Vértestvérek Kiéhezettek Köztesvilág Maigret csapdát állít Közel a tűzhöz Sabriel Örökké a tiéd Szellemek a fejben Az Elveszettek Szigete Lux

Archive for 2015

Géczi János: Vadnarancsok


Sorozat: -



   


,,Borzalmasan érzelmes az ember morfinos állapotban. A közepén már nem tudod, hogy mi van veled, félelmetes."
Amikor először láttam a Vadnarancsokat nem igazán támadt arra kedvem, hogy elolvassam, de amikor tüzetesebben megvizsgáltam a fülszöveget, éreztem, hogy mégiscsak kell, hiszen majdnem minden hívószó szerepel benne, ami engem érdekel: ,,botránykönyv, bezúzatták, társadalom, mélyréteg". Úgyhogy már több okom volt a kezembe venni ezt a könyvet és nem is haboztam sokáig.

Van olyan élethelyzet amikor az ember elkeseredett, jönnek a kisebb-nagyobb gondok, stresszhelyzetek és ott van az a levakarhatatlan kilátástalanság, ami követi mindenhova és folyamatosan sugdossa, hogy ettől nem lesz jobb sosem. És akkor jön ez a könyv, ami még rádob egy lapáttal az amúgy sem fényes hangulatra - a kötet négy másik ember terhét osztja meg az olvasóval, négy nagyon nehéz sorsot, amelyek ráülnek az olvasó vállára és fülébe búgják szomorú dalukat. A Vadnarancsok nehéz olvasmány, főleg úgy, hogy már én is értem miről van benne szó. Szomorú és nagyon megterhelő, lélegzetelállítóan fájdalmas és igazi, amely csak mély döbbenetet hagy. Elkeseredett voltam és ez a könyv rezonált velem, de nem erősítette fel a hatásokat. Csak megmutatta, hogy ilyen is van.
,,Nagyon ideges tudok lenni, ha az emberek ítélkeznek. Szerintem senki nem tud semmit, senki nem biztos semmiben. Minden megérthető, és semmi se érthető meg." 
A történetek közös pontja a nehéz, küzdelmes sors és az, hogy a szereplők egy élettöredéket próbálnak elmondani, méghozzá a sajátjukat. Emellett általában igyekeznek felállítani egy ok-okozati érvelést vagy helyzetképet, azt hogy hogyan jutottak el A-ból B pontba, vagyis a kezdetektől a jelen helyzetig, amikor már elromlott minden. Drog és mentális betegség, intézetes múlt, mindenről mesélnek a szereplők, itt-ott húsba vágóan. A kötet stílusa nagyon érdekes, inkább hozzátesz az élményhez, mert kusza és picit ugrálós de ez inkább csak azért van, mert Géczi János hagyta érvényesülni a beszélőt és ezzel olyan hatást ér el, mintha az a szereplő közvetlenül az olvasóhoz szólna: kicsit csapongva, ahogyan az emlékezet engedi.
Apátia árad a lapokból és talán ezt viseltem el a legnehezebben: a beletörődést, a közönyt. Ezért volt számomra olyan nehéz olvasmány, mert én olyan vagyok, aki pörög ezerrel és megteszi amit kell, de a reménytelenség hamar eluralkodik rajtam, ha nincs mi vigyen előre, ha nem látom a kiutat. Ezért veszem körbe magam olyan dolgokkal, amik mozgatnak és ezért olyan nehéz látni, tehetetlenül nézni, ahogy mások a közönybe esnek. Na meg nem is veszélytelen! Segítenék,viszont nem tudok és én szintén hajlamos vagyok elveszíteni a szárnyaim.
,,Nagyon szeretek vizionálni. Többek között azért hagytam abba a narkózást, mert iszonyatos felébredni. Az ember egész álmában nagy szeretetben és melegben fekszik az anyja mellett. Fény, forgás, ringatózás van mindenütt, és nagyon aranyos állatok jönnek hozzá, katicabogarak, ilyen nagy katicabogár, bocsánatot kér. Aztán felébred az ember egy koszos vécében, ott fekszik a saját vizeletében."
Az első Berta, aki mesél édesanyjához fűződő szorosabb kapcsolatáról, az ő és saját életéről, drogokról, az intézetről, az őt megölni kívánó házinyanyáról, a szomorú sorsáról. Ha az ő életére gondolok, egy szó jut eszembe: sivár. Berta része egy kisebb társadalmi korképet is bemutat, bár a kimondott kritikát nem ő, hanem Juli adja, Berta csak alapoz addig... bár ha azt nézem, hogy az ő esete is egyfajta kép... na mindegy, itt most inkább a kritikai felhangra gondolok, arra amit a szereplő ír le és nem, amit Géczi János szeretne megmutatni a szereplőről.

