Vértestvérek Kiéhezettek Köztesvilág Maigret csapdát állít Közel a tűzhöz Sabriel Örökké a tiéd Szellemek a fejben Az Elveszettek Szigete Lux
Posted by : Liliane Evans vasárnap, június 08, 2014


Szerző: Sigrún Eldjárn
Cím: Elveszett szemek
Illusztrálta: Pongrác csapata
Eredeti cím: Týndu augun
Műfaj: mese, gyermekirodalom
Fordító: Patat Bence
Oldalszám: 232 oldal
Kiadó: Pongrác kiadó
Megjelenés: 2013
Ár: 2.900 Ft

    


Fülszöveg:

Stína és Jonni elindulnak haza. Picikoca, a minden lében kanál, ám okos és ravasz malac is velük tart. Köd és sötétség ereszkedik a tájra, a gyerekek pedig hamarosan elszakadnak egymástól. Csapdákon, vad lávamezőkön és sűrű erdőkön kell keresztüljutniuk, titkokkal és rejtélyekkel megküzdeniük, miközben számtalan furcsa szerzettel is összeakadnak. Nemegyszer csak a vakszerencsének vagy a lélekjelenlétüknek köszönhetik az életüket: lelepleznek egy körmönfont bűntettet, megoldanak egy több évtizedes mágikus talányt, és még csak nem is szükséges minden esetben varázserőt alkalmazniuk.
Hogy azt honnan merítik?
És hogy hazajutnak-e végül?

Lapozz bele a Nordic Book Award 2003-as díjazottjának, Izland egyik legkedveltebb ifjúsági írónőjének izgalmas kötetébe, és merülj el ebben a sodró lendületű kalandban!




,,EL SEM TUDOM KÉPZELNI, HÁNYSZOR, DE HÁNYSZOR KÖNYÖRÖGTEM MÁR EGY KÉNYELMES ZÁRÉRT, RENDES KULCCSAL, AMIT A NYAKÁBA AKASZTHAT AZ EMBER. DE A VÁLASZ MINDIG UGYANAZ: ,,A TÖRPÉKNÉL ENNEK ÍGY KELL LENNIE. EZEN NEM LEHET VÁLTOZTATNI!" EZ A GOND: NÁLUNK, TÖRPÉKNÉL, SEMMILYEN ÚJÍTÁST NEM ENGEDÉLYEZNEK!"

Így, az államvizsgám utáni pár napban nagyon szerettem volna valamilyen könnyebb mesét olvasni, amikor már végre megpihenhetek a hosszabb és keményebb szorgalmi időszak - szakmai gyakorlat - szakdolgozat - vizsgaidőszak - államvizsga kombó után. Ekkor esett a választásom az Elveszett szemekre, amely könyvnél először az aranyos malac tűnt fel a borítón és bár nem szeretem az állatos filmeket - a Babe 1 és 2-vel vagy akár a Pata csatával is ki lehet kergetni a világból - úgy gondoltam adok egy esélyt ennek a malacnak, mert nem nagyon vettem kézbe állatos történetet írott formában. Most viszont, hogy elolvastam a kis könyvecskét, kijelenthetem, hogy nem az állatokon van a hangsúly, tehát most ezt sem tudtam tesztelni, de sebaj, kaptunk más pozitívumokat is.

A történet két félárváról - Stínáról és Jonniról - szól, akik mellé egy malac is társul későbbi kalandjaik során. Édesapjuk Valbjörg nénihez adja őket a tanyára, de rosszul érzik magukat és úgy döntenek elindulnak hazafelé. Velük tart Picikoca is, a malac, aki Jonni új legjobb barátja és közösen megkezdik életük nagy kalandját, bár az elején nem is számítottak erre. Útjuk során találkoznak törpékkel, furcsa emberekkel, átokkal és kapzsisággal, amellyel szemben csak ők, gyerekek állnak és rajtuk a világ szeme, na meg Picikocán, vajon képesek lesznek-e szembenézni a problémákkal.


Első körben arról kell írni, hogy milyen gyönyörű is a könyvecske. A Pongrác kiadó ismét szép munkát végzett, nagyon jó volt forgatni a regényt, gyönyörű a kiadvány! A színesek illusztrációk mellé a szövegbeli szintén színes kiemelések mind, mind mutatták, hogy egy nagyon szeretett történetről van szó. Egyébként kemény kötésű az alkotás és arról már meggyőződtem milyen tartósak is a kiadó kötetei.

A kiadó híres arról, hogy különleges országokból érkező könyveket hoznak el országunkba nagy számmal és esetünkben egy izlandi történetről van szó. A nevek könnyen megjegyezhetőek szerencsére, pedig általában problémáim szoktak lenni az északi nevekkel. Érdekes volt a minimális tájbemutatás is.

A történet meglepően izgalmas, nagyon gyors lefolyású a cselekmény, minden olyan hirtelen történik és ezért nagyon könnyű volt olvasni is.
Elsőre nem ezt vártam tőle és úgy érzem, hogy az tetszett meg benne a legjobban, hogy nem akar nagy témákat megfogni meseregény létére, mert megmarad annak az egyszerű történetnek, hogy a két gyermek haza szeretne jutni, de út közben furcsaságokba ütköznek és szembetalálják magukat egy átokkal. Nincs semmi túlbonyolítva és máskor ezért szoktam panaszkodni, de itt most úgy érzem, hogy kidolgozottság így volt jó, ahogy volt a maga kedvességével és aranyosságával. Ezzel együtt lehet, hogy páran kidolgozatlannak fogják találni és belekötnek a regénybe, de úgy érzem, hogy minden a helyén volt és minden egyes hiba ellenére ez egy jó történet.

Mert azért találtam itt-ott hibát, elég komolyakat is, például Skafti honnan tudta, hogy merre kell haladnia főhőseinknek? Ilyen kis apróságok azért akadnak a regényben, de ezt meg tudtam bocsátani neki a szerethetősége miatt.

Én azt látom, hogy a felhasznált elemek, tehát például az a sisak, amit Jonni kap vagy akár a csontvallás és a különféle jelek megléte egy olyan világot mutat be, amit kicsiként biztos szerettem volna és úgy gondolom, hogy ezek újdonságok és a gyerekek, akik ezt a mesét olvassák könnyen lehet, hogy éppen emiatt kezdenek el elindulni a könyvmolyság rögös útján. Látom benne a potenciált és ez tetszik, a hibái ellenére is.

A szereplők esetében talán annyit tudnék felróni, hogy nem nagyon tudok jellemzőt felsorolni sem Stína, sem Jonni esetében. Nekem nem volt olyan feltűnő és a tetteik alapján sem tudok konkrétabbakat írni, mert végülis csak a jelek kellenek ahhoz, hogy Jonni bátor merjen lenni... de ez lehet akár a könnyebb átélhetőség kedvéért is. Ezt csak az írónő tudná megmondani.
A köztük lévő testvéri kapcsolat pedig jó, egymást keresik a nehéz helyzetben, akkor amikor kénytelenek elválni.

Összességében egy aranyos történetről van szó, amelyet szerintem a gyerekek szeretni fognak az izgalmas történetmesélés és a különleges vonásai miatt.

Köszönöm, hogy elolvastad!


Mit gondolsz? Kíváncsi vagyok a véleményedre!

Subscribe to Posts | Subscribe to Comments

- Copyright © A művészet nyelve - Himitsu - Powered by Blogger - Designed by Himitsu -