na jó, ez így nem igaz, az elmúlt időszakban az Isteni Színjáték miatt megváltozott a szemléletem és talán a jövőben nyitottabb leszek a műfaj iránt. 

Már sejthető, hogy nem értek a kortárs költőkhöz. A lenti értékelésem a klasszikus költők ismeretében íródott és nem az a célom, hogy a mai művekhez viszonyítsam a kötetet, hanem hogy leírjam mi volt az, ami zavart és mi az, ami tetszett.

Műfaj: verses kötet.

Értékelésem: 3.5 / 5.

A versek többfélék, nehéz őket tipizálni és tematizálni. Nem született még annyi vers, hogy be lehessen őket osztani téma szerint és ezek a költemények nem kronológiai sorrendben vannak. Az egységek nem az adott életszakaszra jellemző legmegfelelőbb címet viselik (mert nem is ez a beosztás alapja), így marad a saját értetlenségem, hogy nem értem mi alapján lettek elosztva. 

Kritikaírás közben találtam egy, a szerző által készített felosztást, így ezt most ideírnám. Az én hibám, hogy nem így néztem a verseket, de ezt jóváteendő, megosztom. Viszont akkor nem értem, hogy miért vannak a fejezeteknek címei? Az egyből a témára vezeti az olvasót és ha nem ahhoz kötődnek, hanem a formához, akkor feleslegesek, nem? 

I. fejezet: Halálkeringő (klasszikus versek)
II. fejezet: Ébredő város (klasszikus és modern versek ötvözete)
III. fejezet: A szerelem koszorúi (szerelmes versek füzére)
IV. fejezet: Julia ébredése (modern és groteszk stílusok elegye)
V. fejezet: Életünk napjai (Életképek)

Forrás:
https://www.facebook.com/halalkeringo
A költemények a szerző saját impressziói és ezeket gyűjtötte össze itt, tehát az egyes versek az adott pillanat benyomásairól szólnak. 

Igazából a címválasztást sem értem. Próbálom elfogadni a magyarázatot, de tényleg a Halálkeringő volt a legjobb cím? Biztos, hogy most velem van probléma, mert a fülszöveg magyarázata kevés volt nekem és egy kicsit zavaros is. Most a költő megpróbál leszámolni a saját életével? Vagy minden egyes fontos esemény, ami negatívum megöl belőlünk egy részt? Nekem az Életképek vagy valami más cím sokkal elfogadhatóbb lett volna.

A Halálkeringő részben az első versnél nagyokat néztem, mert egy olyan szerelmes költeményt kaptam (Szemeid tengerében), amelyben két sor utalt arra, hogy átkozza az órát, amikor megismerte a szerelmét. De miért? A többi versszakban nincs arról szó, hogy olyan nagy baj lenne azzal a lánnyal vagy az érzelemmel.  
Úgy vettem észre ebben az egységben inkább egyszerűbb versek vannak, kevés festői képpel. A fentebb írt probléma itt is visszaköszön, mert azt hittem, hogy ez a rész a halálról, az attól való félelemről fog szólni, de volt itt költemény a hazaszeretet, dorgálás, gyász, halál, megcsalt remények témában is. Néha túl sok a modern szó, ami megtöri a lágyságot. Viszont a használt frázisok sajnos már máshol is előfordultak. ("...a lét elröppen, akár a pillanat...") Néha zavarosak a versek, de például Adynál sem értettem mindent, szóval ez nem hiba. Ha már nála tartunk, akkor meg kell említeni, hogy akár ebben a részben, akár a későbbiek folyamán is néhány költeményen az elődök hatása érződik (főleg az övé). A mostani részben a Héja-nász az avaron címűt kötöttem a Büszke szívek romjain cíművel a hangulata, témája miatt. 
A női képe csalárd vagy harcias, itt visszaköszön a korábbi szerelmi csalódás.

"A forradalom itt van,
tudásban, vágyban, a tettben,
szabad ember gondolataiban,
cselekedeteinkben."

