Sorozat (kiadói): Fumax Thriller

A blog kb legtöbbet leírt mondata az, hogy ,,szeretem a thrillereket", a ,,sokat gondolkodtam" és a ,,fejlődni kell" mellett, bár az utóbbi kettő most nem annyira lényeges.

Az, hogy az első állítást ennyiszer hangoztattam eddig nem véletlen mert a thriller lett az egyik kedvenc műfajom az elmúlt évek során, hiszen szeretem azt, ahogyan egy gyilkos lelkét ábrázolják a szerzők. Ezért is fogadtam lelkesen azt a hírt, hogy a Fumax Kiadó egy új kiadói sorozatot nyit, a Thriller szériát, és azt a Madarak a dobozban című kötettel indítja útjára. Viszont ez a könyv nem a krimi-féle thrillert, hanem a horror-féle műfajt képviseli, legalábbis szerintem sokkal inkább illik ebbe a kategóriába, mint a másikba, mert itt nem a lények személyisége, miértje, hogyanja a lényeg, hiszen a szerző inkább a hatásukra helyezte a hangsúlyt.

A történet menete egyszerű: tilos bármire, vagy bárkire nézni, mert nem lehet tudni miért és hogyan őrülnek meg az emberek és minden veszélyt rejthet magában. Sok teória van, ez terjedt el: léteznek a valamilyen lények, amelyekre rápillantva az ember először rátámad a hozzá legközelebb lévőre, majd megöli magát és ez hullámként terjed el Oroszországból Amerika területére, ahol főszereplőnk, Malorie él. Jelenünkben éppen kétségek gyötrik, mi lenne a legjobb: maradni az eddigi otthonában vagy útra kelni?

A történet két izgalmas szálon játszódik és a tényt, hogy a kötet letehetetlen, az olvasási tempóm bizonyítja, hiszen egy nap alatt végeztem a könyvvel plusz még fájdalomcsillapítót is vettem be az pedig erőteljesen tompított, de semmi gond minden egyes teóriámra emlékszem. Mert abból akadt dögivel. Viszont ezekről most nem írnék mert az spoileres bejegyzés lenne, ezért helyette megemlíteném, hogy a Madarak a dobozbannak eszméletlen jó hangulata van! Ahogy egyre inkább belemerültem ebbe a világba és olvastam a szerző majdnem jump-scare-be forduló jeleneteit (amelynek végéig, tehát hogy igazán megijedjek, sosem jut el az élmény), elkezdtem máshogy gondolkodni, borzongtam ahol kellett, na meg bizonyos részeknél elég jelentősen megnőtt a pulzusszámom. Tehát a mű, bár az elején szkeptikus voltam, a közepe -vége tájékán berántott a világába és nem engedett el. Ezért én azt mondom, hogy alig történik valami, de ez a kevés, múlttal tarkított cselekmény igencsak izgalmas olvasmányélményt jelentett a számomra és ilyen jól még egyik regény sem játszott a pulzusszámommal, grat! A borzongató jelző mellett pedig még két szóval tudnám jellemezni a kötetet, ezekkel: gyász és komorság.

Mindkét szálon eltér a konfliktus milyensége, mert más a téma a jelenben és más a múltban, illetve a két különböző korban található személyiség között is sok különbség van - spoilermentesség miatt direkt ilyen homályos az utalgatás. A múlt feszültségét bizonyos karakterek hiánya okozza a jelenben, míg a jelenkorban inkább az anyaság kérdése állítódik a középpontba, na meg a jóval bizonytalanabbnak tűnő jövőé. Az utóbbi idő sokkal érzelmesebb, így hajlok arra, hogy a régebben játszódó szál inkább visszaemlékezés - megszakítva mások narrációjával. Ez egyébként azért is fontos, mert megalapozza a jelenkor csendes és vak világát, azzal, hogy bemutatja hogyan kezdődött ez az egész és hogyan érkezünk el napjainkig. Ami csak egy SPOILERES ok miatt idegőrlő, tehát kijelölés után olvasható: nem tudtam meg mik ezek a lények, hogy mikre nem szabad ránézni. Viszont én nem aggódom emiatt, mert egyszerűen lehetetlen, hogy tudjam, hiszen mindenki megőrül, ha rájuk néz. Tehát honnan is tudhatnánk ezt? SPOILER VÉGE

Az olvasás során felmerülő kérdések visznek előre, mert érdekeltek a válaszok, közben aggódtam a szereplőkért és az volt a legrosszabb, hogy a múltat olvasva végig ott bujkált a kérdés: mi történt azokkal a karakterekkel, akik nincsenek ott a jelenben? Mikor következik be ez a változás és mi lesz az? Bár ez utóbbira sajnos sejtettem a választ... Viszont pár esetben nem igazán volt szerencsés ez a kettős nézőpont, mármint ami a múltban konfliktusforrásnak számított (pl a vizes eset), annak a feszültségét a jelen egy-egy mondata azonnal eltüntette.

