Vértestvérek Kiéhezettek Köztesvilág Maigret csapdát állít Közel a tűzhöz Sabriel Örökké a tiéd Szellemek a fejben Az Elveszettek Szigete Lux
Posted by : Liliane Evans kedd, november 18, 2014


Szerző: Artair McKnight
Sorozatcím: Becky Apple trilógia
Cím: Becky Apple és az újjászületők
Illusztrálta: Jánosi Petra
Eredeti cím: -
Eredeti megjelenés: -
Műfaj: ifjúsági, fantasy, gyermekirodalom
Fordító: -
Oldalszám: 408 oldal
Kiadó: Pongrác Kiadó
Megjelenés: 2014
Ár: 3.500 Ft

    


Fülszöveg:

Az észak-angliai Greenstone-ban élő Becky Apple magányos lány, aki roppantul unja a semmittevést és a kisvárosi hétköznapokat. Még csak tizenhat éves, de saját házban lakik – egyedül, mert jómódú szülei inkább a családi vállalkozásnak, az Alma Kuckónak szentelik minden idejüket. A tanévkezdés váratlan izgalmakat tartogat Becky számára: az osztályba új fiú, a skót Chris Cleland érkezik, aki szemmel láthatólag érdeklődik a lány iránt. Ez azonban még nem minden… Becky egy vénséges kútban vaskos könyvre akad, amely feltárja titkait, s hősünk egyszerre az újjászületők káprázatos, ám egyben kísérteties erdejébe nyer bebocsátást, ahol állatfejű és más torz lényekkel, olykor emberi külsővel rendelkező különleges teremtményekkel találkozik. Ők azok a holtak, akik – előző életeikre emlékezve, a kinti világtól elszakadva – tündérek és más mitikus lények között kezdtek új életet. Becky Apple pont akkor érkezik, majd válik az Örökerdőt védelmező druidává, amikor egy rémisztő, vonyító gyilkos és egy sejtelmes, rejtőzködő ellenség tűnik fel. Beckynek társra van szüksége… Chrisre esik a választása. Küzdelmeik során Devin, az őzfejű vadász, Coleen, a gyönyörűséges tündér, és más, furábbnál furább barátok szegődnek melléjük. Az idő rohamosan fogy, nekik pedig meg kell vívniuk csatájukat az újjászületőket fenyegető sötét erőkkel. Ez Artair McKnight rendkívüli trilógiájának első könyve. A fantasztikus történet a Becky Apple és a sötétek, valamint a Becky Apple és a dühöngők című kötetekkel folytatódik.




,,Szabályellenes, vérlázító, valószínűleg szembeszegülnénk a túlvilági tündérek akaratával, egyszóval tetszik."


Sorozat: Becky Apple trilógia #1


Nagyon sok rosszat hallottam erről a könyvről olvasás előtt és megijedtem, hogy jaj, akkor vajon nekem hogy fog tetszeni, főleg úgy, hogy mostanában mintha semmi nem lenne jó a számomra. A magyar szerzők könyvei viszont a gyengéim és azért előfordult már, hogy szembementem a tömeggel, negatívan az Árnyék és csont esetében, pozitívan pedig a... most nem jut eszembe, de nem ez a lényeg. Én hiszek a magyar szerzőkben, a negatív tapasztalataim ellenére is! Amiről sajnos most is be kell számoljak, pedig utálok ilyen posztot írni, de megcselekedem, amit meg kell tennem!

Becky Apple egyedül és magányosan él otthonában, tizenöt évesen a szüleitől elköltözve. A kisebb vagyonért megvett házban egy titkos dolgozószobára lel - na jó, segítenek neki hogy megtalálja - és onnantól kezdve kinyílik számára a világ. Érdekes módon a suliba egy új fiú is érkezik, aki megkavarja egy kicsit érzéseit és a két élmény egy teljesen új világot fog jelenteni számára. Ahogy minden mesében, a gonosz most is szervezkedik, az újonnan felfedezett természetfeletti világ pedig veszélybe kerül és Becky feladata lesz szembeszállni a gonosszal.

Hol is kezdjem?
A pozitívummal, mert az is volt benne. A kitalált világ és a fantázia nagyon tetszett, az istennőkkel, a tündérekkel, Örökerdővel, a Tanáccsal és azzal, hogy az újjászületők eltorzult alakban kezdhetnek új életet és hogy ebből dilemmák is fakadhatnak, hogy mi lesz akkor ha egy korábbi szerelmes pár tagjai olyan testekben születnek újjá, amelyek közül az egyiknek ragadozó, a másiknak pedig növényevő feje van? Mi lesz így a szerelmükkel?
,,A cím alatt pedig különös jel volt látható. Becky Apple végighúzta mutatóujját a három spirálon.
- Ez egy triskele, kedves druida! Az újjászületés és a harmónia szimbóluma." 
A másik pozitívum az, komolyan írom minden gúny nélkül, hogy nem akadtam ki egyszer sem olvasás közben, számomra ez a könyv még a normálisabb rosszak közé tartozik, amit egyszer sem akartam kidobni az ablakon, majd utánavetődni, mert már volt ilyen eset...

