Hamarosan A Tökéletes Határtalanok Északi mitológia Viktória királynő és Abdul Maigret és az egyes számú zsilip A Vétkes Csábítás Vértestvérek Lux

Archive for október 2015

Városi legendák és egyéb finomságok



Gyertek, csak gyertek ha borzongani vágytok!



- A projekt -




- A feladat -

Nem tudjuk, hogy melyik bejegyzések esnek csíny áldozatává, kérlek, segítsetek nekünk meg találni, hogy az emojikból mennyit rejtett el az utolsó négy vendégünk, és ha azt is kitaláljátok, hogy kik voltak, akkor kaptok édességet. Na jó, nem, mert az elfogyott, szóval mit szólnátok könyvhöz? Annak örülnétek? Mert van 12 db gazdátlan könyvünk.
Számoljátok össze a tök, zombi, szellem, denevér képeket, írjátok be számukat a Rafflecopter dobozba, és találjátok ki az utolsó két napon, hogy kik voltak a csínytevők!



- Városi legendák és egyéb finomságok -

Alapozzunk egy kicsit a hangulatra:


Hadd meséljek most egy kicsit!

A képzeletünknél nincs sötétebb hely.

Mikor kicsi voltam sosem hittem ebben. Akkor azt gondoltam, hogy ez butaság, a szörnyeknél nincs rosszabb dolog a világon. Ezért féltem a vámpíroktól (elég hiszékeny voltam), a szellemektől meg a baltás gyilkosoktól, akiket valahogy sosem tartottam embernek, hiszen képzeletemben összeolvadt a fegyver a sötét alakkal. Plusz anno a Cartoon Network kedvenc félős kutyája is borzolta az idegeimet rendesen.
Viszont ahogy nőttem, úgy bújtam ki ezekből és egy idő után eljött a nap, amikor elkezdtem nevetni saját magamon. De ugye itt nincs vége a sztorinak, hiszen ezidőtájt épp csak elkezdtem felfedezni a világot és szépen lassan rájöttem: a saját szorongásom, a félelmem az én hibám, csakis az enyém. Hogy a régi szörnyalakjaim csak a fejemben léteztek és a felnőttkori életemben megvannak az alakok a lelkem egy eldugott sötét részén és csak arra várnak, hogy kitörjenek és felfaljanak, viszont a szörnyetegek változtak, de a lényeg ugyanaz maradt. Minden fejben dől el, minden ijesztő dolgot én teszek azzá.

De mi van akkor, ha egyesek nem olyan szerencsések mint én, hogy a félelmeik nemcsak legyőzendő fejbeli akadályok maradnak, hanem valóra válnak? Nézzük csak: az esti órákban vagyunk; lámpások, kifaragott tökök díszítik az udvart illetve házat és rengeteg szörnynek vagy kedvelt hősnek beöltözött gyermek siet az utcákon a jövőbeli fényes cukor- és csokihegyek reményében. De mi van akkor, ha valakit zavar ez a vidám sereg? Ha utálja az ünnepet és gyűlölködve nézi a boldog arcokat? Mert megtörténhet, nem ismer határokat a rosszindulat: megmérgezi a csokit, tönkreteszi a gyermek egészségét pengével, tűvel esetleg csavarral amelyet egy almába vagy bármilyen arra való és látszólag fogyasztásra alkalmas ételbe rejt el. Rengeteg változat létezik ebből a fajta történetből, de én csak eggyel találkoztam a maga részletességében, méghozzá Ronald Clark O'Bryan nevével és esetével, aki 1974-ben ciánnal mérgezte meg azon az éjszakán a gyermekeit és még két másik fiatalt, bár az elmondások alapján a fő célpontja a fiatal O'Bryan volt a biztosítási pénz megkaparintása érdekében. A fiú egyébként életét vesztette a cukorkától és Ronald, a ,,Cukrosbácsi" pedig szintén az életével fizetett e tettért, kivégezték tíz évvel később. Ezt a legendát főleg a média tartja életben, a szülők pedig aggodalmukkal táplálják, tehát sosem fog eltűnni a köztudatból, mindenesetre az Urban Legends oldal így vélekedik erről a témáról.

Ahogy a kampók sem halványulnak a tábortűznél mesélt történetekből, annyira beleégett a mítoszok közé ez az elem, hogy mindenki hallotta már ennek a történetnek a legtöbb részét, de ha nem is, akkor horrorfilmekben biztosan találkozott azzal a klisével, hogy egy szerelmes tinipárocska meghitt és kényelmetlen légyottra igyekszik egy elhagyatott környékre autóval. Megvan? Na akkor folytassuk: útközben rádiót hallgatnak és a bemondó hirtelen megszakítja az addigi zenefolyamot: sürgős közlendője akadt! Méghozzá az, hogy a városka elmegyógyintézetéből megszökött egy veszélyes rab és felszólít mindenkit, hogy maradjanak otthon és zárkózzanak be jól! A páros lány tagja megijed és kéri a fiút, hogy vigye haza, de ő csak nevet rajta és megállnak egy kihalt szakaszon. A fiú győzködi párját, hogy nincs semmi baj és a nő már hajlana is a dolgokra, amikor kintről kaparászást és dörömbölést hall, de a sötétben nem lát semmit. Erre hisztérikus könyörgésben tör ki a hölgy, kérve kérleli a másik felet, hogy vigye haza, aki látja, hogy már nem lesz semmi a dologból, sóhajt egyet és hazaautózik. Amikor a lány házához érnek, a srác udvarias akar lenni, elvégre csak a barátnője és elhatározza, hogy kinyitja a párja előtt az ajtót, de amikor odaér a másik oldalra, hátrahőköl. Egy kampó ragadt az ajtó zárjába...

Forrás
Nem mindenki olyan szerencsés, mint ez a párocska, bár... ezek a történetek ritkán érnek véget mindkettejük halálával, jobb esetben az egyikük megússza... de hát ez már megszokott a horrorfilmek világából. És ha már az autóknál vagyunk, rengeteg olyan történetet hallottam, amiben ez a jármű fontos szerepet játszott, sőt! Az alábbi történetnek több befejezése létezik, de el is mesélem mindkettőt!
Egy teljesen átlagos nő, egy teljesen átlagos napon, túlóra után kocsiba száll és hazafele tart, de útközben elfogy a benzin és meg kell állnia egy kútnál tankolni. Igen ám, de a gyilkos már lesben áll a sötétben és míg a nő a kasszánál fizet, beszáll a hátsó ülésre és lekuporodik, hogy ne láthassa meg gyanútlan áldozata. A főszereplő visszatér és itt kétfelé ágazik a történet: az egyikben a vége... nos... cseppet sem szívderítő; míg a másik verzióban észreveszi ezt egy autós és amikor a nő beszáll és elindul, a bátor hős követi és bizonyos időközönként reflektorral világítja meg az előtte haladó, de már jócskán bepánikolt nőt, hogy annak ne essen baja, mert ugye a gyilkos nem szeretne lebukni, csak a könnyű prédát kedveli. És a történet itt zárul.

