Hamarosan A Tökéletes Határtalanok Északi mitológia Viktória királynő és Abdul Maigret és az egyes számú zsilip A Vétkes Csábítás Vértestvérek Lux
Posted by : Liliane Evans hétfő, december 29, 2014

,,De azt hiszem, szorosan egymás mellett állni és beszívni egymás illatát, az felér a beszéddel."


Sorozat: -


Kleinheincz Csilla műveire az Ólomerdő óta nagyon kíváncsi vagyok és csak annál nagyobb volt az örömöm, amikor megtaláltam ezt a kis novelláskötetet - főleg mikor elérhetővé vált számomra! Bele is vetettem magam és az orvosi rendelőben a mellettem ülő férfi hiába próbált velem beszélgetni, nem nagyon jött össze, mert beletemetkeztem az első két novellába. Bár ilyenkor antiszoc vagyok, de ha kérdeznek általában válaszolok, kivéve akkor ha nem fogom fel hogy egyáltalán kérdeznek valamit. És bár délelőtt kezdtem el olvasni a könyvet, stílusosan Éjfél után, de még hajnal előtt fejeztem be egy nappal később.

Az alapot nehéz most meghatároznom, mert a novelláskötet különféle kisebb művekkel ékeskedik és nem igazán vettem észre szerveződési erőt. A legtöbbnél a szerelem a központi téma, de lehetne éppen a misztikum a közös pont, de sajnos az sem jelenik meg mindegyikben, így inkább az a legjobb válasz, ha azt írom, hogy az emberek közötti kapcsolat a fő, mert a szerző erre helyezte a legnagyobb hangsúlyt.

Egyébként sokáig gondolkodtam, hogy mi lehet a közös pont, az a kohézió, amitől ezek a kisebb művek egy egységbe szerveződnek és olvasás után illetve közben eltöprengve a történeteken, rájöttem, hogy mégis a kapcsolatok kerülnek előtérbe, bár sokáig azt hittem a Hollók a dróton apropójából kiindulva, hogy a misztikum lesz az. Nagyon különbözőek ezek a novellák és igazából annyira egyediek, hogy nem is tudom őket bekategorizálni illetve részekre osztani, mert annak nem sok értelme van ha úgy fogom meg őket, hogy ,,ebben volt misztikum, ebben meg nem". A hatásukat vizsgálva azt kell írjam, hogy léteznek a hatástalanok, amelybe egy sem tartozik mert ez egy szép kis üreshalmaz, emellett vannak olyanok, amelyek kevésbé fogtak meg de elgondolkodtam rajtuk, ez a Nagyerdő, Egy csepp málna, Nyulak, Emma utazása, Jambalaya és az Éjfél után, hajnal előtt. Ezekben a történetekben találtam különleges vonást (különben az előzőbe kerültek volna ha nem) és bár az Emma utazásának egy másik kategóriában is lenne helye, nekem mégsem tetszett annyira mint az alábbiak, amelyek nagyon tetszettek és elgondolkodtam rajtuk: Hollók a dróton, Sellődal, Egyetlen esztendő, Szolgálati járat.

De visszatérve még az előző kategóriához az első csapat legkiemelkedőbb alkotásának tartom az Emmát, mert abban a szerző egy nő érzéseit - főleg a fájdalmát - és gondolatait mutatja be mikor meghal a szerelme. Csilla azt a kérdést taglalja főleg, hogy vajon egy szeretőnek joga van-e ott lenni szerelmének temetésén vagy ez csak a feleséget illeti meg? Szokatlan nézőpont, szokatlan téma és ezért tetszett nekem annyira, de sajnos annyira nem hatott rám, mint az Egyetlen esztendő. A Jambalaya az ételek ízéhez kötött emlékekről szól, az Éjfél után pedig egy nő igencsak zavaros és durva története legalábbis annak az lesz, aki megfejti és nekem, aki mindig a legrosszabbra gondol, elég volt ennyi is hogy a lehető legszomorúbb életút táruljon elém. Ezek igazából nem nagyon mozgattak meg engem (talán a rövidségük miatt), és melléjük társul még a Nagyerdő is, Csilla írt már ennél nagyobb hatású művet!
Az Egy csepp málnában a szerző bebizonyította, hogy mennyire szépen tud alkotni, ez volt a kategóriában a legszebb. Ezzel együtt ez egy fájdalmas történet, mert arról szól, hogy a tó felébred az öngyilkosságot elkövetni szándékozó férfi fájdalmára és még az utolsó pillanatban megmenti őt, hogy utána egy lány képében kisétáljon a partra és induljon a kapcsolata a férfival. Itt nekem főleg az tetszett a szép írásmód mellett, ahogyan elgondolkodtam azon, hogy vajon a tó hogyan és miként érezhet. Természetesen a misztikumot hagytam kibontakozni, nem kérdezgettem a hogyanokat, én csak természetesnek vettem, hogy megtörténhet. A Nyulak c. novella pedig egy leszbikus pár kapcsolatának végét mutatja be, jelképekkel (például a kislánnyal).

