Vértestvérek Kiéhezettek Köztesvilág Maigret csapdát állít Közel a tűzhöz Sabriel Örökké a tiéd Szellemek a fejben Az Elveszettek Szigete Lux

Archive for május 2015

Vigyázat! Felkavaró tartalom következik! (Apró értékelés #7)


Sorozat: -

,,Mi vagyunk a történeteink hősei."

Csodálkoztam, mikor megláttam, hogy még nem írtam értékelést egy Neil Gaiman könyvről sem a blogban, pedig olvastam már jó pár regényt tőle. Az a helyzet, hogy nem vagyok teljesen kibékülve a szerzővel, mert olyan furcsa képzelete van és olyan megoldásai, amelyek nem szokványosak és ezzel megosztják a közönséget. Én pedig ha az eddigi viszonyom vizsgálom a könyveivel, azt kell írjam, két szék közül a földre estem, egyszer tetszenek a művei, máskor pedig nem értem, hogy azt miért jelentette meg? De tagadhatatlan, hogy Gaimannak túl sok fantázia jutott és jó hogy nem tartja magában a történeteit.

Egyébként a Trigger Warninggal is így jártam, mint ahogy általában szoktam a szerzővel, hiszen tetszett is, meg nem is. Az elején nagyon szerettem, majd a közepét untam - pl a Sherlockos novella simán kimaradhatott volna - viszont a vége, például a Ki vagy, doki? sztorival egészen bejött. De nem is ezért akartam erről a könyvről mindenféleképpen írni a blogban - mert olvasás előtt nem terveztem - hanem a szerzői előszó miatt. Imádnivaló ez az ember!
Egyrészt valami fergeteges volt úgy olvasni a szavait, ahogy azokat leírta közvetítő közeg nélkül  - khm a szerkesztési és egyéb aranyosságokra most nem szeretnék gondolni - és azt hiszem ez az első olvasmányom, amelynél igazán átéreztem milyen felemelő angolul olvasni. A gondolatain kívül írt még magáról, az írásáról, hogyan készültek a novellák, megmagyarázta a címet (hogy miért Felkavaró tartalom, a magyar verzióval teljesen egyetértek), figyelmeztetéseket szúrt be, jellemezte a szörnyeket és mindenről értekezett, ami engem érdekelt. Így pedig sokkal inkább közelebb került hozzám a szerző mint eddig és ezek után az összes könyvét el szeretném olvasni (még jó hogy van itthon pár).

Könnyű leírnom, miért fogott meg egyből magának a szerző: válaszokat akartam, na meg felcsigázott azzal a sok figyelmeztetéssel, amelyekben leírta hogy vigyázzak a szörnyekkel, azokkal, amelyek a kötetben rejtőznek és tükörképként mutatják meg a saját árnyékaimat ha a lapokra nézek. Ez a figyelmeztetés egyébként bizonyos mértékig állta meg nálam a helyét, hiszen nem minden novella tartalmaz ilyen elemet, de a legtöbb igen. Például nekem, akinek unalmas a szerelmi ömlengés főleg töményen, nem lett a kedvencem a szobor levele - azt a feléig bírtam végigolvasni, lehet hogy az utolsó mondat volt a lényeg, de nem vártam meg mert nem kötött le. Ugyanilyen problémákkal küszködött a Sherlock Holmes-os sztori is, amely egyszerűen nem ment nekem, bár azt végigszenvedtem, de sok különbség van közte és az általam legjobbnak tartott Dokis novella között. Az utóbbi egyébként egy picit spoileres novella a sorozatra nézve - gondolom az, bár én csak pár részt láttam belőle, ezért nem én fogom ezt eldönteni. Tehát az első kettő példával azt akarom mondani, hogy bizonyos esetekben elvész a mondanivaló és a felkavaró tartalom az unalom alatt.

Ám a többi novella hellyel-közzel hozza a színvonalat. A legtöbbjében a varázslat természetes elem, a szereplők és a helyszínek ezt árasztják magukból és a szerző fantáziája lenyűgöző még mindig, de az is mesteri ahogyan vezeti a történetek fonalát, valahogy pont olyan csavarosan vagy még jobban, mint szokta. Néha maximum csak a nyugalom megzavarására alkalmas mágia jelenik meg, de akadnak szívenütős sztorik, balladaszerűségek és nagyon durva történetek is, tehát a novellák színesek. Gaiman sokféle hangot üt meg és sokféle világot mutat be, de az egyből feltűnt, hogy horroros sztoriból kevés van, a műfajok közül pedig az urban fantasy dominál. Egyébként pár lírai formába öntött alkotás is helyett kapott ebben a gyűjteményben.

Talán a legszenvedélyesebb novella Bradburyhez kötődik és megható mennyire tisztelte őt Gaiman, tehát ha meg kéne mondanom, melyek a kedvenc novelláim a kötetből az egyik ez lenne, na meg ennek az alapja is izgalmas, pont fordítottja az előd fő művében található koncepciónak. Ide tartozik a Click-Clacks is, amely olyan, mint a táborozáskor éjjelente a sötétségbe suttogott rémtörténet, de attól még nagyot üt! Az Orange szörnyen furcsa, de tetszett és inkább azért emelném ki, mert gondolatébresztő, ahogyan az uninventor (szerintem ,,eltüntető", a regény alapján) tevékenysége is az. Tetszett a Doki legújabb kalandja, amely a legkedvencebb novellámmá vált olvasás közben és nem érdekeltek a szükségtelen kérdések, jó volt és kész. A Diamonds and Pearls a szokatlansága és furcsa tanulsága miatt érdekes, de az biztos, hogy egy megrázó történetről van szó, de mellette az In Relig Ohráin sem éppen könnyen emészthető, simán idézi a klasszikus horror szellemét, hát az még durvább, hogy szentekről van itt szó.

Ezzel szemben a The Sleeper and the Spindle történet simán belefért volna egy nagyobb terjedelmű könyvbe, mert egy picit kidolgozatlannak éreztem. Mi történt a többi törpével, egyáltalán mi volt ez az egész? Nem igazán tetszett, de talán azért, mert túlságosan kötöttem a novellát az eredeti történetekhez és ehelyett lehet úgy kellett volna kezelnem ezt a sztorit, mintha egy párhuzamos univerzumban járnánk. A főszereplőtől több érzelmet vártam, bár volt benne ilyesmi, de sajnos minimális mértékben. Egyébként jót is tudok erről a történetről írni, például hogy kirázott a hideg egyes jeleneteknél, plusz iszonyúan jó a novella csavarja.
Logikai cucc: miért nem eszik meg az alvókat az állatok? Ha a kaján mászik a féreg, akkor rajtuk miért nem? Vagy itt is van ilyen mágikus support, ami miatt pl nem halnak éhen sem?

A magyar verzió az idei Könyvhétre jelenik meg. A történetben akad pár érdekes szó bőven és én nagyon kíváncsi leszek hogyan fogja ezeket a fordító átültetni hazai viszonylatokra. Egyébként Gaiman egyszerűen fogalmaz, öröm volt olvasni a sorait. Látom a kontrasztot közte és a kezdő szerzők között: Gaiman úgy van vele, hogy nem kell túlbonyolítania semmit, mert az üzenet és a történet a lényeg.
És igaza is van.