De hogy szellemekről is legyen szó ebben a posztban, megemlítem, hogy rengeteg az olyan történet, ahol a kísértetek rémítik halálra áldozataikat és ilyen Sara Jane útja című is. Texasi a legenda - jajj, velük csak a baj van - amelyben a nő egyedül volt otthonában csecsemőjével. Egyik nap hírt kapott ellenséges katonák vonulásáról, akik pont felé tartottak. Nem tudni milyen indíttatásból, de ezt megtudván kirakta gyermekét a legközelebbi hídra és megölte magát. Beszámolók szerint azon a helyen éjfél környékén a szellem lámpásával keresi otthagyott gyermekét, de ennek a mítosznak is több verziója létezik.
Egyébként általában a szellemek a hidaknál jelennek meg, az elmúlt héten egy csomó cikket olvastam a témában a világ legrémisztőbb helyei vagy valami hasonló címmel és a Ragyogás rajongói örülhetnek, mert bizony az abban szereplő szállodát, egy igazi épületről mintázta King! Vagy ha ez nem is történt meg, elég feltűnő a hasonlóság... Viszont nem ez volt a legfurább hír amiről olvastam, hanem az, amelyben beszámoltak róla, hogy az egyik külföldön megtalálható átkelőhelyről tömegesen ugranak le a kutyák a mélybe... 

Egyáltalán nem maradhat ki Halloween igazi története a városi legendáim sorából, tehát következzen Jack O'Lantern és hogy miért kell töklámpást gyújtani október 31-én, de ebben már a wikipédia segítségét kérem:
,,Egy ír legenda szerint nevét egy Jack O'Lantern nevű részeges kovácsról kapta. A legenda szerint egy szép napon odament a részeges Jackhez az ördög és hívta a pokolba, de előtte felajánlotta, hogy igyanak még meg egy italt. Jack azonban nem akart vele tartani, ezért hát furfangos cselt eszelt ki. Ravasz módon megkérte, hogy válasszon egy almát az almafájáról, mire az ördög felmászott a fára. Jack tudta, hogy mitől fél az ördög, ezért a fa oldalára egy keresztet rajzolt. Az ördög nagyon megrettent a kereszttől és nem is mert lemászni, kénytelen volt a fa ágán kucorogni. Az ördög addig-addig egyezkedett a furfangos kováccsal, míg az megígértette vele, hogy ha leengedi a fáról, cserébe gondoskodik róla, hogy Jack (aki életében sok rosszat tett) ne kerüljön a pokolba. Jack ekkor megengedte hogy lemásszon a fáról az ördög - aki abban a pillanatban el is tűnt. Azonban amikor Jack meghalt, lelke a menny és a pokol között rekedt: a mennybe nem engedték be, mivel élete során sokat részegeskedett és bűnös módon élt, de az ördög sem akarta a pokolba befogadni, mert nagyon haragudott Jackre a régi csínye miatt. Jack arra kérte az ördögöt, hogy legalább egy kis fényt adjon neki, hogy megtalálja a visszautat az élők világába. Végül az ördög megszánta és egy örökké izzó fadarabot dobott Jacknek a pokol katlana alatt lobogó tűz parazsából, amit nyugtalan lelkének szánt. Az izzó parazsat Jack egy kivájt takarmányrépa belsejébe tette világító lámpásnak, s azóta lelke ennek a takarmányrépa-lámpácskának a fényénél keresi megnyugvását. Az ír néphagyományt követő Amerikában a legendában eredetileg szereplő takarmányrépát a narancssárga színű, Amerikában őshonos, látványosabb, könnyen vigyorgósra kivájható sütőtök növény váltotta fel."

Már csak két nem szokványos hely vár bemutatásra:

Eddig sokszor említettem már, hogy pont a városi legendák miatt utálom annyira a játékbabás sztorikat... erre pár hónapja állandóan, újra és újra megjelenik a facebookomon egy kép a mexikói Játékbaba szigetről és állandóan kiráz tőle a hideg, bár most csak szimplán felgyújtanám. Én aztán fel nem engedek egy képet sem erről a borzalomról a blogra! Igazából semmi ijesztő nincs benne, azt leszámítva, hogy rengeteg játék nézd rád halott szemekkel... brr... és félreértés ne essék, nem félek én, csak irritálnak. Kötődik hozzá egy legenda egy gyermek szelleméről, de eltérnek a sztorik, hogy megölték-e vagy nem, meg hogy miért kezdték el odahordani a játékokat az emberek.

A másik nagyon is valós hely az-az Öngyilkosok erdeje Japánban. És nos hát igen... a neve jelzi milyen borzalmak történnek azon a helyen, talán éppen most tűnik el ott egy lélek... Láttam egy dokumentumfilmszerűséget róla és az erdő nappal is hátborzongatóan néz ki... vagy csak én képzelem bele a borzalmakat? A vezetőség próbált óvintézkedéseket tenni, hiszen mindenhol pozitív üzenetek fogadják az arra járókat, hátha valakit le tudnak téríteni a szándékukról és a kivezető útról is gondoskodtak... ez a hely nagyon szomorú.
Az alábbi videó pedig nem ijesztő, de angol tudásra szükség lesz megértéséhez:


Forrás: Wikipedia, Halloween Stories


- A többiek -





- A nyereményjáték -


Reméljük, hogy sikerült felkeltenünk az érdeklődéseteket, és hozzánk hasonlóan ti is elolvassátok, megnézitek majd ezeket a fantasztikus könyveket, témához illő filmeket illetve a videókat. Négy halloweeni csínytevőnknek köszönhetően a héten olvasható bejegyzéseket ellepték a különböző "rémisztő" emojik, emotikonok. A ti dolgotok összeszámolni, hogy a különböző emotikonokból hány darab található összesen a blogbejegyzésekben. Ezen kívül, az utolsó két napon a négy csínytevő is elrejtőzik egy-egy blogbejegyzésben, ahol elárulják nektek, hogy milyen jeleket szórtak szét a blogokon. Nektek pedig ki kell találnotok, hogy melyik emojihoz, melyik csínytevő tartozik. Ahhoz, hogy esélyetek legyen megnyerni a 12 db felajánlott könyv egyikét, a fent említett feladatokon kívül, mint egy megköszönésképpen a kiadók felé, like-olnotok kell facebook oldalukat, továbbá a Prológus csapatának oldalát is. Sok sikert!

a Rafflecopter giveaway

Köszönöm, hogy itt jártál!



Programajánló #7 - heti érdekességek

Egy nagyon érdekes programra szeretném felhívni a figyelmet, amely a Cor Leonis Kiadóhoz kötődik és én személy szerint nagyon örülök, hogy aktívak és annyira sajnálom, hogy nem tudok ott lenni.

Hiszen a mostani esemény izgalmasnak ígérkezik:

A Nő arcai magazin 2015. október 29-én, csütörtökön 18 órától a Villa Bagatelle különtermében beszélget a kiadó vezetőjével, Vágási Emőkével.
A közel egy órás találkozón szó lesz a legutóbb díjazott filmjéről, a Miért én?-ről és a filmes világról, valamint a könyvkiadásról, jövőbeli terveiről is. Ezen felül az üzleti élet melletti harmónia megtartásáról, lelki fejlődésről, kommunikációról, nő/anya szerepekről... és sok minden másról, ami a mai (nem)mindennapi nőket érdekli.

Emellett remek lehetőség, hogy megismerhessük kicsit közelebbről is Emőkét, aki 12 évvel ezelőtt, a minőségi és tartalmas asztrológia iránti szenvedélyéből, és a vágyból, hogy az ezzel foglalkozó szakkönyveket a magyar olvasók számára is elérhetővé tegye, egy folyamatosan megújulást kereső, változatosságra törekvő kiadót hívott életre.

A beszélgetés időpontja: 2015. október 29. - 18 óra
A beszélgetés helye: Villa Bagatelle, 1126 Budapest, Németvölgyi út 17.
Szervező: Nő arcai magazin

Az eseményre a belépés díjtalan!



Mivel várólistámon csücsül a Megtagadom, sőt az idei Könyvmoly Párbaj listámon úgyszint, ezért elmondhatom, hogy igazán érdekel ez a kötet. Na meg az esemény is, amire nagyon kíváncsi vagyok, ezért osztom meg, de sajnos nem tudok menni.


Forrás: Scolar Kiadó

Per Petterson 1952-ben született Oslóban. Az igazi siker Petterson számára a Lótolvajok 2003-as norvégiai megjelenése után érkezett el. Norvégiában elnyerte a Könyvkereskedők Díját, a Kritikusok Díját, megkapott több francia díjat, és elnyerte az IMPAC díját. A könyvet 2007-ben a New York Times az év öt legjobb szépirodalmi műve között tartotta számon.

A tavasszal megjelent Megtagadomról a The Guardian:
Prózája olyan, mint az északi fény, keményen tiszta, mint az északi telek.” 

Az év könyve (The Times, The Guardian) 



Spooky time - A hónap legjobb zenés klipjei (anime verzióban)


- A projekt -




- A feladat -

Nem tudjuk, hogy melyik bejegyzések esnek csíny áldozatává, kérlek, segítsetek nekünk meg találni, hogy az emojikból mennyit rejtett el az utolsó négy vendégünk, és ha azt is kitaláljátok, hogy kik voltak, akkor kaptok édességet. Na jó, nem, mert az elfogyott, szóval mit szólnátok könyvhöz? Annak örülnétek? Mert van 12 db gazdátlan könyvünk.
Számoljátok össze a tök, zombi, szellem, denevér képeket, írjátok be számukat a Rafflecopter dobozba, és találjátok ki az utolsó két napon, hogy kik voltak a csínytevők!




Vigyázat! Az alábbi videók korhatárosak, tessék figyelni a jelzésre:


Üdvözöllek a harmadik napon!

Ha éjfélt üt az óra, eljön az idő:

Mitternacht:



A gonosz mindenhol ott van. Boszorka hívja ártatlan gyermekhanggal katonáit:

Gyertek, csak gyertek! Játsszunk egyet!

Come, Little Children


Szerencsére nem mindenki fordul annyira ártó szándékkal felénk, egyszerű halandókhoz, hiszen egyes lények az ijesztgetést szeretik:

Ilyenek lehetnek akár a csontvázak is (meg még sokan mások).

Spooky Scary Skeletens:



És ha labirintushoz érsz, egyre vigyázz: senki sem az, akinek látszik!

Irány a labirintus, de csak óvatosan:

Into the Labyrinth



Mert ez bizony Halloween:

This is Halloween



Ráadás zene:

,,We're not so scarry if you see us in the daylight!
You'll be so happy just as long as yout survive the night."


,,Örülhetsz, ha túléled az éjszakát."


- A többiek -





- A nyereményjáték -


Reméljük, hogy sikerült felkeltenünk az érdeklődéseteket, és hozzánk hasonlóan ti is elolvassátok, megnézitek majd ezeket a fantasztikus könyveket, témához illő filmeket illetve a videókat. Négy halloweeni csínytevőnknek köszönhetően a héten olvasható bejegyzéseket ellepték a különböző "rémisztő" emojik, emotikonok. A ti dolgotok összeszámolni, hogy a különböző emotikonokból hány darab található összesen a blogbejegyzésekben. Ezen kívül, az utolsó két napon a négy csínytevő is elrejtőzik egy-egy blogbejegyzésben, ahol elárulják nektek, hogy milyen jeleket szórtak szét a blogokon. Nektek pedig ki kell találnotok, hogy melyik emojihoz, melyik csínytevő tartozik. Ahhoz, hogy esélyetek legyen megnyerni a 12 db felajánlott könyv egyikét, a fent említett feladatokon kívül, mint egy megköszönésképpen a kiadók felé, like-olnotok kell facebook oldalukat, továbbá a Prológus csapatának oldalát is. Sok sikert!

a Rafflecopter giveaway

Köszönöm, hogy itt jártál!



A vámpír vonzásában


Sorozat: -


,,Vagyis az én kis védett világomon túl számtalan további, az enyémtől erősen eltérő mikrokozmosz lakója éli a maga életét."

- A projekt -


   



- A feladat -

Nem tudjuk, hogy melyik bejegyzések esnek csíny áldozatává, kérlek, segítsetek nekünk meg találni, hogy az emojikból mennyit rejtett el az utolsó négy vendégünk, és ha azt is kitaláljátok, hogy kik voltak, akkor kaptok édességet. Na jó, nem, mert az elfogyott, szóval mit szólnátok könyvhöz? Annak örülnétek? Mert van 12 db gazdátlan könyvünk.
Számoljátok össze a tök, zombi, szellem, denevér képeket, írjátok be számukat a Rafflecopter dobozba, és találjátok ki az utolsó két napon, hogy kik voltak a csínytevők!




- Az értékelés -

Vámpírok. Az éjszaka teremtményei, a sötétség gyermekei, a halál többarcú hozói... és még mennyi elnevezést lehet rájuk aggatni? A történelem során változott szerepük és megítélésük, de egy dolog mégis állandóan körbelengte hamuval szórt lépteiket: a félelem.
Viszont jött az új évezred a legújabb vérszívófajtával és sokan felkapták a fejüket az új típusra: ,,csillognak ha napfény ér a bőrükhöz? Mik ezek, diszkógömbök?! Meg nem szívnak emberi vért, csak állatokkal táplálkoznak?! És egyáltalán nem ijesztőek?! MI FOLYIK ITT?!" Ám a negatív hangokat elnyomta a többség éljenzése és szeretete, akik örömmel fogadták az új jövevényeket. Erre a trendre Mörk Leonóra is felfigyelt és könyvében több elismert pszichológus és szakember véleményét gyűjtötte össze, akik megosztják gondolataikat a különféle vámpírokról, a nemek szerepeiről, az Alkonyat párosáról és még sok témáról.


Nem lehet A vámpír vonzásábanra azt írni, hogy egyszerű lenne a maga hét szerzőjével (plusz Mörk Leonórával aki a szerkesztés mellett publikált is a kötetbe, méghozzá elég érdekes dolgokat), hiszen nem futnak össze a szálak és még rendszerezni is nehéz az olvasottakat. Itt bizony nincs összhang, nem igazán van sodorvonal vagy vezérgondolat, mert mindenki a saját élményét írta le, de mégis ezen belül inkább azt, hogy mi jut eszébe a vámpír szó hallatán.