A második részben, az Ébredő városban a fejezetcímadó vers olyan, mint Tóth Árpád Körúti hajnal c. műve a téma miatt illetve az olvasó vezetése hasonló. 
Ebben a részben is van emlékállítás egy családtag előtt emellett akadnak naturalisztikus és balladaszerű költemények is. Ez az egység is kesergő, egy kissé depresszív, de azt nem értem a vágyról szóló versek miért nem a szerelmi részhez kerültek? Nagyon kevésszer jelenik meg a remény. 
Viszont ide illenek a munkásréteg viszontagságai, a gyárakba indulók körmenete, mert a hajnal a munkába állásról szól. Ebben a részben már több fénypont volt szerintem, felvillant a szerző tehetsége, akár a lenti részletben, akár a Férgek tépnek szét című költeményben, ami kifejezetten tetszett. Főleg a csattanója. Az ilyenekért érdemes volt elolvasni ezt a kötetet!

"Szétrobbannak az égen, lángoló színek,
Mediterrán-fülledt most az alkonyat.
Azúrkék fellegek sárga lámpafénye,
Lágyan, bíborvért hasogatva fojtogat." 
(Pictura)

Forrás
A harmadik egységben, A szerelem koszorúiban is bajban voltam. Az eddigi részekben is jócskán szerepeltek ilyen versek és igazából fogalmam sincs mi a különbség azok és ezek között. Próbáltam olyanra gondolni, hogy az negatív hangvételű, ez meg nem, vagy arra, hogy az egyik visszaemlékezés, a másik a jelenkor fájdalma, de minden teóriám sorra megdőlt, így igazából nincs több ötletem. A szerelem és a vágy jelenik meg ezekben a versekben, később pedig elgyötörtség. Ez az egység inkább Petőfi szerelmes költeményeire emlékeztetett engem.
Az Alázat piramis volt a kedvencem ebből az egységből.

"Te
vagy csak
egyedül nekem.
Mily nagy az alázat,
mikor szívem a szívedért,
fohászkodva, könyörgőn lázad."

A negyedik fejezetben, a Júlia ébredésében inkább a jelenkor problémái jelennek meg, de ahogy a fentiekben megszokhattuk, vegyítve. Itt van már haiku is és nagyon tetszettek a balladás részek (Romeo és Júlia parafrázisa). A halállal is foglalkozik és úgy érzem itt jött át a legjobban a mondanivalója és azért, mert a költő itt írta bele az érzéseit a versbe. Egyre jobbak a költeményei, külön tetszett még az Altató békés nyugalma. Viszont a keserű hang itt is megmaradt, megjelenik az adósság és nemcsak magáért, hanem másokért is kesereg.
Érdekes gondolat, hogy az idő olyan, mint egy veszett kutya vagy farkas. 

"Privatizálták vágyaim,
elorozták minden kincsem,
eszeveszett magányomat,
majd átalakítom csöndben."

Az utolsó rész, az Életünk napjai szintén a jelenkorral foglalkozik és pár vers ideillőbb szerintem, főleg ha a kommunizmus is itt van. Emellett téma a részegség, plusz van itt szerelmes vers, állami kritika, egészségügy, lakótelepi kép is. Az egység fénypontja a Kórház-csönd és a Temetőben c. költemény. Ezekből jön át a legtöbb érzelem, megrendítőek. 

"Kiszáradt ajkon szóinfúziót,
csöpögtetve üvölt a némaság," 

