Vértestvérek Kiéhezettek Köztesvilág Maigret csapdát állít Közel a tűzhöz Sabriel Örökké a tiéd Szellemek a fejben Az Elveszettek Szigete Lux
Posted by : Liliane Evans vasárnap, november 08, 2015


Sorozat: Végtelen Ég 1.



   



Forrás
Szeretem a különleges könyveket és a Szellemek hegyei teljesen annak tűnt a fülszöveg alapján. Sőt, igazából még olvasás után is ezt kell mondanom és ez a véleményem már nem fog változni, hiszen ez a kötet teljesen egyedi a fantasy kategórián belül... legalábbis abban a műfaji részben biztosan, amivel eddig találkoztam. Hiszen már a kis ajánló is egy érdekes történetet ígért, egy izgalmas mesét a holdakkal na meg Temur és Szamarkar útjáról. Előbbi a nagy Kagán egyik unokája, aki a könyv elején a csatatéren eszmél és megpróbál kikeveredni a véráztatta mezőkről. Szamarkar pedig egy erős nő, aki az erőt választja és ezért a mágusok rögös útjára kíván lépni, de az ármánykodás egymás felé sodorja őket és sorsuk összefonódik a megfogyatkozott holdak és Éj Anya figyelő tekintete alatt.

Sajnos ez a regény már szinte befogadhatatlanul más, mint amit eddig olvastam és valószínűleg itt keresendő annak a magyarázata, hogy miért nem haladtam vele rendesen az elejétől kezdve. Az egyik kedves ismerősömmel folytatott beszélgetésben megegyeztünk abban, azért, mert nem az amerikai történetekből építkezik és mivel annyira hozzászoktunk ehhez a szubkultúrához, hogy az orosz na meg a keleti mondákat, legendákat illetve írásmódot nehéz lenyelni. (Köszi Shanara!) A lényeg: sok volt nekem a sztyeppei legendakör.

Azt hiszem ez volt:
Forrás
Film: War of the Arrows
Illetve nem is a mitológiával volt problémám, mert ez, na meg a világra jellemző fantasy elemek nagyon jól rakódnak egymásra. A mágiarendszer lenyűgöző és bár eddig nem titkolt szándékom volt betámadni a Roxfortot, hogy miért keveredett el a levelem amikor tudom hogy nekem járna, de a Szellemek hegyei után picit elgondolkodtam rajta: kell ez nekem? Kell egy olyan varázslatos világ na meg mágia, amely a Fullmetal Alchemistben is használt alapszabályokkal játszadozik? Egyáltalán jó az, ha az ember olyanra vágyik, amiért ekkora árat kell fizetni? Na meg egyáltalán: miért kéne ingyenesnek lennie a mágiának és hogy-hogy ez eddig kevés alkotónak jutott eszébe? Zseniális!
Minden mindennel összefügg és semmi de semmi sincs ingyen; ezt pedig nagyon jól leképezi a könyvbeli varázslók világa és azon szintén elgondolkodtam, hogy én mit tennék ebben a helyzetben, neki állnék-e a próbatételnek és ha igen, van-e arra esély, hogy később megbánom ezt a döntést?

Nagyon tetszik még a fentebb említett mondavilág, a mítoszok varázslatossága, a nép történelme Éj Anyával és a többi istennel. Kicsit olyan érzésem volt, mikor előkerültek ezek a legendák mintha az Ezeregyéjszaka meséibe csöppentem volna és nagyon sajnáltam, hogy olyan gyorsan dobott ki ebből a varázslatos keletiségből a szöveg mint amilyen gyorsan belesimultam a mítoszok történetszálaiba, mert azért elég kevés sztori kerül elő a mű során.
A Szellemek hegyei egyébként egy különleges hangulatú történet a maga durva elemeivel a síkvidékhez tartozó népekről. Az ebben szereplő kultúrák bemutatását a szerző jól oldotta meg, bár szerintem sokkal bővebb a világ, mint amennyit az első részben mutat Bear, ezért várom, hogy milyen lények kerülnek elő a tigrisszerű ho-cséken kívül és milyen mágikus elemek jelennek meg a későbbiek során. Mikor pedig találkoztam egy-egy lénnyel, akkor a Végtelen történet hangulata és annak különleges alakjai jutottak eszembe.
,,Olyan kevesen maradtunk."
Egy mondat átlagosan három fő infót tartalmaz és tele van megjegyezhetetlen nevekkel... áh, túlságosan hozzászoktam az amerikai vonalhoz... szóval sosem gondoltam, hogy ezt bármikor le fogom írni, de tessék itt van: számomra a mű túlságosan terjengős és a kevesebb több lett volna. Ez így számomra túl tömény az apró infók miatt, amelyekkel a szerző folyamatosan bombázott. Emellett pedig a cselekmény nagyon lassú, alig akarnak mozdulni egymás felé a karakterek, viszont amikor sikerül, az már sokkal jobb és tetszetősebb, mint a kötet eleje, bár addig sok-sok türelemre lesz szükség, nem szabad lerakni az első ötven oldal után. Arra viszont készülni kell, hogy a könyv stílusa sem éppen olyan könnyed, nem olyan, mint az ifjúságiké szokott lenni általában. Elég sok környezetbe nem illő mondat dobott ki a világból na meg az sem tette könnyebbé a helyzetem, hogy a szerző gyönyörű mondatokat akart egyszerű szerkezetbe beleszuszakolni és ez a szaggatottság folyamatosan csak ki-kivetett az elképzelt világból.