Bevallom, okozott pár érdekes pillanatot ez a mű az elmúlt héten mikor olvastam, mert sok újdonságot tudtam meg. Na meg egyáltalán nem erre az élményre számítottam: én komolyan azt hittem, hogy azt fogják nekem bebizonyítani, hogy az Alkonyat miért rossz, szóval hogy csupa negatív jellemzőt fognak kiemelni a sikeres kötetről - bár ennek nem örültem volna. Ezzel szemben A vámpír vonzásában egyáltalán nem erről szól, hanem a vámpírról általában, hogy ez kinek mit jelent illetve milyen a befogadó közeg, vagyis rólunk is értekeznek itt-ott a szerzők.

A szokásos kukackodásom újra megesett, megint találtam nem tetsző elemeket ebben a műben. Sajnos nem mindig értettem, hogy egy-egy szösszenetet miért raktak bele a kánonba és néha magamnak kerestem az összefüggést (ilyen volt például Dr. Bagdy Emőke írása a félresikerült női emancipációról) na meg párszor egy-egy kisebb egységen belül sem volt meg a kohézió. Emellett túl rövidnek tartom az egyes írásokat, sokkal jobb lenne egy-egy hosszabb elmélkedés, mert ez így számomra kevés volt. Csak pszichológiáról van szó, az meg engem mindig is érdekelt!
,,A technika és racionalitás korában pedig ki vagyunk éhezve az irracionalitásra."
Robert Pattinson és Lugosi Béla

A vámpír vonzásában két részre osztható. Egyrészt Mörk Leonóra írásai teszik ki ennek a felét - ha azt nézem ki hány fejezetet kapott - és az ő írásai bevezetőként szolgálnak a szakértők részei előtt. Illetve bontani lehet még egy másik rendszer szerint is: a könyv első felében sokkal többet foglalkoznak az Alkonyattal illetve a vámpírok megjelenésével a filmes közegben, de ahogy haladunk ez egyre inkább átfordul személyes élményekre - főleg Soma Mamagésa és Singer Magdolna esetében - majd végül Dr Csernus Imre és Feldmár András gondolataival záródik a kiadvány. 
A kisebb szösszenetek tartalma egyébként tetszett, én igazán szerettem forgatni ezt a könyvet, bár egynémely apró egységet nem sikerült teljesen befogadnom... bár miért is most említem ezt, amikor Jakabffy Évára ez egyáltalán nem igaz. Ő a Vámpírok anti-pszichológiájáról gondolkodott el a papíron és tette mindezt érdekes módon. Újat is tudott nyújtani, például azt, hogy miért fogadjuk be a természetfeletti műveket és miért nem botránkozunk meg azokon, vagyis miért nem utasítjuk el egyből a vámpírság létét - bármely közegben legyen az a papíron vagy a valóságban - baromságra hivatkozva. A többi érve is érdekes, de sajnos nem éreztem át igazán a kohéziót, fogalmam sincs, hogy a lapokon kívül mi tartja a szövegét össze, mert inkább tűnt témák egymás mögötti felsorakoztatásának, mint komplex és összefüggő érvelésnek.
,,Ha bősz racionalisták vagyunk, akik fölénnyel nézünk föl a Berlin feletti égre vagy a röpködő vámpírokra, akkor is be kell látnunk: mindez a normális agyműködés része. Az emberiség mindig is ide-oda kapcsolt a különböző valóságai közt (...), ahogy azt is tudta, hogy ha már úgymond az öröklét várományosa és angyalok vigyázzák lépteit, azért nem árt, ha nemcsak rájuk, de  a lába elé is néz."
Az ő része a legszakszerűbb, a legbonyolultabb, bár nálam már egy anima szó is gondot okozott. Magabiztosan elfeledett latin tudásom alapján... lelket jelent? Plusz még tetszett az elemzése Edwardról és arra ad választ, hogy a modern kor lovagja-e a vámpír? Ezután Dr. Szondy Máté a vámpírlázzal foglalkozott és arról is írt, hogy miért sikeresek a horrorfilmek, na meg hogy miért szeretünk félni? Bár sok új dolgot nem mondott vele, szép kis gyűjteményt mutatott meg itt. Dr. Bagdy Emőke következik az írói sorban és bár fentebb már írtam, hogy főleg a félresikerült emancipációval foglalkozik, azért akad emellett vámpírtéma, bár kevesebb mint vártam. Konklúziót nem von le, vázolja a mai társadalom pici szegletét és sajnos ennyiben marad, pedig nagyon érdekelt volna a bővebb véleménye.

Soma Mamagésa a többiekkel szemben inkább az ezotéria oldalával foglalkozik és egy kerek érvelésben összefoglalja ő hogyan szokott találkozni az energiavámpírokkal és milyen esetek kerülnek elő a foglalkozásain. A könyvből a történetével nem tudtam igazán egy hullámhosszra kerülni, bár sajnálom, mert ő adta a legszemélyesebb élményt, de mégis a világa túl távol áll tőlem. Csernus Imre pedig szintén az ő felfogásának vámpírjairól ír, de mindenkire kivetíti ezt a címkét: a mi mindannyian vérszívók vagyunk mondattal. Egyébként olvastam már Csernus könyvet és azokhoz képest itt olyan, mintha leengedett volna. Picit csalódtam benne.
A fő kedvencemmé lépett elő viszont Singer Magdolna a gondolatainak halmazával, amelyet a legösszetettebbnek tartok az egész kötetből. Ő is megosztotta bizonyos élményeit, de a kirekesztés és az előítéletek elleni gondolatok mindig is közelebb álltak hozzám, mint az ezotéria, úgyhogy jobban be is tudtam fogadni az üzenetét.
,,Mindig is ezt tette az ember. Saját halálfélelmét elfojtotta, amely más módon követelt magának kielégülést."
Feldmár András pedig egy üde színfoltot hozott a kötetbe a mű legjobb gondolataival, méghozzá a szeretet kérdésével és a kedvenc mondatommal:
,,Minden szívverés azt bizonyítja, hogy a halál nem végleges."
Még utolsóként muszáj megemlítenem Mörk Leonóra érdekes tényeket tartalmazó átvezetőit, amiket mindig szerettem olvasni. Bár túl sok újdonságot nem tudtam meg, de legalább felelevenítettem, amit eddig is tudtam a filmekről, a vérszívókhoz kötött gyilkosságokról és... na jó, elismerem, valamiről még nem hallottam.


És mi az én konklúzióm az egészről?

Igazából elfogadom az érveiket, eléggé nyitott vagyok ilyen téren mások felé, érdekelnek a különféle vélemények és ezeket szeretem ütköztetni a sajátjaimmal. Most nem úgy olvastam, hogy vitatkozzak bárkivel is, megpróbáltam ráhangolódni a szerzők gondolkodásmódjára és azt hiszem sikerült a legtöbbjüknél, de azért akadtak nehézségeim. Plusz ha hozzám vágnának az utcán ebből a könyvből egy-egy mondatot vagy részletet, lehet hogy 1. elküldeném egyből a fenébe az illetőt, 2. elkezdenék vitatkozni vele... oké, oké nem cifrázom túl, egyáltalán nem értek egyet minden egyes leírt mondattal. Na meg vannak benne számomra nagyon extrém, nehezen befogadható részek, úgyhogy ez csak félig az én könyvem és az eleje sokkal inkább az, mint a vége.

