Vértestvérek Kiéhezettek Köztesvilág Maigret csapdát állít Közel a tűzhöz Sabriel Örökké a tiéd Szellemek a fejben Az Elveszettek Szigete Lux

Archive for augusztus 2015

Augusztusi zárás (2015)

Húha elég érdekesen sikerült ez a hónap, mert alig olvastam pár könyvet, a beszerzéseim száma az egekben, de többet értékeltem, mint az előző hónapban úgyhogy szerencsére kezdek visszatalálni a bloghoz. Próbálom összeszedegetni az ötleteimet - azokból akadt dögivel - de ugye nem mindegyiket érdemes megvalósítani illetve még a rovataimat és a blog oldalait is rendbe szeretném tenni, na meg meg rizsáznék az olvasott könyveimről. Ezeken kívül fejben dolgozom egy új projekten, kíváncsi leszek eljutok-e odáig, hogy meg is valósítsam... ha a mostani időbeosztásomat nézem, akkor csak annyit tudok írni, hogy egy év múlva legkésőbb biztosan elkezdem, de addig még sok minden történhet, tehát nem érdemes még bármit is megosztanom róla.

Tehát van min ügyködni, ez pedig a szeptember hónap kérdése lesz, hogy vajon sikerül-e mindent megcsinálnom, amit elterveztem. De addig is, itt van az augusztus zárása, első körben a

- Könyvtári zsákmányaim -


mutatnám meg. 


Újra beiratkoztam a könyvtárba, úgyhogy ez a rész is folyamatosan frissülni fog az újdonságokkal. A Metró 2033-at párom már lenyúlta és elmondása szerint nagyon szereti, a többi regényt pedig én szeretném olvasni. Bár az Elidegenítve c. könyvről nem sok jót hallottam eddig, kíváncsian várom hogy fog tetszeni.

- Értékeléseim augusztusban -


Bár most hat könyvet értékeltem, még van miről írnom, tehát nem érzem sikernek ezt a számot. A hónapban először a Rekviem a szivárványodért című kötetről alkotott véleményem tettem közzé a blogon. Sajnos Damien és Neszta kalandja nem jött be annyira, mint az utána következő Let's kifli, amelyet viszont nagyon szerettem, mert tetszett a történetek keserédessége. Kicsit szomorúan vettem búcsút ezután a Tövisek Császárával a Széthullott birodalom trilógiától... búslakodtam egy kicsit, hiszen csak végigkövette a blog útjának jelentős részét. Ezután kifejtettem a véleményem az amnézia egy különleges fajtájában szenvedő nő életéről a Mielőtt elalszomhoz írt értékelésemben, utolsó előttiként pedig a Botrányos hercegnőt véleményeztem, amely egy jó inspirációs kötet a maga életrajztöredékeivel az erős nőkről. A napokban, utolsóként pedig az Elveszett lányok országáról publikáltam egy rövidke szösszenetet, amelyben arról emlékeztem meg, hogy fogalmam sincs mennyire tetszett a regény. Vannak jó és rossz vonásai is és sajnos az irracionális elvárásaim belerondítottak a képbe.

Írtam még a Borítómustra rovatba a Mindent rólad borítóiról és megállapítottam, hogy a magyar még egészen jó, de a legkiválóbb választás a külföldi lett volna a sárga feliratok nélkül. Ez a cikksorozat összeolvadt a korábbi Hónap borítójával, úgyhogy most már csak az a könyv kaphatja meg ezt a címet, amelyiknek kiadásairól legalább egy posztnyi szöveget összehoztam Borítómustra címen - kivéve a magyaroknál. Ezen kívül megmutogattam az Athenaeum Kiadó várható megjelenéseit, bár személyes szöveget nem fűztem hozzá, arra ott a Várólistám képekben sorozatom, amelynek keretein belül szintén rizsáztam egyet a júliusban váróra került címekről. Utolsó, nem értékeléses posztomként hoztam egy Őszi listát, avagy ezeket szeretném olvasni szeptembertől november végéig és hisztiztem egyet is közben.