10 / 8 pont

Pro: hihetetlen fantázia - csavarosság - jó történetvezetés - Neil Gaiman
Kontra: néha unalmas

Ajánlom a Gaiman rajongóknak, szerintem ők nem fognak csalódni vagy max. annyira mint én.


A kötet az Agave Könyveknél fog megjelenni 2015-ben, egyébként külföldön is ugyanebben az évben látott napvilágot.

Köszönöm, hogy elolvastad!




Fülszöveg:

Új novelláskötetében Neil Gaiman a maszkjainkat lerántva próbálja feltárni sebezhető, igazi énünket. Finom humora és borzongató képzelőereje olyan novellákat eredményez, melyeket újra meg újra el akarunk olvasni.

A Fekete kutya című, eddig sehol máshol nem olvasható történet az Amerikai istenek világában játszódik, és Árnyék kalandjait szövi tovább. A gyűjtemény többi része is hasonlóan varázslatos: Gaiman számos stílust és műfajt – horror- és kísértettörténet, science-fiction és tündérmese, tanmese és vers – felvonultatva deríti fel az emberi érzések, élmények és tapasztalatok birodalmát. Egy novella az Óceán az út végén mellé, egy öregkori Sherlock Holmes-rejtély, egy közösségi média inspirálta kisprózafüzér és további húsz írás található a kötetben, mely méltó párja a Tükör és füstnek és a Törékeny holmiknak. (a magyar verzió fülszövege)
Szerző: Neil Gaiman
Sorozatcím: -
Cím: Trigger Warning
Eredeti cím: -
Eredeti megjelenés: -
Műfaj: urban fantasy
Fordító: -
Oldalszám: 400 oldal
Kiadó: William Morrow
Megjelenés: 2015
Ár: $18.10 - keménytáblás (Amazon)


   




Jelölések:

2015 - legjobb élmény
2015 - legjobb novella (most nem jut eszembe, de a Ki vagy, doki? átirata)
2015 - legjobb csavar (The Sleeper and the Spindle)
2015 - legjobb hangulat (Click-Clacks)
2015 - legnagyobb csalódás (negatív) (The Sleeper and the Spindle)

Josh Malerman: Madarak a dobozban


Sorozat (kiadói): Fumax Thriller

,,De hiszen az egész világot kellett volna újrateremtenie nekik."
A blog kb legtöbbet leírt mondata az, hogy ,,szeretem a thrillereket", a ,,sokat gondolkodtam" és a ,,fejlődni kell" mellett, bár az utóbbi kettő most nem annyira lényeges.
Az, hogy az első állítást ennyiszer hangoztattam eddig nem véletlen mert a thriller lett az egyik kedvenc műfajom az elmúlt évek során, hiszen szeretem azt, ahogyan egy gyilkos lelkét ábrázolják a szerzők. Ezért is fogadtam lelkesen azt a hírt, hogy a Fumax Kiadó egy új kiadói sorozatot nyit, a Thriller szériát, és azt a Madarak a dobozban című kötettel indítja útjára. Viszont ez a könyv nem a krimi-féle thrillert, hanem a horror-féle műfajt képviseli, legalábbis szerintem sokkal inkább illik ebbe a kategóriába, mint a másikba, mert itt nem a lények személyisége, miértje, hogyanja a lényeg, hiszen a szerző inkább a hatásukra helyezte a hangsúlyt.

A történet menete egyszerű: tilos bármire, vagy bárkire nézni, mert nem lehet tudni miért és hogyan őrülnek meg az emberek és minden veszélyt rejthet magában. Sok teória van, ez terjedt el: léteznek a valamilyen lények, amelyekre rápillantva az ember először rátámad a hozzá legközelebb lévőre, majd megöli magát és ez hullámként terjed el Oroszországból Amerika területére, ahol főszereplőnk, Malorie él. Jelenünkben éppen kétségek gyötrik, mi lenne a legjobb: maradni az eddigi otthonában vagy útra kelni?

Forrás: a Fumax Kiadó facebook oldala, plusz egy kicsit dolgoztam rajta.
A történet két izgalmas szálon játszódik és a tényt, hogy a kötet letehetetlen, az olvasási tempóm bizonyítja, hiszen egy nap alatt végeztem a könyvvel plusz még fájdalomcsillapítót is vettem be az pedig erőteljesen tompított, de semmi gond minden egyes teóriámra emlékszem. Mert abból akadt dögivel. Viszont ezekről most nem írnék mert az spoileres bejegyzés lenne, ezért helyette megemlíteném, hogy a Madarak a dobozbannak eszméletlen jó hangulata van! Ahogy egyre inkább belemerültem ebbe a világba és olvastam a szerző majdnem jump-scare-be forduló jeleneteit (amelynek végéig, tehát hogy igazán megijedjek, sosem jut el az élmény), elkezdtem máshogy gondolkodni, borzongtam ahol kellett, na meg bizonyos részeknél elég jelentősen megnőtt a pulzusszámom. Tehát a mű, bár az elején szkeptikus voltam, a közepe -vége tájékán berántott a világába és nem engedett el. Ezért én azt mondom, hogy alig történik valami, de ez a kevés, múlttal tarkított cselekmény igencsak izgalmas olvasmányélményt jelentett a számomra és ilyen jól még egyik regény sem játszott a pulzusszámommal, grat! A borzongató jelző mellett pedig még két szóval tudnám jellemezni a kötetet, ezekkel: gyász és komorság.
,,Olyan életet nyújtasz nekik, amelyet nincs értelme megélni."
Mindkét szálon eltér a konfliktus milyensége, mert más a téma a jelenben és más a múltban, illetve a két különböző korban található személyiség között is sok különbség van - spoilermentesség miatt direkt ilyen homályos az utalgatás. A múlt feszültségét bizonyos karakterek hiánya okozza a jelenben, míg a jelenkorban inkább az anyaság kérdése állítódik a középpontba, na meg a jóval bizonytalanabbnak tűnő jövőé. Az utóbbi idő sokkal érzelmesebb, így hajlok arra, hogy a régebben játszódó szál inkább visszaemlékezés - megszakítva mások narrációjával. Ez egyébként azért is fontos, mert megalapozza a jelenkor csendes és vak világát, azzal, hogy bemutatja hogyan kezdődött ez az egész és hogyan érkezünk el napjainkig. Ami csak egy SPOILERES ok miatt idegőrlő, tehát kijelölés után olvasható: nem tudtam meg mik ezek a lények, hogy mikre nem szabad ránézni. Viszont én nem aggódom emiatt, mert egyszerűen lehetetlen, hogy tudjam, hiszen mindenki megőrül, ha rájuk néz. Tehát honnan is tudhatnánk ezt? SPOILER VÉGE

Az olvasás során felmerülő kérdések visznek előre, mert érdekeltek a válaszok, közben aggódtam a szereplőkért és az volt a legrosszabb, hogy a múltat olvasva végig ott bujkált a kérdés: mi történt azokkal a karakterekkel, akik nincsenek ott a jelenben? Mikor következik be ez a változás és mi lesz az? Bár ez utóbbira sajnos sejtettem a választ... Viszont pár esetben nem igazán volt szerencsés ez a kettős nézőpont, mármint ami a múltban konfliktusforrásnak számított (pl a vizes eset), annak a feszültségét a jelen egy-egy mondata azonnal eltüntette.