Szamarkar
Forrás
Viszont ha ilyen lassú az egész sztori folyása, akkor mit kapunk? Általában szerethető karaktereket! Elizabeth Bear inkább a szereplőkre koncentrált, bár jobb lett volna belőlük sokkal kevesebb is. A három főbb alak közül inkább Temurt és Szamarkart kedveltem, míg Edenét annyira nem - ő nem idegesített végig az tény, de hogy nem örülök, hogy visszatért az is igaz! Attól tartok a szerző egy olyan irányt fog szabni a történetnek, amit én nem szoktam kedvelni, SPOILER vagyis belerak egy szerelmi háromszöget. SPOILER VÉGE A másik két szereplővel nincs baj, Temur hozza az örökös bajban van de próbálja túlélni szálat méghozzá jól, Szamarkar pedig már azzal lenyűgözött, hogy a tudást választotta és az azzal járó mágiát, pedig tudta milyen magas árat kell érte fizetnie! Rengeteg gondolatával tudtam azonosulni és nagyon megkedveltem őt, legszívesebben csak a lány részeit olvastam volna. Temur vándorlása és vívódása engem hidegen hagyott, de Szamarkar tudás és erővágya annyira ismerős volt nekem, ez annyira én voltam, hogy kíváncsian vártam hogyan fog dönteni a kritikus pillanatokban és én is felállítottam a magam verzióját.
,,Valódi erőt remélt kapni, amely csak az övé lesz, nem csak egy villanásnyi rész abból a hatalomból, amiben az apja, az apja özvegye, a féltestvérei, vagy a halott férje részesíti, ha úri kedvük úgy tartja. Úgy érezte, igazán csekély ez az áldozat, amit vállalt."
A többi szereplőről nem igazán tudok mit írni, engem nagyon is kíváncsivá tett a másik oldal és a szekta ténykedése. Picit várom, hogy a szerző foglalkozzon velük is úgy, mint például A sivatag lándzsájában Peter V. Brett, amikor az első részben gonosznak gondolt személy szemszögével bizonyítja, hogy itt bizony nem arról van szó, hogy az egyik ember gonosz a másik meg nem az, hanem összetettebbek vagyunk. Nagyon érdekelne, hogy mi állhat a másik oldalon és remélem, hogy Bear ezt jobban kidolgozza a későbbiek során. A karakterek lelkére nagyon kíváncsi voltam olvasás közben, de sajnos ez a világ aprólékosságával szemben hiányzott, bár mit is gondolok, simán lehetett volna ezer oldalas is a kötet ha ez a kívánságom teljesül. A féltéglákat pedig nem szeretem, úgyhogy jó ez így.

Ha pedig ugyanúgy gondolkodom, ahogy Bear, akkor inkább az előző bekezdésben leírt jóslatom szerepeljen a szerelmi háromszög helyett, mert én nagyon remélem, hogy nem indulunk el abba az irányba, hiszen bár egy elég erős fantasy műről van szó, az ifjúsági kategóriába is tartozik, így felveheti annak jellemzőit, de én nagyon remélem hogy nem fogja.
Ez egy jó kötet, bár néha kiakasztott hogy mennyire nem tudtam vele haladni, de ahogy múlt a haragom, úgy kedveltem meg a világot egyre jobban. Viszont az tagadhatatlan, hogy egy különleges regényről van szó, csak sajnos nehezen fogyasztható az egész. Ahogy Shanara is írta ez egy bevezető kötet vagyis a karakterek még csak helyezkednek de még nincsenek meg a felállások, én pedig ezzel teljesen egyetértek. Ezért nem való mindenkinek a Szellemek hegyei, hiszen erre a lassú alapozásra nagyon rá kell készülni. Ha pedig az olvasó bátran nekivág a sztyeppéknek és végigküzdi magát a szellemek hordáin, hogy a mágia rögös ösvényein járva meglelje az igazi erőt, megtalál egy egyedi világot, egy már majdnem Ezeregyéjszaka meséi-szerű történetet. Úgyhogy az út nem veszélytelen, de én azt mondom megéri. A buktatók ellenére is.