Ez a kötet nem akarja megváltani a világot, hanem egy képet szeretne adni az egész helyzetről több szemszögből. Keresi a választ, hogy miért sikeresek a vámpírok és ehhez megvizsgál minket, a körülményeket pl a történelmet - ezt Mörk Leonóra tette legtöbbször - és a vámpírokat. Csak sajnos egy-egy gondolatmenet elég rövid, sokkal bővebben kéne kifejteni a témákat. Szórakoztat és ennyi, bár nem hiszem, hogy több célja volt ennek a gondolatfüzérnek. Tájékozódásra tökéletes, a téma iránt érdeklődőknek ezután már jöhet a komolyabb szakirodalom!

,,Hogy van-e igazi, élő vámpír? Nem találkoztam vele, de el tudom képzelni, hogy valaki valahol éppen most egy másik ember vérét szívja."

pont nélkül

Egyszerűen nem tudok dönteni hány pontot adjak, mert tetszett, de elég sok negatív dolgot emeltem ki a bejegyzés során, így maradok diplomatikusan rejtélyes.

Amiben A vámpír vonzásában erős:

- érdekesek az elméletei, ezek miatt érdemes olvasni

Amiben nem az:

- hosszabb is lehetett volna, így úgy éreztem, hogy kaptam
enni, de éhes maradtam

Ha tetszett a bejegyzés, itt tudod megrendelni a könyvet:


A vámpír vonzásában a Jaffa Kiadó jóvoltából látott napvilágot 2011-ben. 


- A szerző magyarul megjelent művei -


Ebből eddig A vámpír vonzásábant olvastam, A Hellinger-Madonna pedig várólistás.


- A többiek -





- A nyereményjáték -


Reméljük, hogy sikerült felkeltenünk az érdeklődéseteket, és hozzánk hasonlóan ti is elolvassátok, megnézitek majd ezeket a fantasztikus könyveket, témához illő filmeket. Négy halloweeni csínytevőnknek köszönhetően a héten olvasható bejegyzéseket ellepték a különböző "rémisztő" emojik, emotikonok. A ti dolgotok összeszámolni, hogy a különböző emotikonokból hány darab található összesen a blogbejegyzésekben. Ezen kívül, az utolsó két napon a négy csínytevő is elrejtőzik egy-egy blogbejegyzésben, ahol elárulják nektek, hogy milyen jeleket szórtak szét a blogokon. Nektek pedig ki kell találnotok, hogy melyik emojihoz, melyik csínytevő tartozik. Ahhoz, hogy esélyetek legyen megnyerni a 12 db felajánlott könyv egyikét, a fent említett feladatokon kívül, mint egy megköszönésképpen a kiadók felé, like-olnotok kell facebook oldalukat, továbbá a Prológus csapatának oldalát is. Sok sikert!

a Rafflecopter giveaway

Köszönöm, hogy elolvastad!




Fülszöveg:

A vámpírok köztünk élnek. Az aktuális trendeket figyelemmel kísérni igyekvő újságíróként erre akkor döbbentem rá először, amikor kezdtem úgy érezni, mintha mindenhonnan hegyes fogú, vértől csöpögő mosolyok villannának rám. És ez ma sincs másképp. Ha metrózni akarok, a mozgólépcső két oldalán egymással versengve próbálnak rávenni a legújabb vérszomjas regény megvásárlására cseppet sem burkoltan erotikus címek. Ha autóba ülök, az utamat óriásplakátok szegélyezik, rajtuk vérszomjas szeretőjük karjában üdvözült arccal elaléló lányok. A különféle tévécsatornák jóvoltából naponta akár több vérfagyasztó filmet is megnézhetek, ha pedig feltévedek az internetre, a választék végképp kimeríthetetlen. Szorgos mozirajongók már a világ hetven legjobb vámpíros filmjének rangsorát is összeállították, és ha belegondolunk, hogy ez a hetven csak a termés legjava, fogalmat alkothatunk róla, milyen hatalmas kínálatból válogathat a borzongásra vágyó néző.
A dolog komolyságát azonban akkor fogtam fel igazán, amikor környezetem ifjú hölgytagjait sorra hatalmába kerítette a vérszívó-vírus. Az egyikük, megtekintve az Alkonyat-széria első darabját, csupa nagybetűvel hozta ország-világ, és persze a Facebook-közösség tagjainak tudtára: VÁMPÍR PASIT AKAROK! A másikuk kedvéért majdnem extra díjat kellett fizetnünk a londoni repülőtéren, mert az ajándékba kikönyörgött, magyarul akkor még nem kapható Twilight-könyvek miatt túlsúlyos lett a bőröndünk. A harmadik hosszasan és hősiesen ellenállt a kísértésnek, aztán egy reggel mégis arra mentem be a szobájába, hogy pizsamában üldögél az ágyon és az Alkonyat jóképű főhősének, Edwardnak (pontosabban az őt alakító színésznek) a teljes oldalas fotóit vagdossa kifelé az egyik amerikai magazinból. Kérdésemre, hogy mégis mihez szeretne kezdeni az ágyán máris kupacban gyűlő képekkel, elárulta, eltávolítja a szobájából az összes korábbi poszterét, és helyükre a drága Edwardot aggatja fel. A helyzet azóta annyiban változott, hogy a szívdöglesztő vámpír mellé felkerült a falra a film egyik további szereplője, egy szívdöglesztő vérfarkas személyében. Sajátságos. Mindez számomra világossá tette, hogy a vámpírmánia több átmeneti és mulandó divathóbortnál. Ezért is kérdeztem meg olyan szakértőket a témáról, mint Dr. Csernus Imre, Dr. Szondy Máté, Feldmár András, Jakabffy Éva pszichológus, filozófus, Prof.Dr. Bagdy Emőke, Soma Mamagésa, Singer Magdolna tanatológus.
Szerkesztő: Mörk Leonóra
Sorozatcím (kiadói): -
Sorozatcím: -
Cím: A vámpír vonzásában
Eredeti cím: -
Eredeti megjelenés: -
Kategória: pszichológia, vámpírok, halál, nemiség
Fordító: -
Oldalszám: 180 oldal
Kiadó: Jaffa Kiadó
Megjelenés: 2011
Ár: 2.799 Ft


   





TBR Jar és a legjobban várt megjelenések #2

Forrás

- A mostani húzottam -


Victoria Schwab: Felszabadulás

Hú, a legjobb választás novemberre! Ezt már elkezdtem a buszon olvasni, de muszáj volt félreraknom, viszont azóta is nagyon érdekel, hogy mi fog történni szerencsétlen főszereplővel.
- Könyvklubos vállalás -

A burok (November)

- A legjobban várt megjelenések -


Itt picit csaltam, mert sokkal több könyvet várok, de ezek azok, amelyeket többnyire biztosan megszerzek. Mivel egy polcról ,,fotóztam", ezért rajta maradt egy korábbi megjelenés is, méghozzá a Tündérszárny, amelyet a Lírában Az új világgal együtt rendeltem meg.
Az Asylumot pedig tényleg szeretném olvasni és várom, de nem annyira, hogy a rendelések között maradjon.

- Várólista novemberre -

Nincs kedvem megvárni ezzel a zárást, ezért hozok most öt könyvet. Őket szeretném elolvasni a következő hónapban:


A Felszabadulás egyértelmű a húzás miatt. A többieket pedig azért raktam fel, mert ők foglalkoztatnak a legjobban most.

És hogy sikerült az előző?
Áh, inkább hagyjuk.