A regény elején még úgy gondoltam, hogy tudok már mindent, és arra gondoltam legtöbbször, hogy nincs ott semmi amit nézni kéne, és amúgy is olyan híreket mondtak be a tévében, amelyek majdnem mindennaposak itt, ezeket én pedig nem találtam furcsának, vagy csak a kereskedelmi televíziók káros hatása ez nálam. (Bár mostanában nem nézek tévét.) Ezen kívül nagyon érdekelt még, hogy vajon tömeghiszti-e ez az egész ahogy először helyesen gondoltam vagy van-e ott valami, van-e egyáltalán mitől félni? Igazából ezért is olvastam olyan gyorsan, mert egyszerűen nem bírtam meglenni a válaszok nélkül.
Plusz úgy éreztem nagyon hamar eszméltek az emberek és én valahogy úgy vagyok vele, ahogy a World War Z-ben is megesett, hogy a hírekre az emberek általában nem ugranak ilyen gyorsan - jó persze akad kivétel, ott éppen Izrael volt aki komolyan vette az eseteket és a leghamarabb reagált - és szerintem néhány elszórt helyen megesett brutális eseményre nem igazán reagálnának ilyen gyorsan az emberek. Kegyetlennek hangzik, de szinte naponta hallani majdnem ilyen vagy ennél durvább eseteket a tévében eltérés pedig nem volt a könyvben a világunktól, de alapból is: nem lennénk szkeptikusak, ha azt hallanánk, hogy azért őrült meg valaki, mert látott valamit? Már szinte hallom az elsütött favicceket, amelyek ide-oda csapódnak egyik nagyokos fejétől a másikig. Szóval nekem ez hiányzott, hogy az emberek elvicceljék a dolgokat, legalábbis kezdetben. Egyébként lehetséges, hogy a történetben volt ilyen szakasz, csak azt a szerző nem mutatta be, mert nem igazán lehet tudni pontosan mennyi idő telt el egy-egy múltbeli esemény között de nekem mégis hiányzott ez... tehát érvelni egyik és másik oldal mellett is tudok, de azt hiszem ezen már csak én fogok pro-kontrázni üres perceimben, itt lezárom a témát.

A karakterek többsége kap egy-egy szálat, de nekem Gary feltűnésétől lett izgalmas a történet igazán, mert egyrészt vele beköltözik valamiféle kétely a házba, másrészt a kötet egyik nagy kérdésére adja meg a választ a jelenléte és a viselkedése, így az ő fellépése szükséges. Viszont akad pár szerintem felesleges elem, a kicsit lassabb felfogású szomszéd igazán kihagyható lett volna a sztoriból, plusz ide sorolnék pár olyan karaktert is, akiknek neveire már nem igazán emlékszem, ha megfeszülök sem tudom elsorolni őket, tehát feleslegesek. Malorie viszont egy jó főhős akire sok komoly teher szakad és bár a regény nem a szokványos lineáris jellemfejlődés menetét követi, hanem ide-oda ugrál a múlt és a jelen között, azért a sarokpontok jól kivehetőek. Rajta kívül kedveltem még Tom karakterét, akinek fejébe bele is láthattam egy kis időre, de sajnálom, hogy nem kapott hosszabb narrációt, engem érdekelt volna.

Viszont azt nem mondhatom el, hogy a kötet meglepő és kiszámíthatatlan, mert bizonyos csavarok egyértelműek, annak az olvasónak főleg aki már olvasott ilyen típusú könyvet - pl. az a bizonyos szereplő ilyen, akiről egyből lehet sejteni, hogy vaj van a füle mögött meg mellékesen összeismertettem volna néha a péklapát megfelelő és barátkozós oldalával de úgy izomból - de ettől függetlenül a szerző szépen összehozta a történet vázát na meg tetszett pl a lezárása. Emellett Malerman úgy általában válaszol az időközben felmerülő kérdésekre, kivéve egyre, amely a legőrjítőbb, de hát gondolom az író ezt majd lemeccseli a rajongókkal. A vége simán indokolja a második részt, bár nekem így is maradhat minden, attól sem lenne rosszabb ez a történet. Ha jön majd valami - márpedig akad egy-két ilyen hír - akkor én azt el fogom olvasni és remélem megmarad majd a Madarak a dobozban atmoszférája ott is!
,,Én mindig is hittem benne, hogy a vég a saját hülyeségünk miatt ér majd el minket."
Egyébként az is egy érdekes kérdés, hogyan fogjuk megtudni a választ a legégetőbb kérdésre? Hogyan fogja elmondani nekünk a szerző, miért történt mindez? SPOILER És kik ezek? Meg miért vannak itt? SPOILER VÉGE Teóriák helyett, jól jönnének a tények!


10 / 8 pont

Pro: - hangulat - pulzusszámot jól növeli - jó horrorisztikus jelenetek - kísérletek - bizonytalanság - anyaság egy poszt apokaliptikus világban
Kontra: - kiszámíthatóság - egyes elemek

Ajánlom a thriller és horror rajongóknak, garantáltan azt az önparáztatós képességet lovagolja meg ez a könyv, amelytől egy élménnyé válik az olvasása. Aki félős, annak csak finoman, de nem tartalmaz kőkemény horrorjeleneteket, a regény inkább thriller, de még a finomabb fajtából. (Bár annak egy jó példáját mutatja be, hogyan válik a saját elméből ellenség, én már álmodtam is ezekkel a lényekkel bár lehet hogy a Trigger Warning egyik figurája is hatott rám.)


A regényt a Fumax Kiadó jelentette meg 2015-ben. Tetszik a lyukas borító szimbolikája, jól illik a regényhez. A kiadása nagyon bejött!

Lehet ezek a könyvek is tetszeni fognak:


(Trigger Warningra csak egy magyarázatom van, mégpedig az, hogy az egyik novella után kaptam igazán kedvet a Madarak a dobozban könyvhöz.

Köszönöm, hogy elolvastad!




Fülszöveg:

Ezzel a robbanásszerű sikereket arató könyvvel indítjuk el új könyvsorozatunkat, amely Fumax Thriller néven fut majd. A Bird Box tavaly jelent meg, már több mint 15 országban eladták a kiadási jogait, a filmjogok is egyből elkeltek, és az elkészült forgatókönyv meg is nyerte az olyan forgatókönyvek számára kitalált díjat 2014-ben, amelyikből még nem készült film. Nemrég jelölték a patinás Bram Stoker-díjra, aminek megnyerésére nagyon jelentős esélye van.

TARTALOM

Valami rémisztő dolog garázdálkodik odakint, amire nem szabad ránézni. Egyetlen pillantás elég ahhoz, hogy az ember őrült, kegyetlen gyilkossá váljon. Senki sem tudja, mi az, és honnan jött.