Ezen kívül visszatértem a fejlécek gyártásához és ha a társammal sikerül megegyezni, újra speciálisabb fejléceket fogunk gyártani, na meg az Inspirációs cikkek is visszatérnek a korábban megbeszélt időpontokba. A többi rovat még függőben van, lassan szeretném őket visszahozni csak ezt lassan csinálom, mert egyelőre most erre a párra tudok időt szakítani, de igyekszem a kört tovább bővíteni.

- Augusztusban olvastam -



Először a Wonderlanddel haladtam nagyon lassan, egyszerűen nem szippantott be a világa vagy nem tudom, de nem igazán sikerült ráhangolódnom erre a tempóra. Lehet, hogy csak rosszkor olvastam. Nem igazán tetszett a Kontroll - na jó, falhoz akartam vágni az olvasás végén, mert az utolsó harminc-negyven oldal sem hozta azt a színvonalat, amelyet vártam tőle és úgy éreztem, hogy a szerző nagyot akar markolni, de az eredmény egy kusza gombolyag, amelynek sem eleje, sem vége. Csalódott vagyok, nagyon. A harmadik regényem az Elmerülve volt, amelyben találtam kivetnivalót, de sokkal jobban bejött, mint Jeff Vandermeer kötete. A Szép álmokat! és a Titkos kert színezőket még nem festettem ki végig, de szeretnék róluk írni, úgyhogy egy mini posztot majd összerakok róluk. Tegnap fejeztem be az utolsó könyvem, Gyönyörű titkok múzeumát, amelyet a hónap könyvének választom és a mű pont olyan, mintha személyesen nekem írták volna. Hiába, Alice Hoffman csak Alice Hoffman.

- Értékelések várhatóak -





Augusztusban az első három regényt olvastam, a többi pedig elmaradás, de lassan (nagyon lassan) utolérem magam és nem lesz ennyi minden remélem. Röviden értekezem majd a Szép álmokat! és a Titkos kert színezőkről illetve a Kontrollról, a többi kötetről pedig normális terjedelmű írást szeretnék közzétenni. Majd meglátjuk sikerülni fog-e, de a közös az, hogy szeptemberben mindegyikről fogok rizsázni valamennyit. Legalábbis remélem...

- Várólista szeptemberre -



Az első három regényt már régóta tervezem, az alsó kettőt pedig azóta, amióta megtudtam, hogy mikor fognak megjelenni. Most csak öt regényt terveztem be...

- Kívánságlistám szeptemberre -


Kettő előrendelés, az Acorenu és a Koronahercegnő pedig vidító ajándék lesz magamnak, ha rossz napom támad valamikor.

(A beszerzéseimről is akartam írni, de elment tőle a kedvem. Majd ha lesz, akkor megint behozom ezt a részt is.)

Nektek milyen hónapotok volt?

A többiek bejegyzései:


Jennifer Clement: Elveszett lányok országa


Sorozat: -

,,Most elcsúfítunk, mondta anyám."
Szeretem az olyan regényeket, amelyek ,,egzotikus" helyeken játszódnak. Ebbe a kategóriába tartoznak azok az országok - természetesen csak az én olvasatomban - amelyekről kevés könyv jelent meg illetve jutott el hazánkba és számomra ilyennek számít Mexikó. Tehát a helyszín különlegessége na meg valamennyire a fülszöveg izgalmassága miatt a kötet felkerült a várómra és úgy voltam vele, hogy egyszer sort kerítek a regényre.
Bár nemcsak a fentebb írt körülmény miatt tettem a várómra a kötetet, hanem az is közrejátszott ebben a döntésben, hogy a történet nemcsak a képzelet műve...




   




