Csábítás Vértestvérek Kiéhezettek Köztesvilág Maigret csapdát állít Közel a tűzhöz Sabriel Örökké a tiéd Szellemek a fejben Lux
Posted by : Liliane Evans vasárnap, augusztus 17, 2014


Szerző: Mark Lawrence
Sorozatcím: A széthullott birodalom 2.
Cím: Tövisek Királya
Eredeti cím: King of Thorns
Eredeti megjelenés: 2012
Műfaj: dark fantasy 
Fordító: Gy. Horváth László
Oldalszám: 500 oldal
Kiadó: Fumax kiadó
Megjelenés: 2013
Ár: 4.495 Ft

          


Fülszöveg:

A fiú, aki király akart lenni, megszerezte a trónt…

Csaták százai perzselik fel a földeket, amint nagyurak és kiskirályok viaskodnak a széthullott birodalom uralmáért. A galádul lemészárolt anyja és öccse megbosszulásához vezető hosszú úton Honorous Jorg Ancrath herceg kiderítette, kik állnak valójában e végtelen háború mögött. Megismerte a játszmát, és elhatározta, hogy ő fogja letarolni a táblát, bármi áron.

Húszezres hadsereg vonul Jorg vára ellen, a próféciák és a nép istenített bajnokának vezetésével. Minden becsületes ember azért fohászkodik, hogy ez a dicső lovag egyesítse a birodalmat, begyógyítva sebeit. Minden jó király tudja, hogy meg kell hajolnia a túlerő és a jövendölések előtt, ha másért nem, hogy népét és birtokát mentse. De Jorg király nem jó király.

Jorg tisztában van vele, hogy a nála sokkal erősebb ellenséget tisztességes harcban nem győzheti le. Ám a tisztességes játszma sohasem szerepelt a tervei közt.



,,Ez is egy olyan eset lesz, amikor az utolsó pillanatig úgy csinálsz, mintha semmiféle terved nem volna? - kérdezte Makin. - Hogy aztán a végén kiderüljön: tényleg nincs?"

A történet A széthullott birodalom trilógia második részeként a tizennyolc éves Jorggal folytatódik, aki éppen az esküvőjére és ostromra készül, amely egyrészt Miana hercegnővel, másrészt Nyíl hercegével történik meg, ízlés szerint válaszhatóan. Ezután sok sok visszaemlékezésen, Jorgra jellemző kemény cselekményen és sok sok hullán keresztül folytatódik a regény, míg végül eljutunk a kötet végi fordulatig, amely egy rövid, ámde lényegre törő két tagból álló, lassan hangulatot jelző kifejezést váltott ki belőlem, amely azzal végződik, hogy ,,meg". Mark Lawrence, én rohadtul kíváncsi vagyok, hogyan zárod ezt a sorozatot és arra is, vajon mennyire fogsz megdöbbenteni. Mire vagy még képes ezek után?!

A regényt azért szerettem volna olvasni, mert az első jó volt, bár voltak furcsa vonásai, például a gyereknek számító Jorg és az őt követő felnőtt (!) emberek kisebb csoportja, akik ahelyett, hogy eltángálták volna a szemtelen kölykét, követték mindenhova és teljesítették az eszement de valahogy mégis logikus parancsait. Aminek, teszem hozzá, megvolt a maga magyarázata.

Na de a második kötet! Itt már azért megnyugodott a lelkem, hogy egy tizennyolc éves szereplő már némiképp érettebb a szexhez, az öléshez meg egyéb jorgos dolgokhoz, mint például a koronához és így már sokkal másabb szájízzel olvastam.

Kíváncsi vagyok mi jöhet még. Ügyes, nagyon ügyes!