Az egyik legerősebb mondat viszont hozzá kötődik:
,,Nagyon félek az élettől."
A második szereplő Tibor, aki, elmondása szerint:
Bohém fiú volt, azért vetette ki magából a társadalom.
Az ő részét sokkal nehezebb volt olvasni, mint Bertáét, mert míg az előző részben a lány csak-csak hozott némi pozitív életszemléletet, addig Tibor egyáltalán nem, és ő adja a kötet legszomorúbb hangvételét. Tibornál egy szó jut eszembe, ha az olvasottakra gondolok: kilátástalanság. Az ő életébe sok minden belefért, kezdve az apai kép hiányával és torzulásával - az öreg jellemére gondolok itt elsősorban - az öngyilkossági kísérletig. Tibort féltettem a legjobban a kötetből!
,,Nekem a munka két okból kell: egyrészt legyen, ami még elviselhető, tehát kevés bajjal jár, másrészt ha meg egy munka jó, akkor egyszerűen jó. Pedig nekem nem létszükségletem a munka. Képtelen vagyok emberek között élni. Mindig képtelen voltam erre, az iskolában is. Utálok dolgozni. Itt nem lehet magamat megvalósítani. De az se jó, ha az ember nem dolgozik."
Juli a harmadik és bevallom ő lepett meg a legjobban. Hasonló a gondolkodásunk és sokszor köszönt vissza egy-egy gondolatom az ő szövegében. Emellett érdekes az elmélete, amit a szorongásról írt és helyt adok neki.
,,Két rossz érzés van, a szorongás és a halálfélelem. A szorongás az, amikor az ember nem tudja, hogy mitől fél. Tizennégy éves voltam, mikor az anyámnak egy barátnője meghalt. Rettenetes halálfélelem jött rám, éreztem, hogy bármely pillanatban meghalhatok. A halálról olvastam verseket, a halálról gondolkoztam és írtam. Borzalmas érzés volt azt tudomásul venni, hogy nem fogok örökké élni, pedig már akkor megértettem a halált, mikor a fecske meghalt."
Juli nagyon nehezen alakít ki kapcsolatokat és talán ő az, aki a kötetbeli emberek közül a legtöbbet gondolkodott a helyzetén, szerintem a lány látja át a legjobban az eddigi útját. Csapong az emlékei és gondolatai között és nála éreztem leginkább azt, hogy megnyílik az őt hallgatni vágyóknak és ez a rendszerkritikában is megnyilvánul, amely fájóan találó még napjainkban is: ha akár arra gondolok, amit az iskoláról ír vagy esetleg az lehet még érdekes, amit a munkáról alkotott. A Dagonya rész a regény számomra legfontosabb része.
,,Nem azért nem szerettem iskolába járni, mert hülye tanárok voltak, meg gyerekek között kellett lenni - ezért se szerettem iskolába járni -, a fő ok az, hogy tudtam, ha hagyom, akkor deformálnak. Azzal védekeztem ez ellen, hogy semmit sem tanultam."
Józsi a négyes utolsó tagja és mire hozzá elértem, kissé kiégtem. A része viszont nagyon érdekes volt számomra a Jehova Tanúi tagsága, a származása miatt és azért, mert nagyon kíváncsi voltam, hogy mi történik vele.

Ezek után nem is tudom milyen összesítőt írhatnék, talán azt, hogy bár nem tiport agyon a könyv, de régen olvastam már olyan művet, amely ilyen döbbenetre késztetett és szerintem ezt mindenkinek el kéne olvasnia! Ne csak az irodalom (és az élet) szép oldalát lássuk! De arra fel kell készülni, hogy nem lesz könnyű menet, főleg ha valaki érzékeny az apátiára, ahogy én is.

A kedvenc idézetemmel zárom az értékelést:

,,Az irodalom igazsága azt hiszem, biztosabb, mert a szépségnek van értéke, a szépet érezni kell, és nem lehet elferdíteni."


Amiben a Vadnarancsok erős:

- húsbavágó sorsok
- érdekes történetek
- elég kemény atmoszféra, hat az olvasóra

Amiben nem az:

- nincs

Jelölések az Év végi nagy blogos párbajra:

2015 - legtöbb idézet az értékelésben
2015 - legjobb realista
2015 - legjobb életrajzi
2015 - legkomorabb atmoszféra


Ha tetszett a bejegyzés, itt lehet megrendelni a regényt:


A Vadnarancsok az Athenaeum Kiadó által látott napvilágot 2015-ben. A borító komor hatású, illik a négy élettörténethez.


Köszönöm, hogy elolvastad!




Fülszöveg:

A Vadnarancsok négy élettörténet-rekonstrukciójában az író napjaink deviáns fiataljairól ad látleletet: kiforrott írói eszközökkel, szuggesztiven és szociográfiai pontossággal mutatja meg, hogy kiegyensúlyozatlan egyéniségük és a külső körülmények összjátéka sodorta őket a társadalom peremére. A Vadnarancsok-at egy nagyobb vállalkozás gyűjtőcíméül is választotta Géczi: versciklusban (melynek rlszleteit már közölték az irodalmi folyóiratok), készülő regényében, szociográfiájában és tervezett drámájában nemcsak a fiatal korosztályok szélsőséges magatartásformáiról tudósít, hanem saját életérzéseiről, világképéről is vall.
Szerző: Géczi János
Sorozatcím (kiadói): -
Sorozatcím: -
Cím: Vadnarancsok
Eredeti cím: -
Eredeti megjelenés: -
Műfaj: életrajz, életregény
Fordító: -
Oldalszám: 394 oldal
Kiadó: Athenaeum Kiadó
Megjelenés: 2015
Ár: 2.990 Ft


   




Jelölések:

2015 - legtöbb idézet az értékelésben
2015 - legjobb realista
2015 - legjobb életrajzi

Peter V. Brett: A Sivatag Lándzsája


Sorozat: Démon-ciklus 2.



   

A szerzőtől már olvastam, értékeltem:

A Rovásember


,,Talán megtörtem, de a törött csontok erősebbé válnak, és rám is ragyogni fog még a nap fénye."
Nagyon nagyon akartam ezt a részt olvasni, hiszen imádtam az első kötetet! Bár a Csontszüret sokat segített anno, abban a bizonyos válságomban, a Rovásember elérte, hogy kikapcsoljam a külvilágot és csak a démonok által terrorizált emberek küzdelmét vagy bujkálását figyeljem és ne érdekeljen semmi más. Ezért történt - mivel azt előolvasóiban kaptam és így recenziós példányként olvashattam - hogy amikor megrendeltem és megkaptam végül az első részt a maga fizikai féltégla formájában, csak pislogtam nagyokat: ez tényleg ilyen hosszú? Nekem bizony sokkal rövidebbnek tűnt, hiszen majd' két napig olvastam, hát miért nem háromszáz-négyszáz oldalas?! Ezért mikor megláttam A sivatag lándzsáját szentségeltem egyet, hogy miért nyolcszáz oldal?! Hogy fogom én ezt elolvasni?! Mostanában tartok ezektől a bitang méretű monstrumoktól, a kapacitásom lekorlátozódott a közepes méretű regényekre. Viszont annyira jó ez a sorozat, hogy muszáj volt belekezdenem és mikor befejeztem a könyvet csak annyit tudtam mondani: még!

