A művészet nyelve: november 2014

2014

2014: Mit olvastam ebben az évben?

vasárnap, november 30, 2014

0 Komment

2014

2014: november - hosszú decemberi listás zárás

szombat, november 29, 2014

4 Komment

GABO

Ian McDonald: Síkvándor (Örökkévaló #1)

Szerző: Ian McDonald
Sorozatcím: Örökkévaló
Cím: Síkvándor
Eredeti cím: Planesrunner
Eredeti megjelenés: 2011
Műfaj: ifjúsági, sci-fi, kaland

Fordító: Sziklai István

Oldalszám: 336 oldal

Kiadó: Gabo Kiadó

Megjelenés: 2014
Ár: 2.990 Ft

Fülszöveg:

NEM CSAK EGYETLEN VAN BELŐLED, HANEM SZÁMTALAN.

Mind részei vagyunk az univerzumok sokaságának a párhuzamos dimenziókban – és Everett Singh apja éppen most találta meg az odavezető utat. Csakhogy elrabolták, és most úgy tűnik, mintha Everett édesapja soha nem is létezett volna. Egyetlen nyom bukkan fel, amelyet fia követhet, egy titokzatos program: az Infundibulum – egy térkép, és nemcsak a Tíz Ismert Világ térképe, hanem az egész multiverzumé.

Persze léteznek olyanok is, akik nagyon szeretnék rátenni a kezüket. Ahhoz, hogy Everett épségben megőrizze, és megmentse édesapját, szüksége lesz barátokra: Anastasia Sixsmyth kapitányra, annak fogadott lányára, Senre és az Örökkévaló léghajó legénységére.

„Az Örökkévaló-sorozat első kötete máris nyertes”

Publishers Weekly

„Csillogó képzelet, lüktető feszültség és sziporkázó íráskészség teszi a könyvet kiemelkedővé”

Kirkus Reviews

„Fenomenális kaland”

SFX

,,Az vagy, amit magadnak választasz."

Sorozat: Örökkévaló #1

Eddig mindegyik olvasott Gabo SFF regényem telitalálat volt és a mostani könyv sem kivétel, pedig - nem annyira fájdalom - de későn vettem észre a YA jelzést a borítón. Viszont elég volt annyi a zsongáshoz, hogy ,,párhuzamos világok" illetve ,,rablás" és máris landolt a várólistámon a Síkvándor.

A történet főszereplője Everett Singh, aki egy halott tudós után kapta a nevét és már ez is különleges dolog. Akkor még nincs is szó arról, hogy édesapja, Tejendra, konyhaművészeti esteket tart fiának, vagy

,,... a Kortárs Művészetek Intézetébe ment vele, előadásokra a nanotechnológiáról, a furcsa közgazdaságtanról, vagy arról, hogy mi történik, ha majd elfogy az olaj."

Az egyik ilyen előadás - és tíz nappal Karácsony - előtt a fiú szeme láttára elrabolják apját és még aznap egy rejtélyes programot kap, az Infundibulumot, de nem bízhat senkiben ezért ezt sem passzolhatja át másnak. Ezután pedig kénytelen lesz megfejteni a program titkát, hogy megtalálja édesapját és egy világok közötti bújócska veszi kezdetét.

,,Everett persze okosabb volt annál, mint hogy azt várja, hogy a világ korrekt legyen, de időnként azért leakadhatott volna róla."

A Síkvándor esélyes arra, hogy megkapja az év végi nagy összegzésben a legizgalmasabb regény díjat, mert egyszerűen nem tudtam és igazából nem is akartam letenni. Nagyon dinamikusra sikerült a történetvezetése és ebben az évben talán nem olvastam ilyen gyors cselekményű könyvet ami jó is lett volna, de a Síkvándor szerencsére vette az akadályokat és sem a stílusban, sem a mondanivalóban nem maradt el a színvonaltól. Emellett egy percig nem volt unalmas és számomra ez a könyv legnagyobb erőssége na meg az, hogy szórakoztatott és kikapcsolt, mert egy YA-tól ezt várom és nem azt, hogy falnak megyek a főszereplő hülyesége miatt. Hála az égnek Everett fiú (!) és okos hős.