Egyszerűen nem tudom, hogyan kezdjem el az értékelést. Mindig is nehéz realisztikus regényt értékelni, hiszen mire adjak pontot? Hogy létező emberek hogyan szenvedtek? Az olyan témájú könyvet lehet egyáltalán pontozni? Na meg ott van az is, hogy egyáltalán nem tudom eldönteni, hogy tetszett-e nekem ez a regény vagy sem, hiszen teljesen mást vártam, de erről még úgyis fogok írni.
A lényeg: a szerző egy nehéz témát dolgozott fel, vagyis könyvében megmutatja milyen a mexikói, vagyis pontosabban a guerrerói élet Ladydi szemén keresztül. Ott a lányok nincsenek biztonságban, mert elviszik őket a drogbárókhoz szexrabszolgának és a szabad élet csak az álmaikban létezik, ahol nem kell bujkálniuk és nem kell a szüleiknek elcsúfítaniuk őket illetve nem kell attól félniük, hogy ők is az Elveszett lányok népes országába lépnek be eltűnésükkel.
,,Mexikóban a maximum, amit elérhetsz, hogy csúnya lány vagy."
Guerrero kemény vidék, amelynek tövéről erős lányok fakadnak.
,,Tulajdonképpen egész Mexikóban tudják, hogy aki Guerreróból származik, az csupa harag, és van olyan veszélyes, mint az a fehér, átlátszó skorpió, amelyik az ágyban, a párna alatt rejtőzik."
Területe tele van szívós állatokkal, amelyek mérge halálos és bizonyos részeire a kormány mérget, parakvatot szór - vagyis nem a drogbárók földjeire, hanem a lakott helyekre. És nincsenek ott a védelmezőik, mert
,,a férfiak átkeltek a folyón az Egyesült Államokba. Bemártották a lábukat a vízbe, derékig gázoltak, de mire átértek a túloldalra, halottak voltak. Abban a folyóban lerázták az asszonyukat, a gyerekeiket, és besétáltak a hatalmas nagy Egyesült Államok temetőjébe."
Úgyhogy az Elveszett lányok országa társadalomrajzként mutatja be a mexikói emberek nehéz sorsát és hányattatott életét. Szigorúan csak a főszereplő lány szemén keresztül mutatja be ezt a helyzetet, na meg azt a sok problémát még, amik jellemzőek a világ ezen szegletére és nem tudom, hogy ez egy jó döntés volt-e. Inkább úgy vélem, hogy sokkal jobb lett volna ha mások gondolatai is bekerülnek a kötetbe, így egy sokkal átfogóbb képet kaphattam volna Mexikóról. Bár néha még a főszereplő szemszöge is elég a borzalmakhoz és az ő, vagyis Ladydi élete egyáltalán nem könnyű és ezért ez a regény egyáltalán nem egy vidám olvasmány. Ennek ellenére nagyon könnyen haladtam vele az tény és erre csak egy magyarázatom lehet: a stílus könnyedsége. Egyáltalán nem olyan sötét, mint a most olvasott Gyönyörű titkok múzeuma Alice Hoffman írónőtől, pedig azért itt is van rendesen rossz sors. Bár ha jobban belegondolok, az ELO nem mutatja meg a nagyon brutális részleteket, bár amire mégis kitér sem egy könnyű sétagalopp, de mégsem a drogbárók által elragadott lányok életére helyezi a hangsúlyt, nem bocsátkozik aprólékos leírásokba, nem akar húsbavágó lenni és ezért egy picit csalódtam, mert én az utóbbit nagyon vártam. Na meg sokkal inkább kíváncsi voltam a droggal kapcsolatos részekre és bár a fülszöveg nem áltatott engem, mert benne van hogy mi történik de olvasás előtt egyáltalán nem emlékeztem arra, mit olvastam benne, úgyhogy ez az egyébként picit irracionális elvárásom elrontotta az olvasásélményt és inkább ennek köszönhető, hogy nem tudom eldönteni, tetszett-e nekem a regény vagy sem.

Forrás
Határozottan nem tetszett viszont, hogy a narrátor ugrál az időben, ami kuszaságot eredményezett, én meg szeretem ha egy történet a maga egyenes vonalában halad, amely itt nem mindig van jelen.
Bár általában harapok a kiszólások miatt, itt annyira nem zavart az-az egy vagy két mondat, hiszen ebbe a történetbe illenek ezek. Ezzel a szerző nem néz hülyének, mint ahogy Bardugo tette a The Witch of Duvában, bár azért kicsit rosszul érint, hogy így belevont engem a kötet világába a narrátor, szeretek csendes és észrevétlen néző lenni és nem bírom ha direkt módon szólnak hozzám.