Illusztrációk.
Forrás
A történet kezdetben nem ott veszi fel a fonalat, ahol az előző rész befejezte, hanem visszamegyünk az időben Jardir gyermekkorába és a szerző végigveszi az életét a kezdetektől az első rész bizonyos jelenetéig. Itt a férfi motivációin van a hangsúly és amint Brett elmesélt mindent - illetve Jardir és Krázia köré szőtte a maga misztikus történeteit - csak azután kerülünk át Szabadítóházára, ahol pedig Leesha, Rojer illetve a vándorló Rovásember útját követhetjük végig közel nyolcszáz oldalon keresztül.
Nagyon jó, hogy a szerző olyan irányba vitte az egész sztorit, mint amilyenbe én nagyon szerettem volna, hogy menjen - tehát Krázia fele - de valahogy az egész kötet túl hosszú lett és szerintem jobb lett volna kettészedni a sztorit és két rövidebb részben kiadni A Sivatag lándzsáját. Mivel ezt a terjedelmes mennyiséget nehéz lenne ízekre szedni, ezért kettő darab részre osztom a művet: Jardir szálára és Jardir szála utánra vagyis amikor már Leesháék tevékenykednek. Tévedés viszont ne essék, szerencsétlen nem tűnik el a Lándzsa végére sem, egyszerűen csak nem ő kapja meg a narrátori pozíciót. A történetet a kötet stílusa teszi gördülékennyé, de néha elég nehéz volt vele haladni, bár lehet hogy ez inkább az én bajom, hiszen általában is alig tudok haladni a high fantasyval illetve lehet, hogy a kicsit kusza időkezelés zavart be egy kissé, meg hogy a kráziai világ bemutatásakor oda kell figyelni a nevekre és a tisztségekre. Tehát na, nem egy könnyű sétagalopp ez a kötet annak, aki a sci-fit részesíti nagyobb előnyben, vagy a könnyedebb urban fantasyt.

A fentitől függetlenül elég érdekes élmény volt ez a könyvet olvasni:
1. a buszon tuti hülyének néztek, mit mászkálok én hidegben egy téglával amit kinyitok és - te jó ég - még olvasok is,
2. egyszerűen még mindig imádom a világot,
3. de repedezik a burok.

Azt hiszem az egyes pontról már eleget beszéltem, tényleg nem volt egy egyszerű mutatvány ezzel a kötettel mászkálni, de ismerősöm már el is kérte, úgyhogy mégiscsak megérte.
A második pont egyszerű: imádok Kráziáról olvasni, lenyűgözően érdekes az a világ, bár arra még nem kaptam választ, hogy ők miért pont a harcot választották az északi népek életmódja helyett még réges-régen, de ez most nem igazán lényeges. A lényeg az, hogy Jardir történetén keresztül elevenedik meg ez a terület igazán, Brett részletesen bemutatja ezt a kultúrát és életmódot és egyszerűen nem tudtam elvonatkoztatni az iszlámtól, folyamatosan a törésvonalháborúk és annak a vallásnak a jellemzői jutottak eszembe, bár az alapok eltérnek. Jardir része pedig olyan mértékben meggyőzött, hogy bár az elsőben utáltam, itt már egyáltalán nem tudtam irányába semmilyen negatív érzést felmutatni, csak megértettem és sajnáltam néha. Ha ez mondjuk egy nulladik rész lenne, akkor lehet, hogy Arlen helyett neki szurkolnék...
,,Vajon a magúrok miatt sodródott az emberiség a kihalás szélére, vagy mi magunk vagyunk az okozói?"
A hosszú oldalak alatt fontos kérdésekkel szórakoztattam magam: élet-e ez egyáltalán? Mi lenne akkor, ha én ott lennék? Mennyire összevethető az itteni Szabadító képe a Jézusival? Konklúziót nem állítottam fel, egyáltalán nem ütköztettem pro és kontra érveket, mert erről a világról csak olvasni jó, ott lenni és aktívan részesülni a mindennapos félelemből szívás hát még a démonok támadásaiból! Illetve de, egy konklúziót mégis felállítottam: annyira érdekes volt A Sivatag lándzsája, hogy amikor a valós világban tevékenykedtem, akkor is csak a sztorival tudtam foglalkozni.


Inevera
Forrás 1 és 2

Viszont Brett nem jó a női karakterek árnyalásában. Azt vettem észre, hogy nincs átmenet csak a szélsőségek és hiányoznak az összetett - hangsúlyozom - női karakterek, mert valaki vagy teljesen behódol a hatalomnak és eszébe sem jut hogy más legyen minden vagy egy erős hős, aki a démonok vérében fürdik minimum. SPOILERszerűség (utalás szintjén - kijelöléssel olvasható) Ez a kráziai kultúrában a jiwah'Sharum esetén nagyon feltűnő: amikor erről olvastam, csak arra tudtam gondolni, hogy miért nincs egy lázadó sem? Miért jó az a nőknek, ha a háremben ott kapja el egy erőszakos alak, ahol akarja...? Ám az északi kép sem jobb, Leesha a traumája után arra gondol, hogy kitől legyen gyereke és kivel feküdjön össze és ezt a szerző más nőkkel többször is eljátssza. SPOILER VÉGE Plusz a szerző nem mutatja be mi van ilyenkor az emberben, ezt átugorja és egyből azzal foglalkozik, hogy haladjon a sztori, gondolom erős személyiségeket akart, de akkor legyen bennük vívódás is!