,,Nem, a nők ugyanolyan ügyesek - és veszélyesek - voltak, mint bármely férfi. Néha még jobban is."


10 / 8 pont
(Szamarkar és a mágiarendszer felhúzta, a stílus és a lassúság pedig le a pontszámot. A sok vándorlás miatti dühöm meg elmúlt teljesen, úgyhogy nem vonok le többet.)

Amiben a Szellemek hegyei erős:

- a legendákban, mondákban, hangulatban
- nagyon jó alap a későbbi történésekhez
- a szereplőkben

Amiben nem az:

- nehéz olvasni, a stílusa nem könnyed
- lassú cselekményű és sokszor unalmas a vándorlások nagy száma miatt

Jelölések az év végi nagy Blogos Párbajra:

2015 - legjobb női szereplő (Szamarkar)
2015 - leglassabb cselekmény

Nem szokványos jellemzők, avagy egyéb gondolatok olvasás közben:

- ez a könyv hasonlít a legjobban a Végtelen történetre az eddig olvasottak közül, ha a benne megjelenő lényeket nézem
- a térkép itt nemcsak dísz, szorgosan használtam
- nem kéne Vörös Pöttyösnek lennie, sokkal inkább illik a Hard Selection kategóriába

Beleolvasó:


Ha tetszett a bejegyzés, itt lehet megrendelni a regényt:


A kötet a Könyvmolyképző Kiadó gondozásában látott napvilágot 2015-ben a Végtelen Ég sorozat első részeként.


Köszönöm, hogy elolvastad!




Fülszöveg:

Valaha száz hold kelt minden éjjel Éjanyánkkal szerte a Végtelen Égen. Valaha száz fia és unokája volt a Nagy Khagannak, a sztyeppék urának, kinek birodalma a világ egyik szélétől a másikig ért. Mára viszályok szította lángokba borult a birodalom és Temur vasholdja világít már csak maroknyi társával a Végtelen Égen.

Temur visszatért a csatamezőről, ahol magára hagyták, hogy meghaljon. Szerte körülötte testvérei és rokonai elesett serege hevert, akik egymással harcoltak a Khaganátus uralmáért. Temur a vér szerinti jogos örököse nagyapja trónjának, de nem ő a legerősebb trónkövetelő. A száműzetésbe vonulás jelenti az egyetlen reményt, hogy megmeneküljön kegyetlen unokatestvérétől.

Samarkar, a hajdani hercegnő Tsarepheth varázslói Fellegvárának ezer lépcsőfokát hágja meg. Ő volt a Rasan Birodalom örököse, amíg az apja fiút nem nemzett egy új asszonynak. Ekkor elküldték feleségül Song hercegnek, de házasságuk véres háborúba torkollott. Most lemondott minden világi hatalmáról, és a mágusok varázserejét kutatja.

Ők ketten szövetkeznek a titkos szekta ellen, mely oly gondosan uszította egymásnak és taszította háborúba a Celadon-tengely birodalmait fortéllyal, megtévesztéssel és varázslattal.
Szerző: Elizabeth Bear
Sorozatcím (kiadói): Vörös Pöttyös
Sorozatcím: Végtelen ég
Cím: Szellemek hegyei
Eredeti cím: Range of Ghosts
Eredeti megjelenés: -
Műfaj: fantasy, high fantasy
Fordító: Farkas János
Oldalszám: 430 oldal
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
Megjelenés: 2015
Ár: 2.999 Ft


   




Jelölések az év végi nagy Blogos Párbajra:

2015 - legjobb női szereplő (Szamarkar)
2015 - leglassabb cselekmény

Mit gondolsz? Kíváncsi vagyok a véleményedre!

Subscribe to Posts | Subscribe to Comments

- Copyright © A művészet nyelve - Himitsu - Powered by Blogger - Designed by Himitsu -