Általában a legeslegjobban a világkidolgozás érdekel, ezért is szeretem nagyon a sci-fit, mert úgy gondolom itt szárnyalhat a legjobban a fantázia. A Síkvándor is tele van jobbnál jobb ötletekkel és átgondolt megvalósítással például mekkora már egy iszlám Nagy-Britannia megléte vagy egy olyan történelmi fejlődés, amelyben kimarad az ipari forradalom egy része. Már látom előre, hogy a következő részben szerencsére nem lesz hiány a kreatív ötletekből, hiszen a vég ismeretében simán ki lehet találni a csapásirányt és már alig várom! Nagyon kíváncsi vagyok még milyen világokat talál ki Ian McDonald.

,,Az összes fontos cucc végül a könyvekbe kerül. (...) Ezt vond ki az internetből, és nem marad más csak vélemény."

Everett Singh egy ifjú zseni, aki édesapjával fizikai előadásokra jár és sokkal okosabb mint egy átlagos tinédzser. Ezért sem volt számomra meglepő, amikor a regény egy nem is olyan hirtelen fordulattal a tudományos körítést is előhozta, amivel csak egy bajom volt: számomra ez kevésre sikerült. Túlságosan rövid a magyarázata akár a párhuzamos világok elméletének, akár azoknak a csomóknak és bár egy ifjúsági könyvről van szó, azért jobban örültem volna a szájtátós tudományos leírásoknak, mert egyszerűen igénylem, hogy ilyenkor ne értsek semmit a rizsából és bár itt is volt egy-két ismeretlen fogalom - mert nem vagyok fizikus - azért korántsem annyi, mint szokott lenni.

Van még egy másik dolog is amelyik nem tetszett nekem, az például, hogy honnan tudta Everett, hogy az apja hova került és azon belül is: tényleg annyira egyértelmű, hogy melyik építménybe? Egyébként ez a két kérdésem maradt - jó a csomózási technikák mikéntjén kívül - mert minden más szépre, jóra, aprólékosra sikerült (Everett néhány reakciója például).

,,Everett Singh észrevette az efféle dolgokat: a mintázatokat, a viselkedésmódokat, az összefüggéseket és az egybeeséseket."

Nagyon szerettem a főszereplő okosságát, bizalmatlanságát, céltudatosságát és elszántságát, bátorságát na meg azt, hogy bár beképzeltnek tűnik, de nem az, csak tisztában van a képességeivel. A többi karakter is igazi egyéniség, főleg hogy az egyiken keresztül komolyabb képet is mutat bizonyos vallásos emberek viselkedésének fonákjairól. Anastasia Sixsmith volt az egyik kedvenc szereplőm, az övé az Örökkévaló (és rá kíváncsi vagyok nagyon), általa ismerhettem meg a léghajósok életét és ez is színesítette a történetet. Nekem nagyon tetszett ez a szál főleg úgy, hogy Ian McDonald még a beszédstílust is helyspecifikussá tette a megfelelő szlenggel- ehhez kapcsolódó szótár a kötet végén található. Emellett a szerző vázolt egy alap földrajzi képet is, hát én le vagyok nyűgözve, mert a szerző mindenre gondolt! Viszont ennél a résznél egy kicsit lelassult a cselekmény de annyi baj legyen, nagyobb problémák szoktak lenni más könyvekben.

,,Hackney Nagy Kikötője kemény hely volt és saját szabályait gyorsan és durván érvényre juttatta, mert a légiek életmódja közvetlenebb és szenvedélyesebb volt bárminél, amit Everett valaha is megtapasztalt a maga tartózkodó, aggódó, középosztálybeli Londonjában."

A karakterek közül még Sen stílusa tetszik igazán, főleg úgy hogy egy eleven párost alkotnak Everettel. A lány egyáltalán nem egy könnyű eset, a kérdésekre nem szeret válaszolni és hozzá kapcsolódik egyfajta misztikum is, erre a szálra pedig szintén kíváncsi vagyok.

A regény erőssége a cselekményessége, illetve az hogy több dolgot bemutat a világból és ezek közül számomra a legfontosabb a családról szóló üzenet volt, amely az összetartásról, a szív tartozásairól és a segítségről szólt.

Szerintem egy nagyon jó ifjúsági könyv, akad néhány kérdésem, de azon lennék meglepődve ha nem lenne, mert én sokat kérdezek mindig.