A második egység már számomra nem volt annyira kedvelt, mint az első, pedig Leesháékkal nem volt bajom - ahogy emlékszem. Kevés a humor és Rojer nem ont szellemes megjegyzéseket pedig lehet hogy jobb lett volna hogy valaki oldja azt a fojtogató feszültséget, mert amit Brett a lelkemmel csinált az hallatlanul fájdalmas. A Rovásember képe pedig túlságosan közel került hozzám az első részben és ezért érintett rosszul az, hogy úgy fakult meg bennem, mint pl. egy városi legenda, ami szép és jó és elérhetetlen, egészen addig, míg a szemem előtt nem játszódik le, mert akkor már láthatom a foltokat pedig nem voltam rá kíváncsi. Így jártam vele is, bár szerintem ez azért történt így, mert szerencsétlen folyamatosan azt hajtogatja, hogy nem ő a Szabadító. Ezzel szemben Jardir teljesen máshogy viselkedik és már én is elkezdtem azt gondolni, amit más szereplők - és itt látszik az, hogy A Sivatag lándzsája mennyire megváltoztatja az ember véleményét, mert ez az első kötet után elképzelhetetlen lett volna ez a vélemény tőlem.
,,Nem holmi szentkönyvi hőstörténetben vagy, és engem se a mennyből küldtek, hogy egyesítsem az emberiséget."
A regény viszont nagyon jól hozza a vallási kérdéseket és nemegyszer jutott eszembe Jézus és az Őt körülvevő homály, hiszen itt egy Szabadítóról van szó, de a történet nem az isteni szempontot mutatja meg mint a Biblia, hanem a szereplőkét. Attól függetlenül a Rovásember beteljesíti a próféciát, de nem az a fő, hogy annak eleget tegyen. Ez tetszik a karakterében: nem akar megfelelni, ő csak a saját útját követi és azt akarja, hogy mások találjanak rá a saját sorsukra, amihez megmutatja az utat, de rájuk bízza rálépnek-e.
,,Ha az emberek hozzászoknak, hogy mindig én oldom meg a gondjaikat, soha nem fogják megtanulni, hogyan küzdhetnek meg velük maguktól."
Jardir az egyik kedvenc szereplőm volt ebben a részben, róla egy érdekes képet kaptam, méghozzá azt, hogy hogyan lesz egy becsvágyó kisfiúból az a harcos, aki az első részben Arlennel olyan jó kapcsolatba került. Brett általa mutatja meg a két világ, a kráziai és az ,,otthonukban remegő gyávák" világa közti különbséget. Szembeállítja a halál szentségét az élet védelmével és én élveztem erről olvasni, egyszerűen imádom ha a szerzők ütköztetnek rendszereket vagy elveket.

A geopolitika mellett érdekes és hangsúlyos a kapcsolatok alakulása ebben a részben, hiszen annyiféle akad, hogy van min töprengeni olyan hosszan: Leeshán elég sokat merengtem a fentebb leírt módon, a legmeghökkentőbb pedig Jardirhoz kötődik, de még Arlennek is kijut a jóból.
A kapcsolatok főleg romantikus jellegűek és ebben a világban ez így fura. Az első részben azért volt ott mindenféle - családi, baráti, stb - itt pedig mintha az lenne a fő kérdés, hogy ki kit szeressen. Nincs ezzel olyan sok baj, legtöbbször ez meghökkentő, de elgondolva azt, hogy a szerző több részen keresztül (öt plusz a kisebb részek) szeretné még húzni a sorozatot, komolyan nem tudom, hogyan jöhet ki anélkül, hogy mellőzze a szappanoperát. Emellett szexuálisan túlfűtött ez a regény és akadnak nagyon durva és lelkileg megterhelő részei is. Ez viszont erősen spoileres zóna és csak annyit írhatok még, hogy nehéz volt néha a szereplők bőrébe bújni, Rennáéba kifejezetten kellemetlen volt. Szerencsétlen.

Az egyik szereplő
Forrás
A regény nagyon sok szereplővel dolgozik és közülük a legnagyobb rejtély Inevera, a kráziai kultúra egyik szent asszonya. Nem sikerült rájönnöm a motivációira, ezért érdeklődéssel várom, hogy mit fog csinálni ezután. Ő egy igazi kis gonoszkodó karakter, az ilyen meg mindig érdekes! Ott van még a közösben Leesha és Rojer, akik múltjáról picit többet lehet megtudni, bár ezt a vonalat inkább Rojer viszi. Leeshát pedig nem kedvelem.
Ritka csemegét is kapunk, hiszen a magúrok szemszögét szerettem olvasni, kár hogy ebből nem volt több, de valószínűleg erre is elmegy a szerző majd a későbbiek során, mint tette Krázia esetében.
Vannak ebben a részben igazán durva történetek, amelyek mindegyike egy-egy tanulságot mesél el vagy egy nagy gyötrelmet mutat be, esetleg mindkettő. Arlené számomra most kevésbé volt hangsúlyos, mint az előző kötetben - ő most nem is szerepelt mondjuk annyit - de a története ebben a kötetben a lemondásról és az amiatti következményekről szól szerintem.

Utólag belefutottam pár logikai hibába (beszélgetések során pl.), de esküszöm, nekem egy sem tűnt fel és ezt a vonást bizony a kötet számlájára kell írni, méghozzá jó értelemben! Ha nem foglalt volna le, ha nem érdekelt volna annyira Jardir vagy a későbbiek során a többiek, akkor feltűntek volna a hiányosságok, de nekem ez nem jött össze. Bár akadt ezzel a résszel probléma, egyáltalán nem vágta tönkre a rajongásom, ezután is érdeklődéssel fogom várni a következő részeket és nagyon remélem, hogy Brett még inkább nyit a démonok felé!

A regény előnye természetesen a sokszínűsége és hogy a második rész inkább tágított a világon, mert még több szereplőt ismerhettem meg. Nemcsak vízszintesen, hanem horizontálisan - ahogyan én képzelem - nőtt az ismeretem, sőt Brett még egy mézesmadzagot is elhúzott előttem!

Kell a harmadik rész, jöhetnek azok a démonok!


,,A győzelemnél nincsen nagyobb dicsőség, és a győzelem megszerzéséhez minden lehetőséget meg kell ragadni, kicsit és nagyot egyaránt. Ez a háború lényege, és a háború pedig minden másé. Ezt teszik a legalantasabb khaffitok, amikor a bazárban alkudoznak, és az Andrah is, amikor indítványokat hallgat a palotájában."


Amiben A Sivatag lándzsája erős:

- a világa kiszélesedett és még mindig érdekes
- izgalmas
- az ezer meg egy gondolat amit kiváltott

Amiben nem az:

- néha unalmas, túl hosszú a könyv
- a női karakterek szélsőségesek

Beleolvasó:


Ha tetszett a bejegyzés, itt tudod megrendelni a regényt:


A Sivatag Lándzsája a Démon-ciklus sorozat második része és a Könyvmolyképző Kiadó jóvoltából látott napvilágot 2015-ben. A kiadása nagyon szép és annyi a rúna a könyvön, hogy még démont is lehetne vele ölni vagy minimum feltartani vele egy szörnyet...
a kiadóban lehet tudnak valamit...

Érdekesség: 

- A kötet végén található egy kráziai szószedet, ami jól jött néha illetve egy kérdezz-felelek, amiben pedig érdekességek találhatók.
- A szerző kedvencelte a képem instagramon.


A szerző magyarul is megjelent művei:
(sötét színnel jelölve az, amit már olvastam jó molyos szokás szerint)


Köszönöm, hogy elolvastad!




Fülszöveg:

Az emberiség számára bealkonyodott. Az éjszakát vérengző démonok uralják, amik a világ egyre fogyatkozó népességére vadásznak. Az emberek kénytelenek már-már feledésbe merült mágikus jelek védelmébe húzódni. A legendák szerint élt egyszer egy Szabadító, egy nagy tábornok, akinek sikerült az egész emberiséget egyetlen sereggé kovácsolnia, és így legyőznie a démonokat. Vajon a Szabadító visszatérte is csak egy legenda volna? Talán nem. Ahmann Jardirnak, a sivatag harcosának sikerült Krázia törzseit egy démonölő sereggé egyesítenie. A férfi Shar’Dama Kának, azaz Szabadítónak kiáltotta ki magát, és két ősi kincs, egy lándzsa és egy korona is a birtokában van, amikkel alátámasztotta hatalmát. Az északi népek viszont a saját Szabadítójukban hisznek: a Rovásemberben, egy sötét, félelmetes idegenben. Egykor a Shar’Dama Ka és a Rovásember barátok voltak, most viszont halálos ellenségek. Miközben a régi szövetségek próbatétel elé kerülnek, és új barátságok jönnek létre, mindenki előtt rejtve marad egy új démonfaj érkezése, ami sokkal ravaszabb és halálosabb, mint bármi, amivel az emberek mindeddig találkoztak.
Szerző: Peter V. Brett
Sorozatcím (kiadói): Sötét örvény
Sorozatcím: Démon-ciklus
Cím: A Sivatag Lándzsája
Eredeti cím: The Desert Spear
Eredeti megjelenés: 2010
Műfaj: fantasy, dark és high fantasy
Fordító: Zelei Róbert
Oldalszám: 840 oldal
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
Megjelenés: 2015
Ár: 3.999 Ft


   





Mit olvastam 2015-ben?

Már tavaly is elkészítettem ezt az értékelős - olvasós listát, csak annyi különbséggel, hogy anno külön szedtem a két kategóriát itt pedig most egyben található. Mivel nem hoztam át értékelést az új évre, ezért könnyebb helyzetben indultam az év elején és a Futu.re könyvvel kezdhettem a véleményalkotásom 2015-ben. Ciki, hogy fogalmam sincs milyen volt 2014 eleje ezért össze sem tudom hasonlítani az idei év januárjával...

Most nem akartam évet értékelni... nem is fogok! Majd pár nap múlva a zárás - tervek - célkitűzések posztban.

- Január -

Dmitry Glukhovsky: Futu.re ~608
Rácz-Stefán Tibor: Fogadj el! ~296
S. C. Stephens: Esztelen ~606
Nyáry Krisztián: Igazi hősök ~248
Peter Sanawad: Hívószó ~132
Holden Rose: A harmadik ~132
Nita Szendrey: Hollow Creek Akadémia Évkönyv 2009–2010 ~336
Sally Green: Half Bad ~398
Joyce Maynard: Lány a hegyen ~352
Michael Grant: Téboly ~344
Kate Morton: Titkok őrzője ~486

- Február -

Izolde Johannsen: A titokzatos felcser ~360
Benyák Zoltán: Csavargók dala ~284
Lauren Beukes: Tündöklő lányok ~384
Jen Campbell: Weird Things Customers Say in Bookshops ~128
Sarah Addison Allen: A barackfa titka ~250

- Március - 

Tanuljuk meg a 100 legfontosabbat ~ 130 körül
Árni Þórarinsson: A boszorkány ideje ~320
Émile Ajar: Salamon király szorong ~316
Joe Abercrombie: Half a King – Az uralkodó ~ 384
Ben Aaronovitch: Soho felett a hold ~358
Courtney Summers: This Is Not a Test – Éles helyzet ~288

- Április -

A. M. Aranth: Cleadur – Dobszó a ködben ~316
Mickey Long: Kócos és a szivárvány ~144
D'Arcy Adrian-Vallance: Really Useful English Idioms ~160
Paolo Bacigalupi: Hajóbontók ~296
Janne Teller: Minden ~184
Bajczi Tünde – Orzóy Zsuzsanna: Angol-magyar alap- és középfokú szókincs-minimum ~202
Kresley Cole: Poison Princess – Méreghercegnő ~474
Németh Anikó: Angol nyelvtan középfok ~240
Kalapos Éva: D.A.C. 2. – Rázós utakon ~304
Val McDermid: A Klastrom titka ~304
E. Lockhart: A hazudósok ~246
Böszörményi Gyula: Leányrablás Budapesten ~336
Dóczi Brigitta – Prievara Tibor – Sándor Dániel – Sándor Éva: The Finals ~172
Pálinkás Tímea: Angol nyelvtan magyar fejjel ~208

- Május -

Josh Malerman: Madarak a dobozban ~256
On Sai: Calderon, avagy hullajelölt kerestetik ~288
Hatala Csenge: Hírzárlat ~320
Dee Dumas: Marokkói szerelem ~186
James Frey: Endgame – Toborzás ~528
Vivien Holloway: A hóhér kötele ~120
Neil Gaiman: Trigger Warning ~304
Hartay Csaba: Nem boci! ~230

- Június -

Némethné Hock Ildikó – Kész Zoltán: 1000 Questions 1000 Answers ~ 200 körül
Graham Joyce: A katicák éve ~280
Scott Westerfeld: Túlvilágok ~540
Benina: Rekviem a szivárványodért ~280
Mark Lawrence: Tövisek Császára ~480
Claire Kendal: Mindent rólad ~392

- Július -

Linda Rodriguez MacRobbie: Botrányos hercegnők ~312
Kovács Eszter: Let's kifli ~190
S. J. Watson: Mielőtt elalszom ~464
Szilágyi Zoltán: Acélgólem ~156
Jennifer Clement: Elveszett lányok országa ~264
Samantha Shannon: Csontszüret ~524

- Augusztus -

Baranyai Ákos – Angyalosy Eszter: Wonderland ~312
Árvay Gréta: Elmerülve ~260
Jeff VanderMeer: Kontroll ~336
Johanna Basford: Titkos kert ~96
Claire Cater: Szép álmokat! ~128
Alice Hoffman: Gyönyörű titkok múzeuma ~352

- Szeptember -

Elizabeth Bear: Range of Ghosts – Szellemek hegyei ~430
Vivien Holloway: Végtelen horizont ~428
Jodi Picoult: Csodalány ~568
Emma Donoghue: Érzékek tánca ~400
Andy Weir: A marsi ~344

- Október -

S. J. Watson: A másik én ~568
Mörk Leonóra: A vámpír vonzásában ~180

- November -

Hercsel Adél: Magyar szeretők ~336
PewDiePie: This Book Loves You ~256
Peter V. Brett: A Sivatag Lándzsája ~840
Penelope Douglas: Szívatás ~344
Rácz-Stefán Tibor: Túl szép ~392 (korábban olvastam valamikor)
Kody Keplinger: The DUFF (félbehagyva)
Géczi János: Vadnarancsok ~394

- December -

Borsa Brown: A maffia ágyában ~312
Neil Gaiman: Szerencsére a tej ~102
Nick Cutter: Mélység ~432
Rachel Cohn – David Levithan: Dash és Lily – Kihívások könyve ~280
Jen Campbell: More Weird Things Customers Say in Bookshops ~122
Salla Simukka: Ébenfekete ~208

- Még decemberben elolvastam -

Soman Chainani: Jók és rosszak iskolája ~584

- Összoldalszám -

Kb 26.000 oldal

VCs 2016 plusz egyéb lista


Újabb év, újabb VCs. A blogon már hagyomány lett a jelentkezés erre a kihívásra, hiszen az indulástól kezdve aktív és kevésbé aktív résztvevője voltam Lobo népszerű eseményének. Idén is jelentkeztem méghozzá a fenti listával, remélem nem szúrtam ki nagyon magammal...

- A lista -

Jodi Picoult: Elrabolt az apám 
Darynda Jones: Első sírhant 
Joe Abercrombie: A penge maga 
Georges Simenon: Az elátkozott hajó 
Rju Unjong: A Silla királyság ékköve
Bodor Johanna: Nem baj, majd megértem 
Vivien Shotwell: Mozart múzsája
Federica Bosco: Vigyázz rám, angyal 
Jessica Day George: Éjféli bál 
Kiera Cass: The Elite – Az Elit (olvastam)
Maurice Druon: Zeusz emlékiratai 
Karen Marie Moning: Álom és valóság 

- B lista -

Audrey Niffenegger: A Highgate temető ikrei 
Alma Katsu: Halhatatlan 
Martin Pistorius: Néma üvöltés 
Dan Wells: Nem vagyok sorozatgyilkos
Kathy Reichs: Virals – Fertőzöttek 
Drew Karpyshyn: Mass Effect – Felismerés 
Ildefonso Falcones: Fátima keze 
Francine Rivers: A főpap – Áron 
Holly Smale: A lány, akit soha senki nem vett észre
Rachel Urquhart: A látnok
Michael J. Sullivan: Avempartha – Az elfek tornya
Carrie Ryan: Kezek és Fogak Erdeje 

Hosszú és szerintem nem könnyű a Fátima keze, amely a B listámra került fel de ugyanígy tartok kissé A penge magától, bár Abercrombie-tól nem ez lenne az első regényem úgyhogy remélem ez is tetszeni fog!
Érdekesség: nem tettem fel angol nyelvű könyvet illetve magyar szerzősből is kevés van.

Ezért, hogy ezek se maradjanak ki, blogos vállalásként felírok öt-öt darabot belőlük is:

Gaura Ágnes: Átkozott balszerencse
Nyáry Krisztián: Merész magyarok
Nemere István: Őrült regény
Bánó Attila: A tudós és a zöldhajú lány
Totth Benedek: Holtverseny

Mindy McGinnis: A Madness so Discreet
Bethany Griffin: Masque of the Red Death
E. K. Johnston: A Thousand Nights
Lea Nolan: Illusion
Julie Murphy: Dumplin

A hónap amv-je (2015. december)

Elsősorban a zenéje tetszett meg, de a készítő nagyon jó munkát végzett az alapanyaggal:


Picit eltűntem, ennek oka van... de lehet mesélek majd róla. Hamarosan szabadság (4 nap!), akkor maxra járatom a blogot végre!

Hercsel Adél: Magyar szeretők (Röviden #16)


Sorozat: -


A másik én után folytatódik a kapcsolatok elemzése egy kicsit másképp, egy kicsit botrányosabban. Íme, a Magyar szeretők!



   



A Magyar szeretőkkel először a Könyv Extrák blogon találkoztam, ahol Ladybird értékelése meggyőzött, hogy nekem olvasnom kell ezt a művet. Nem is vártam sokat, egyből elkezdtem olvasni a könyvet, amint rátettem a kezem és elsősorban az a kérdés mozgatott a kezdés előtt, hogy miért csalják meg egymást az emberek? Úgy gondoltam, hogy én sosem fogok ilyen helyzetbe kerülni és kíváncsi voltam, vajon a szeretők hogyan gondolkodnak és mi a fő mozgatórugó?
,,Azt gondoltam, hogy ez egy őszinte közeg, ahol nyugodtan meg lehet mondani, ha valaki nem tetszik, ha valamiből elég. Én simán megcsináltam azt, hogy a randi után megírtam a pasasnak, hogy nagyon kedves és szimpatikus volt, de mégsem őt keresem. Viszont abba jellemzően belefutottam, hogy a pasasok vagy csak úgy eltűntek, vagy alakították a helyzetet, hogy abból vegyem észre, hogy nem kellek."
Forrás: google képtalálatok
Mielőtt belekezdtem volna az egészbe, végigsimítottam a borítón és arra gondoltam, hogy a Kiadó nagyon kitett magáért. Eddig is szerettem az Athenaeum kiadásait és ez szerintem különösen jóra sikerült: egyrészt a középpontban ott a nő, akinek egyébként gyönyörű kék szeme van és a szájánál ott a post-it, mintha titkolózna és erről szól a szeretői lét is: hogy lehetőleg ez a két ember között maradjon és ne tudjon harmadik fél a viszonyról. Amikor pedig végre kinyitottam a kis kötetet, csodálkozva vettem észre a viszony.hu oldal ajánlását, de ahogy továbbolvastam, minden világossá vált: Hercsel Adél az oldal tagjai között keresett interjúalanyokat. Létrehozott egy profilt és nem titkolta a szándékát, hiszen kiírta, hogy ő olyan embereket keresne, akik elmesélnék saját történetüket és akikét leírhatja. Persze helyből kiderült az, hogy több férfiú osztaná meg kalandjait a nagyvilággal, a nők egy kicsit visszafogottabbak voltak, úgy kellett őket megkeresni.

A szerkesztő több történetet válogatott össze és egyszer egy nő szemszögét, utána pedig egy férfi gondolatait, tapasztalatait osztotta meg a nagyvilággal ebben a könyvben és minden történet előtt kiragadta az utána következő rész tételsorait, hogy végül minden sztori egy csattanószerűséggel vagy érdekességgel záródjon.
Sokféle nézőpont, sokféle személyiség jelenik meg a lapokon és az egész a különböző emberektől lesz színes, hiszen az a lényeg, hogy ki hogyan éli meg a megcsalást és itt egyik sem egyforma, minden embernek külön útja, sorsa van. Minden miértnek megvan az azértje és itt sincs másként. Valaki menekül, valakik nyitott kapcsolatban élnek és sokszor lehet azt látni, hogy a megcsaló személy tiszteli, szereti a párját, de ő valamiért nem bírja tovább.
Minden egyes félrelépést a szükség hoz létre. 
,,Utólag belátom, rettenetesen önző és egoista voltam, mert két nő teljes figyelmét birtokoltam, ami nagyon kényelmes, kényeztető állapot."
Persze ennél a könyvnél amellett, hogy megérteni vágytam, nem a mások élete utáni kíváncsiságom volt a lényeg, hanem az, hogy megtudjam a fő okot és mint oly sokszor, meglássam én hogy reagálok minderre. A végeredmény egy picit ijesztő számomra, mert ahogy fentebb is írtam, azt gondoltam a kezdet kezdetén, hogy az én stabil kapcsolatom nem mehet félre, de magamba nézve, ijedten azt mondtam, hogy akár ez velünk is megtörténhet. Mi ketten csúnyán össze tudunk kapni, de hiszem, hogy amíg megbeszélünk mindent, amíg megértjük a másikat, addig nem lesz baj főleg nem ilyen jellegű probléma. A történeteket elnézve végiggondoltam a kapcsolatom és feljegyeztem magamban azokat a pontokat, ahol jobban kell figyelni és fellélegeztem itt-ott, amikor azt láttam, hogy ez ránk nem érvényes, hiszen pl. elég szabadságot hagyunk egymásnak, nincs féltékenység köztünk és ezért gúzsba sem akarjunk láncolni egymást.
Az önismereti tréning jelleg mellett a Magyar szeretők egy másik vonása erős, méghozzá az, hogy előszeretettel űzi el az előítéleteket. Bevallom, én is sokáig azt hittem ez a félrelépés csak azokkal történhet meg, akik nem szeretik egymást, de furcsa módon ez nem mindig igaz és még elég sok meglepetést okozott a kötet, úgyhogy maximálisan megérte olvasnom. Az egyetlen bajom az, hogy a viszony.hu oldal szemszöge is érdekelne, na meg az, hogy ők pontosan mit látnak az egészből. Nagyon kíváncsi vagyok rájuk is!

A történetek közül emlékezetes maradt számomra Krisztáé, akinek erős személyisége egyből átjött, úgymond átütött a lapokon és szájba vágott. Nagyon karakteresen kezdett, de utána valahogy elvesztette az uralkodós hangszínt és ahogy feltámadt a szimpátiám irányába, úgy múlt el lassan ahogy a története végéhez közeledtem. Benne a határozottsága volt a legérdekesebb, a többiek nem voltak ilyen erős hangúak.
,,A nők imádják a virágot. És nagyon fel tudnak bőszülni tőle, ha nem ők kapják, hanem valaki más."
Emlékezetes továbbá azon férfi meséje, akit a felesége ellökött magától, könnyen együtt tudtam érezni vele. Érdekes még a nőket szerető hölgy sztorija is, neki kifejezetten érdekes gondolatai vannak. Illetve különleges élmény, ahogy egy nyitott kapcsolatban élő házaspár gondolatait mutatta meg Hercsel Adél, akik között nagy a kontraszt és ennél a két sztorinál jött ki leginkább a nők és a férfiak, illetve az emberek és emberek közötti különbség.

Meglepni több történet esetén viszont csak azzal tudtak, hogy a környezet hogyan reagált a félrelépésre: nyitottan, biztatóan. Furcsa, hogy többen nem az álszentséggel találkoztak, hanem a nyitottsággal és az is fura volt, amikor azt olvastam, hogy mindenki máshogy éli meg az egészet: valakinek ez jelenti önmagát, valaki pedig ezt is alakoskodásnak veszi, pedig attól menekült el.
Nagyon jól megmutatja ez a könyv, hogy milyen különbözőek is a vágyaink és mindezt teszi úgy, hogy nem megy a durva mélységekbe, de néha találni lehet igazán meghökkentő mondatokat is, bár engem nem akasztott ki egyszer sem a mű.

Tehát konklúzió:
Itt tehát arról van szó, hogy a félrelépők mire gondolnak, mikor megteszik azokat a bizonyos lépéseket és miért kezdenek viszonyt mással. A kötet érdekességét a különböző emberek adják, akik egy rövid életutat fednek fel az olvasók előtt és ebben mindig az a legizgalmasabb, hogy ki hogy látja a saját életét, kapcsolatát. Inkább a tapasztalatokon van a hangsúly, a miért történt-en és azon, hogy most mi a helyzet - bár ez utóbbin kevésbé.
Én pedig örülök, mert ha olyan mondatot látok, hogy ,,biztos azért csalta meg, mert nem szereti többé és milyen gonosz az a valaki" akkor már tudni fogom, hogy ez nem így van és megpróbálok tisztábban látni. Bár nem fogom ezt továbbra sem támogatni, de ítélkezni sem, csak drukkolni, hogy azok az életek helyre jöjjenek és megtalálják a maguk boldogságát.

A kötet végén található egy kis elemzés Gotthardt Zsóka tollából, akinek az egyik mondatával nagyon egyetértek:
,,A kötet közelebb visz minket ahhoz, hogy saját kapcsolatkezelésünkben meglássuk azt, amiben fejlődnünk kell, és megmutatja, hogy mennyire sokféleképpen lehet akár boldogtalannak, akár boldognak lenni."
Elég nehéz lenne ajánlanom a könyvet, de a lényeg: mindenki olvassa el. A kapcsolatokat gondozni kell, figyelni kell rá, építgetni, szépítgetni és ez a könyv hasznos ebben.

,,Nekem nagyon fura, amikor a feleség, a barátnő a szeretőt gyűlöli. Nem ő tör házasságot, hanem a pasija. A szinglinek mindent szabad."

10 / 10 pont

Amiben a Magyar szeretők erős:

- tükröt mutat, önismereti tréninget ad
- érdekesek a történek, azért is, mert különböző emberekről szólnak
- az előítéleteket sikerrel űzi el

Amiben nem az:

- nincs ilyen, ez most nagyon tetszett

Ha tetszett a bejegyzés, itt tudod megrendelni a regényt:


A Magyar szeretők az Athenaeum Kiadó jóvoltából látott napvilágot 2015-ben.

Jelölések az Év végi nagy Blogos Párbajra:

- 2015 legjobb hazai könyve
- 2015 legjobb kiadása


Köszönöm, hogy elolvastad!




Fülszöveg:

Elhidegülés – megcsalás: ez a félrelépés általános képlete. Az elhidegülés szinte kivétel nélkül szexuális természetű, de mit kezdjen magával és a vágyaival az, akit évek óta nem kíván a párja, miközben a kapcsolata alapvetően jól működik, a közös gyerekekről és a közös egzisztenciáról nem is beszélve?! Ugye, nem is olyan egyszerű? És mi a helyzet a történet lelki oldalával? – A Magyar szeretők című riportkönyv tíz férfi és tíz nő őszinte, hol megható, hol fájdalmas, néhol humorral átitatott, de leginkább tanulságos vallomásán keresztül járja körül első sorban azt, hogy kit mi sodor bele egy viszonyba.

Az egyik legfelkapottabb belvárosi kávézó teraszán ültünk egy kellemes tavaszi délutánon, és az egyik riportalanyom épp arról mesélt, hogy a férje egy 20 éves lánnyal csalja. Aztán elhallgattunk, mert észrevettük: a teraszon mindenki a megcsalásról és a viszonyokról beszél.
Szerző: Hercsel Adél
Sorozatcím (kiadói): -
Sorozatcím: -
Cím: Magyar szeretők
Eredeti cím: -
Eredeti megjelenés: -
Kategória: pszichológia, párkapcsolat 
Fordító: -
Oldalszám: 336 oldal
Kiadó: Athenaeum Kiadó
Megjelenés: 2015
Ár: 2.799 Ft


   




Jelölések:

- 2015 legjobb hazai könyve
- 2015 legjobb kiadása

- Copyright © A művészet nyelve - Himitsu - Powered by Blogger - Designed by Himitsu -