A szörnyűséges hírek egyre gyakoribbá válnak. Majd a tévé elsötétül, a rádió elhallgat, és az internet is összeomlik. A telefonok elnémulnak. Az ablakon pedig nem lehet kinézni többé.

Mára csak maréknyi túlélő maradt, köztük Malorie két gyermekével, akiket az egyetlen lehetséges módon nevel: a négy fal között. A folyóparti, elhagyatott ház ajtaja zárva, a függönyök behúzva, az ablakokra matracok szögelve.

Egyetlen esélyük, hogy elmenekülnek egy másik helyre, ahol talán biztonságban lehetnek. De az előttük álló út elrettentő: harminc kilométer a folyón, egy evezős csónakban bekötött szemmel! Csak Malorie találékonyságára és a gyerekek éles hallására támaszkodhatnak. Egyetlen rossz döntés is végzetessé válhat. És valami követi őket. De vajon ember, állat vagy szörnyeteg?

Josh Malerman lélegzetelállító debütálása egy letehetetlen, rémisztő és lebilincselő panoráma egy sarkaiból kifordult világról.
Szerző: Josh Malerman
Sorozatcím (kiadói): Fumax Thriller
Cím: Madarak a dobozban
Eredeti cím: Bird Box
Eredeti megjelenés: 2014
Kategóriák: thriller, horror, posztapokaliptikus
Fordító: Rusznyák Csaba
Oldalszám: 256 oldal
Kiadó: Fumax Kiadó
Megjelenés: 2015
Ár: 2.995 Ft


   




Jelölések:

2015 - legjobb hangulat
2015 - legjobb thriller
2015 - legjobb pulzusszám növelő
2015 - legjobb thriller / horror jelenetek

Beleolvasó:

Középpontban a Maxim Könyvkiadó #11: a Könyvhét


Megjelenések:


John Green és David Levithan: Will & Will – Egy név, két sors 

Hátlapszöveg: 

Will Grayson megismerkedik Will Graysonnal. Egy hideg éjszakán, Chicago egyik legfurcsább pontján, két idegen útja keresztezi egymást. Ettől a pillanattól kezdve kettőjük világa összekeveredik, az életük visszavonhatatlanul egybefonódik. A Chicago különböző kertvárosaiban lakó két Will Grayson mintha nem is ugyanazon a bolygón élne, pedig Evanston nincs is olyan messze Naperville-től. Amikor a sors ugyanarra a meglepő helyre sodorja őket, a két Will Grayson azon kapja magát, hogy életük váratlan hatással van egymásra, mindketten új és meglepő irányokban indulnak el. Régi és új barátaik – köztük a nagyon nagy és nagyon csúcs Pici Cooper, támadó játékos focista és káprázatosan tehetséges musicalszerző – segítségével a két Will végül úrrá lehet szívügyein, mi pedig tanúi lehetünk egy olyan zseniálisan szuper gimis musicalnek, amihez foghatót még nem látott a világ. 

Ajánlók:

Igazi kaland… A két Will között váltakozó struktúra ellenére a regény olyan összeszedett, hogy az már-már csodával határos. Ám egyik Will sem ér Pici Cooper nyomába – amit szerencsére mindketten felfognak a regény végére… A Will Grayson, Will Grayson annyira vicces, durva és eredeti, hogy még a musicalutálók is imádni fogják.
Regina Marler 

A váltott nézőpontú fejezetekben a szerzők két kamasz fiút követnek nyomon, akiket ugyanúgy hívnak. A két Will Grayson a regény közepén összetalálkozik, és ettől talán mindkettőjük élete megváltozik. Az egyik Will tipikus Green-karakter: okos különc, akinek egyik alapszabálya, hogy mindentől és mindenkitől tartja a távolságot. Legjobb barátja óhatatlanul magára vonzza a rivaldafényt: Pici Cooper, a nagydarab, feltűnően meleg osztálytárs, aki elszánja magát, hogy színpadra állítja önéletrajzi musicaljét. A másik will (aki végig kisbetűvel szerepel) dühös és depressziós; életének egyetlen fénypontja internetes barátsága „Isaac”-kel. Amikor will beleegyezik, hogy egy este találkozik Isaackel Chicagóban, az olvasó előre tudja, hogy ebből semmi jó nem sülhet ki… és nagyot téved. A remekül megkomponált nagy fordulat teljesen új irányba tereli a történetet, még gazdagabban árnyalva (kisbetűs) will karakterét. A befejezés dicséretre méltó, bár igencsak valószínűtlen. A cselekmény telis-tele van vicces részekkel, főleg az elnyomhatatlan Pici Cooper jóvoltából, aki saját regényt érdemelne. A nyers, szexuális tartalmú nyelvezet – egy feles a bárban »Olyan ízű, mint a sátán fasza« – miatt a gimnazista korosztálytól fölfelé ajánlott, és ez a közönség biztos nyitottan fogadja majd a regény üzenetét, miszerint a szeretet minden formáját meg kell ragadni. 14 éves kortól ajánlott.
Publishers Weekly 

Az egyik Will Grayson nem akar mást, csak lakatot tenni a szájára és tartani a távolságot; a másik pedig csak arra vágyik, bár lenne kivel beszélnie, bár lenne kihez közel kerülnie. Ám amikor a két Will Grayson találkozik, két világ ütközik, és egyikük élete sem lesz többé ugyanaz. A mindkét Will sorsát megváltoztató Pici Cooper »a legnagyobb ember a világon, aki egyben irtó meleg, és a legmelegebb ember a világon, aki egyben irtó nagy«, s éppen egy minden határon túlmenő musicalen dolgozik az életéről, bizalmáról és igaz szerelméről. Míg az egyik Will Grayson járni kezd Jane-nel, és megerősíti kapcsolatát régóta legjobb barátjával, Pici Cooperrel, maga Pici képes megadni a másik Will Graysonnak a kellő szeretetet és támogatást, hogy a fiú felvállalhassa önmagát barátai és családja előtt. És a két Will Grayson együtt mutatja meg Picinek, milyen nagyra becsülik őt. Pontosan, ahogy az olvasó Greentől és Levithantől elvárná, a regény szereplőgárdája csupa esendő, csodálatos karakterből áll. A nevenincs zenekarok hajkurászása a nagyvárosban (ezúttal Chicagóban), a mackós dívák, valamint a meleg és hetero világok egybefonódása mind jellemző Levithanre; a züllesztő és zavarodott Maura meg Jane pedig ugyanolyan bonyolultak, akárcsak Alaska vagy Margo volt Green korábbi műveiben. A cselekmény egy fantasztikusan színpadias, édes, romantikus gesztushoz fut ki, abban a jellegzetes stílusban, amit az olvasók elvárhatnak az ifjúsági irodalom ezen két mesterétől. Habár nem teljesen eredeti karakter – vagy talán pont azért, mert olyan ismerős –, Will Grayson biztosan hamar rajongó közönségre fog találni.
VOYA 