Nekem nagyon nem tetszettek a kiszólások, a dorgálások. Emlékeim, ismereteim szerint a régiek nem így osztották a népet - hogy ne éljek szóismétléssel - hanem az általános példát vetítették rá a társadalomra és nem az egyént szidták meg. Hirtelen nem is ugrik be, hogy olvastam-e már olyat, hogy valamelyik költő kiszól az olvasóhoz. Természetesen nem zárom ki ennek a lehetőségét, de ugyanabban az esetben is ugyanígy reagálnék. Itt igazából felháborodtam, mert jogtalanul lettem leszidva és én már csak ilyen vagyok, ez nem tetszik. Ezen finomítani kell, mert ha a többi olvasó is olyan sértődős mint én...
A másik ami nagyon nagyon kényelmetlen volt, az a devizahitelesek helyzetére vonatkozó költemények sora. Egyszerűen csak rosszul éreztem magam. Plusz számomra olyan tájidegen volt a téma - jobb szó nem jut az eszembe -, annyira nem ehhez vagyok szokva, főleg nem a szépirodalom területén. Plusz túl sok a panaszkodás és nagyon kevés a pozitív gondolat. 

A versekből megtudhatunk pár életrajzi utalást (pl. a szerelem élménye, de ez sem teljesen tiszta). A pénzügyi gondokat valószínűleg a szerző is megtapasztalta, de nem mindig tűnik úgy, ilyenkor túl távolról ír a helyzetről. 

Nagyon tetszett a kötet borítója és a kiadás is. A Halálkeringőt az Underground Kiadó jelentette meg 2013-ban.


Köszönöm, hogy elolvastad!



Alapadatok:


Eredeti megjelenés: 2013
Eredeti cím: -
Magyar megjelenés: 2013
Kiadja: Underground Kiadó
Fordította: -
Sorozatcím: -
Oldalszám: 154 oldal
Ár: 3400 Ft (Bookline ár)


Boldog Karácsonyt!

Szeretnék Boldog Karácsonyt és Kellemes Ünnepeket kívánni minden kedves Olvasónak (illetve Idetévedőnek)!


Itt őszinte gondolatokat szerettem volna írni, de azt hiszem az majd a nagy összegzésre marad. Addig is, kérlek, legyetek boldogok!

Várólista csökkentés 2014-ben is


Fő listám:
Cassandra Clare – Libba Bray – Claudia Gray – Maureen Johnson – Sarah Mlynowski: Vacations from hell
Marie Lu: Legenda
Dan Krokos: Hamis emlékek
Rachel Caine: A morganville-i vámpírok 1. – Az üvegház
On Sai: Calderon, avagy hullajelölt kerestetik
Michael Grant: Köddé váltak
F. Scott Fitzgerald: A nagy Gatsby
Scott Westerfeld: Leviatán
Dan Wells: Nem vagyok sorozatgyilkos
Lilian H. AgiVega: Az elveszett tündérfalu
Marissa Meyer: Cinder
Francine Rivers: Leplezetlenül

Alternatív lista:
Cyn Balog: Fairy Tale – Tündérszerelem
Richelle Mead: A szukkubusz dala
Stephenie Meyer: A burok
Kerstin Gier: Zafírkék
Katharina Hagena: Az almamag íze
Jean-Christian Petitfils: Méregkeverők
E. L. James: A szürke ötven árnyalata
Alexandra Adornetto: A pokol jegyese
Sara Shepard: Pretty Little Liars
Ildefonso Falcones: Fátima keze
Isabel Wolff: Mesés ruhák kalandjai
XVI. Benedek – Peter Seewald: A világ világossága

Mindig várom az év ezen részét, szeretem kiválasztani az olvasásra szánt könyveket. A fenti lista komoly összevetések, osztások, szorzások végeredménye. Volt egy korábbi prototípus is, de azt nem tartottam elég jónak, motiválónak, így változtattam rajta. A mostaniban főleg azok a könyvek foglalnak helyet, amelyeknek azonnal nekiesnék, de valamiért még tartom magam.

A Vacations from hell tavalyi karácsonyi ajándék volt, illene már elolvasni, illetve nagyon kíváncsi vagyok az antológiára. Emlékszem, először Cassandra Clare miatt akartam a kötetet, de számomra Libba Bray is meggyőző most már. Amit külön kiemelnék az A nagy Gatsby, ami sehogy sem akart a könyvtárban lenni ez évben (gondolom a film mindenkinek felkeltette az érdeklődését), így most nagyon remélem, hogy a következő évben bent lesz. A Calderon, avagy hullajelölt kerestetik magyar szerző műve és nagy nevek ajánlják, mint például Nima, szóval a jó történet mellett más okaim is voltak, hogy felrakjam a listára. Az elveszett tündérfaluval motiválnám magam a Második Atlantisz felé fordulásra, amúgy az első rész nagyon tetszik, de sajnos még nem tudtam befejezni. A többi könyvről nem tudok többet írni, otthon porosodnak a polcon és várnak a sorukra.