Az olvasás végéig azt szerettem volna, hogy a regény boldog véggel záródjon - elvégre az átlag olvasó szép lezárást szeretne - de nem igazán volt arról fogalmam, hogy hogyan is lehetne ezt kivitelezni. Egyáltalán van azon a vidéken boldogság? Aggódtam a szereplőkért. Egyébként lehet, hogy nem viselt meg úgy, mint ahogyan szomorúvá tesz egy másik regény, azért néha elakadt a szavam és dühösen lapoztam tovább, mert egyszerűen felháborított pár ,,kedves" vonás és hogy a kormány tehetetlen vagy a rosszabb: nem akar ezen a helyzeten változtatni. Ez, na meg egy-két helyi konfliktus - pl. a rendőr ítélkezése - igazán feldühített, úgyhogy az ELO érzéseket is kiváltott belőlem, az meg közismerten nem rossz tulajdonsága a könyveknek.

A karakterek viszont nem kerültek hozzám közel és nem tudom miért. Egyszerűen nem voltam képes ráhangolódni Ladydi történetére, pedig ez tele van érdekes tényekkel - például az édesanyja jellemével - de talán inkább az a bajom, hogy a lányon keresztül főleg az egyéni tragédiákra emlékszem igazán, engem pedig a társadalmiak érdekelnek főleg minél részletesebben és ezért lehet az, hogy picit csalódtam a kötetben, hiszen az utóbbi problémákból alig-alig kaptam - legalábbis szerintem ebből lehetett volna több is - az előbbi pedig nem igazán érdekelt. Viszont nagyon is kíváncsi voltam a börtön világára és ott elég sok és színes történetet kaptam, amelyek nagyon tetszettek, különösen Lunáé tett szomorúvá, Auroráért pedig vérzett a szívem.
,,Egy anya meg a lánya csendje egy hegyen, ahol bűntény történt, az a Föld két utolsó emberének a csöndje."
Szerintem az Elveszett lányok országa egy kevésbé véres de annál szomorúbb történet Guerrero vidékéről. Néhol szavam nem volt annyira kegyetlen dolgokról olvastam, de még mindig úgy érzem, hogy Jennifer Clement célja nem a földhöz szegezés, hanem a megdöbbentés volt. Fel akarta és akarja hívni a figyelmet azokra a lányokra, akik eltűntek Mexikóban illetve arra, hogy ez sajnos nem múlt idő, mert még mindig igen magas ez a szám.
,,Bár pontos statisztika nincs, Mexikóban az eladott nők száma nagyon magas. Az USA külügyminisztériuma szerint évente 600-800 ezer embert adnak el az országhatáron túlra. (Nota bene: ez a becslés nem terjed ki azokra, akiket az országhatáron belül rabolnak el.) Az elraboltak és eladottak többsége a szexkereskedelem vagy a modern rabszolgaság más formáinak esik áldozatul, mint a kényszermunka, az adósrabszolgaság vagy a pornográfiai célú filmezés."

pont nélkül

Amiben az Elveszett lányok országa erős:

- börtön világának történeteiben
- a témáiban
- könnyed stílusa van

Amiben nem az:

- a kuszaságban
- mást vártam

Ha tetszett a bejegyzés, itt lehet megrendelni a regényt:



A kötet a Libri Kiadónál látott napvilágot 2015-ben kemény kötésben, szép kiadásban, bár a borítója szerintem nem illik a történethez, az eredeti sokkal inkább tükrözi a lényeget:


Köszönöm, hogy elolvastad!




Fülszöveg:

Mexikó déli részén, Guerrero állam dzsungel borította vidékein, ahol a mákföldeket, marihuánaültetvényeket és a lakosságot helikopterről permetezik gyomirtóval, minden lány „fiúnak születik” – nehogy elrabolják a drogbárók lelketlen pribékjei. Még biztosabb üregeket ásni, és oda rejtőzni, ha a távolban felzúgnak a luxusterepjárók… ám a legtöbbjük így is a kartellek fogságában végzi.

Ladydi, az Elveszett lányok országának tizenhat éves főszereplője „megússza”. Legalábbis túléli, és elmeséli, hogyan telt a veszélyes idő a hegyi faluban, ahonnan minden férfi elmenekült, hogy átszökve a határon, az Egyesült Államokba keressen magának elviselhető életet. Elmeséli, hogyan került ártatlanul Mexikóváros legnagyobb női börtönébe, és milyen sorsokat cipelnek az ott élő fiatal nők.

Jennifer Clement lehengerlő regényében a szépirodalom erejével mutatja meg, hogy a drogbárók uralta vadonban is létezik barátság, van szolidaritás, és hogy az emberi szeretet feltárhatja a remény útjait.
Szerző: Jennifer Clement
Sorozatcím: -
Cím: Elveszett lányok országa
Eredeti cím: Prayers for the Stolen
Eredeti megjelenés: 2014
Műfaj: felnőtt irodalom
Fordító: Mesterházi Mónika
Oldalszám: 264 oldal
Kiadó: Libri Kiadó
Megjelenés: 2015
Ár: 3.490 Ft


   




Linda Rodriguez MacRobbie: Botrányos hercegnők


Sorozat: -

,,2012-ben a Disney Princess volt a legnagyobb forgalmú médiafranchise egész Észak-Amerikában: világszinten 4,6 milliárd dolláros (több mint egybillió forintnak megfelelő) bevételt produkálva túlszárnyalta a Star Wars és a Szezám utca sikerét."

Amikor megláttam ezt a könyvet már tudtam, hogy biztosan megszerzem magamnak ,,hiszen alap", gondoltam én. Éppen akkor tetőzött a királyi családokról szóló történetek iránti hatalmas lelkesedésem és egyszerűen mindent akartam és akarok is, amiben a hercegnő harcos és/vagy okos egyszóval nem elkényeztetett és nem kapok hisztit. Ezek után már nem is csoda, hogy a kívánságlistámra került ez a kötet, amely fülszövegében mindent ígér, csak boldog életét nem, és nem mellesleg királyi sarjakról szól.




   
,,A történelem tele van véresen végződő történetekkel, ismeretlen mozgatórugójú cselekedetekkel, megmagyarázhatatlan döntésekkel és olyan lépésekkel, amelyeket nem érthetünk meg teljesen. Ezért olyan könnyű a történelmet kinek-kinek a saját céljaira fordítania..."
Forrás


Nem igazán fogok tudni annyit írni erről a könyvről, mint amennyit általában szoktam egy regényről... valószínűleg pont azért, mert a Botrányos hercegnők nem ebbe a kategóriába tartozik. Linda Rodriguez MacRobbie több hercegnő vagy rangban ehhez a titulushoz közeli személy életét mutatja be esszéken, életrajzokon keresztül, így inkább a műre a ,,történelem" és az ,,életrajz" kategóriákat aggatnám rá teljes biztonsággal. A szerző különféle egységekre osztotta ezeket a történeteket - harcosok, trónbitorlók, cselszövők, túlélők, életművészek, ledérkedők, tébolyultak - és így, csoportokban mutatja be a hercegnők életrajzait.

Egész komoly irodalomjegyzéket hozott össze a kötet írója a mindenség végén viszont ennek ellenére úgy érzem, hogy több volt a pletyka aránya a kötetben mint vártam. Félreértés ne essék ez nem számít hibának, hiszen a kötetben találkoztam az időben iszonyúan korai és tőlünk elég távoli személyekről szóló írásokkal, tehát nem várhatom el, hogy minden annak megfelelően legyen leírva, ahogyan megtörtént. Na meg ebben az is közrejátszik, hogy MacRobbie mindenféle sztorit leírt amit hallott vagy látott, hiszen elődeinkről tényleg csak szóbeszédek maradtak fent, meg elég kevés írásos dokumentáció. Egyébként ez a kötet elég alapos kutatómunka, szóval nekem most semmi problémám nem akadt, csak tájékoztató jelleggel dumálok itt össze és vissza. Na meg pletykával jobban élveztem volna a töri órákat is.
Kellett ez a sok sztori ebbe a kötetbe, viszont az annyira nem tetszett, amikor MacRobbie állandó rendszerességgel megvédte az éppen szereplőként tevékenykedő nőt. A szerző nem maradt meg tehát a tárgyilagosság áldásosságánál, hanem igenis úgy érezte, hogy neki azonnali hatállyal és erélyesen ki kell állnia azon hercegnő mellett, akit az adott korban éppen kritikával illettek.
,,Ping-jang segítségével apja elfoglalta a császári trónt, és megalapította a Tang-dinasztiát, amelynek uralkodási idejét a kínai császárság aranykoraként szokták emlegetni. Mondtam már, hogy Ping-jang ekkor még húszesztendős sem volt?"
Ez a fenti mondat úgy hason vágott! Innentől kezdve egy szavam nem lesz a YA hősnők, hősfiúk fiatal kora miatt! Ilyenkor kell az ifjúsági kategóriát komolyan venni!

Na de félre a komolytalanságokkal és a fenti két soros kiáltozással, hiszen nem ez a lényeg, hanem ez a könyv egy energiabomba és igazából én ezért szeretem az életrajzokat. Sokkal motiválóbbak, mint a regények tudnak lenni, tudniillik megvan az a bájuk és tulajdonságuk, hogy egykor élő és lélegző, küzdő és küzdeni vágyó emberekről szóltak, akik pont olyanok voltak, mint én vagy bárki más a jelenkorban. Jó persze, a környezet más, de mégis: sokkal nehezebb helyzetből olyan eredményeket tudtak elérni, amelyek fennmaradtak és inspirációul szolgálnak a ma élő nemzedékeknek. Ezért is szerettem Nyáry Krisztián Igazi hősök c. művét és ezért szeretem most a Botrányos hercegnőket is, mert ez a kötet bizony girl-power a javából bár nem olyan mértékű lélekrobbanással jár, mint Krisztián könyve, ezt érdemes figyelembe venni. Ezek a nők erősek voltak, túlléptek a szabályokon - ugye ez a múltban szinte lehetetlen volt - és megvívták a maguk harcait akár fegyverrel, akár ármánnyal, de győztek, még ha a kortársaik azt hitték, elbuktak. Hiszen elérték a halhatatlanságot és ennél többre ember nem képes ezen a földön.

Úgyhogy szerettem ezt a könyvet olvasni... 

Még ha itt-ott problémákat fedeztem fel. Az egyik ilyen az, hogy nehéz vele haladni, hiszen az írónő az életeket részletesen mutatja be, ez pedig lehet, hogy nem sok embernek fog tetszeni és a túl sok infó mellett a szöveg néha unalmassá válik. Nehezíti ezt a problémát, hogy a fordítás - szerkesztés párosa furcsa néhol, mert sokszor éreztem azt itt-ott, hogy az egymás mellett álló mondatok nem igazán passzolnak, vagy esetleg nem illenek bele a szövegkörnyezetbe. Ezektől a jellemzőktől függetlenül tényleg csak jókat tudok írni a kötetről, nem találtam benne más bajt.

Nagyon tetszett nekem a szerző gondolatvilága na meg hogy a regényt próbálja az ismeretterjesztő kategóriában tartani például ezzel a mondattal:
,,...bizonyos kultúrákban úgy tartották, hogy a vérfertőzéssel az istenek viselkedését utánozzák."
Bár akad még ilyen leírás a boszorkányságról is. Nagyon tetszenek ezek a kis kikacsintások és magyarázatok és úgy emlékszem elég sok helyen szerepelnek, tehát bennem azt az érzetet erősítették meg, hogy MacRobbie alaposan utánajárt a dolgoknak és próbálta a kort egy kicsit magyarázni. A kutatómunka alaposságát még a fentebb említett irodalomjegyzéken kívül, a történetek színessége is mutatja. A szerző nem maradt Európában, nem az unalomig ismert és ismételt sztorikat elevenítette fel, hanem elhozott nekünk például afrikai és kínai mondákat is na meg ha az időkezelésre gondolok, muszáj leírnom: elég széles a korpaletta, hiszen van itt minden az ókortól kezdve napjainkig.

Bár számomra a legtöbb történet minimum érdekes volt, csak kevesen tudtak úgy igazán megfogni. Talán azért, mert itt most nem az energiát kerestem a könyvben, hanem egy bizonyos hercegnőtípusról szerettem volna olvasni... és szerencsére meg is találtam a fiúnak nevelt Krisztinát. Bár mást vártam, de az élete nagyon is elgondolkodtatott és ezt a történetet biztosan újra fogom olvasni. Szintén nagyon megfogott Gloria von Thurn und Taxis élete, akinél inkább a változás nyűgözött le, viszont felbosszantott Maha Al-Sudairi, aki
,,...több, mint ötmilliárd forint értékű tartozást halmozott fel különböző párizsi üzletekben - csak a fehérnemű számla húszmillió forint körüli összeget tett ki."
És nem fizette ki őket.

Ezeken kívül érdekes még szerintem a Borgiák, vagyis a múltbeli maffiacsalád története, amely olyan kalandos, hogy egy Trónok harca epizódot - vagy többet - is simán kitehetne. A legtermékenyebb magot ez a rövid kivonat ültette el bennem, hiszen még többet szeretnék tudni erről a híres famíliáról és ugyanolyan megszállottan fogom vadászni a róluk szóló könyveket, mint ahogy teszem VIII. Henrik esetében is. A sokadik - de ebben az értékelésben az utolsó - érdekes személy pedig az Anasztázia-hasonmás, bár ő nem azt érte el, hogy róla akarjak tudni minél többet, hanem azt, hogy az egykori Romanovokról tájékozódjam még jobban.

Közben majdnem elfelejtettem a legfontosabbat leírni: ezek a sztorik nem könnyű, habos-babos Disney mesék, hanem kegyetlen és sokszor rosszindulattal övezett életutak, amelyek inkább lehangolóak, mint felemelőek. Azokban a korokban nem volt kifizetődő ambiciózus nőnek lenni... viszont a dolog szépsége abban áll, hogy akik ebben a kötetben szerepelnek erősek voltak, még ha sokszor nem is azt kapták, amit megérdemeltek volna. Meg persze akad ,,a cél szentesíti az eszközt" típusú életút is bőven, de a lényeg: a rossz sorsban kitartottak az elveik, az útjaik mellett vagy ha változásra volt szükség hajlékonyan eleget tettek annak és általában remekül helytálltak.


10 / 9 pont

Amiben a Botrányos hercegnők erős:

- inspiráció
- részletgazdagság
- érdekes tények

Amiben nem az:

- a szerző erősen részrehajló
- a szerkesztés nem mindig tetszik

Ha tetszett a bejegyzés itt lehet megrendelni a kötetet:


- Tehát a Botrányos hercegnők egy tökéletes kiegészítő a történelemkönyvekhez, 
illetve regényalapnak sem utolsó egyik-másik része.
- Inkább azon olvasók fogják ezt szeretni, akik szeretik az életrajzokat.

A kötet a General Press Kiadó jóvoltából látott napvilágot 2014-ben kemény kötésben.

Köszönöm, hogy elolvastad!




Fülszöveg:

Gyermekként számtalan mesét hallhattunk a szebbnél szebb hercegnőkről, királykisasszonyokról, amelyek szinte mind az „…és boldogan éltek, míg meg nem haltak…" fordulattal, a sírig tartó boldogság varázslatos ígéretével értek véget. A valóságban azonban, ahogy a legtöbbünk esetében, úgy a hercegnőknél sem magától értetődő a boldog és gondtalan élet lehetősége. Sokan közülük ugyan koruk elbűvölő, bájos és nagyra becsült személyiségei voltak, de legalább ennyien akadtak közöttük olyanok is, akik gátlástalanul visszaéltek hatalmukkal, becsapták környezetüket, vagy eltékozolták a családi vagyont. Stephanie von Hohenlohe hercegnő például náci kém volt. Sisi, a magyarok királynéja minden este nyers húsból készült arcpakolással tért nyugovóra. Clara Ward, az úgynevezett „dollárhercegnő" megszökött hercegétől egy cigányprímással, Rigó Jancsival. Ha más nem is, annyi bizonyos, hogy mindannyian igazi hercegnők és ízig-vérig nők voltak. Kíváncsi a különc hölgyek nem mindennapi életére? A Botrányos hercegnők az ő történetüket meséli el.
Szerző: Linda Rodriguez MacRobbie
Sorozatcím: -
Cím: Botrányos hercegnők
Eredeti cím: Princesses Behaving Badly:
Real Stories from History Without the Fairy-Tale Endings
Eredeti megjelenés: 2013
Műfaj: történelmi, életrajz, ismeretterjesztő
Fordító: Tihor Szilvia
Oldalszám: 320 oldal
Kiadó: General Press
Megjelenés: 2014
Ár: 3.000 Ft


   




A kötethez illő zene:




- Copyright © A művészet nyelve - Himitsu - Powered by Blogger - Designed by Himitsu -