Will Grayson szereti az indie rockot, és a grimaszolós, dühös mostohagyerek szerepét játssza hihetetlenül óriási, imádnivaló, meleg legjobb barátja, Pici Cooper oldalán, miközben fel sem fogja, hogy másik barátja, a szintén indie rock-rajongó Jane után epekedik, amíg késő nem lesz. will grayson (aki sosem ír nagybetűvel) szinte mindent utál, kivéve a reggeli közös kávézást a legjobb barátjával, Maurával, valamint az esti titkos chatelést az internetes pasijával. A két fiú külön-külön világa egy chicagói szexshopban találkozik össze, miután mindkettejük esti tervei füstbe mennek. A szerelem, az őszinteség, a barátság és a bizalom egyaránt nagy szerepet kap, és a történet végül a világ legmelegebb, legkáprázatosabb musicaljében csúcsosodik ki. Green meg Levithan műve okos, szellemes, pezsgő és sziporkázó love story, amiben a röhejes zseniálisan keveredik a reálissal. A Will és will szemszögéből váltakozó fejezetekben életre kel minden alapos gonddal megrajzolt szereplő, különösen Pici Cooper, akinek sorhátvéd nagyságrendű, »ami a szívén, az a száján« típusú személyisége megnyeri még a legmogorvább mogorvákat is (ld. will grayson). Ahogy kibontakozik a két fiú meg a mellékszereplők története, az olvasók egyszerre fognak nevetni, sírni, és teli torokból énekelni.
Kirkus Reviews

„Két szupersztár szerző állt össze ebben a regényben, és a páros igazán kitett magáért: fantasztikusan lendületes történetet alkottak… amelyet bőségesen adagolt komédia és bölcs tanács sző át.” 
Booklist

A szerzőkről:

David Levithan
Amennyire én tudom, rajtam kívül csak két David Levithan van a világon: édesapám unokatestvére, meg egy dél-afrikai ügyvéd, aki legjobb tudomásunk szerint nem a rokonunk. A Levithan vezetéknév valójában egy bevándorlási tisztviselő találmánya: amikor a dédapám Amerikába jött Oroszországból, a családnevét latin betűkkel Levitanként kellett volna, hogy átírják. Ám valahogy odakeveredett az a „h”. Ezért ha én bármikor egy másik Levithannel találkozom (ami ritkán fordul elő), igen nagy rá az esély, hogy az illető a rokonom. Mindezzel együtt a Will Grayson, Will Grayson történetét olyasvalaki ihlette, akinek a neve nagyon hasonlít az enyémre, mégsem egyforma. David Leventhal velem egy időben járt a Brown Egyetemre, és az emberek gyakran összekevertek kettőnket. Ez igencsak viccesnek bizonyult, mert míg David káprázatosan tehetséges táncos volt, én… nem voltam az. Szóval sokszor előfordult, hogy valaki döbbenten felkiáltott: „Fogalmam sem volt, hogy aki olyan csetlő-botló, mint te, az ilyen kecsesen tud mozogni a színpadon!” Én meg kénytelen voltam azt válaszolni: „Hát, izé, az nem én voltam.” Végül aztán nem sokkal a diplomaosztó előtt felvettem a kapcsolatot Daviddel, és találkoztunk. Azonnal összebarátkoztunk, és amikor az egyetem után mindketten New Yorkba költöztünk, állandóan együtt voltunk. A nevünk hasonlósága gyakran összezavarta az embereket… én meg arra gondoltam, nahát, ebből talán érdekes sztori sülhet ki. A vicc az, hogy David Leventhal egyetemi szobatársát úgy hívták… Jon Green.

John Green
A keresztnevemet a dédapám, John Michael Crosby után kaptam, aki vándorszellemű baseballedző volt, időnként pedig fogó játékos. Szeretem a nevemet, de néha határozottan kellemetlen John Greennek lenni, mert jó sok van belőlünk. Többek között van egy ingatlanügynök John Green Mississippiben (aki legnagyobb bosszúságomra elhappolta előlem a johngreen.com címet), egy botanikus John Green Ausztráliában, és persze ott van még John Green, a világhírű jetiszakértő. Az utóbbi John Green, akit olyan nagyra becsülnek a jetikutatás világában, hogy gyakran a „jetikalipszis négy lovasának” egyikeként emlegetik, igazság szerint a halálos ellenségem. Egyszer írtam egy cikket, amiben futólag megemlítettem, hogy a jeti ugyebár csak kitalált lény, mire John Green levelet küldött nekem, miszerint a jetiellenes hozzáállásommal szégyent hozok a John Green névre. Nos, ilyen nehéz John Greennek lenni. Vagy mondjuk Will Graysonnak, ha már itt tartunk.


Alice Hoffman: Gyönyörű titkok múzeuma 

Hátlapszöveg: 

A történet New York-ban játszódik a huszadik század mozgalmas első két évtizedében. Két nagyon különböző ember szenvedélyes, feszültségekkel teli szerelmi története. Helyszín: Coney Island. Coralie Sardie a Gyönyörű titkok múzeuma nevű mutatványosház tulajdonosának lánya. A parti sétány melletti intézményben a lelkes közönség furcsa lényeket tekinthet meg. A kitűnő úszó Coralie apja „múzeumában” sellőként szerepel más furcsa lények, a Farkasember, a Pillangólány és a százéves teknős mellett. Egy éjjel Coralie megpillant egy nagyon helyes fiatalembert; a férfi a holdfényben fákat fotografál a Hudson folyó mentén. A fotográfus Eddie Cohen; orosz emigráns, aki elhagyta közösségét és szabósegédi munkáját. Amikor Eddie a hírhedt Triangle gyár tűzesetét fényképezi, egy fiatal nő eltűnésének titokzatos ügyébe keveredik.

Ajánlók: 

Pazar mese furcsa, és különleges emberekről, akiket a múlt kísért, és a jelenben nagyon bizarr körülmények között élnek. Amint Coralie és Eddie megpillantják egymást, mély, misztikus, kölcsönös vonzalom alakul ki közöttük, és válik önálló erővé. Ez viszi előre a történetet.”
The New York Times 

Lenyűgöző és gondolatébresztő. Hoffman varázslat és csoda iránti hajlama teljes erejében mutatkozik ebben a különös, gazemberekkel, csalókkal, korrupt politikusokkal, az aranykor gazdagságával csillogó és nyomortól sötét világban. New York City korabeli káosza és pompája önálló karakterként jelenik meg a regényben; legalább olyan félelmetes és mámorító, mint a mutatványos-világ, amely Coralie-t fogságban tartja és híressé teszi.
People 

Alice Hoffman lenyűgöző új regényében is a rá jellemző írói alkímiával találja meg a különlegest a hétköznapiba. Ha olyan elbűvölő szerelmi történetet keresel, amely a hely történetét és szellemét is bemutatja, a Gyönyörű titkok múzeuma kitűnő választás.
USA Today

Hoffman mesterien szövi egybe a leendő szerelmesek monológjait az 1911 tavaszáról szóló korabeli eseményekkel. Az eredmény: csodálatosan gazdag narratíva. Hoffman prózája ezúttal is lírai szépségű; kitűnően ábrázolja New York nyüzsgő bonyolultságát.
Publisher's Weekly 