Az alternatív listán lévő A szürke ötven árnyalata türelmesen várja sorát, már lassan két éve félbehagytam. Muszáj elolvasnom, ezt nem fogom feladni, még akkor sem ha belehalok az unalomba. A pokol jegyesét már egy ideje nézegetem, le akarom zárni végre ezt a sorozatot, még akkor is ha a harmadik részt csak angolul fogom tudni olvasni. Nem úgy néz ki, hogy az I.P.C. Mirror ki szeretné adni... Mindegy a második már itt van. A világ világossága pedig azért került fel, mert református lévén nagyon érdekel a katolikus ág és a pápa is. Igaz, hogy már nem Ő az egyházfő, de ezért még érdekel a személye. A Fátima keze pedig egy böhöm nagy könyv, de szerintem ez is ilyen spirituális, vallásos út, sajnos Coelho elrontott könyve, A portobellói boszorkány jut róla eszembe. Remélem elmossa ezt az érzést a kötet.

A mostani célkitűzés pedig az, hogy az összes könyvet elolvasom a következő évben. A fentiek közül nagy számmal képviselteti magát a Könyvmolyképző kiadó, de a HarperCollins, a Főnix Könyvműhely, az Agave Könyvek, az Egmont kiadó, az Európa kiadó, az Ad Astra, a Fumax, az Aba, az Alexandra kiadó, a Harmat Kiadó, a General Press, az Ulpius-Ház, az I.P.C. Mirror, a Kiss József, a Sanoma, a Duna International is, tehát elég vegyesen választottam.

Ez a poszt egy gyűjtőként funkcionál, ezeket fogom kiegészíteni a linkekkel, ha készen lesznek.

A Rovásember

Fülszöveg:

Egy pörgős, rendkívül élvezetes sötét fantasy regény.”
The Miami Herald


„Képzeletgazdag és izgalmas könyv. Brett lebilincselő első regényében jól keveri a fantasy és a horror műfaját.”
Library Journal


„Meggyőző bemutatkozó regény a régimódi hősiességről.”
– The Charlotte Observer

Ahogy napnyugta után beköszönt a sötétség, megjelennek a magványok (blogger: magúrok): természetfeletti erővel bíró démonok, akik izzó gyűlöletet táplálnak az emberiség iránt. Évszázadokon át uralták az éjszakát és az emberekre vadásztak, akik mágikus rovások mögött kerestek menedéket. E hatalommal bíró jelek eredete elveszett a legendákban, védőerejük pedig rémisztően törékeny. Mindez nem volt mindig így. Egykor a nők és férfiak egyenrangú ellenfelei voltak a magványoknak, de azok az idők már elmúltak. A démonok éjről éjre erősödnek, míg az emberek csoportjai egyre csak fogyatkoznak a kíméletlen öldöklésben. Most, hogy a jövőbe vetett remény múlóban van, három fiatal, akik túlélték a démonok vérengzését, megpróbálják véghezvinni a lehetetlent. Elhagyják a rovások hanyatló védelmét, hogy egy elkeseredett küldetésben tegyenek kockára mindent a múlt rejtélyeinek felkutatásáért. Együtt szállnak szembe az éjszakával.

„Nagyszerű, akcióval és feszültséggel teli történet.”
– Terry Brooks


Figyelem a kötet a Démon-ciklus első része!

