Vértestvérek Kiéhezettek Köztesvilág Maigret csapdát állít Közel a tűzhöz Sabriel Örökké a tiéd Szellemek a fejben Az Elveszettek Szigete Lux
Posted by : Liliane Evans vasárnap, december 29, 2013

Kedves olvasó! 
Köszönettel tartozom, hogy kezedben tartod második verseskötetemet. A halálnak ezer arca van. Egyszer meghalunk fizikálisan, de életünk folyamán milliószor kárhozunk el lelkileg. Meghalunk napjaink gondjaiban, egy elvesztett, meg nem valósult, dédelgetett álomban, egy reménytelen, netán elmúlt szerelem láttán is.

HALÁLKERINGŐ! 
Közismert középkori francia műfaj. Hol az egyed hívja a halált, s egy látomásszerű táncban végigjárja élete utolsó keringőjét. Ezeket az érzelemviharokat gyűjtöttem egybe ebbe a könyvbe, melyben gondolataim sugárzom, ahogyan azt 2012-ben megéltem. Klasszikus költészetben, romantikusan sóvárogva, s némi groteszk fűszerezéssel kínálva hívom én is egy utolsó táncra. 
…S talán megtanuljuk a boldogság keresése nem csak kihívásokkal teli küzdelem, hanem egy életcél is, bármennyire nem könnyű ezt az utat járni. Mindamellett a sok erkölcstelen, képmutatók előtt megmaradni becsületes embernek, de legfőképp EMBERNEK is maradni ebben a mai romlott világban.
Én nem szeretem a verseket. Na jó, ez így nem igaz, az elmúlt időszakban az Isteni Színjáték miatt megváltozott a szemléletem és talán a jövőben nyitottabb leszek a műfaj iránt. 

Már sejthető, hogy nem értek a kortárs költőkhöz. A lenti értékelésem a klasszikus költők ismeretében íródott és nem az a célom, hogy a mai művekhez viszonyítsam a kötetet, hanem hogy leírjam mi volt az, ami zavart és mi az, ami tetszett.

Műfaj: verses kötet.

Értékelésem: 3.5 / 5.

A versek többfélék, nehéz őket tipizálni és tematizálni. Nem született még annyi vers, hogy be lehessen őket osztani téma szerint és ezek a költemények nem kronológiai sorrendben vannak. Az egységek nem az adott életszakaszra jellemző legmegfelelőbb címet viselik (mert nem is ez a beosztás alapja), így marad a saját értetlenségem, hogy nem értem mi alapján lettek elosztva. 

Kritikaírás közben találtam egy, a szerző által készített felosztást, így ezt most ideírnám. Az én hibám, hogy nem így néztem a verseket, de ezt jóváteendő, megosztom. Viszont akkor nem értem, hogy miért vannak a fejezeteknek címei? Az egyből a témára vezeti az olvasót és ha nem ahhoz kötődnek, hanem a formához, akkor feleslegesek, nem? 

I. fejezet: Halálkeringő (klasszikus versek)
II. fejezet: Ébredő város (klasszikus és modern versek ötvözete)
III. fejezet: A szerelem koszorúi (szerelmes versek füzére)
IV. fejezet: Julia ébredése (modern és groteszk stílusok elegye)
V. fejezet: Életünk napjai (Életképek)

Forrás:
https://www.facebook.com/halalkeringo
A költemények a szerző saját impressziói és ezeket gyűjtötte össze itt, tehát az egyes versek az adott pillanat benyomásairól szólnak. 

Igazából a címválasztást sem értem. Próbálom elfogadni a magyarázatot, de tényleg a Halálkeringő volt a legjobb cím? Biztos, hogy most velem van probléma, mert a fülszöveg magyarázata kevés volt nekem és egy kicsit zavaros is. Most a költő megpróbál leszámolni a saját életével? Vagy minden egyes fontos esemény, ami negatívum megöl belőlünk egy részt? Nekem az Életképek vagy valami más cím sokkal elfogadhatóbb lett volna.

A Halálkeringő részben az első versnél nagyokat néztem, mert egy olyan szerelmes költeményt kaptam (Szemeid tengerében), amelyben két sor utalt arra, hogy átkozza az órát, amikor megismerte a szerelmét. De miért? A többi versszakban nincs arról szó, hogy olyan nagy baj lenne azzal a lánnyal vagy az érzelemmel.  
Úgy vettem észre ebben az egységben inkább egyszerűbb versek vannak, kevés festői képpel. A fentebb írt probléma itt is visszaköszön, mert azt hittem, hogy ez a rész a halálról, az attól való félelemről fog szólni, de volt itt költemény a hazaszeretet, dorgálás, gyász, halál, megcsalt remények témában is. Néha túl sok a modern szó, ami megtöri a lágyságot. Viszont a használt frázisok sajnos már máshol is előfordultak. ("...a lét elröppen, akár a pillanat...") Néha zavarosak a versek, de például Adynál sem értettem mindent, szóval ez nem hiba. Ha már nála tartunk, akkor meg kell említeni, hogy akár ebben a részben, akár a későbbiek folyamán is néhány költeményen az elődök hatása érződik (főleg az övé). A mostani részben a Héja-nász az avaron címűt kötöttem a Büszke szívek romjain cíművel a hangulata, témája miatt. 
A női képe csalárd vagy harcias, itt visszaköszön a korábbi szerelmi csalódás.

"A forradalom itt van,
tudásban, vágyban, a tettben,
szabad ember gondolataiban,
cselekedeteinkben."

A második részben, az Ébredő városban a fejezetcímadó vers olyan, mint Tóth Árpád Körúti hajnal c. műve a téma miatt illetve az olvasó vezetése hasonló. 
Ebben a részben is van emlékállítás egy családtag előtt emellett akadnak naturalisztikus és balladaszerű költemények is. Ez az egység is kesergő, egy kissé depresszív, de azt nem értem a vágyról szóló versek miért nem a szerelmi részhez kerültek? Nagyon kevésszer jelenik meg a remény. 
Viszont ide illenek a munkásréteg viszontagságai, a gyárakba indulók körmenete, mert a hajnal a munkába állásról szól. Ebben a részben már több fénypont volt szerintem, felvillant a szerző tehetsége, akár a lenti részletben, akár a Férgek tépnek szét című költeményben, ami kifejezetten tetszett. Főleg a csattanója. Az ilyenekért érdemes volt elolvasni ezt a kötetet!

"Szétrobbannak az égen, lángoló színek,
Mediterrán-fülledt most az alkonyat.
Azúrkék fellegek sárga lámpafénye,
Lágyan, bíborvért hasogatva fojtogat." 
(Pictura)

Forrás
A harmadik egységben, A szerelem koszorúiban is bajban voltam. Az eddigi részekben is jócskán szerepeltek ilyen versek és igazából fogalmam sincs mi a különbség azok és ezek között. Próbáltam olyanra gondolni, hogy az negatív hangvételű, ez meg nem, vagy arra, hogy az egyik visszaemlékezés, a másik a jelenkor fájdalma, de minden teóriám sorra megdőlt, így igazából nincs több ötletem. A szerelem és a vágy jelenik meg ezekben a versekben, később pedig elgyötörtség. Ez az egység inkább Petőfi szerelmes költeményeire emlékeztetett engem.
Az Alázat piramis volt a kedvencem ebből az egységből.

"Te
vagy csak
egyedül nekem.
Mily nagy az alázat,
mikor szívem a szívedért,
fohászkodva, könyörgőn lázad."

A negyedik fejezetben, a Júlia ébredésében inkább a jelenkor problémái jelennek meg, de ahogy a fentiekben megszokhattuk, vegyítve. Itt van már haiku is és nagyon tetszettek a balladás részek (Romeo és Júlia parafrázisa). A halállal is foglalkozik és úgy érzem itt jött át a legjobban a mondanivalója és azért, mert a költő itt írta bele az érzéseit a versbe. Egyre jobbak a költeményei, külön tetszett még az Altató békés nyugalma. Viszont a keserű hang itt is megmaradt, megjelenik az adósság és nemcsak magáért, hanem másokért is kesereg.
Érdekes gondolat, hogy az idő olyan, mint egy veszett kutya vagy farkas. 

"Privatizálták vágyaim,
elorozták minden kincsem,
eszeveszett magányomat,
majd átalakítom csöndben."

Az utolsó rész, az Életünk napjai szintén a jelenkorral foglalkozik és pár vers ideillőbb szerintem, főleg ha a kommunizmus is itt van. Emellett téma a részegség, plusz van itt szerelmes vers, állami kritika, egészségügy, lakótelepi kép is. Az egység fénypontja a Kórház-csönd és a Temetőben c. költemény. Ezekből jön át a legtöbb érzelem, megrendítőek. 

"Kiszáradt ajkon szóinfúziót,
csöpögtetve üvölt a némaság," 

Nekem nagyon nem tetszettek a kiszólások, a dorgálások. Emlékeim, ismereteim szerint a régiek nem így osztották a népet - hogy ne éljek szóismétléssel - hanem az általános példát vetítették rá a társadalomra és nem az egyént szidták meg. Hirtelen nem is ugrik be, hogy olvastam-e már olyat, hogy valamelyik költő kiszól az olvasóhoz. Természetesen nem zárom ki ennek a lehetőségét, de ugyanabban az esetben is ugyanígy reagálnék. Itt igazából felháborodtam, mert jogtalanul lettem leszidva és én már csak ilyen vagyok, ez nem tetszik. Ezen finomítani kell, mert ha a többi olvasó is olyan sértődős mint én...
A másik ami nagyon nagyon kényelmetlen volt, az a devizahitelesek helyzetére vonatkozó költemények sora. Egyszerűen csak rosszul éreztem magam. Plusz számomra olyan tájidegen volt a téma - jobb szó nem jut az eszembe -, annyira nem ehhez vagyok szokva, főleg nem a szépirodalom területén. Plusz túl sok a panaszkodás és nagyon kevés a pozitív gondolat. 

A versekből megtudhatunk pár életrajzi utalást (pl. a szerelem élménye, de ez sem teljesen tiszta). A pénzügyi gondokat valószínűleg a szerző is megtapasztalta, de nem mindig tűnik úgy, ilyenkor túl távolról ír a helyzetről. 

Nagyon tetszett a kötet borítója és a kiadás is. A Halálkeringőt az Underground Kiadó jelentette meg 2013-ban.


Köszönöm, hogy elolvastad!



Alapadatok:


Eredeti megjelenés: 2013
Eredeti cím: -
Magyar megjelenés: 2013
Kiadja: Underground Kiadó
Fordította: -
Sorozatcím: -
Oldalszám: 154 oldal
Ár: 3400 Ft (Bookline ár)


Mit gondolsz? Kíváncsi vagyok a véleményedre!

Subscribe to Posts | Subscribe to Comments

- Copyright © A művészet nyelve - Himitsu - Powered by Blogger - Designed by Himitsu -