Ajánlom a fiúknak javarészt, de az olyan lányoknak is szívesen adnám a kezükbe, akik nem a romantikára vágynak, mert szerencsére ilyen nincs benne.

Fogyasztásra egy kis Everett-féle forrócsokit javasolnék.

A Gabo kiadó gondozásában látott napvilágot a Gabo SFF kiadói sorozat keretein belül 2014-ben és az Örökkévaló-sorozat első részeként. Külföldön a másik két rész már megjelent, ők azok: Be My Enemy (Legyél az ellenségem), Empress of the Sun (A Nap uralkodója), tehát a tarotpaklim szerint a magyar folytatás sem várat sokat magára.

Köszönöm, hogy elolvastad!

Részlet a könyvből:

péntek, november 28, 2014

0 Komment

Maxim

Novemberi tervek még - Pillanatkép #7

csütörtök, november 27, 2014

0 Komment

gyermek irodalom

Róbert Katalin: Nalávia titka - Naphegy kiadó

Szerző: Róbert Katalin
Sorozatcím: -
Cím: Nalávia titka
Eredeti cím: -
Eredeti megjelenés: -
Műfaj: mese, gyermek irodalom

Fordító: -

Oldalszám: 222 oldal

Kiadó: Naphegy Kiadó (Kossuth)

Megjelenés: 2014
Ár: 2.990 Ft

Fülszöveg:

Te mit tennél, ha egy áramszünet leple alatt ikerfiúk lopakodnának a konyhába, és megdézsmálnák a csokoládékészleted? Lenocska bátran szembenéz a betolakodókkal – csak a szemöldökét vonja fel kérdőn, ahogyan anyukája szokta –, és hamar megtudja: a fiúk fentről, egy felhőországból érkeztek. A kalandok azonban akkor kezdődnek, amikor Lenocska elfogadja a testvérek meghívását, és velük tart Naláviába. A lebilincselően izgalmas regényből nemcsak azt tudjuk meg, hogy milyen érzés szivárványon járni vagy felhőbe markolni, hanem olyan fontos kérdésekre is választ kapunk, mint hogy mitől változott meg Nalávia éghajlata, és miért nem segít népén Nala, a szeszélyes időjárású birodalom Úrnője. Ehhez persze szükség van a gyerekek elszánt segíteni akarására, az „egyidős testvérek” és a „valódi ikrek” különleges képességeire, de még az állatok összefogására is. Ám Nalávia legfőbb titka mégis az erőt adó barátság és a fantázia – ezért érezzük olyan jól magunkat benne mi, lentiek.

,,Láttál már olyan uralkodót, aki a birodalma utolsó szögletébe megy el havat lapátolni? (...) Hát most se fogsz."

Fejléc forrása: saját szerkesztés

Jó sok magyar szerzős könyvet olvastam mostanában és már hiányoltam a meséket, ezért is kaptam elő Róbert Katalin új könyvét, a Nalávia titkát, amely a Naphegy kiadónál jelent meg, a Kossuth igényes gyerekkönyvekkel foglalkozó részénél. A kiadó többi gyermekeknek szóló kiadványait nem ismerem, de tudom és látom is, hogy ez a regény gyönyörű kiadással rendelkezik.

A meséktől nem várok sokat, ugye ott annyira nem baj, hogy a szereplő nem viselkedik mindig racionálisan, ezért is írtam a Becky Apple esetében azt, hogy meseként kezeltem, addig míg ezt a szerző lehetővé tette. No hát a Nalávia esetében nem voltak ilyen gondok szerencsére. Egyébként miközben olvastam felidézte a Végtelen történet világát és bizonyos elemei egy nagyon picit hasonlítanak egymásra, persze nem merítésről van szó, csak emlékeztetett arra hogy mennyire szerettem olvasni az elődjét.

Lenocska a regény főszereplője, aki édesanyjával és testvérével, Villővel él együtt mikor az egyik nap áramszünet lesz a házukban és a kilenc éves kislány furcsa hangokat hall. Hamar kiderül, hogy ezek a két naláviai látogatóhoz tartoznak, akik hívatlanul toppantak be házába és éppen a csokit készülnek elfogyasztani. Éta és Kszí a két gyerek, akik a felhőben lévő országból szöktek le a kaland kedvéért. Lenocska kedvet kap megnézni az országot és a fiúk megígérik neki, hogy a legközelebbi alkalommal felmehet velük. Ez történik, a kislány sikeresen feljut, de Nalávia nem olyan szép, mint amilyen szokott lenni, mert olyan mintha kikezdte volna a szépségét az idő és úgy tűnik az Úrnő már nem törődik többé az egész birodalmával.