A kötet illetve a második kategória tetőpontja - ha szabad így fogalmazni - az Egyetlen esztendőben van, ez a kötet legösszetettebb története. Egy jövőbelátó férfi lánya a főszereplő akinek a narrálásban megismerhető apja élete és a kapcsolatai másokkal vagyis a magánya. Tetszett nekem a Szolgálati járat félelemkeltő hangulata (éjszaka olvastam!), amelyben a busz a túlvilágra viszi az utasait. Egészen más kérdéseket tárgyal a Sellődal, amely a szerelem különbözőségeit mutatja be és az összes lángolás egy közös pontját - mert mindenki máshogy éli meg, de a vágyak és az esetleges fájdalom ugyanaz. Ebben viszont megtaláltam az Ólomerdő egyik jelenetét, csak a másik oldalról megmutatva.
A Hollók a dróton pedig egy teljesen más kategória, mert itt a misztikum sokkal jobban előtérbe kerül és már szükségszerű a jelképekben való gondolkodás. Egy kicsit hasonlít Niffenegger Hollókisasszonyára, bár itt inkább a vágyakról van szó és a másság kérdéséről illetve a helykeresésről, de lehet hogy nem is ebből kéne kiindulnom, tehát ez a kis történet a mai napig kész rejtély a számomra.

Szerettem a szerző stílusát, a szokatlan nézőpontjait, a komolyabb témákat. Keserédes és depresszív - ez a két szó jutott róla eszembe, egyszerűen szomorú voltam olvasás közben. Néha pedig olyan érzésem volt, mintha régi fényképeket nézegetnék és Csilla elregélné nekem a megfakult fotók történeteit. A könyv vége felé (Szolgálati járatÉjfél után, hajnal előtt) pedig már inkább a Rémmetró manga horrorisztikus hangulata került előtérbe.

Szerintem ha Csilla egy szakkönyvet írna, az is tetszene nekem, mert nagyon szeretem ahogyan ír. A történetek mindegyike egy ablak a különleges világok egyikére.

10 / 10 pont

Ajánlom: aki szerette az Ólomerdőt és kíváncsi Csilla műveire, illetve az olyan olvasóknak, akik szeretik a szép írásmódot.

A könyvet a Stádium Kiadó jelentette meg 2009-ben kemény kötésben. A borítója nem jön be annyira, de itt a belső tartalom a lényeg.

Köszönöm, hogy elolvastad!






Utószó:

A tizenkilenc éves Kleinheincz Csilla 1997-ben, a Huszonötödik óra c. antológiában (melynek az ő verse volt a címadója) szinte kötetnyi verssel mutatkozott be. Nem ment ez akkor ritkaságszámba; kötetbeli társai Grecsó Krisztiántól Rózsássy Barbaráig ugyanennyi vagy még több költeménnyel szerepeltek. Akkor még szívderítőbbnek látszott a költészet helyzete s vele az egész kultúráé, akárcsak a diktatúrából alig néhány éve kiszabadult társadalomé is. Nem úgy, mint tizennyolc elszelelt évvel később, amikor a Lehetsz-e még hármasikrek? című – egy híján húsz Gérecz-díjas költőt tömörítő antológiánál –, már a címének megfejtésébe is fogát törő kritikus telejajongta írását, amiért olyan rengeteg vers elolvasására kényszerült. Látszott is a cikken, mennyire nem birkózott meg a feladattal.