Hoffman az írói mesterség nagymestere, a nyelv szerelmese. Minden mondata precíz és tudatos. A Gyönyörű titkok múzeuma megérdemli a „különös” jelzőt. A „rendkívülit” is. Szenvedéllyel megírt, szenvedélyes regény; egy helyet és egy kort ünnepel úgy is, hogy közben New York történetének egy rendkívül sötét korszakát tárja fel.
The Boston Globe 

Hoffman lüktető életet lehel egy varázslatos mese és a tények elegyéből alkotott történetbe. Lenyűgöző és drámai. Az írónő rémségeket és bűbájosságot ábrázol ebben a csodálatos mesében, amely felszabadulásról, szerelemről szól a hazugságok, a vágyakozás és az átalakulások metropoliszában.
Booklist 

A szerzőről: 

Alice Hoffman első regényét huszonegy éves korában írta, amikor még a Stanfordon tanult. Azóta számos regényt írt, melyeket több mint húsz nyelvre lefordítottak. Könyvei számos figyelemreméltó elismerést kaptak, és sok dícsérő kritikát a The New York Times, az Entertainment Weekly, a The Los Angeles Times, a Library Journal, és a People Magazin hasábjain.


Alan Bradley: A jósnő kristálygömbje 

Hátlapszöveg:

Alan Bradley egy elbűvölő regénnyel tér vissza, amelynek főhőse a rettentően okos és rendíthetetlen tizenegy éves nyomozó, Flavia de Luce. A koraérett vegyész mérgek iránti szenvedélyének köszönhetően deríti ki a Palánkosban történt gaztettek közötti összefüggéseket. Flavia megkéri az idős cigányasszonyt, hogy jósoljon neki kristálygömbjéből, és meglepetésére a jósnő tud Harrietről, az édesanyjáról. Mi több, egykor ő maga is a Buckshawban, a de Luce család birtokán élt, a nő óvó felügyelete mellett. Egészen addig, míg Harriet el nem tűnt a hegyekben; ekkor Fenellának szednie kellett a sátorfáját. Flavia mindent helyre akar hozni, de tenni vágyásával az ellenkezőjét éri el, szerencsétlenséget hoz a cigányasszony fejére. A jósnőt éjnek évadján támadás éri a saját kordéjában. Vajon ez annak a helyi mendemondának a következménye, hogy őt okolják egy kisbaba évekkel korábbi elrablásáért? Flaviát nem hagyja nyugodni a dolog, még akkor sem, mikor „hőn szeretett” nyomozótársával, Hewitt felügyelővel kell osztozkodnia az ügyön. De hogyan kapcsolódik a bűntény az eltűnt csecsemőhöz? Mialatt Flavia ezen töpreng, egy másik testre bukkan. Hűséges kerékpárján, Gladysen járja a vidéket nyomok után kutatva, s eközben találkozik egy elegáns művésznővel, akinek a birtokában van egy igen kivételes tárgy, egy portré, amely segít fényt deríteni a legnagyobb rejtélyre: milyen is Flavia legbelül?

A szerzőről: 

Alan Bradley számos könyv szerzője. Továbbá sok rádió- és televíziós csatornánál és a Ryeson Egyetemen oktatott, mielőtt Saskatoon-ban a Saskatchewan Egyetem Média Központjának televíziós mérnöki igazgatója lett huszonöt évre. Ezt az állását azért hagyta abba, hogy az írásnak szentelhesse az életét 1994-ben. Alan Bradley Máltán él feleségével Shirleyvel és két macskájával.

Ajánlók:

Végtelenül szórakoztató… A szerző ügyesen idéz fel egy korszakot is, de Flavia sziporkázó elbeszélése nyújtja a legfőbb élvezetet.
Publishers Weekly 

Az élénk, vicces és fékezhetetlen Flavia jellegzetesen nem édes, és a kényelmes falusi környezet is tartogat elég érdekes meglepetéseket.
Barnes and Noble 

„Ha létezik detektív, aki bátor, briliáns és igen imádni való, az Flavia de Luce.
USA Today

Bradley mindent elkövet, hogy az olvasót jócskán meglepje, és egy agyafúrt, fesztelen, különös rejtéllyel szolgáljon.
Goodreads 

Bradley megint egy elbűvölő, különös, fordulatokban gazdag történetet talált ki, amelynek stílusát és hátterét éppúgy élvezi az olvasó, mint a középpontban zajló nyomozást… Lenyűgözőbb, mint az élet."
The Boston Globe 


Sherry Gammon: Elviselhetetlen 

Hátlapszöveg: 

A jóképű és vicces Booker Gatto nemrég hagyta ott az állását a rendőrségnél, nyugodtabb, kiegyensúlyozottabb életet kezdjen saját jogi praxisában. Egyetlen dolog hiányzik számára a boldogsághoz: egy igazi társ. De a szerelem elkerüli, és a múlt árnyai még fogva tartják a szívét. De bármennyire is próbálja kizárni az életéből az érzelmeket, nem tudja nem észrevenni gyönyörű titkárnőjét, Tesst. Tess Selleck bujkál. Egy olyan kapcsolatból próbál kilépni, melyben mindennaposak a megaláztatások és a szenvedés. Egy erőszakos és durva férfi elől menekül, aki egykor a férje volt. Tess átmenetileg nyugalomra talál Booker mellett, aki napról napra vonzóbb számára, de a bizalmatlanság a férfiakkal szemben óvatosságra inti. Kétséges, hogy a két megsebzett léleknek van-e közös jövője. Vajon a szerelem és a bizalom segíthet rajtuk, vagy éppen ezek az érzések válnak elviselhetetlenné?

A szerzőről: 

Sherry Gammon így ír a könyvről:
Kollégistaként a szobatársnőm középiskolai évkönyvét lapozgattam, amelyben felfigyeltem egy fiú képére. Az is feltűnt, hogy az évkönyv neki van dedikálva. Megtudtam, hogy a fiú nem sokkal korábban öngyilkos lett. Mondanom sem kell, ez a boldogtalan vég nem hagyott nyugodni. Elhatároztam, hogy megírom. Amikor a következő félévben felvettem a kreatív írást a tantárgyaim közé, házi dolgozat gyanánt ki kellett találnom a fiú történetét abból a kevésből, amit tudtam róla. A tanáromnak tetszett a sztorim, én pedig kiírtam a lelkemből a feszültséget, amelyet ennek az idegennek a halála keltett bennem. Az írásszenvedélyemet pedig annyira felszította, hogy azóta sem hagytam abba a történetmesélést…

Ajánlók: 

A könyv tökéletes elegye a románcnak, az izgalomnak, az alávalóságnak és a drámának. Szívszorító és egyben inspiráló Booker és Tess harca, hogy megszabaduljanak a múltjuktól, és megtalálják a boldogságot. Nevettem, sírtam, éljeneztem. Nagyon ajánlom mindenkinek a teljes Port Fare-trilógiát.
Barnes and Noble 

Megrendítő történet a félelemről, a barátságról és az embereket elválasztó falak lebontásáról. Jól megírt regény megható befejezéssel.
Goodreads 