Az egész történet cselekményes és nagyon gyorsan belevágunk a regény közepébe és nagyjából a 150. oldal környékéig tetszett is, utána pedig elkezdtem unni. Ezt pedig nem értem miért tettem, mert a szerző szerintem érdekesen vezeti a főszálat - bár eléggé leegyszerűsödik egy bizonyos résznél, tehát nem mennek sokat a gyerekek a megoldásért és lehetséges, hogy ebbe a kis terjedelmű könyvbe (220 oldal) túl sok kaland fért. Korábban már észrevettem magamon, hogy amikor ilyen van elkezdem unni a sztorit és szerintem itt is ez történt plusz a vége felé már hirtelennek és összecsapottnak tűnik a leírás. Én már régen lezártam volna egy jó kis függővéggel és az utolsó 50 oldalt valahogy átpakolnám a következő részbe a bonyodalmakat pedig egy kicsit jobban megcsavarnám, mert így túl egyszerűnek tűnik a könyv és sajnos kiszámíthatónak is. A bevezetője ha a hosszt nézzük ideális bár talán még hosszúnak is tűnhet (200/60. oldal környéke).

Furcsaságok is akadnak a könyvben bár elég kis számban, például az ahogy Lenocska elmegy az édesanyja mellől, hogy a két sráccal tartson és nem is gondol arra, hogy esetleg aggódni fog érte illetve az sem feltétlen tetszett nekem, mikor találkoztam egy olyan gondolatával, hogy majd visszamegy a térre ahol hagyta szülőjét... honnan gondolta, hogy ha felmegy minden ugyanúgy marad mint régen, tehát hogy lent megáll minden, míg ő fent van?

A kedvenc részem egyértelműen a világkidolgozás és az ötlet, amelyet Róbert Katalin megvalósított. Tetszett, hogy Nalávia egy felhőben van és ahogyan változik a helyük, úgy változik a szomszédos ország is, hogy vihart az egymással csatázók okoznak és ilyesmi ötletek teszik színessé a könyvet. Ezek amúgy pont azok a gondolatok, amelyek nekem sosem jutnának eszembe és ezért tartom nagyszerűnek az alapot. Már a regény kezdetén is kíváncsi voltam Naláviára és szerencsére valamennyire megismerhettem de mivel engem ez érdekel a legjobban, egy kicsit hiányoltam a még részletesebb képet. Ám ez megint csak szubjektív, hiszen egy meséről van szó, a kisebbek szerintem élvezni fogják. Kedveltem emellett a naláviaiak környezettudatos életvitelét, de a legjobban azt, hogy el tudtam vonatkoztatni mindenféle földi törvényszerűségtől és csak élveztem az olvasást.

Tetszett nekem a könyv stílusa, ami egyszerű és nem az a halálosan idegesítő ,,Szervusztok gyerekek..." kiszólás amit utálok. Lehet hogy másnak ez nem fog tetszeni, de nekem nagyon és biztos, hogy odaadom majd a gyerkőcnek a távoli/valamikori jövőben. Viszont nincs benne az a ,,szórakoztatva tanítunk" jelleg, amit mondjuk a Főnix Könyvműhely könyveitől már megszoktam és egy kicsit hiányzott nekem.

A karakterek nevei beszédesek például Flóra és Fauna akiknek képességeik a Nomen est omen! módon a nevükhöz hűek. Egyébként a személyiségek szerintem jóra sikerültek, az Úrnővel aki először hanyagnak és gőgösnek tűnik, Kszível és Étával akik aranyosan rivalizálnak. Kettejük közül Kszí a komolyabb felfogású, Éta a forrófejűbb gyermek. Lenocska pedig inkább kíváncsi. Mindenkit megkedveltem és kíváncsian várom a következő részt (ha lesz).

Érdekesség: ,,...majdnem Nalarána lett Nalávia, valamint egy még izgalmasabb jegyzet, amelyben látszik, hogy létezett egy terv a folytatásra is..."

Forrás