Várólistám képekben - 2015. szeptember

Nem igazán szeretnék most sok mindent hozzáfűzni a könyvekhez és inkább mennék olvasni A vámpír vonzásábant, ami érdekes teóriákat állít fel rólunk, na meg a jelenkori vámpírizmusról. Úgyhogy rövid leszek ígérem és csak azt emelem ki, ami különleges.

- Kívánságlistás -

Avagy amiket szeretnék a polcomon látni:


Az Arab: felkerülése nem volt kérdés, egyszerűen nem tudok elszakadni ettől a témától, még mindig szeretnék olvasni érdekes keleti sztorikat. Bár a szerző írásmódját még nem ismerem, úgyhogy nem tudom mire számítsak.
S: éééés igen! A Geopen bevállalta én meg előrendeltem olcsóbban és mindjárt megjelenik, na de azért remélem nem fogják tolni... Alig várom, hogy ideérjen!
Ez a videó a ludas: (Meg Pupilla)


Hullámok csapdája 2.: nagyon érdekel, hogy mi lesz a játék na meg a szereplők sorsa, bár semmire nem emlékszem az első kötetből.
Fenevadak kertje: mert arra keresi a választ, hogy miért nem láttuk, hogy Hitler tettei hová vezetnek?
Szentjánosbogár lányok: mert egy nyári élményem eleveníti fel a borító és a barátság a fő téma.
A többi regényt pedig szintén előrendeltem, de az Asylumot le fogom mondani, mert az értékelések alapján túl tinis.


Fangirl: elkezdtem angolul, amit olvastam belőle jó volt, most pedig megjelenik magyarul és szeretném a polcomon tudni.
A lány a kötélen: októberben érkezett hozzám, de egyértelmű volt hogy szeretném, hiszen engem nagyon vonz a cirkusz!
A vér evangéliuma: nagyon jó borítója és a cím is tetszik, kíváncsi vagyok mit takar!

- Már megszereztem -

Avagy, ami már megvan:


A Sírhantokról csak jót hallottam, a humoros műveket meg szeretem, úgyhogy miért ne?
A macskarókát valakinél láttam és megtetszett, így megvettem. Nagyon apró, vékony és szép a kiadása.
Szép Ilona: Mátyás király korában játszódik és azt hiszem a kedveséről van benne szó... vagy valami hasonlóról, de ez meg olyan ritkán felbukkanó téma, hogy muszáj volt megszereznem a kötetet.
A virágok nyelve: akciós volt a Szandiban és az Alexandra Kiadó egyik női műve. A Kiadó pedig megbízható ezen a téren, mert mindegyik amit olvastam - jó, mondjuk a Lány a hegyen nem jött be annyira - tetszett. Az Ínyencrapszódia is kávépénzes volt, pár száz forint.
Sabriel: már korábban elkezdtem, de mivel kellett belőle egy saját példány, vettem egyet. Kíváncsi vagyok erre a nekromantás szálra, mert alig olvasok róluk, pedig a fantasyben ők egy igazán érdekes vonalat képviselnek.


A Lányomra megjelenés előtt felfigyeltem, nagyon érdekes a fülszövege, bár hirtelen nem jut eszembe róla semmi... na jó, van benne egy eltűnés, meg egy aggódó anya.
Gutenberg tanítványa: érdekel a könyvkiadás, na meg annak a történelme és a hozzájuk kötődő fikciós irodalom is.

- Olvastam illetve lehet olvasni fogom -

A másik én: pont pár napja fejeztem be a könyvet és azóta is furcsállom a sztorit. Nem tudom hova tenni, na de nem is ez a lényeg, hanem amikor elkészítettem a képet, akkor még nem volt a kezem ügyében a mű.

Madness so Discreet: hűha elmegyógyintézetben játszódik és azt írja az egyik kedvenc GR-es értékelőm, hogy durva csak elromlik a végére. Helyette a Jackabyt ajánlotta, úgyhogy azért vannak fent a listán.

Illusion: elkezdtem már, egy csomó mágia van benne, elég tetszetős, de a fene egye meg, már megint a sorozat befejező részével kezdtem az olvasást... így felkerült az első kettő is ide: az Allure és a Conjure.

A bástya: számomra egy komolyabb London folyóinak tűnik, ezért is érdekel nagyon. (Bár ezt csak a fülszöveg alapján írom, nem tudom, hogy így van-e.)

- Lehet olvasni fogom őket -

Avagy, fogalmam sincs:


Aftermath: érdekelnek a Star Wars könyvek, bár utoljára még a régi kiadású trilógiát olvastam el. Angolul nem merek belevágni, túl sok ismeretlen szóval találkoznék.


Ezekről sem tudok túl sokat írni, sőt semmit. Pillanatnyi fellángolások. 
Na jó, mégis tudok:

The Weight of Feathers: szép a címe.
Ash & Bramble: meseátdolgozás.
The Secret Fire: a szerző lóg nekem egy fantasy sztorival, elvileg ez az, de én már nem bízom benne.

És bocs a rövidségért.

Könyvmoly Párbaj 6 - Let's duel!

Már az első forduló óta részt veszek a Könyvmoly Párbajokon évről évre, de csak azt az egyet sikerült teljesítenem... De hát kit érdekel? Listát gyártani imádok, a kihívást meg nagyon szeretem, szóval miért is ne jelentkezzek újra és kíséreljem meg a lehetetlent?

A tavalyi egyébként jobban sikerült, mint a 2014-es forduló, a három olvasott / értékelt könyvvel ütöm a szintem, jó nem? *önirónia*

De nem ez a lényeg, hanem az, hogy őket választottam sorstársaimul a következő megmérettetésre:


Újra 11 könyvvel indulok, de nem mertem bevállalni a Book tag kihívást, nekem elég durva ez így is. Próbáltam olyanokat választani, amikhez már most kedvem van, de hát eddig is így tettem, mégsem sikerült a legtöbb Párbaj...

- A lista -

Hat darab sorozatfolytatás (ebből három zárja a szériát) és két angol nyelvű regény került fel a listámra. Nem mertem idegen nyelvűekből sokat felrakni, mostanában a magyarokat is lassan olvasom.

1. Dan Wells: Ruins - Romok - bevallom, ezt a könyvet elkezdtem, de annyira felhúzott a semmiből előjövő újdonság, hogy mérgemben félreraktam. Most újrakezdem és próbálok türelmesebb lenni.

2. J. A. Redmerski: Az örökké határa - már illene elolvasnom a befejező kötetet, de tartok tőle, hogy egyetlen egy romantikus pillanatom sem lesz az elkövetkező egy évben... de éljenek a kihívások!

3. Lois Lowry: A fiú - Ebből a szériából az első részt olvastam még fiatalabb koromban és anno tetszett. Most megpróbálkozom a záró kötettel és reménykedem, hogy nem nőttem ki a sorozatból nagyon.

4. Jodi Picoult: Vezeklés - muszáj volt felraknom egy Picoult könyvet a listára, hát erre esett a választásom.

5. Karen Rose: Vigyázz rám - tőle még nem olvastam, bár már régóta megvan és thriller.

6. Federica Bosco: Vigyázz rám, angyal - ebbe a kötetbe nem véletlenül nem kezdtem még bele, a fő témája a gyász, úgyhogy csak óvatosan fogok hozzányúlni. Bár én még naivan reménykedem, hogy később kiderül, hogy mindenki téved... és nem akarom ezt az illúziót széttörni.

7. James Frey: Sky Key - essünk túl rajta!

8. John Green: Papírvárosok - pillanatnyi elmezavar volt mikor ezt felraktam, angolul terveztem olvasni, de már mindegy.

9. Liz Braswell: A Whole New World - meseátdolgozás, ami az Aladdint veszi alapul.

10. Darynda Jones: Második sírhant - így szeretném magam rávenni az első rész olvasására.

11. JOKER: majd valamit választok, de ez lesz az utolsó, amit teljesítek.


- B lista -

1. Neal Shusterman: Unwind - Bontásra ítélve - nem igazán szeretnék olvasatlan idei beszerzést hagyni az új évre... de mivel egy csomó könyvet vettem, kaptam ez elég teljesíthetetlen. Viszont megpróbálkozom egy-két kötet olvasásával és az Unwind köztük van.

2. Elizabeth Richards: A sötétség városa - azt hiszem harmadjára rakom fel a KP listámra... ideje teljesíteni! Az a durva, hogy még kedvem is van hozzá.

3. Ernest Cline: Armada - előrendeltem, úgyhogy tuti előkapom valamikor.

4. China Miéville: Kraken - ez a könyv is régóta megvan és már nagyon kíváncsi vagyok hogyan ír a szerző.

5. Per Petterson: Megtagadom - ehhez most nagy kedvem van. Sajnos nem tudok elmenni a bemutatóra / beszélgetésre pedig úgy lenne az igazi!

6. Alma Katsu: Halhatatlan - úgy néz ki, hogy a B listám majdnem végig csak a régóta várólistás elemeket tartalmazza, mert a Halhatatlan is ebbe a kategóriába tartozik. Már félig olvastam, de anno letettem, mert egyrészt vissza kellett vinni a könyvtárba, másrészt pedig egy nehéz időszakban kapott el és túl sok volt nekem a regény. Úgyhogy most felírtam ide, megpróbálom elolvasni.

7. Marie Phillips: Csintalan istenek - szeretem az istenekről szóló könyveket és Jeffi meggyőző volt.

8. Cecelia Ahern: Amikor megismertelek - szeretnék megismerkedni az írónő írásaival.

9. Morgan Rhodes: Falling Kingdoms - ezt a külföldi vloggerek mutogatják állandóan, engem pedig érdekel, hogy miért.

10. Leigh Bardugo: Siege and Storm - mert a tavalyi listára felrakott Bardugo tetszett, hátha ez is fog.

Emma Donoghue: Érzékek tánca


Sorozat: -



   



Emma Donoghue É.K.Sz. szerzőm kb A szoba elkezdése óta, bár abban csak féltávig jutottam el... egyszerűen anno fogalmam sem volt mit kezdjek vele, hiszen szokatlan a szemszöge és valahogy nekem akkor - azon a vonatúton Pestről visszafelé - picit sok volt, de azóta nem hagy nyugodni az a mű. Ezért gyűjtöm, gyűjtögetem Donoghue regényeit, hogy majd jól kiolvassam mindet és így került utolsó előttiként hozzám a most tárgyalt kötet. Először egyébként a könyv borítójára figyeltem fel, a művész valami iszonyúan jó munkát végzett de erről majd később fogok bővebben írni a következő Borítómustra keretén belül  és csak ezután tévedt a szemem az alkotó nevére, de akkorra már tudtam, hogy ez kell nekem.

Lehetne az Érzékek tánca az Átmeneti üresedés kistestvére is, bár az előbbi korban teljesen különbözik Rowling művétől, hiszen Donoghue a 19. századi San Francisco-i világba rángat el minket, ahol megismerhető a bordélyok világa, a kizsákmányolást már kimaxolták a gazdagok és a munkásosztály lázad na meg ott és akkor egy gyermek csak teher, főleg egy kurtizánnak illetve aki naiv, azt bizony könnyen át lehet ejteni. Ilyen szereplő Blanche, aki barátnőjével, Jennyvel egy kisebb településen húzza meg magát bizonyos okok hatására, de tragédia történik és a nőnek szembe kell néznie addigi életével, az új problémákkal és még egy gyilkossági ügy részleteivel is.

Forrás
Az Érzékek tánca nem egy könnyű olvasmány, bár a fülszöveg alapján egyszerű kriminek tűnik - megnyugtatok mindenkit - nem az. A könyv hátulján lévő ajánló nagyon csalóka ilyen téren, hiszen sokkal másabb élményt ígér vagy legalábbis azt olvasva egy teljesen más világot és sztorit képzeltem el, mint amit végül kaptam. Bár kriminek tényleg krimi - azzal nem vitatkozom - de sokkal jobban és mélyebben lemegy a mocsokba, mint a többi hasonló regény szokott. Az Érzékek tánca nem való mindenkinek és főleg nem lehet olvasni akármikor, erre fel kell készülni. Persze lehet, hogy más olvasó nem fogja ezt olyan drasztikusan venni, mint ahogy én teszem, de egész egyszerűen ez az, ami nagyon megmaradt bennem: kevesebb a mocsok, mint J. K. Rowling Átmeneti üresedésében, de azért ez is befeketíti az olvasóját.

Ez a kötet nagyon erős a környezeti ábrázolásban, hiszen nem mindegyik iromány hat így rám. Ha az eddig olvasott könyveim nézem, akkor be kell valljam, nem mindig sikerül elérnie a szerzőknek, hogy részletesen érezzem a művekben lévő világokat körülöttem illetve azok valóságot bemutató oldalait... bár a most tárgyalt sztorira ez nem vonatkozik. Az Érzékek tánca ezen kívül még abban is az élen jár, hogy rossz érzéseket kelt az olvasóiban - na de nem azért mert rossz lenne - és műveli mindezt magas szinten a leírásaival és persze az alaptémákkal, hiszen elég sok kifejtenivaló jelenik meg a lapokon: a gyermekotthonok kegyetlensége, a rasszizmus, a bordélyok világa, az emberi jog kérdése, gyermekmolesztálási botrányok és még lehetne sorolni. Bár először azt hittem, hogy nem lesz részletes a bemutatás, de így, hogy az egész könyvet elolvastam, rájöttem, hogy de. Elég az, amit Donoghue bemutat, mert bár lehetne sokkal bővebb is a nyomor leírása, mégsem kell ennél részletesebb korkép, hiszen ennyi pont elég a tökéletes egyensúlyhoz és világhoz, amiben a karakterek mozognak - a több durva részlet már túlzás lenne. Viszont elgondolkodtam rajta, hogy miért hatott rám így a kötet, amikor már olvastam ennél durvább dolgokról - meg gusztustalanokról - is mindenféle rosszullét nélkül és azt hiszem rájöttem miért történt így: a szereplők belemélyednek a mocsok legmélyebb bugyraiba. Itt nem az történik, hogy a rossz helyzetben áll helyt egy jó karakter, hanem sokkal emberibbek a szereplők, a valósabb fajtából: kihasználják a helyzetüket, még ha az számomra nem erkölcsös SPOILER (kijelöléssel olvasható) (pl. amikor Blanche elveszi a Júdáspénzt, azért hogy boldogulni tudjon pedig attól iszonyodnia kellett volna) SPOILER VÉGE, vagy az édeshármas azon a bizonyos helyen. Számukra ez természetes, én pedig rosszul vagyok tőle és nem elítélően rosszul. hanem a fentebb írt módon, mert a bűn a bőrömbe ivódott és émelygek tőle.

Forrás
A regény lassú cselekményű, mert inkább a szereplőkön van a hangsúly, amit Emma Donoghue a két idősíkkal nagyon jól kidolgozott. Egyrészt a jelenben járunk, amikor már Blanche egyedül van és muszáj helytállnia a környezetével szemben, meg van egy múltban játszódó történetszál is, amikor Jenny illetve az ő barátsága elkezdődik. Nem a nyomozás áll a középpontban - az számomra mellékes elem - hanem a karakterek és a múltbeli szálak, illetve a jelenkori helytállások a különféle helyzetekben. Egyébként az is eléggé érdekelt, hogyan változnak a szereplők x idő alatt, hogyan jutnak el a régi jellemüktől az újig és szerencsére ezt is megkaptam.
Ezekben a szálakban az-az érdekes, hogy a szerző egy megtörtént esetet dolgozott fel a lehető legtöbb forrás felhasználásával, tehát Donoghue rekonstruálni akart egy bűnesetet  az ő teóriája alapján, amelynek mai napig nem lett meg a gyilkosa. Viszont mivel az egész sztori nem a nyomozásra terelődik, hanem az áldozat személyére, ezért sok helyen nem olyan izgalmas vagy pörgős, mint szeretném hogy legyen. Viszont nem panaszkodom, mert így legalább átjön a hangulat, de nagyon durván... viszont a csavar léte egy pici panaszkodásra ad okot, méghozzá azért, mert hamar kitaláltam, az elsütése előtt jóval. (Kevés szereplővel mondjuk nem nehéz kitalálni a dolgot.)

A karakterek régen valóságos személyek voltak, de nem mindent emelt át a szerző a történelemből, hiszen rengeteg a homályos folt, de a történet után egy nagyon jó összefoglalót készített arról, hogy melyik szereplőről mit lehet tudni pl Jennyről. Egyébként az egész kötetből számomra Blanche volt a legizgalmasabb karakter. Az ő jellemén sokat gondolkodtam és a főkérdésem az volt, hogy a lány buta-e, de végül arra jutottam, hogy nem az, inkább tudatlan néha, de nem érthet mindenki mindenhez, úgyhogy ezt teljes mértékben megértettem. Végiggondolja a lehetőségeket és a legjobb tudása szerint dönt, meg cselekszik. Bár időnként meggondolatlan, de csak túl akarja élni ezt az egészet és a könyvben tetten érhető az ő fejlődése több szempontból is. Viszont sajnos nem kedveltem meg sem őt, sem a barátnőjét Jennyt, egyszerűen nem kerültek közel hozzám - inkább sokszor szántam őket. A férfiakat meg szívből utáltam, főleg az ingyenélő bagázst.
,,Egy csiszolatlan gyémánt, ez vagyok én."
Ez a könyv tökéletes arra, hogy bemutassa, hogyan csúszik le egy ember mélyre és hogyan kapaszkodik vissza. Hogy milyen könnyen tönkremehet egy élet és ezért olyan nyomasztó.

Nem lehet semmi jót várni, vagy ha igen, abban sem lesz sok köszönet.

Ez az idézet pedig jól szemlélteti mire gondoltam, mikor a regény nyomasztó hangulatáról értekeztem, hiszen kinek jutna eszébe a boldogságot a tetűhöz hasonlítani?
,,A boldogság éppoly megfoghatatlan, mint a tetű: az ember érzi, ahogy csiklandozza, amikor elsurran mellette, de az ujja a semmit markolja."
A francia szavak szószedetét pedig köszönöm a kiadónak (meg aki dolgozott rajta), később még hasznos lesz (bár nincsenek sorban, de ez már mellékes).

Ajánlom mindenkinek, de csak óvatosan fogyasszátok!
,,Ahogy táncolsz, az kész művészet, nincs senki, aki hozzád fogható."



                                                        10 / 9 pont


Amiben az Érzékek tánca erős:

- a hangulatban (nyomasztó)
- a karakterek kidolgozásában

Amiben nem az:

- néha túl hosszúnak tűnik

Jelölések az év végi nagy Blogos Párbajra:

- legnyomasztóbb regény 2015-ben

Ha tetszett a bejegyzés, itt tudod megrendelni a regényt:


Az Érzékek tánca az Alexandra Kiadó gondozásában látott napvilágot 2015-ben gyönyörű kiadásban.

Emma Donoghue ezennel véglegesen belépett az É.K.Sz. szerzők közé.


- A szerző magyarul megjelent művei -


Ebből az Érzékek táncát és A szobát olvastam (az utóbbit félig).

- A spoileres trailer (legalábbis én nem lőttem le a könyv elején lévő Minispoilert) -


Köszönöm, hogy elolvastad!




Fülszöveg:

Emma Donoghue filmszerűen pergő regényének alaptörténete egy gyilkossági eset: az 1870-es évekbeli San Franciscóban lelőttek egy fiatal nőt, s a gyilkost nem sikerült kézre keríteni…

1876 nyarán egész San Francisco a hőségtől szenved, ráadásul himlőjárvány tizedeli a lakosságot. Blanche Beunon, a varázslatos szépségű francia bártáncosnő ezekben a napokban barátkozik össze az ugyancsak francia bevándorló Jenny Bonnet-val. A férfiruhában járó Jenny fékezhetetlen szabadságvágya és megalkuvást nem tűrő természete megbabonázza Blanche-t, s hatására úgy dönt, elhagyja szeretőjét, akit addig ő tartott el.

A két nő egy San Francisco közeli településen húzza meg magát, mígnem egyik este az ablakon át valaki lelövi Jennyt. Blanche kétségbeesetten próbál a gyilkos nyomára bukkanni. Helyzetét súlyosbítja, hogy egykori szeretője mindenéből kiforgatta, és egyéves fiukat is elrabolta. Miközben Blanche elszántan küzd a gyermekéért és az igazság kiderítéséért, Jenny nehéz terhekkel teli múltját is megismeri. Vajon ki és miért ölte meg a szókimondó Jennyt?

A bohém alakokkal teli, bevándorlók színes forgatagától nyüzsgő San Francisco szinte megelevenedik a regény lapjain. A lebujok mámoros éjszakai forgataga azonban csak díszlet, mely mögött ott lappang a nyomor és a kiszolgáltatottság. Hogyan boldogulhat ebben a világban, s miként szerezhet érvényt az igazságnak egy egyedülálló nő?
Szerző: Emma Donoghue
Sorozatcím (kiadói): -
Sorozatcím: -
Cím: Érzékek tánca
Eredeti cím: Frog Music
Eredeti megjelenés: 2014
Kategória: felnőtt irodalom, történelmi fikció, krimi
Fordító: Csonka Ágnes
Oldalszám: 400 oldal
Kiadó: Alexandra Kiadó
Megjelenés: 2015
Ár: 3.699 Ft


   




Jelölések az év végi nagy Blogos Párbajra:

- legnyomasztóbb regény 2015-ben

- Copyright © A művészet nyelve - Himitsu - Powered by Blogger - Designed by Himitsu -