Megtisztelve érzem magam, hogy olvashattam a könyvet és nagyon örülök annak is, hogy a kezembe akadt A Rovásember. Hiába, nem vagyok képes becézgetni ezt a könyvet, mert nem lehet és nem is nagyon illene rá.
Azt hiszem hiába kerülgetem, csak le kell írnom: megvan a 2013-as év legjobb könyve! Sokáig azt hittem a Ready player one lesz az, de a Könyvmolyképző kiadó átírta a helyezéseket és pontszámokat, így most toronymagasan vezet A Rovásember. Ez volt az a pont, ahol a Hard Selection kiadói sorozat a kedvencemmé vált, bármi ami ott jelenik meg, azt el fogom olvasni, ez már biztos.

Értékelésem: 5 / 5.

Műfaj: dark fantasy.

Itt még annyit meg kell jegyeznem, hogy eddig csak az ifjúsági fantasy könyveket szerettem. Igen, idáig.

Forrás

A történet három gyermek - Arlen, Leesha és Rojer - életéről szól, akik mindhárman megtapasztalják, hogy a Magból feljövő démonok milyen pusztítást képesek végezni az emberek falujában éjszaka. Magúroknak nevezik őket és a legnagyobb fegyverük a félelem.
Arlen édesanyja megsérül egy démontámadás során a férje gyávaságának köszönhetően és hogy ezt jóvátegye elindulnak a fiával egy másik faluba, hogy gyógymódot találjanak a démonlázra ami akár meg is ölheti a nőt.
Rönkösfalván is támadás történt az éjjel, ezért Leesha és családja sietnek, hogy segítsenek a túlélőknek. A lány aznap jobbkeze lesz a falu Gyógyfüvészének, Brunának, és végül megmenti a gyógyító életét is.
Rojer három éves, mikor megtörténik a baj. A faluja - Hídfalva - megkopott rovásai miatt a magúrok támadásba lendülnek és a fiú csonkolt ujjai őrzi annak az eseménynek az emlékeit. Egy Zsonglőr, Arrick, magával viszi édesanyja utolsó kéréseként és sajátjaként neveli fel a fiút.
Igazából még írhatnék a szereplők életútjáról, mert a fentebbi rész csak a három fiatal történetének kezdete és a regényben az ő felnőtté válásukról, illetve jellemük és gondolkodásuk formálásáról olvashatunk.

Az első oldalak olvasása közben kicsit furán éreztem magam, mert csak kapkodtam a fejem a világkidolgozás és az alapinformációk miatt. Úgy éreztem az író beledobott a sűrűjébe. Viszont hamar belerázódtam az eseményekbe, amelyekben bővelkedik a könyv és nem volt megállás a végéig. Nemcsak a cselekményesség miatt, hanem azért is, mert lenyűgözött a teremtett világ. Atyaég, elgondolkodtam rajta, vajon én mit tennék, ha minden este körbezárnának a démonok és sehova sem tudnék menni.

Nem szeretem ezt a szót használni, mert túlságosan erős érzelmeket fejez ki, de most muszáj: imádtam ezt a regényt. Folyamatosan történik valami és nagyon jól vegyített a szereplők párbeszéde, a gondolata a történésekkel. A kötet izgalmas és nagyon véres. Egyesek a horrort is a kategóriák közé sorolták, bár nekem semmi félelmetes nem volt benne. Azt viszont aláírom, hogy brutális és durva a világ, ahol az ember legtöbbször ugyanolyan gonosz, mint a démonok, amelyektől fél. A Rovásembert nem ajánlom olyanoknak, akik nem bírják a naturalisztikus leírásokat, viszont olyanok bátran olvashatják, akik szeretik a kemény történeteket. A regény nem kegyelmez, kész érzelmi hullámvasút.

A könyvet négy részre osztotta a szerző és mindegyik egy-egy dátumhoz illetve helyszínhez kapcsolódik. A fejezetek felett pedig annak a jelképe található, akiről éppen szól az egység.