Nyilván ez az (egyre silányodó) közszellem hajtotta Kleinheincz Csillát – költőtehetsége védelmében is – a pályamódosításra. 2005-ben jelentkezett Város két fül között meglepő című, fantasztikus témájú első, majd 2007-ben Ólomerdő című második, a tündérmesék világának sok évszázados kincstárából merítő regényével.

Az Ólomerdő szerzői utószavában Kleinheincz Csilla figyelemre méltó kijelentést tett. Szívesen idézzük, mert innen, harmadik könyve, a Nyulak • Sellők • Viszonyok végéről visszatekintve, új, pályamódosítással fölérő jelentéstartalma van. Utószavában az íróról szólt, aki néha varázsló – mágus – lehet: „Nem feltétlen jó mágus – csupán mágus, aki hírvivőjévé válik egy történetnek.” Majd még ezt tette hozzá: „közvetítő voltam”.

Most ez a tíz novellája – a kisregény terjedelműtől az alig néhány oldal rövidségűig – mutatja legérzékletesebben, hogy mennyire lehet valóban közvetítő. Tóth Árpád-i értelemben Lélektől lélekig hatoló, nagyon is a hajdani költői indulás elszántságáig és rátermettségéig visszagyökerezetten. A prózaíró innen eredeztetett új ereje hősei és viszonyaik életre keltésében és életrevalóságában mutatkozik meg elsősorban. Maradandó kisugárzású-e, hosszú, erős emlékezetű-e az író által teremtett alak? Megráz-e, felkavar-e novellájának cselekményszövése? Szereplői elismerésünkre, egyetértésünkre számíthatnak-e, vagy a meg-nem-érintettség közönyével haladunk el mellettük? Vagyis Kleinheincz Csilla ki tud-e szólni a legbensőnkből?
Tud, de még mennyire! Példa rá az Egyetlen esztendő robosztus-szuggesztív apafigurája. Az Éjfél után, hajnal előtt vak nője. A toronyőr, akinek sellő volt a felesége (Sellődal). A szerető temetésére utazó Emma, mikor a vonat elragadja (Emma utazása). Az Egy csepp málna lánnyá megszemélyesedő tava. A Jambalaya fűszeres ízeiből kedélyes-puha életszeretővé formált férfi. Mélyen, felejthetetlenül emlékezetünkbe vésődnek egytől-egyig.

De akkor még nem szóltunk Kleinheincz Csilla izzó-lobogóvá hevített vagy jéggé dermesztett novella-jeleneteiről, prózájának emberi viszonyairól. Amilyen a Nagyerdő kisfiú Zolija, kezében bicskájával, ahogy eltévedésük erdejében vakbélműtétre görnyed ájult barátja teste fölé. Vagy a Nyulak Amandájának és Verájának külön éje a közös ágyban, szerelmük utószezonján. Vagy az Egyetlen esztendő indiai találkozása Judit és Iván között a megjövendölt halál órájában.

Kik vagyunk valójában az embert próbára tevő, többnyire tragikus helyzetekben? – Kleinheincz Csilla novelláival pályája eddigi legdrámaibb értékeit gyűjtöttük kötetünkbe.

– a Kiadó
Szerző: Kleinheincz Csilla
Sorozatcím: -
Cím: Nyulak, Sellők, Viszonyok
Eredeti cím: -
Eredeti megjelenés: -
Kategória: novelláskötet, kortárs
Fordító: -
Oldalszám: 162 oldal
Kiadó: Stádium Kiadó
Megjelenés: 2009
Ár: 2.400 Ft


    




Mit gondolsz? Kíváncsi vagyok a véleményedre!

Subscribe to Posts | Subscribe to Comments

- Copyright © A művészet nyelve - Himitsu - Powered by Blogger - Designed by Himitsu -