Sherry összes könyvének nagy rajongója vagyok. Nagyon tudja, hogyan kell játszani a szívünk húrjain. Most sem okoz csalódást a lenyűgözően jóképű Bookerrel a sorozat fináléjában. Az Elviselhetetlen egy olyan szerelmi történet, mely során újra beleszerethetünk Port Fare-i hőseink mindegyikébe.
Amazon 

Igazi, őszinte, áradó érzelmek szövik át a sorokat. Nemcsak a lelkünket simogatja a történet, hanem erőt is ad, és példát mutat, hogyan szabadulhatunk meg a múlt béklyóitól.
Giselle of Xpressoreads 

 „A Port Fare-sorozat könyveit olvasva gyorsul a szívverésünk, és az izgalmunk minden fejezettel egyre fokozódik, miközben sohasem tudhatjuk igazán, hová vezet bennünket Sherry Gammon a következő pillanatban, de már nagyon várjuk, hogy ott legyünk.
Kiki Reads Hear



Hírek:



A kiadó meglepetése:

Rendkívüli 1+1 akciót hirdetett meg a Maxim Könyvkiadó, melynek keretében azzal szeretnének kedveskedni olvasóiknak, hogy bármely regényük - beleértve az előrendelhető köteteket is -, megvásárlása esetén az 1+1 megjelölésű könyvek közül egyet ajándékba adnak – a két könyv közül az alacsonyabb árút. A pontos feltételek és további részletek az alábbi linkre kattintva ismerhetők meg:



És a meglepetések sora azonban ezzel még nem ért véget, ugyanis néhány hete indított el a Kiadó egy Szövegértési versenyt, ahol olvasóik egy izgalmas versenyben mérkőzhetnek meg egymással a hihetetlen olvasmányokért és a rendkívül értékes ajándékokért!

A verseny részletei, szabályai, a nevezési feltételek és a szuper nyeremények a www.dreamvalogatas.hu oldalon ismerhetőek meg. 

Ha még nem tetted volna meg eddig, szállj be Te is a versenybe, hiszen akár az utolsó fordulóban is be lehet kapcsolódni!

Vivien Holloway: A hóhér kötele


Sorozat: Winie Langton történetek 3.

,,...mikor pontosan tudja, hogy Winie családja sem sokkal normálisabb, mint maga Winie."

Majdnem félredobtam a Toborzást, mikor lehetőséget kaptam A hóhér kötelének olvasására, de az új fogadalmam miatt visszafogtam magam - és teszem most is, vagyis nem kezdek új könyvbe, míg az éppen aktuális olvasmányomat be nem fejezem. Bár ez az első mondat sem adja vissza az élményt, amit akkor éreztem, mikor végre kezemben tarthattam a kész művet, bár szerintem pont elég, ha annyit írok, hogy ez volt az év egyik legvártabb regénye a magyar szerzői oldalról. Ennek magyarázata pedig igen egyszerű, kéremszépen, a szerző pár gonosz kacajjal - ördögi és zseniális mivoltát én bizony elismerem - egy akkora függővéget hagyott az előző kötet végén, hogy csak na... itt valami túlzást akartam írni, de erre nincsenek szavak és ezen kívül hiányoltam még a szerző stílusát, amelyet nagyon szeretek.
A harmadik rész ezzel a függővégbe zárt konfliktussal foglalkozik és mivel ez a kötet rövidke pár óra alatt elolvastam A hóhér kötelét. Ám akadt itt még történés, nemcsak az, hogy hogyan érkezünk el a végkifejletig, hanem az esett meg, hogy rádöbbentem, a Winie Langton történetek az egyik kedvenc sorozatommá vált és pont az olvasás előtt tudatosult bennem mennyire hiányzott már nekem a világ, pedig anno réges-régen a Mesterkulcsnál még kifogásoltam pár dolgot.

Fejléc forrása (alapkép): Langton családi archívum
A történet fonalát a Tolvajbecsület zárójelenete után vesszük fel nem sokkal, ugye Winie maradt ahol maradt, Will pedig elrohant Winie családjához. Bár mindenki megmozgat minden követ, hogy ezt a nagy slamasztikát, amibe kerültek megoldják, a helyzet nagyon reménytelen és úgy tűnik csak egy kiút lesz a lány számára... a hóhér kötele.
Azt hiszem a sztoriról pont ennyit kell írnom ahhoz hogy ne lőjek le semmilyen poént, mármint pontosan azt jelenti ez, hogy végül hogyan oldódik meg a helyzet, mert ez igazából nem olyan egyértelmű. A szerző több lehetőséget vázolt fel a művében és ezeket én simán el tudtam volna képzelni megoldásként, tehát a regény se nem kiszámítható, se nem unalmas, hiszen azért izgultam rendesen, hogy mi fog történni főhősünkkel. És bár nem igazán húzható rá a cselekményesség jelzője, a fenti tény miatt (is) gyorsan haladtam az oldalakkal, na meg az sem hátrány, hogy A hóhér kötele rövid (120 oldal). Tehát ez a nagy mértékű izgalom nem megy az olvasó szívének kárára, hiszen a könyv egy délután alatt kivégezhető.

Winie
Forrás: Langton családi archívum
De a komolytalanságot félretéve, ez a harmadik rész kicsit másabb, mint az eddigiek, mert Winie-n éreztem a megszeppenést egy kissé és bár jól helytáll, nem poénkodott annyit, mint szokott - amelyik stílusért amúgy kedvelem az írónő műveit - hanem inkább meghúzta magát, kivéve Will esetében, mert vele ugyanolyan nagyszájú, mint szokott lenni. Emellett nemcsak Winie, hanem Will is kapott egy nézőpontot, amelyet nagyon élveztem olvasni, hiszen ő az egyik kedvenc karakterem.

Tetszett nekem az a jelenet, amikor Woolf ki akarja herélni kettes számú főszereplőnket de Elvira nem hagyja és egyszerűen imádom Elvira aranyosságát és ténykedését, na meg az eltúlzott jellemét illetve a Langton család lököttségét, szó se róla. Viszont nem jött be nekem az, hogy a kötet inkább paródiajelleget öltött bizonyos jeleneteknél és ezért semmilyen súlya nem volt a történéseknek. A szerző elütötte minden probléma élét, mert vagy nincs róla szó, vagy éppen vicces jelenetek garmadájával találkozhatunk és úgy általában hiányzott a feszültség illetve a komolyság, még akkor is amikor olyan rész következett amiben fontos és szomorú dolgokról volt szó. Én szeretem ezt a sorozatot, a rajongás azon fázisában vagyok hogy ha mutatnak nekem egy jelenetet Willel, akkor én már boldog és elégedett vagyok - meg fangirl, de ez most mellékes - de ez nem biztos, hogy más olvasónál is elég lesz.
,,A Langtonok sosem menekülnek."
Ez is egy fontos cucc.
Forrás: Winie Langton fb oldala
A kötet viszont erős a maffiszerű család miatt és ebben a részben a család mindenek felett üzenet számomra sokkal inkább kihangsúlyozódott a tagok ténykedése által. Akár Winie-t, akár a szüleit, vagy Audreyt tekintem, mindenki ennek az elvnek megfelelően tesz-vesz, ezért én nagyon kedveltem Langtonékat. Alapból is egy lökött bagázs, nincs is ezzel baj, de a szerző jobban hagyta őket érvényesülni - bizonyos okok miatt - és új szereplő is feltűnik, tehát az ismert családtagok száma bővül. A legjobban Audrey szereplésének örültem igazán és annak, hogy ügyesen teszi a dolgát, viszont ugyanennyire örültem Willnek is, akit bár eddig is kedveltem, de igazán itt lettem nagy rajongója. A srác mellett továbbra is szimpatikusnak találom Winie szilárdságát és az elveit, de ő itt most erősen háttérbe szorult. A kettejük kapcsolata mélyül, és lassan érik már ott valami, de engem az sem zavarna ha végül mindez csak illúzió lenne és nem történne velük semmi különös.
Sajnos annyira nem ismerhettem meg a mellékszereplőket, hiszen karakterfejlődésre itt nincs sok lehetőség, mert az a lényeg, hogy a függővéges helyzet megoldódjon, amely gyors reakciót kíván mindenkitől, így nem a karakterek minél alaposabb megismerése a cél, hanem az akció. Ehhez pedig Anthony is hozzájárul, aki egy igazi kis rohadék, ezért remélem többet fog szerepelni a következő részekben!