A regény elején még úgy gondoltam, hogy tudok már mindent, és arra gondoltam legtöbbször, hogy nincs ott semmi amit nézni kéne, és amúgy is olyan híreket mondtak be a tévében, amelyek majdnem mindennaposak itt, ezeket én pedig nem találtam furcsának, vagy csak a kereskedelmi televíziók káros hatása ez nálam. (Bár mostanában nem nézek tévét.) Ezen kívül nagyon érdekelt még, hogy vajon tömeghiszti-e ez az egész ahogy először helyesen gondoltam vagy van-e ott valami, van-e egyáltalán mitől félni? Igazából ezért is olvastam olyan gyorsan, mert egyszerűen nem bírtam meglenni a válaszok nélkül.

Plusz úgy éreztem nagyon hamar eszméltek az emberek és én valahogy úgy vagyok vele, ahogy a World War Z-ben is megesett, hogy a hírekre az emberek általában nem ugranak ilyen gyorsan - jó persze akad kivétel, ott éppen Izrael volt aki komolyan vette az eseteket és a leghamarabb reagált - és szerintem néhány elszórt helyen megesett brutális eseményre nem igazán reagálnának ilyen gyorsan az emberek. Kegyetlennek hangzik, de szinte naponta hallani majdnem ilyen vagy ennél durvább eseteket a tévében eltérés pedig nem volt a könyvben a világunktól, de alapból is: nem lennénk szkeptikusak, ha azt hallanánk, hogy azért őrült meg valaki, mert látott valamit? Már szinte hallom az elsütött favicceket, amelyek ide-oda csapódnak egyik nagyokos fejétől a másikig. Szóval nekem ez hiányzott, hogy az emberek elvicceljék a dolgokat, legalábbis kezdetben. Egyébként lehetséges, hogy a történetben volt ilyen szakasz, csak azt a szerző nem mutatta be, mert nem igazán lehet tudni pontosan mennyi idő telt el egy-egy múltbeli esemény között de nekem mégis hiányzott ez... tehát érvelni egyik és másik oldal mellett is tudok, de azt hiszem ezen már csak én fogok pro-kontrázni üres perceimben, itt lezárom a témát.

A karakterek többsége kap egy-egy szálat, de nekem Gary feltűnésétől lett izgalmas a történet igazán, mert egyrészt vele beköltözik valamiféle kétely a házba, másrészt a kötet egyik nagy kérdésére adja meg a választ a jelenléte és a viselkedése, így az ő fellépése szükséges. Viszont akad pár szerintem felesleges elem, a kicsit lassabb felfogású szomszéd igazán kihagyható lett volna a sztoriból, plusz ide sorolnék pár olyan karaktert is, akiknek neveire már nem igazán emlékszem, ha megfeszülök sem tudom elsorolni őket, tehát feleslegesek. Malorie viszont egy jó főhős akire sok komoly teher szakad és bár a regény nem a szokványos lineáris jellemfejlődés menetét követi, hanem ide-oda ugrál a múlt és a jelen között, azért a sarokpontok jól kivehetőek. Rajta kívül kedveltem még Tom karakterét, akinek fejébe bele is láthattam egy kis időre, de sajnálom, hogy nem kapott hosszabb narrációt, engem érdekelt volna.

Viszont azt nem mondhatom el, hogy a kötet meglepő és kiszámíthatatlan, mert bizonyos csavarok egyértelműek, annak az olvasónak főleg aki már olvasott ilyen típusú könyvet - pl. az a bizonyos szereplő ilyen, akiről egyből lehet sejteni, hogy vaj van a füle mögött meg mellékesen összeismertettem volna néha a péklapát megfelelő és barátkozós oldalával de úgy izomból - de ettől függetlenül a szerző szépen összehozta a történet vázát na meg tetszett pl a lezárása. Emellett Malerman úgy általában válaszol az időközben felmerülő kérdésekre, kivéve egyre, amely a legőrjítőbb, de hát gondolom az író ezt majd lemeccseli a rajongókkal. A vége simán indokolja a második részt, bár nekem így is maradhat minden, attól sem lenne rosszabb ez a történet. Ha jön majd valami - márpedig akad egy-két ilyen hír - akkor én azt el fogom olvasni és remélem megmarad majd a Madarak a dobozban atmoszférája ott is!

Egyébként az is egy érdekes kérdés, hogyan fogjuk megtudni a választ a legégetőbb kérdésre? Hogyan fogja elmondani nekünk a szerző, miért történt mindez? SPOILER És kik ezek? Meg miért vannak itt? SPOILER VÉGE Teóriák helyett, jól jönnének a tények!

A regényt a Fumax Kiadó jelentette meg 2015-ben. Tetszik a lyukas borító szimbolikája, jól illik a regényhez. A kiadása nagyon bejött!

Lehet ezek a könyvek is tetszeni fognak: