Vértestvérek Kiéhezettek Köztesvilág Maigret csapdát állít Közel a tűzhöz Sabriel Örökké a tiéd Szellemek a fejben Az Elveszettek Szigete Lux

Archive for szeptember 2015

Andy Weir: A marsi (Röviden, tömören #13)


Sorozat: -

,,És abban a pillanatban tudtam, hogy rábasztam. De nem akartam csak úgy meghalni odakint, a felszínen..."
Jelenet a filmből.
Forrás

   




Úgy néz ki, hogy jó szériában vagyok, már ha az olvasmányaim nézem és külön öröm, hogy pont most kaptam elő A marsit, amikor szükségem volt rá - bakker, azt írtam hogy a Marist, de távol álljon tőlem hogy hölgyeket kapkodjak elő innen-onnan. Andy Weir története éppen most éli fénykorát, film készül belőle és már majdnem mindenki hallott róla. Ezt pedig azért volt olyan fontos megemlíteni, mert nem szoktam a fő áramban olvasni a könyveket, szeretem őket tartogatni a végtelenségig... jó, addig mondjuk nem tudom a kapacitásom miatt, de azért jól esik nézegetni az olvasatlan köteteket a polcon. Na de volt itt nekem egy Könyvklubos vállalásom ami előrébb hozta várómon a művet. Bár én nem erre a kötetre szavaztam első körben, azért örültem neki, hogy a többség szeptemberben A marsit tette meg a hónap olvasnivalójának.

Amihez egyébként nem tartozik valami hű de nagyon bonyolult és összetett cselekmény, inkább csak annyi történik benne, hogy Mark Watney egy szerencsétlen véletlen folytán ottmarad egyedül a Marson és megpróbálja túlélni a barátságtalan bolygó próbálkozásait amelynek mintha az ő halála lenne az egyetlen és legfontosabb célja. Ezért hát kezdetét veszi a ,,Mark Watney nem hal meg" projekt, Mark Watneyval a főszerepben. Szerencsére ő az Ares 3 küldetés botanikusa és gépészmérnöke,
,,vagyis lényegében az expedíció szerelője, aki a szabadidejében növényekkel játszadozik."
Így van némi esélye a túlélésre. 
Kezdőpozíció:
Mars vs Mark:
1:0
Azért azt még megemlíteném, hogy júniusban már elkezdtem A marsit, csak nem igazán tudtam ráhangolódni, de hogy miért? Passzolom a kérdést mert vagy meleg volt vagy a néha ki-kiszólogatós narráció egy picit bosszantott. Húsz oldal után jegeltem az egészet, majd a Klub kapcsán újra elővettem, de vagy tíz fokkal kellemesebb időben, viszont így már rá tudtam hangolódni az egészre. Meg talán az is használt, hogy nem problémáztam a kiszólásokon, hanem megpróbáltam megérteni Markot, hogy mit érezhet és egy picit sikerült is... viszont nagyon sok olyan infó elhangzik, ami egyszerűen felesleges. Mark tisztában van vele, hogy úgyis tudósok találják meg a naplóját a későbbiek során, ezért nem igazán értem, hogy miért kell ennyire bőbeszédűen magyarázni (sejtéseim vannak ugye, de azok nem biztos tények). Na meg már ha elkezdtem a negatív dolgokat, akkor muszáj hozzátennem, hogy néha untam a műszaki meg az egyéb tudományos blablablákat.


Viszont igencsak menőnek éreztem magam a földrajzos diplomámmal olvasás közben, na meg mert tudom mi az a titrálás. 

Bár egy napot nem élnék túl a Marson, úgyhogy nem egózok itt nagyon. Csak egy picit.


A regény legnagyobb erőssége Mark Watney, méghozzá azért, mert nem adja fel soha és megpróbálja a lehetetlent: túlélni a Marson. Ez a könyv nem teszi depresszióssá az embert, mert a főszereplő hozzáállása példaértékű, nem esik pánikba és nagyon okos. Nem rinyál, ha elromlik valami - abban aztán biztosak lehetünk hogy valami mindig tönkremegy  - akkor megjavítja, picit szentségel, de akkor is megy tovább és előre, iszonyúan nagy lelkiereje van, na meg tőle csak tanulni lehet. Emellett imádtam a beszólásait, a cinikus vagy humoros mondatain szakadni lehet, de nagyon sokáig, hiszen még most is el-elmosolyodom mikor eszembe jut egy-egy gondolata. Olvasás közben állandóan vigyorogtam az ő részeinél és csak azon törtem a fejem, honnan van ennyi hülye gondolata és ehhez honnan vesz erőt?
,,Túlélni még egy solt. Remek cím lenne egy James Bond-filmnek."
És bár nem cselekményes a kötet, roppant izgalmassá teszi a kérdés: túléli-e Mark ezt az egészet? Kezdetben, még anno az első oldalak előtt kapásból rávágtam, hogy nem, de ahogy olvastam azt vettem észre, hogy izgulok Markért és drukkolok neki, hogy legyen jó termése, hogy ne romoljon el semmi, vagy csak azért, hogy egyáltalán túlélje. Tehát a regény olvastatja magát és alig tudtam letenni, ehhez pedig hozzájárul az, hogy nemcsak Mark szemszögét írta meg a szerző, hanem a NASA-ét is, akik jobban pánikolnak, mint Mark, az tuti. E/3-ban kapjuk meg a szervezet tetteit, az embereinek gondolatait és egy picit beleláthatunk a működésébe is, de mégis az a legérdekesebb hogyan reagálnak a Föld innenső oldalán a főszereplő tetteire.
,,Én vagyok az első, aki teljesen egyedül van egy egész bolygón."
Szórakoztató, hiszen könnyen eltereli a figyelmet a szorongást okozó témáról (pl hogy Mark teljesen egyedül van a Marson), de néha bedob komoly témákat: pl Lewis bűntudata, vagy a túlélés a hajón, vagy hogy mit érezhetnek a Földön maradottak - mivel hasonló helyzetbe nagyjából már kerültem bár akkor egy kórház volt a középpontban, ezért ezeket a részeket megkönnyeztem egy kissé. Ezeket a szerző úgy szerkesztette össze, hogy már komolyan hullámvasúton éreztem magam: egyszer fent, mert magával ragadott Mark optimizmusa, egyszer pedig lent voltam, mert aggódtam érte és küzdöttem az érzéseimmel amiket a mellékkarakterek tettei váltottak ki. Bár inkább több időt töltöttem fent, a férfi jelleme ragadós volt számomra és nemcsak ebben a formában, hanem úgy éreztem, egy kicsit megváltoztam általa, egy picivel könnyebben szemlélem azt a sok problémahalmazt amivel naponta találkozom és egy picivel próbálom nem olyan komolyan venni az életet. Na meg ott van még A marsi lelkesítő hatása: ezért szeretek olvasni, nem lehet tudni hol bukkanok ilyen dinamitokra, amelyek lelket robbantanak - kb úgy mint ahogy egy napkitörés működik.

Te jó ég! Iszonyúan király A marsi, rengetegszer fogom újraolvasni!
,,...minden emberben ott lapul egy alapvető ösztön, hogy segítsen a másikon."
Zeneajánló: 




10 / 9 pont

Amiben A marsi erős:

- szórakoztató
- Mark Watney
- humoros
- lelkesítő

Amiben nem az:

- néha túl sok a tudományos szövegből

Ha tetszett a bejegyzés, itt tudod megrendelni a regényt:


Jelölések az év végi nagy Blogos párbajra:

2015 - legjobb sci-fi
2015 - legjobb humor
2015 - legjobb karakter (Mark)
2015 - legbuzdítóbb regény
2015 - legkedvencebb karakter (Mark)

A kötet a Fumax Kiadó gondozásában látott napvilágot 2014-ben. 

Andy Weir ezennel belépett az É.K.Sz szerzőim közé.*


* Na de most már tényleg kiderül: megjelenés október 3-án.

Köszönöm, hogy elolvastad!




Fülszöveg:

AZ UTÓBBI ÉVEK LEGNAGYOBB SCI-FI SZENZÁCIÓJA, AMELYBŐL RIDLEY SCOTT FORGAT FILMET HAMAROSAN. A GRAVITÁCIÓ CÍMŰ FILMHEZ HASONLÓAN EZ A KÖNYV IS MEGHÓDÍTOTTA A SZÉLESEBB KÖZÖNSÉGET.

Hat nappal ezelőtt Mark Watney az elsők között érkezett a Marsra. Most úgy fest, hogy ő lesz az első ember, aki ott is hal meg.

Miután csaknem végez vele egy porvihar, ami evakuációra kényszeríti az őt halottnak gondoló társait, Mark teljesen egyedül a Marson ragad. Még arra is képtelen, hogy üzenetet küldjön a Földre, és tudassa a világgal, hogy életben van – de még ha üzenhetne is, a készletei elfogynának, mielőtt egy mentőakció a segítségére siethetne.

Bár valószínűleg úgysem lesz ideje éhen halni. Sokkal valószínűbb, hogy még azelőtt vesztét okozzák a sérült berendezések, a könyörtelen környezet vagy egyszerűen csak a jó öreg „emberi tényező”.

De Mark nem hajlandó feladni. Találékonyságát, mérnöki képességeit, és az élethez való hajthatatlan, makacs ragaszkodását latba vetve, rendíthetetlenül állja a sarat a látszólag leküzdhetetlen akadályok sorozatával szemben. Vajon elegendőnek bizonyul-e leleményessége a lehetetlen véghezviteléhez?

„Egyszerűen letehetetlen ez a könyv! A marsi a jól megírt, eredeti sztori, az érdekes, valószerű karakterek, és az elképesztő technikai hitelesség ritka kombinációja… olyan, mintha a MacGyver-t keresztezték volna A rejtelmes szigettel."
Chris Hadfield asztronauta, a Nemzetközi Űrállomás parancsnoka
A marsi rendesen odacsapott! Weir iszonyúan szórakoztató és nagyigényű túlélő thrillert írt, egy „MacGyver a Marson”-sztorit, ami épp olyan valóságos és szívfacsaró, mint az Apollo 13 igaz története.
Ernest Cline, a Ready Player One szerzője

,,Lebilincselő… olyan, mint Defoe Robinson Crusoe-ja egy intelligensebb szerző tollából."
Larry Niven, többszörös Hugo- és Nebula-díj

“Ősidők óta nem olvastam ennél jobb köny vet! Mielőtt feltöröd a pecsétet, ürítsd ki a menetrended. Ettől a történettől jobban beléd fojtja a lélegzetet, mint levegőszivárgás egy űrhajón. Szórakoztató, okos és pörgős – A marsi megad mindent, amit csak egy regénytől vársz!"
Hugh Howey, New York Times bestseller szerző

“Erős, ütős és tökös. Robinson Crusoe a Marson, huszonegyedik századi stílusban. Mielőtt ezt a könyvet elkezded, gondoskodj magadnak szabadidőről – kelleni fog, mert eszedben sem lesz letenni.” 
Steve Berry, New York Times bestseller szerző
Szerző: Andy Weir
Sorozatcím: -
Sorozatcím (kiadói): -
Cím: A marsi
Eredeti cím: The Martian
Eredeti megjelenés: 2011
Műfaj: sci-fi
Fordító: Rusznyák Csaba
Oldalszám: 358 oldal
Kiadó: Fumax Kiadó
Megjelenés: 2014
Ár: 3.995 Ft


   




Jelölések:

2015 - legjobb sci-fi
2015 - legjobb humor
2015 - legjobb karakter (Mark)
2015 - legbuzdítóbb regény
2015 - legkedvencebb karakter (Mark)

Lehull a lepel #2 - új Hard Selection könyv érkezik

Szeptemberben egy teljesen új rovat indult útjára egy másik nagyon király kezdeményezéssel, amely a Könyvmolyképző Kiadóhoz kötődik. Tudniillik a Kiadó létrehozta a külföldi Cover Reveal magyar megfelelőjét (nálam csak Lehull a lepelként szerepel) és az-az öröm ért, hogy ebben én is részt vehetek több másik blogger társammal együtt. A lényeg pedig az, hogy a megjelenés előtt álló könyvek borítóiról együtt rántjuk le a leplet, amelyek a résztvevők blogjain tűnnek fel legelőször.

Második körben 

Erik Larson: Fenevadak kertje

borítójáról rántjuk le a leplet.

Szerző: Erik Larson
Cím: Fenevadak kertje
Kötéstípus: kartonált
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
Eredeti cím: In the Garden of Beasts
Fordító: Lengyel Tamás
ISBN: 9789633990629
Várható megjelenés: 2015. ősz

2015 őszén jelenik meg a Könyvmolyképző Kiadó gondozásában Erik Larson New York Times bestseller regénye, a Fenevadak kertje. Felkavaró történet, amiben feledhetetlen képet kapunk a bizarr Göringről, és jobban megismerhetjük a kezdeteket, mielőtt Európát elborította volna a vér és a borzalom.

Nem is igazán tudom, hogy mit írjak most erről a könyvről, na meg a történelmi regények azon csoportjáról, amelyek az első és a második nagy háborúval foglalkoznak, mert nem igazán olvastam még második világháborús könyvet, hiszen amit előkaptam az maximum az elsőről szólt és ifjúsági lévén nem volt olyan borzalmasan bemutatva az a világégés. Na jó, találkoztam már holokausztról szóló művekkel, előadásokkal, a sok órás Hitleres filmmel, tehát ez a téma még ma sem évült el, az emlékállítás és rekonstruálás folyamatos. Még mindig nem ébredtünk fel a sokkból: hogyan juthatott idáig az emberiség?

Eric Larson szintén keresi a maga kérdéseire a választ. A kötet fülszövegénél ez a mondat található:
,,...vajon miért nem ismerte fel a világ a komor fenyegetést, amit Hitler jelentett mindaddig, amíg Berlint és Európát el nem borította a vér és a borzalom." 
Ehhez, na meg a könyv témájához iszonyúan jól illik a borító. Az azon lévő két kép hangulata kontrasztot képez egymással. Az alsó egy archív felvétel masírozó katonákról, de mivel nem látom tisztán a képet, akár egy álló tömeg is lehet az épület előtt, a brandenburgi kapunál. Ez már bizony a felső, baljóslatú kép. A kapu Németországot jelképezi, amire a horogkereszt rávetül és ez rossz érzést, nyugtalanságot kelt, ezért szerintem ez egy nagyon jól eltalált borító... mert az emberek vagy állnak és várnak a Führerre vagy éppen menetelnek az építmény felé, de a lényeg ugyanaz. A fekete szín domináns szerepe pedig csak növeli a nézőben a rossz érzést.

- Fülszöveg -

A Fenevadak kertjét nemcsak a korszak feszültséggel teli légköre járja át, de feledhetetlen képet kapunk a bizarr Göringről és a látszólag lehengerlő, de valódi lényét tekintve vészjósló Goebbelsről. Larson olyan hitelesen és életszerűen ábrázolja az eseményeket, hogy szinte szemtanúi lehetünk ennek a meglepően sokszínű és bonyolult időszaknak. Az eredmény lenyűgöző, nem lehet letenni a művet, amely kitüntetett figyelmet szentel annak a kérdésnek, vajon miért nem ismerte fel a világ a komor fenyegetést, amit Hitler jelentett mindaddig, amíg Berlint és Európát el nem borította a vér és a borzalom.
- Linkek -

(Figyelem! Az előjegyzés nem minősül előrendelésnek, de amint a kötet előrendelhetővé válik e-mailben értesít róla a kiadó.)


- A szerző -

A hatvanegy éves Eric Larson New York Times bestseller regény író, emellett újságíróként is tevékenykedik, 2004-ben munkásságát Edgar-díjjal jutalmazták. Brooklynban született, és New Yorkban is nőtt fel. A Pennsylvaniai Egyetemen summa cum laude diplomázott 1976-ban, ahol orosz történelmet tanult. Egy évvel később jelentkezett a Columbia Egyetem újságíró szakára, amit 1978-ban végzett el. Számos kiváló újságnál helyezkedett el, dolgozott a The Wall Street Journalnál és a Time magazinnál is. Első regényét 1992-ben adta ki, a legnagyobb sikert Az Ördög a Fehér Városban remekműve aratta, ami Magyarországon is megjelent a Könyvmolyképző Kiadó gondozásában. Az író jelenleg Seattle-ben él a feleségével és három lányával.

Vivien Holloway: Végtelen horizont


Sorozat: -

,,Kihajózunk négy nap múlva. És vagy a Lélekvesztőt viszem vagy téged."
Nem igazán nehéz megindokolnom, hogy miért kerül egyik vagy másik Vivien Holloway könyv a várólistámra időről időre... na jó kit akarok becsapni? Mindegyik kötete és azonnali hatállyal.
Most sem volt ez másképp mint szokott lenni, hiszen amint megtudtam, hogy új műve lesz a szerzőnek, felraktam azt a várómra és mikor megkaptam, nagy örömmel, bár bevallom, egy kicsit félve is, vetettem bele magam a történetbe, mert augusztusban éppen kifogtam két olyan regényt, amely meghaladta a türelmem és a befogadóképességem, úgyhogy azt gondoltam, hogy bizony itt én lehettem a hibás - khm illetve a nagy meleg - és nem nagyon akartam belekötni a Végtelen horizontba, ahogy a másik kettőnél tettem. Viszont azt vettem észre magamon, ahogy haladtam vele, faltam az oldalakat és egyszerűen csak élvezem, amit olvasok, azóta pedig megszűnt a válságom is. Úgyhogy bátran kijelenthetem, a Végtelen horizont orvosság elhúzódó olvasási válságokra és rossz közérzetre.

A történetünk a távoli jövőben játszódik, 2140-ben, ahol Becky Dwyer éli vígan életét nagybátyja, Duke léghajóján, a Lélekvesztőn. Legalábbis többnyire, amikor nem lent tartózkodik a szülei által rá hagyományozott házban. Egy szerencsétlen esemény folyamán átköltözni kényszerül a Hydrára, amelynek kapitánya nem más, mint a hírhedt Nick Mattock. Bonyolítja a helyzetet, hogy
,,...háromezer méteres magasság alatt semmiféle elektronikai berendezés nem működött, így a telefonok, számítógépek, tévék és hifik ideje lejárt."
Így hát elektronika nélkül kell boldogulniuk egy olyan gőzhajók által hajtott világban, ahol a kalózkodásért halál jár, ahol a kereskedelemből kell megélni és elhull az, aki nem képes alkudozni és ahol nagyon kell vigyázni, hogy mit mond és tesz az ember, mert könnyen rajtaveszthet az egyezségen.



   




A szerző egy történelmi visszatekintővel nyit: mi történt az elsötétedés óta, kb mi a helyzet napjainkban és hogyan él az emberiség. Miután elolvastam ezt a részt, egyből a Fallout játék jutott eszembe - ami most megy a mobilon Shelter címmel - hiszen ott van az atomháborúk miatti kietlen vidék és a könyv eleje idézte a híres játék hangulatát. Viszont ez a nyitó rész után nagyon hamar eltűnik és bár a beharangozóban írtam, hogy nincs problémám a könyvvel, talán egy kicsit van... méghozzá az, hogy picit zavaros a leírás ebben az egységben. Na meg az egész műben kevés az infó, hiszen végig úgy éreztem, hogy a nyitó részben kapjuk meg a díszletet, hogy utána a szereplők e falak illetve léghajók között mozogjanak és később nem mélyül ez a világbemutató jobban, amit egy kicsit sajnáltam.

Viszont ami utána következett, az már nagyon tetszett!

Egyrészt a könyv baromi izgalmas és az eddigi lassú olvasmányaim után kaptam egy olyan regényt, amely kikapcsolt, szórakoztatott és teljesen elfeledtette velem a külvilágot, úgyhogy én tökéletesen elvoltam, maximum nem lehetett hozzám szólni, mert nem figyeltem fel semmire - még jó hogy nem égett le a ház basszus, de picit eltértem a tárgytól... tehát a cselekményre semmi panaszom sincs, iszonyúan jó ütemű, dinamikus, Becky jó hősnőhöz méltó módon állandóan bajba kerül vagy bajt csinál az olvasók nagy szerencséjére. Nekem ez a mozgalmasság tetszett a legjobban az egész könyvből és felidézte bennem a Síkvándor letehetetlenségét, az volt ilyen izgalmas - na meg léghajókkal teli; hangulatilag pedig a Calderont juttatta eszembe a Végtelen horizont.
Általában nem bírom a gyors tempót, mert az sok infóval na meg kapkodással jár, de itt ezzel sem igazán volt probléma főleg úgy, hogy a kötet közepén az írónő hagyott minket szusszanni. Ott egy picit leült az izgalom, mert volt egy kis kapcsolatépítés, hogy utána ne is legyen megállás a lezárásig.
Hosszú idő óta ez az első regény, amely állandóan foglalkoztatott és minden gondolatom lefoglalta, ezért is sikerült olyan gyorsan elolvasnom.

Becky
Forrás: Vivien Holloway facebook oldala

A cselekményesség pedig nem érne sokat, ha nem lennének mellette izgalmas karakterek. Beckyről először azt gondoltam, hogy olyan, mint Winie, de utána rájöttem, hogy csak azért gondolom ezt, mert Vivien Holloway inkább fiús lány karakterekkel szeret dolgozni, vagyis a nagyszájú, bajba kerülő, de azért harcias nőkkel. Becky is ilyen, ugyanolyan öntudatos mint elődje egy másik sorozatban, viszont itt a regény hossza miatt a főszereplő egy olyan érzése került előtérbe, amit korábban nem sikerült ennyire jól előhozni a kisregényekben, méghozzá a család illetve ennél a könyvnél a nagybátyja, Duke iránti szeretetet és az ehhez kapcsolódó üzenetet. Emellett nagyon tetszett Becky műszerészlány beszéde, ezeket jó volt olvasni, mert kellően szakszerűek, de mégsem éreztem magam túl hülyének tőlük. Beckyvel kapcsolatban gondoltam még azt, hogy jólnevelt, de nem elkényeztetett - pedig ez egy igazán fontos különbség lehetett volna Winie és közte - de úgy az egész sztori kapcsán az-az érzésem, hogy jobban árnyalt, mint a Winie Langton történetek és sokkal jobban tetszik egyébként.

A szerző stílusa a megszokott, bár most nem éreztem olyan viccesnek, mint anno, azért akadnak komikus jelenetek, de komolyabb momentumok is előfordulnak szép számmal, bár még mindig lehetne sokkal komorabb ez a világ. Ez is - mármint a stílus - a könyv erőssége egyébként, de a regény legnagyobb erénye a szerethető karakterekben rejlik, mert az átlagnál (nálam 0,5) több embert sikerült megkedvelnem, ilyen például Nick, Becky és Duke. Bár itt most Nick és a lány kerül előtérbe, Duke-nak is nagyon fontos szerep jut, bár nincs olyan kidolgozott története mint mondjuk Nicknek. Bár ő meg szeszélyesen viselkedik az első jeleneteinél - hangulatember, jajj, ők meg aztán ingadozóak - de utána egyre stabilabbá válik és egyre inkább értettem hogy mit miért csinál vagy mond... bár az a bizonyos kezdeti helyzet általános vonás, mert sokszor nem úgy viselkednek a szereplők, ahogy várnám tőlük.

Rengetegszer okozott nekem szívmelegséget ez a könyv és lefoglalta a hülye gondolataim, amely miatt biztos hogy magas pontszámot fog kapni ez a regény nálam, annak ellenére, hogy más olvasók biztos találnak majd benne belekötnivalót, én nem foglalkoztam... illetve nem is, nem tudtam foglalkozni a furcsaságokkal, annyira sodort előre a cselekmény, hogy semmi más nem érdekelt, úgyhogy tökéletes szórakoztató könyv, az egyik legjobb ebben az évben. Az pedig egy külön pont, hogy romantikus szál is van benne, az pedig a maga útját járja és én nem éreztem azonnali, első pillantásra érzelemnek, mert a szerző megadta kettejüknek a kellő időt, hogy felfedezzék egymásban azt, amit fel kellett fedezniük, pl hogy az egyikük egy a földön / léghajó talpazatán megálló erős csajszi. Na meg a legfontosabb: nincs benne szerelmi háromszög (talán egy picike, de az nem nevezhető annak), sem picsogásNem tetszett viszont, hogy elmentek lőni, szórakozni ha úgy tetszik egy kritikus pillanatban, de azt hiszem nem vagyunk egyformák, én nem mentem volna... Na meg egész végig bennem volt az ellenérzés amitt, hogy mindenki akarja Beckyt, de ezt vissza is szívom, mert erre kapunk magyarázatot.

Ez a felnőttéválás egyik regénye is lehet, a kelleténél pozitív üzenettel: a tetteknek következményük van, de ez nemcsak rossz lehet, ha képesek vagyunk a magunk hasznára fordítani az egészet vagy meglátni, hogy a változás nem szükségszerűen rossz. Úgyhogy tetszett a Végtelen horizont, nem véletlenül ÉKSz szerzőm Vivien Holloway.*

*Ennek jelentése később derül ki.


10 / 10 pont

Amiben a Végtelen horizont erős:

- kikapcsolt és végtelenül szórakoztató kötet
- izgalmas és nem kapkodós
- Becky, Duke
- normális szerelmi szál
- az üzenetei

Amiben nem az:

- a világfelépítés lehetne részletesebb is

Ha tetszett a bejegyzés, itt lehet megrendelni a regényt:



Jelölés a nagy év végi Blogos párbajra:

- 2015 legjobb szórakoztató regény
- 2015 legszerethetőbb karakterei

Vivien Holloway ÉKSz szerzőm már a Pokoli szolgálat óta.

A Végtelen horizont a Főnix Könyvműhely gondozásában lát napvilágot 2015-ben, én előolvasóként olvashattam a könyvet.

Elvileg a regény nem egy sorozat első része, de van még benne potenciál. Én bátran javaslom a következő kötet megírását.


Hasonló könyvek: 
(katt a molyos adatlapért)


A szerző további magyarul is megjelent művei:

Moira és a Pokoli teremtmények, ördögi szerkezetek antológia (nincs értékelés még róla)






Köszönöm, hogy elolvastad!




Fülszöveg:

Becky Dwyer három évvel ezelőtt hozott egy rossz döntést, és most eljött az idő, hogy megfizesse az árát.

Egy olyan világban, ahol az elektromosság csak háromezer méteres magasság felett elérhető, a légjárók biztosítják a kereskedelem áramlását.
Becky egész életét nagybátyja, Duke Barton hajóján töltötte, és soha nem is tervezte, hogy ezen változtatni fog. Három évvel ezelőtt azonban üzletet kötött a kétes hírnevű Nick Mattockkal, aki most behajtja a lányon a tartozását.
A műszerészlány hirtelen sokkal távolabb kerül az otthontól, mint azt valaha képzelte volna. Eddigi kényelmes világa darabokra hullik. Helyt kell állnia egy olyan legénység tagjaként, melynek legalább a fele hajdani kalózokból áll, miközben megpróbál megtenni mindent, hogy visszajuthasson a nagybátyjához. Azonban kénytelen ráébredni, hogy ez koránt sem lesz olyan egyszerű, és nem csak azért, mert Nick minden lépését szemmel tartja. Hamarosan nem csak az ő, de Duke élete is veszélybe kerül, és megoldást kell találnia, ha nem akarja elveszíteni azokat, akiket szeret.