Igazából ebből a kötetből nem hiányoltam semmit, mert egyre több szereplő mozog ebben a szériában még ha csak rövid jelenetekre is, és a világ színesedik újabb vonásokkal. Viszont még mindig érdekelne a történelem és a Mesterkulcs, na meg a miértek, hogyanok de ezekről valószínűleg többet fogok megtudni a következő regényben. Tehát kérdéseim még vannak, de hogy én lelkes vagyok és alig várom a következő kötetet, az is biztos! Egyszerűen jó volt olvasni, kikapcsolt meg minden szép és jó, de nem leszek érzelgős, az bizony nem illik Winie-hez.

Tehát

10 / 9 pont

Ajánlom azon olvasóknak, akik már olvasták az eddigi részeket és lekaparták már a falat az előző kötet függővége miatt. Nem árulom el, hogy ebben van-e ilyesmi, gonosz vagyok tudom.

Aki szereti a steampunkot a Mesterkulccsal kezdje!


A kötet az idei (2015-ös) Könyvhétre jelenik meg a Főnix Könyvműhely kiadó jóvoltából. A sorozat következő címe a Tolvajok kézikönyve lesz.

A sorozat tagjai:

#1. és #2.


#4. 

Tolvajok kézikönyve


A szerző egyéb, magyarul megjelent művei:



Köszönöm, hogy elolvastad!




Fülszöveg:

"- A vádlott álljon fel!
A szék lába megcsikordult a korhadt parkettán, ahogy felemelkedtem, és éreztem, hogy a feszültség szinte megül a levegőben. Nem láttam, de tudtam, hogy a sorok között a családom tagjai lassan a fegyverükért nyúlnak.
A bíró megköszörülte a torkát, és messzire tartotta magától a papírt, hogy el tudja olvasni a rákapart írást. Egészen eddig sikerült megőriznem a hidegvérem, de most hallottam, hogy a csuklómat összeszorító bilincs halkan csilingel, ahogy remeg a kezem.
– A New York állam által rám ruházott hatalomnál fogva kijelentem, hogy az esküdtszék ítélete alapján Edwina Russel Langton az ellenne felhozott vádakban…"


Winie-t elfogják, és bár ki tudna szabadulni a börtön rácsai mögül, nem hajlandó szökevényként élni. Így az igazságszolgáltatás kétes rendszerére bízza magát, annak ellenére, hogy a bíróságnak nem szokása szabadon engedni a vádlottakat. Odakint William a Langton családdal összefogva mindent megtesz, hogy tisztázza a lányt, de lehet, hogy ez sem lesz elég, hogy megmentse Winie-t a hóhér kötelétől.

A Winie Langton történetek harmadik része!
Szerző: Vivien Holloway
Sorozatcím: Winie Langton történetek
Cím: A hóhér kötele
Eredeti cím: -
Eredeti megjelenés: -
Műfaj: steampunk, urban fantasy, kalandregény, posztapokaliptikus
Fordító: -
Oldalszám: 120 oldal
Kiadó: Főnix Könyyvműhely
Megjelenés: 2015
Ár: ? Ft (később érkezik)


   
(Gr és kiadói linkek később!)




Jelölések:

2015 - legszórakoztatóbb regény
2015 - legjobban várt sorozatfolytatás
2015 - legjobb sorozatfolytatás
2015 - legkedvencebb írónő

Nyári tervek

Új évszak, új lista, bár most nem kellett sok ahhoz, hogy beinduljon a tervkészítőkém, elég volt csak Theodora posztját látnom és azonnal megszállt az ihlet, íme

A lista:




Úgy néz ki tombol a mesemániám, pluszban felkerült pár YA is ide, hiába csak nyár következik, ebben az évszakban meg ez a kategória csúszik jobban. Az előző listámból (A + B) egy csomót elolvastam, azt hiszem hetet és tízet tűztem ki célul, tehát ez vehető sikernek az eddigi három után, de nyáron több időm lesz mindenre, megcélzom a teljes listát. Bár ki tudja... ma kaptam egy olyan hírt, amitől ez megkérdőjeleződik, de hát a jövő zenél majd... A fentiek közül egyébként a Kulcsot kezdtem el ma és már alig várom, hogy egy jót súlyzózzak vele mikor kézbe veszem, ezt nevezik kellemest a hasznossalnak! Bár persze akad itt szépirodalom (pl a Szenvedély), na meg thriller is (Észrevétlen), viszont a B listámba is került pár komolyabb mű, sőt ott inkább ezek képviseltetik magukat. 

B lista:




Angol lista:


Új kategóriaként felkerült az angol lista, amelyből legalább kettőt szeretnék elolvasni. Először megpróbálom befejezni a The Duffot, ma sikerült egy fejezetet befejeznem, értettem is, szótáraztam is és nem untam szóval bizakodó vagyok. A The Wrath and... egy Ezeregyéjszaka meséi YA-ba ágyazva, hát hogy a viharba nem akarnám megtudni, hogy ez pontosan mit jelent? A The Girl and the Clockwork Catet korábban félbehagytam és ezt szeretném befejezni, ez amúgy egy steampunk ifjúsági elég naturalisztikus jelenetekkel.

Nem tervezem még a komolyabb művek olvasását angol nyelven, bár Gaiman regénye pont nem ifjúsági volt, mégis haladtam vele.


Várható értékelések:



Ezt inkább csak emlékeztetőül jegyezném fel magamnak, mert már megint sokat olvastam, de valahogy sosem jutottam el a blogomig, hogy értékeljem őket, így hát bízom a nyárban és hogy nem felejtek el addig semmit. (Nem fogom, fő a bizalom!) A Trigger Warningról csak röviden fogok írni és a Madarak a dobozban illetve A hóhér kötele holnap és holnapután jelenik meg a blogon, az legyen meglepi melyik mikor.

- Copyright © A művészet nyelve - Himitsu - Powered by Blogger - Designed by Himitsu -