Fejléckép forrása: saját szerkesztés a borítók felhasználásával. Itt direkt deviantartos verzióval tüntettem fel. 
A második regény sokkal jobbra sikerült szerintem, mint az első, vagy csak én nőttem azóta, bár még mindig nem mimózalelkűeknek való a sorozat. Jorg nem lett kedvesebb, a világ nem lett aranyosabb, még mindig ugyanazok a farkastörvények uralkodnak, amelyek az elsőben is. A különbség annyi, hogy az antihős király lett. És most a császári cím a cél. Ebben a könyvben nagy kedvencem volt Jorg taktikai érzéke, na meg a történet végén lévő csavar, ezért is tetszik nekem jobban ez a kötet, mint az előző.

A cselekményre nem lehet panasz, szinte mindig történik valami. Vagy Góg próbálkozik felgyújtani Jorgot és a szobáját (természetesen nem szándékosan), vagy éppen a jelenben állhatunk a főhős mellett és nézhetjük Nyíl herceg seregét a távolban. Úgy vettem észre a szerző képes úgy feszíteni a húrt, hogy az ne pattanjon el, tudja hogyan kell vezetni a történetet és összekeverni a mozaikdarabkákat, hogy pont annyira vágyjon az olvasó a következő oldalért, mint Jorg a császári koronáért.

Először számomra a múlt kevésbé volt olyan izgalmas, mint a jelenkori szál, ezt Lawrence nagyon jól belőtte, mert gyorsan végig szerettem volna szaladni a múlton, hogy végre megtudjam, elbukik-e Jorg a jelenben. Az ide-oda ugrálás az időben pedig lehetővé tette, hogy minden érdekeljen a közepétől kezdve, mert a múltbeli szál egyre érdekesebb lett. Egyrészt ott található a kötet elején lévő kérdésekre és bizonytalanságokra a válasz és másrészt annak az időnek is megvan a maga vonzereje. Emellett pedig végig megmaradt a jelenkori események izgalma, hogy vajon mi történik a csata közben?

A kötetben nagyon fontos szerepet kap az utazás és ahhoz kötődnek az általam kedvelt leírások is, amelyek alapján azt kell írjam, hogy Mark Lawrence tutira földrajzos, mert ezt lehet látni a szemléletmódján és bár most éppen rosszban vagyok a tudománnyal, amikor olvastam nagyon szerettem ezeket a bemutatásokat vagy a geomorfológiai szempontot - itt arra gondolok, ahogy Jorg visszaemlékezik, hogy ismer olyan történeteket, amelyek az egyes felszíni formákat az erőhatásoknak tudnak be, pedig egyszerűbb lenne a széldémonoknak tulajdonítani őket. Nagyon szerettem olvasni tehát a leírásokat, ezek voltak a fő kedvenceim a regényből, a filozófiai utalások mellett természetesen.
- Mi a vulkán, Jorg?
- Olyan hely, ahol vérzik a föld. (...) Ahol felbugyog a vére. Olvadt kő, mint az ostromhoz olvasztott ólom, az préselődik fel vörösen, folyékonyan a mélyből."
Jorg tipikusan olyan szereplő, aki annál jobban feszül, minél jobban hajlítják, tehát nem gond neki az, hogy az egész világ ellene van. Végig akarja vinni a célját, ő a csakazértismegteszem ember és nem érdekli hogy mekkora a hullahegy, átmászik rajta és lerángatja a koronát bárkiről. Tehát ő egy igazi antihős. És én megkedveltem ennek ellenére ebben részben, míg az előzőben igencsak rühelltem őt. A Tövisek Királyában egy teljesen más oldala mutatkozik meg, egyrészt amiatt, hogy több új problémával kell szembenéznie (Nyíl hercege, Sageous, a világ) és tudatosabb gondolkodásra van szüksége. Ezek mellett pedig a visszaemlékezések is színesítik a jellemzőit, ezért is történhetett, hogy a kötet végére sikerült valamiféle szimpátiát éreznem iránta, bár nem tudom, hogy ez vajon a harmadik egységben is megmarad-e.

A többi szereplő is kidolgozottra sikerült, például ott van Katherine naplója, amely által beleláthatunk a szereplő fejébe és még őt is megkedveltem. Nagyon bírtam benne a tenni akarását és a szerepét. A másik lány szereplő, Miana hercegnő személyisége nekem nagyon bejött, egy hangsúlyos karakterről van szó személyében és nagyon remélem, hogy a harmadik rész sem lesz másmilyen ebben a tekintetben.

Lawrence egy ellentétpárt állított a kötetbe, méghozzá Jorg és Orrin személyében. Egymás ellentétei valahogy úgy, mint a nap és a hold; és vajon az gáz-e, ha én Orrinnak szurkoltam? Az ő kettősségük olyan szokatlannak tűnik, mármint nem sok olyan kötetet olvastam ezek szerint, amelyben az antihős oldaláról szemléljük a dolgokat. Ám ebben érzek egy kis fricskát is a jó szándékú uralkodás ellen, vajon ez mennyire szándékos?

Úgy érzem, hogy a második regényben sokkal több és egy kicsit tudatosabb ennek a világvége utáni világnak a felépítése, vagy én voltam az elsőnél figyelmetlenebb, vagy itt ennek az ellentéte, de sokkal több bizonyítékot találtam és sokkal nagyobb szórásban, mint mikor Jorg még csak herceg volt. A misztikum pedig ebben a részben is sok szerepet kapott, ezzel kapcsolatban inkább arra lennék kíváncsi vajon Jorg most mihez fog kezdeni? Vajon a két nagyobb szereplő, Ferrakind és a Holt Király a következőben is szerepel majd? Mekkora szerepük lesz még?

Tehát összességében a regény legfőbb erősségei a következők:
- Jorg logikája,
- az izgalmak,
- a szereplők,
- a leírások,
- a jellemzések,
tehát majdnem minden. Viszont nem való ez a sorozat mindenkinek, annak biztos nem, aki nem szereti a keményebb, ütősebb, hullahegyekkel bővelkedő történeteket, ahol a főszereplő egy igazi antihős, egy gyilkos, mert akkor felejtse el a szerzőt. Viszont ha igényes fantasyt szeretne olvasni, komoly csavarokkal és ördögi logikával, nyugodtan kapja elő Lawrence regényét, nem fogja megbánni!

Amúgy pedig ez egy olyan regény, amelyet többször kell elolvasni, hogy minden egyes kis mozaik a helyére kerüljön és teljes élményt nyújtson a kötet.

Egyetlen egy problémám van, hogy egyszerűen nem tudom elképzelni, vajon Lawrence hogyan fogja a mi világunkat ebbe belegyömöszölni? Ötletem sincs, mi okozhatta a jelenlegi helyzetet?

Ami a következő könyvből biztosan kiderül, amely már megjelent a Fumax kiadó gondozásában 2013-ban. A jelenlegi is kemény kötésben van és szépre sikerült illetve természetesen tartósra, pont ahogy a harmadik rész!

A széthullott birodalom trilógia spin-offja, a Bolondok hercege, hamarosan megjelenik a kiadónál, itt a lehetőség a dedikált regény megrendelésére!
,,Az én időm.
Ha nem tetszik.
Állítsatok meg."
Köszönöm, hogy elolvastad!







Extrák:
Csak nekem tűnik úgy, hogy Jorg olyan mint Zuko...?
Felülről lefelé, balról jobbra haladva:
Háttal a kis Jorg, aztán Rike, Miana, Katherine, Chella, a Núbai, Gorgoth, Makin, Jorg és Góg.

Figyelem! 
Minden előrendelő ajándék képregényt választhat a Fumax kínálatából (a Sin City sorozat kivételével)! Az előrendelés leadásakor megjegyzésbe kell beírni a választott képregény címét. Ha valaki elmulasztja ezt az előrendelés leadásakor, még akkor is kérheti az ajándékképregényt, amíg át nem veszi a Tövisek Királyát. Rendeld meg itt!

Részlet a regényből:


Mit gondolsz? Kíváncsi vagyok a véleményedre!

Subscribe to Posts | Subscribe to Comments

- Copyright © A művészet nyelve - Himitsu - Powered by Blogger - Designed by Himitsu -