- Nick! – kiáltottam, de a hangom elnyomta a lézerpisztolyok, és az elvétett lövedékek becsapódásának hangja. Mielőtt még átgondolhattam volna, megemeltem Jun fegyverét, és lőttem. A férfi felkiáltott és megtántorodott, kezéből kiesett a puska, hátán, a lapockája alatt égett szélű lyuk, melyből vékony erecskében szivárgott a vér. A lézernyaláb már nem volt elég forró – állapítottam meg döbbenten, ahogy a rács ettől a második lövéstől kizuhant, és hangosan csattant a földön.

A Winie Langton történetek, a Morrighan sorozat, és a Pokoli szolgálat szerzőjének új regénye!
Szerző: Vivien Holloway
Sorozatcím (kiadói): -
Sorozatcím: -
Cím: Végtelen horizont
Eredeti cím: -
Eredeti megjelenés: -
Műfaj: steampunk, kaland
Fordító: -
Oldalszám: 428 oldal
Kiadó: Főnix Könyvműhely
Megjelenés: 2015. szeptember 20.
Ár: 3.480 Ft


   




Jelölések:

- 2015 legjobb szórakoztató regény
- 2015 legszerethetőbb karakterei

Lehull a lepel # 1 - az első

Ma egy teljesen új rovat indul útjára egy másik nagyon király kezdeményezéssel, amely a Könyvmolyképző Kiadóhoz kötődik. Tudniillik a Kiadó létrehozta a külföldi Cover Reveal magyar megfelelőjét (nálam csak Lehull a lepelként fog szerepelni) és az-az öröm ért, hogy ebben én is részt vehetek több másik blogger társammal együtt. A lényeg pedig az, hogy a megjelenés előtt álló könyvek borítóiról együtt rántjuk le a leplet, amelyek a résztvevők blogjain tűnnek fel legelőször.

Első körben a

Kristin Hannah: Firefly Lane - Szentjánosbogár lányok 

regényhez tartozó képet mutatjuk be.

Oldalszám: 656
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
Eredeti cím: Firefly Lane
Fordító: Palásthy Ágnes
ISBN: 9789633736074
Várható megjelenés: 2015. ősz

2015 őszén jelenik meg a Könyvmolyképző Kiadó gondozásában Kristin Hannah New York Times bestseller regénye, a Firefly Lane - Szentjánosbogár lányok. Igazából amikor először megláttam a bal oldali képet picit megdöbbentem, mert nem erre számítottam... viszont tüzetesebben is megvizsgálva a borítót, úgy éreztem, hogy valami megmozdul bennem és akkor beugrott mi ez a hangulat, mi ez az érzés: felelevenítette a régi nyári táborozós időszakaim.

Akik követik a blogom - respect - azokat láthatták a Hazudósok értékelésben, hogy ez mit jelent számomra. Egyszerűen imádtam azokat a napokat, főleg amikor kiültünk a stégre és figyeltük este a folyót meg hessegettük a szúnyogokat, de ez most mellékes. Szóval számomra jó ránézni erre a képre, idézi életem eddigi legjobb pillanatait, amelyeknél leginkább azt éreztem, hogy a barátság két ember között örökre szól. Amikor pedig elolvastam a fülszöveget, egy picit meglepődtem, hogy ezzel teljesen eltaláltam a kötet fő témáját...

- Fülszöveg -

1974 nyarára Kate Mularkey már belenyugodott, hogy a nyolcadikos évfolyam társadalmában az ő helye a tápláléklánc legalján van. Aztán legnagyobb ámulatára, a szemközti házba beköltözik a „világ legmenőbb csaja”, és vele akar barátkozni. Úgy tűnik, Tully Hartnak megvan mindene: szép, okos, ambiciózus. Látszólag nem is különbözhetnének jobban. Kate-nek reménye sincs, hogy szerető családjával, akik lépten-nyomon szégyent hoznak rá, valaha is a menők közé tartozzon. Tully viszont csupa titok és csillogás, ám belülről titok emészti. Ők ketten megfogadják, hogy barátok lesznek mindörökre, és a nyár végére TullyésKate-té, elválaszthatatlan barátnőkké forrnak össze.
Így indul Kristin Hannah nagyszerű új regénye. A több mint három évtizeden átívelő, a Csendes-óceán északnyugati partvidékén játszódó Szentjánosbogár köz két nő megrendítő, nagy hatású története, és egy olyan barátságé, amely életük meghatározó eleme lesz. Tully a kezdetektől fogva kétségbeesetten igyekszik bebizonyítani a világnak, hogy ér valamit. Mivel anyja kicsi korában elhagyta, feltétel nélküli szeretetre vágyik. Vakon követi becsvágyát New Yorkba, majd a világ körül, s hírnévre és sikerre tesz szert… magányosan.
Kate valójában nem akar mást, csak szerelmet és családot, teljesen hétköznapi életet. A maga csendes módján Kate ugyanolyan elszánt, mint Tully. Azt azonban nem tudja, hogy a házasság és az anyaság mennyire megváltoztatja majd. Hogy mennyire szem elől téveszti, ki volt azelőtt, és mit akart. És hogy mennyire irigyli majd híressé vált legjobb barátnőjét…
Tully és Kate harminc éven át támogatják egymást jóban és rosszban, túlélve a barátság viharait is: féltékenységet, haragot, megbántottságot, neheztelést. Azt hiszik, már semmi nem árthat nekik, amikor egyetlen árulás elszakítja őket egymástól… és végső próbának veti alá a bátorságukat és a barátságukat.

- Linkek -

Figyelem! Már előjegyezhetővé vált a regény, ezt itt lehet megtenni:
(előrendelési lehetőség később lesz)

kartonált verzióért kattints ide!


Tedd a kívánság- és/vagy várólistádra Molyon! >>> Itt <<<

- A szerzőről -


Kristin Hannah 21 regény New York Times bestseller szerzője. Hawaiion él férjével és fiával, ahol gyakran hódol egyik kedvenc foglalatosságának: az olvasásnak. Kislányként balerina szeretett volna lenni, végül jogász lett belőle. Íróvá egy utólag szerencsésnek bizonyuló nehézség miatt vált: amikor kisfiát várta, ágynyugalomra ítélték - így minden keze ügyébe kerülő könyvet elolvasott. Akkor jött az ötlet az íráshoz, amit azóta töretlenül folytat is.


A hónap amv-je #5 - életérzés

Most látom csak, így néztem ki szakdogaírás közben.
Ha megkérdeznének engem, hogy melyik a kedvenc amv-m helyből az Around the world címűt vágnám rá, habozás nélkül. Ez a videó az egyetlen, amelyet jobban szeretek még Nostromo alkotásainál is. Egyszerű, hogy miért, bele is írtam a címbe: mert ez egy több Életérzést közvetít színesen, dinamikusan és egy jó zenével alátámasztva.

Zene: Hamarabb ismertem meg ezt a feldolgozást és nagyon meglepődtem, amikor az első találkozás után hónapokkal ismerkedtem meg az Owl City eredetijével. Egyszerűen annyiszor hallgattam ezt és úgy belemászott a fülembe, hogy nem tudtam már máshogy elképzelni ezt a számot, mint ahogy lentebb hallani lehet.

Vágás: Nem mondom, hogy tökéletes, de az alkotó elkapta a legjobb pillanatokat, azt hiszem máshogy nem is tudnám elképzelni... az Around the world így jó, ahogy van!

De nem is dumálok tovább, csak megmutatom az amv-t, én meg jobbra el a youtube felé, hogy legyen következő hónapra anyagom a rovatba.
,,I'd like to make myself believe that planet Earth turns slowly..."

Októberben megnézzük miért nem lehet jó amv-t készíteni tánc kategóriában... 

és most találtam egy jót, mikor kiírtam ezt a mondatot, jellemző rám. Nem baj, a kivétel erősíti a szabályt, következő alkalommal döntögetem a tévhiteket, de legfőképpen azt, hogy ez a legkönnyebb kategória a videók világában.

Árvay Gréta: Elmerülve


Sorozat: -

,,Mindenki valami undorítót csinál amikor egyedül hagyják."
Nos az lehet, de nem hiszem, hogy jó döntés volt ezt a mondatot megtenni a borító fő szövegének, mert ledegradálja a könyvet. Az Elmerülvében semmi olyan nincs, ami alapján azt mondhatnám, hogy a szereplők a Mystique-be járást valami fertelmes dologként élnék meg jó most a környezet véleményét nem veszem figyelembe és bennem sem volt semmi ellenérzés a szereplőkkel szemben, mert nekem meg aztán mindegy hol töltik szabadidejüket, nem zavar amíg nekik jól esik és nem azt kell olvasnom, hogy mennyire rossz a helyzetük mert a klubba járnak, tehát nem kellenek ide az álproblémák... szerencsére a szerző megkímélt ettől és egy elég részletes könyvet kaptam kézhez.
,,Csak egyszer jutott eszembe Mystique, éppen a csúcs előtt, talán ettől volt olyan észveszejtő. Vajon mi történne, ha levenné az álarcát? És ha levennénk mindannyian? Valóban olyan őszinte az a hely, vagy csak a hazugság cizelláltabb formája, ami igazságnak adja ki magát? Azért megyek oda, hogy megtaláljam magam, vagy hogy elveszítsem?"


   




Igazából teljesen mást vártam az Elmerülvétől, mint amit végül kaptam és engem a regény eleje lenyűgözött. Na nem úgy, hogy szájtátva olvastam az erotikus jeleneteket, hanem inkább csak pozitívan csalódtam Árvay Gréta történetvezetési stílusában meg abban, ahogy a szereplőit kezelte. Bár azért akadt pár döccenő, hiszen elsőre túl sok nevet és életutat kapunk kézhez, azokat pedig jó lenne megjegyezni... ez sajnos nekem nem igazán sikerült, így felírtam a szereplőket meg azt hogy kb mit kell róluk tudni és utána már könnyebb lett az élet... na jó ha az nem is, de a regényt ezerszer egyszerűbb és szórakoztatóbb volt olvasni.

Egyébként nem létezik olyan, hogy cselekmény pont a daraboltság miatt, plusz azért sem, mert bár a szereplők kilyukadnak valahol és indultak valahonnan, de nincs egységes történet. A regényt a hátán a karakterek múltja, háttere na meg a jelenbeli kapcsolataik viszik el. Ezeken a szereplőkön keresztül más és más problémákat mutat be a szerző, mert van itt mindenféle embertípus: olyan, aki élvezi a szexet és egy újabb kalandot lát a klub misztikus világában. Esetleg olyan, aki feldobná a házas életét egy kis izgalommal, na meg olyan aki mélyponton van az exe miatt és még lehetne sorolni. A közös pont a Mystique, amely inkább katalizátorként működik, mert elindít valamit az oda tévedőkben és nekem ez az a vonás, amely nagyon tetszett a regényben. Az első lépés a változás felé az, ha a szereplő elveti a tagadást, tisztába kerül a vágyaival és esetenként - ebben a könyvben elég sokszor - elé mer menni, hát persze, hogy ez után már nincs messze az életbeli változás! Bár ezen kívül a Mystique még más szerepet is betölt a szereplők életében, de a lényeg az, hogy ez nemcsak egy egyszerű környezet, ahova mindenki dugni jár - elnézést a kifejezésért, itt nem maradhat ez ki - hanem lehet akár egy menekülési útvonal vagy kikapcsolódás is a fenti jelentés mellett.

Számomra a legérdekesebb felfedezés az volt, hogy ezek az emberek hétköznapiak teljes átlagos problémákkal és mégis lekötöttek engem a történeteik pedig nem szoktak. Egyszerűen kíváncsi voltam, hogy mi történik velük, esetenként még drukkoltam is, hogy álljon egyik vagy másik személy a talpára végre, na meg az sem egy hátrány, hogy érdekelt, hogyan viselkednek az egyes típusok ebben a zavarba ejtő környezetben és mihez tudnak kezdeni egymással. Egyébként a karakterek közül a leginkább Lilla na meg Zsolt érdekelt, az ő gondolataik voltak számomra a legizgalmasabbak, Gábor pedig nagyon idegesített.
,,Azért vagyunk, hogy azok lehessetek, amik soha nem mertetek volna lenni."
A regény egyik régi borítóterve.
Ettől függetlenül szerintem nagyon sok szereplőt mozgat a szerző, kevesebbel szerintem jobban átjött volna nekem ez az egész, mert több lehetett volna abból, mint amit én szeretek - pl érdekel a karakterek lelke, az állapotaik aprólékos leírása, mert nem mindig értettem meg a karakterek cselekedeteit és néhol hiányoztak a gondolatok. Bár azért így is részletes képet lehet kapni ahhoz képest hogy több nézőpontos a kötet, meg ahhoz képest, hogy elég sokszor szedik le a szereplők a ruháikat magukról / egymásról egy kis közös testmozgás reményében. Ha pedig a szex a téma, akkor le kell írjam, hogy az erotikus leírásokkal nincs probléma, teljesen korrekt az egész, nem jött rám egyszer sem a kínosság érzése, hogy ,,hát itt nem ezt a szót kellett volna írni", úgyhogy teljesen elégedett vagyok ezzel az oldallal is.

Egy idő után ugye a szereplők egymásra találnak és amikortól már összeforrnak rendesen a szálak, ez kb a kötet közepétől érvényes, elkezdtem unni a művet. Ám ami a rosszabb és nagyobb gond mind a regény végén jön elő és innentől él a SPOILER szekció, tehát SPOILER (kijelöléssel olvasható): nekem túl sok az, hogy mindenkinek a szála elvarródik így vagy úgy és mégha ezek nem is romantikus pillanatok, akkor is azt érzem, hogy túl sziruposak. Elhiszem, hogy igazi történetek ezek, nem is tagadom, de a kb száz esetből kiválogatott pár darab lezárt sztori egy helyen túl töménnyé válik. SPOILER VÉGE
A vége miatt egyszerűen nem tudom hova tenni a regényt, mert szégyen vagy nem én úgy álltam hozzá, hogy többnyire pornót fogok kapni, de nem ez történt és mivel az előzetes elvárásom na meg a tényleges élmény ütközik bennem, fogalmam sincs, hogy mit csináljak ezzel a könyvvel azon kívül, hogy a polcra rakom. Ettől függetlenül nem egy rossz kötet az Elmerülve, és igen... zavarba tudott hozni egyszer-kétszer.


10 / 7 - 8 pont
(nem tudok dönteni)

Amiben az Elmerülve erős:

- érdekes történetek
- részletes
- jók a leírások

Amiben nem az:

- egy idő után untam és lényegében emiatt vontam le annyi pontot
- túl sok a szereplő

Jelölések, amelyekkel a könyv indul az év végi nagy blogos Párbajon:

- 2015 legjobb erotikus regénye

Ha tetszett a bejegyzés, itt lehet megrendelni a regényt:


Az Elmerülve az Athenaeum Kiadó jóvoltából látott napvilágot 2015-ben.


Köszönöm, hogy elolvastad!




Fülszöveg:

A titokzatos Árvay Gréta erotikus regénye egy szimultán történetfüzér. Budapesti figurákat látunk bolyongani a városi dzsungelben, embereket, akik nagyon különböző társadalmi helyzetből érkeznek, nagyon különböző életélményeket cipelnek magukkal, és nagyon különböző problémákkal küzdenek, de egyvalami közös bennük. Problémáik megoldását (vagy egyszerűen csak vágyaik beteljesülését) egy swingerklubban, a Mystique-ben találják meg. Egymásban elmerülve oldódnak fel feszültségeik. Otthontalanságuk otthona a ház – ahol egymásnak esnek. A háttérben zátonyra futott párkapcsolatok, kiégett sikeremberek, törtető libák és érzékeny művészek hol könnyeden derűs, hol nagyon is drámai sorstörténete.
Árvay Gréta ELMERÜLVE című regénye egy örvénylő, buja bacchanália.
Szerző: Árvay Gréta
Sorozatcím (kiadói): -
Sorozatcím: -
Cím: Elmerülve
Eredeti cím: -
Eredeti megjelenés: -
Műfaj: erotikus, felnőtt
Fordító: -
Oldalszám: 260 oldal
Kiadó: Athenaeum Kiadó
Megjelenés: 2015
Ár: 2.990 Ft


   




Jelölések:

2015 legjobb erotikus regénye

- Copyright © A művészet nyelve - Himitsu - Powered by Blogger - Designed by Himitsu -