A többi viszont egyáltalán nem tetszett. A könyv legrosszabb eleme sajnos Becky volt, akit én szörnyen utáltam és irritált már a megjelenése is. Ez azért volt egyébként, mert egyrészt emlékeztetett engem egy olyan ismerősömre, akit nem kedvelek és rossz emlékek fűződnek hozzá és Becky hasonlít rá az apróbb dolgokban, de mivel ez nem az író hibája, mert ez teljesen szubjektív dolog, de igencsak rossz ómen. Másrészt azért nem kedveltem ezt a főszereplőt, mert túlzottan tökéletes, ő mindenhez ért, ő a legjóindulatúbb személy a városban (pedig hát a gondolatai alapján nem ezt írtam volna), neki minden azonnal megy és mikor a kezébe nyomnak egy kardot azt azonnal tudja forgatni. Ez a fajta tökéletesség a regényekben szörnyen irritáló és az, hogy ezt a szerző többször leírta illetve más nézőpontot használt fel arra, hogy a lány tulajdonságait hangsúlyozza (pl. amikor Becky elbambul egy pillanatra és nem tud válaszolni, akkor Artair McKnight a tanár gondolatait mutatja meg, aki tisztában van vele hogy Becky nem hülye, csak nem figyelt) ami pedig erőszakos, mintha a szerző félne attól, hogy az olvasók butának fogják tartani a karakterét.

Az is baj, hogy az elején lévő leírások - bár az utána lévőkre már nem igen figyeltem - furcsák és butuskák, mert értem mit akar kifejezni vele a szerző, de egy kő nem ér el semmit soha, csak van, addig míg az erózió azt nem mondja hogy ,,Kopj le!" és az meg lekopik ugye... a szerző elég furán kezdte a történetét és ez első benyomásnak nem jó.

Furcsa hibának számít az, hogy Becky tizenöt évesen egyedül lakik (különféle szervezetek plusz a tv-sek jöttek volna ezért oda a tolvajokról nem is beszélve), hogy a szülei csak annyit kértek ezért, hogy dolgozzon. A munkája durván egy órás és nem tudom mekkora az a kisváros, hogy ezt engedjék neki például és iszonyúan hanyag, ha olyanok a lakók, amilyennek mondják őket, akkor már régen panaszt tettek volna a lány ellen. Inkább jóindulatú ez a történet, rengeteg furcsasággal, amelyek mesékben megszokottak, de ifjúsági regényben vannak íratlan szabályok és azokat ez a regény nem tartotta be. Egyébként a mű további részében egy ideig mesének vettem a történéseket... az erotika megjelenéséig, mert utána ezt az illúziómat is elvette és nem tudtam tovább kifogásokat gyártani a történet érdekében meg az enyémben.

A szülőkre és Beckyre még vissza kell térnem egy ideig, addig, hogy megírjam igazán rossz szülőknek tartom őket, egyáltalán hogy ilyet megengedtek a lányuknak? Beckyt pedig ezek után meg tudtam volna fojtani egy kanál vízben, mikor arról panaszkodott, hogy ő mennyire magányos és hogy milyen rossz neki. Legalább csendben tűrt volna... Emellett néha félénk, néha nem (énekel az utcán, úgy hogy más is hallja), csitrisen viselkedik és valamikor pesszimista. Ezek a jellemzők nem férnek meg azzal, hogy SPOILER (jelöld ki, hogy olvasni tudd) ő a druidák druidája, mert neki nincs semmi negatív a személyiségében. SPOILER VÉGE Egyébként a felnőttek sem viselkednek felnőttként, furák ők is.

Az egyik legnagyobb problémám viszont az volt, hogy nincsenek a könyvben folyamatok. Olyanok általában ezek a fejlődések, mint ha odatennék valamit az asztal szélére, kicsit meglöki valami és azonnal leesik. Ez jutott eszembe a különféle események után, mert történik valami, a karakter azonnal észhez tér és megváltozik. Ezzel pedig az a baj, hogy túl sokszor történik ez (majdnem mindig) és én jobban szeretem a lassú fejlődéseket, amikor nem egy esemény miatt változik meg a véleménye egy karakternek, hanem néha süsü és ez hosszabb ideig tart. Az erő növekedésére is ez igaz.
Tárgyi tévedések is szép számmal akadnak a könyvben, például ha saját magát kíséri valaki zongorán, és énekel is akkor nagyon nehezen illetve átlagos embernek egyáltalán nem sikerül a tátogást is megértenie, vagy a koncerten a zenekar nem szúrja ki, ki az aki a leghangosabban énekel. Ha a réten találnak egy megterített asztalt, az nem gyanús és egyáltalán nem lesz a rajta lévő ételtől bajuk... Az XY nép halottainál rászólnak a srácra, hogy itt mást jelent a halál, a magukénál meg persze nem úgy viselkednek... Ha Becky gyűlölné a harcot, nem gúnyolódna az ellenségein csata közben... Ők miért aludtak el az Álmok erdejében és mitől ébredtek fel? A kérdés vonatkozik a gonosz oldalra is, csak nem tudom, hogy ők elaludtak-e. Nincs más út, csak az, ami az Áe-én keresztül vezet?

A cselekmény és a történet vonala nagyon kiszámítható és egyből rá lehet jönni ki a főellenség. A szerelem instant és szörnyen zavaró, de talán ez a rózsaszín felleg, amely őket is körbelengi hiteles, bár vesszek meg ha én ilyen voltam szerelmesen (ja nem, én fiús lány vagyok ilyen téren, széttépem a rózsaszín pamacsokat). Bár ezt megmagyarázza a kötet, de lehetne egy kicsit hosszabb is és mi a helyzet akkor, ha Becky nem  lesz szerelmes azonnal és kell egy druidatárs? Mindegy ki lesz az?
Az ahogyan az erotika beleszövődik a történetbe jó lenne, de nem ebben a könyvben. Ide nem illik ilyesmi. Mégpedig azért nem, mert akkor mi és ki a célcsoportja a regénynek? A fiatalabb korosztály nem veheti kézbe az erotika miatt (jó, nem kemény szexjelenetek vannak benne, de nem véletlenül hiányoznak ezek sem a kicsiknek szóló könyvekből), a felnőttek / a tinédzserek meg a hibák miatt fognak kiakadni, ahogy ez már a molyon megtörtént, így csak azt tudom írni, Artair McKnight egy öngólt adott saját magának.
Emellett hosszúra nyúlt a bevezető és lassú sodrású az egész regény cselekménypatakja, néha untam és nagyon nehezen vettem rá magam, hogy folytassam, mert túl sok a filler (kitöltő rész), túl kevés a cselekményt előremozdító jelenet, felesleges elemek is vannak benne és nem dinamikus a vezetés és az elnagyolt, leharapott, hirtelen jelenetleírások sem tesznek túl jót a sztorinak. Nincsenek benne melléksztorik, Becky története pedig negatív hatással volt rám és nem vitte el a hátán az egészet.

Chris karakterével az a baj, hogy nem kezeli helyén a tündérek utálatát, ugye gyűlölnie kéne őket és ez így túl gyenge érzelemre sikerült. Egyébként őt jobban kedveltem, mint Beckyt, életszagúbb volt a hozzáállása és viselkedése, mint a főszereplőnek. A lány túl modoros ellenben a fiú reakciói őszintébbek, mert Becky tökéletesen akar viselkedni, mindenkinek meg akar felelni, míg Chris dühöng és fél, nem érdekli mások véleménye.

A gonosz oldal a tündéri részen kívül annyira nem jó és egyszerűen nem tudom elfogadni a kis boss motivációját (bár egy bizonyos szempontból érthető, de én inkább a személyes gondolatokra voltam kíváncsi) és ha már itt tartunk, nem egy hisztis libát vártam, aki toporzékol dühében, mert ez így nem méltóságteljes, csak gyerekes. Egyébként a szerző nem játszott a Serious Sam: The Second Encounter nagy hírű játékkal, ahol alapszabály az, hogy kis szarokkal nem foglalkozunk, mert könnyen otthagyjuk a fogunkat, hanem mindig a nagy sebzést okozó dögre kell menni...

Szerintem a szerző többször használta a kényelmes utakat, plusz ahelyett, hogy a szerelmet mellőzte volna inkább az unalmasabb részeket tolta előre. Nekem egyáltalán nem tetszett.

Ajánlani sajnos nem tudom a fentebbi meglátásom miatt, nincs célcsoportom.

A Pongrác kiadó jelentette meg 2014-ben, a kiadása gyönyörű és Jánosi Petra rajzai színesítik. Következő részek: Becky Apple és a sötétek, Becky Apple és a dühöngők.

Köszönöm, hogy elolvastad!


{ 2 megjegyzés... read them below or Comment }

  1. Én is megpróbálkoztam ezzel a könyvvel. Eljutottam a 35. oldalig, aztán becsuktam. A mai napig nem értem, mi történt. Nem nézte át szerkesztő? Vagy nem szólhatott bele, hogy miket kell átírnia? Annyira amatőr az egész, nem értem, hogy adhatták ki! Sajnos, ez még egy fiók mélyébe való változat, de remélem, azért olvashatunk majd jobbat is ettől a sráctól, hajrá!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!

      Örülök, hogy írtál, üdv itt! :))

      Igen, ezt én sem értem, pedig az alap jó lenne, de a kivitelezés sajnos nem az. :(

      Törlés

- Copyright © A művészet nyelve - Himitsu - Powered by Blogger - Designed by Himitsu -