Vértestvérek Kiéhezettek Köztesvilág Maigret csapdát állít Közel a tűzhöz Sabriel Örökké a tiéd Szellemek a fejben Az Elveszettek Szigete Lux
Posted by : Liliane Evans vasárnap, szeptember 14, 2014


Szerző: Vivien Holloway
Sorozatcím: Winie Langton történetek
Cím: Mesterkulcs
Eredeti cím: -
Eredeti megjelenés: -
Műfaj: steampunk, kaland
Fordító: -
Oldalszám: 80 oldal
Kiadó: Főnix Könyvműhely
Megjelenés: 2014
Ár: 1280 Ft


Fülszöveg:

„Gyerekkoromban számtalanszor halottam a mesterkulcsról, amely valójában nem igazi kulcs. Egy szerkezet, amely előtt nem léteznek bezárt ajtók, és sem az acéllal bélelt páncéltermek, sem az őrséggel védett birtokok falai nem jelentenek akadályt. A mesterkulcs mindent nyit, és mindenhová bevisz, akár a tömör falon is keresztüljuttat, ha kell. Minden magamfajta álmodott már róla, hogy a kezében tarthatja az eszközt, amely elől lehetetlen elrejteni bármilyen kincset.”

Winie Langton a 2900-as évek New Yorkjában él, száz évvel az ötödik nagy világégés után. Egy nagy és befolyásos tolvajcsalád leszármazottja, akit már egészen kiskorától apja tanított a mesterség fortélyaira. Ebből kifolyólag Winie már kamaszként jobban verekedett, mint a fiúk többsége és mindent tudott a fegyverekről. Amikor a legendás mesterkulcs felbukkan a városban, a Langton család azonnal a nyomába ered, s természetesen Winie-re is fontos feladat hárul a titokzatos műtárgy megszerzésére kiötlött akcióban…

A Winie Langton történetek első része!



,,Semmi sem dühített fel jobban, mint mikor úgy bántak velem... nos, mint egy nővel."

Mikor anno olvastam a Pokoli szolgálatot, nagyon megszerettem Vivien Holloway stílusát és természetesen a regényét is, ezért nem volt kérdés akkor, hogy szeretnék-e tovább ismerkedni a szerző műveivel vagy nem. Amelyre a Moira előtt a Mesterkulcsnál van lehetőségem és ami a Winie Langton történetek első kötete.

A könyvtől azért tartottam egy kicsit, mert most olvasom a The Girl and the Clockwork Cat c. regényt és mivel az is steampunk és mindkét lányszereplő ,,tökös csaj" és tolvaj, ezért tartottam attól, hogy az egyiket a másikhoz fogom hasonlítani folyamatosan. Vivien könyve igazából rövid - 80 oldal papírverzióban - míg ezzel szemben az angol regény 300 feletti és teljesen más világban játszódik. Tehát a rossz előérzetem alaptalan volt és mivel gyorsan végigértem a Mesterkulcson, itt vagyok és próbálom összeszedni a gondolataimat.

Az olvasás összesen pár óra volt, tehát a kötet elég rövid és gyorsan végig lehet rajta szaladni és nekem is csak azért volt ennyi idő, mert közben az X-faktort néztem és a kettő egyszerre, a hamis hangok és buta produkciók miatt nem ment, csak akkor tudtam a regénnyel rendesen haladni ha egy szép hang szólt, így arról azért lehet egy képet kapni vajon miért tartott órákig az olvasás... de ezt most félreteszem és inkább megírom az értékelést, mert hát nem a tv-s ki mit tube tudról írok most.

A történet főhőse Winie, születési nevén Edwina Langton, aki egy profi tolvajcsalád fiatal tagja és ő is mestertolvaj, ahogy az édesapja. Létezik egy mítosz a ,,céhben" arról, hogy a Mesterkulcs - egy zsebóra alakú szerkezet - által a használója előtt nem maradnak feltöretlen zárak, zárt ajtók és semmi komolyabb akadály, amely a műkincs és az arra vágyó ember között feszül csakis az utóbbi bosszantására természetesen. Történetünk kezdetén - mielőtt még a Mítoszvadászok nem erednek ennek az elképzelésnek a nyomába - a kulcs feltűnik valahol. És Winie dolga ennek a megszerzése... vajon sikerül neki 80 oldalon belül?

A szerző még mindig nagyon élvezetesen ír, peregetek a lapok és már csak azt vettem észre, hogy elfogytak. Egyrészt, ahogy fentebb is írtam, a regény rövid, másrészt pedig Vivien Holloway stílusa miatt. Tehát számomra ez az utóbbi volt a fő kedvenc.

A másik szívemcsücske pedig Winie volt, mert nagyon szerettem a karakterét, illetve a gondolatait, főleg mikor lázad az események ellen. Benne szinte csak olyan tulajdonságok vannak, amik nekem nagyon bejönnek és tényleg egy ,,tökös csajra" sikerült, arra viszont nagyon kíváncsi vagyok, hogy vajon a szerzőnek sikerül-e tovább mélyíteni a személyiségét és hogy ez mennyire fog bekövetkezni.