A könyvben szereplő térkép angolul.
(Katt a képre és nagyobb lesz.)
Forrás
Első kedvencem, a világkidolgozás, nagyon mesteri. Nemcsak a falvak, városok helyzetéről van szó, hanem a démonokról, a vallás szerepéről és a társadalomról is. Nagyon részletes és kigondolt a könyv és már régóta nem olvastam ilyen részletességgel megírt művet. Bámulatos a szerző fantáziája és csak csodálattal tudok adózni neki.
A társadalom felépítése nagyjából ugyanúgy szerveződött mindenhol, igazából a legnagyobb eltérést a legtávolabb fekvő Krázia mutatja, ahol erőteljes férfiuralom érvényesül. Viszont nem is olyan meglepő módon a Gyógyfüvészek itt is csak nők lehetnek és nagy tisztelet övezi őket. Krázia társadalma a mi világunk iszlám országainak képére hasonlít, folyamatosan erre gondoltam az ott játszódó részeknél.
Néhány városban tisztelik a nőket és a matriarchális jelzőt nyugodt szívvel tehetem volna oda akár Milnhez, vagy Tölgypatak községhez. A városokban több kasztra osztódott a népesség, legalul a Koldusok vannak, őket a herceg sem akarja támogatni, mert nem dolgoznak.
Külön tisztelet övezi a Szentembereket és az itteni vallási kép a maga Szabadítójával erősen hasonlít a kereszténység alapjaihoz. Tehát az emberek "elkényelmesedtek", nem veszik kezükbe a saját sorsukat, várnak a Szabadítóra, aki majd győzelmet arat a magúrok felett.
"Az emberiség három évszázadon át tétlenkedve várta a Szabadító érkeztét. Ő csak egy legenda. Soha nem fog eljönni, és az embereknek illene rájönniük végre erre és kiállniuk önmagukért."
A Fullajtárok a Szabad Városok illetve a falvak által legbátrabbnak tartott emberek, akik járják a vidéket a hordozható rováskörükkel, árukkal kereskednek és híreket, üzeneteket közvetítenek.
"Egy hatalmas világ vár azokra, akik szembe mernek nézni a sötéttel."
A legkisebb dolog, a káromkodás is idomult a démonokhoz.

Az emberek képtelenek lennének megvédeni magukat a démonokkal szemben és ebben segítenek a rovások, amelyek távol tartják a lényeket a házaktól. A rajzolásuk szabályai kötöttek és a céhekben lehet megtanulni a rovásvetést. Igazából az eredetről, a főbb szabályokról és a jelek alakjáról nem sok szó esett, de nem is volt ez olyan lényeges. A filmesjogokat már meg is vették, elég lesz ott találkozni ezekkel.

Többféle démon garázdálkodik a könyvben és tetszett az, ahogyan a szerző a tájhoz igazította a lények jelenlétét. A sivatagban kevés ember van, ott sokkal kevesebb magúr jelenik meg és nagyrészt csak homokdémonok. A falvak és városok környékén már fa-, tűz-, kő- és széldémon attól függően, mely helyek az ideálisak számukra. Arra a kérdésre, hogy miért jelentek meg a Földön, nincs válasz, de a Szentírásban van egy feljegyzés erre vonatkozóan, amit kevesen kérdőjeleznek meg.

A történelem részeire is figyelt a szerző, ez a használt dátumokban is visszaköszön. A visszatérés utáni háromszázas években vagyunk, a második démonháborúban, a Pusztítás korában, a Tudomány kora után. Az igazat írva eszembe jutott, hogy akár egy világégés után is lehetnénk, pont úgy, ahogy a Tövisek hercegében is olvastam, de Brett erre rácáfolt a korábban létezett királyságok leírásával.

A rováskör, a démon és szerintem Arlen.
Forrás
A szereplők hús-vér emberek, hibákkal, lehetőségekkel és bátorsággal. A könyv háromnegyedéig a kedvenc szereplőm Leesha volt, Arlent pedig a könyv végére szerettem meg és azért, mert a szerző az ő személyiségét tette a legösszetettebbé. Igaz, hogy Leesha és Rojer karaktere sem sablon, de mégis Arlennél éreztem át legjobban, hogy miről szól a fejlődése. Sokkal hangsúlyosabb szerepet kap a regény során ő és sokkal erősebb a benne végbement változás, mint társaiban. Az tetszett a legjobban a jellemében, ahogy megjelentek a kétségek és nem szállt el önmagától. Az út, amit választott nem könnyű és éppen ezért tisztelem.
Leesha tele van jóindulattal és őt ezért kedveltem meg. Az élete Bruna segítségével terelődött a megfelelő irányba és ezért az idős Gyógyfüvészt is nagyon szerettem.
"Mindig is azt reméltem, hogy egy napon egy olyan emberrel találkozom, aki beleillik az életembe, ahelyett hogy ő várná el tőlem ugyanezt."
Rojer három éves a regény elején és akkor szenved el egy támadást, ám szerencsésen megmenekül, amit nem sokan mondhatnak el magukról. Arrick egy unszimpatikus figura, de a kötet közepe felé kiderül, hogy nemcsak rossz tulajdonságai vannak. Az ő kapcsolatuk különleges és róluk legszívesebben így írnék, de Rojer önmagában is értékes és erős ember. A hegedűjével csodákat művel és megpróbál felülemelkedni a félelmén.
Mindhármuk élete a szembenézésről szól, a bátorságról és arról, hogy nem adják fel. Mindegyikük erős. Az életükben persze akad akadály, amely megtorpanásra készteti őket, de ha kell, akkor helytállnak. A világunkban is nehéz legyőzni a félelemet, de a démonokkal szemben sokkal nehezebb, főleg ha a bujkálás az általános példa.

A Rovásember.
Forrás

A romantika nemcsak a kötet végén, hanem a közepén is megjelenik, bár nem ugyanolyan formában. Azon gondolkodom, hogy felesleges-e, de egyáltalán nem az. Mindkét személy a jellemfejlődést segíti és emiatt szükségesek.

A következő rész A Sivatag lándzsája lesz, amelynek megjelenéséről nem sokat tudok. Nem olvastam el a kötet végén lévő beleolvasót, mert akkor ott vesztem volna, de annyit megtippelek, hogy a kráziaiak még igencsak sok problémát fognak okozni. Az ő esetükben azt érzem, hogy a többiek ellen fognak majd harcolni. A Zombiháború egyik túlélőjének szavai jutottak eszembe: mi fog akkor történni, ha megölik az összes ellenséget? Vagy újat keresnek, vagy elpusztítják önmagukat...
"A legendáknak hatalmuk van. Ne vesd meg őket ilyen könnyedén!"
A Rovásember a Könyvmolyképző kiadó gondozásában jelent meg 2013-ban.

Összesítve: IMÁDTAM!

Tőlem kapott jelölések a nagy 2013-as összesítés előtt:
Legjobb regény (2013).
Legjobb világkidolgozás.
Legjobb cselekmény.
Legjobb karakterkidolgozás.
Legjobb fantasy.

Köszönöm, hogy elolvastad!

Rendelési lehetőség
(kemény)
Rendelési lehetőség
(kartonált)

Alapadatok:

Eredeti megjelenés: 2009
Eredeti cím: The Painted Man
Magyar megjelenés: 2013
Kiadja: Könyvmolyképző Kiadó
Fordította: Zelei Róbert
Sorozatcím: Démon-ciklus
Oldalszám: 602 oldal
Ár: 3999 Ft (kemény) /
2999 Ft (kartonált)


A hónap borítója (december)


A Libri kiadó új megjelenései közé tartozik a Vigyázz rám, angyal. Az igazat megvallva nem gondoltam volna, hogy kiadásra kerül a második rész is, de szerencsére nem így történt.

Távolabbról a lány olyan, mintha szárnyai lennének és olyan, mint egy angyal, akit éppen egy táncmozdulat közben kapott el a kamera. Nagyon tetszik ez a borító!

- Copyright © A művészet nyelve - Himitsu - Powered by Blogger - Designed by Himitsu -