Mivel egy kisregényről van szó - és már legalább háromszor leírtam, hogy rövid, szóval nem fogom ezt megtenni még egyszer - ezért kevés jut bele a körítésből - vagyis a világkidolgozásból. Azt éreztem, hogy sokkal jobb lett volna, hogyha a szerző nem egy rövid terjedelmű műfajt választ meg magának a műve formájául, hanem egy normális oldalszámú regényt. Nagyon sok kérdésem maradt és bár hibákat nem találtam, de nekem ez így nem jön be. Szeretem ha van bevezetés, itt nem volt, egyből in media res kezdtünk és elmaradt az a bezökkentés, amit rengeteg író is használ és bár ettől unalmas lehet a regény, de megadja az alap hangulatot. Egyúttal a szerző jól megoldotta ezt az információ átadást is, mert csak volt, vagy inkább vagyogatott és az sem volt hosszú és az elején helyezkedett el főleg.

Nagyon sok jelenet kaphatott volna egy kicsivel hosszabb intervallumot is, bár ez még a fenti problémakör része, de azért szeretnék írni róla. A felderítés, tehát az hogy SPOILER elmennek  a boszorkányhoz azért, hogy megtudják hol van a mesterkulcs, SPOILER VÉGE számomra túlságosan rövidre és egyúttal hirtelenre sikerült, ezeket nyugodtan hosszabbra is lehet hagyni, a szerző nagyon jól ír, nála nem kell sietni.

Egyúttal problémáim vannak a világkidolgozással, azzal, hogy nem ismertem meg, csak Winie családját és azt is minimálisan. Ami egyúttal jó, de érdekelne még rajtuk kívül vajon hogyan alakult ki ez a társadalmi felállás? Tehát hogyan maradtak gazdagok a gazdagok? Mit ért a szerző ötödik világégés alatt? Hogyan kapcsolódik ahhoz a mostani rossz állapot? Az eddigiekkel mi a helyzet?
,,Az ötödik nagy világégés után az embernek nem maradt túl sok választása. Abból élt meg, amiből tudott, vagy amihez értett."
Nagyon nem szeretem amikor egy szerző csak úgy kirakja a történetet a semmibe - ezt már párszor észrevettem másnál is és ott sem tetszett - és csak viszonylagos időt ad a sztorinak. Itt az idő az ötödik világégés utáni korszak... amivel nincs baj, de én néha olyan sügér vagyok, hogy nem tudom kitalálni a ruhákból, meg a környezetből azt, hogy melyik korban vagyunk. Szóval pontosan hol vagyunk? Mennyire marad meg a szerző a jelenlegi világunknál? Mennyire változott ahhoz képest? Mennyire fontos a mágia szerepe a sztoriban? Ez nem mindegy, hiszen ha jól értem a steampunk műfaj értelmezését, akkor az a játszótér, ahol a szerzők azzal szórakoznak, hogy milyen lenne a világ a gőzösítéssel. Szóval kíváncsi vagyok, mennyire tér el a való világtól a könyvben szereplő.

Ha a három oldalas újság olyan, amiben idézem ,,Nem írtak benne másról, csak gyilkosságokról, lopásokról, betörésekről.", akkor hol van a társasági rovat? Ez így furán jött ki.

A szereplőkkel kapcsolatban nem tudok rosszat írni. A szerző nagy hangsúlyt fektet a családra, az összetartásra és egy kicsit olyan volt, mintha egy maffiacsalád mindennapjaiba láttam volna be, a keresztapai családfővel, míg a lakhelyük olyan, mint A siló silójának rendje. William kellően érdekesre sikerült, nagyon kíváncsi vagyok rá, de érdekes párosnak ígérkeznek, az biztos!

Vivien Holloway nagyon jól vezette a történetet, mert kíváncsi is vagyok a következő részekre, plusz nagyon érdekes fordulatot vett a kötet is és tudom, hogy a szerzőben van tehetség, tehát ne engedje neki senki többé - vagy legalábbis egy ideig - a kisregényeket, én úgy gondolom, hogy az ő terepe a normális hosszúságú regény.

Összességében egy jó történetről van szó, a szerző jó stílusával és az én kifogásaimmal. A fent említett egyúttal hiányolt részek akár benne is lehetnek a következő részek valamelyikében, de nekem nagyon hiányoztak és remélem, hogy kapok magyarázatot a későbbiekben.

Következő részek: Tolvajbecsület, A hóhér kötele. A Mesterkulcs várható megjelenése: 2014. szeptember 27. a Főnix Könyvműhely kiadónál.

Köszönöm, hogy elolvastad!


Mit gondolsz? Kíváncsi vagyok a véleményedre!

Subscribe to Posts | Subscribe to Comments

- Copyright © A művészet nyelve - Himitsu - Powered by Blogger - Designed by Himitsu -