Vértestvérek Kiéhezettek Köztesvilág Maigret csapdát állít Közel a tűzhöz Sabriel Örökké a tiéd Szellemek a fejben Az Elveszettek Szigete Lux
Posted by : Liliane Evans szombat, november 21, 2015


Sorozat: Fall Away 1.



   

Különösen nehéz helyzetben vagyok a Szívatás értékelésénél, mert nagyon ellentmondásos és igazából még mindig nem tudom, hogy tetszett-e nekem végül vagy nem... (spoiler: a bejegyzés végére tisztázom magamban) de hát ugye erre való ez a poszt, mert így legalább eldönthetem, hogy pontosan mit gondolok a könyvről. 



A Szívatás főszereplője Tatum, aki már nem bírja tovább. Még szerencse, hogy egy évre cserediákként máshol fog lakni és nem kell elviselnie Jared szemétkedését, akinek mintha egy célja lenne: megkeseríteni az ő életét. Pedig nem érti, hiszen ők régen elválaszthatatlanul jó barátok voltak, ám az egyik nyáron minden megváltozott: a srác elkezdte őt kerülni és azóta a szeméből gyűlölet sugárzik, bármikor rá téved a tekintete. Tate pedig nem tudja, hogy mi az oka ennek a viselkedésnek és már előre tart attól, hogy az utolsó, végzős évében amikor visszatér a program után, nem fogja tudni elkerülni ellenfelét...

Forrás
A fenti kis összefoglalóból is látszik, hogy a mű cselekménye nem olyan gazdag és részletes, mint mondjuk egy fantasy regényé, de pont ezt várom el egy new adult kötettől, úgyhogy ez egyáltalán nem panasz, főleg azért mert egyáltalán nem unatkoztam a Szívatás olvasása közben. Bár a könyv szegény külső cselekményben (értem ez alatt az akciót), ez nem mondható el a belső világáról, vagyis pl. Tate gondolatairól, amelyek számomra még mindig nagyon érdekesek.

Komolyan, az hogy ennyire lekötött a Szívatás, nagyon ritka, főleg ha az NA műfajt nézem, mivel a hozzáállásom a műfajhoz eddig a szkeptikus és az ,,OMGmiezavalami" tengelyen ingadozott a legutóbbi alkalmakkor, már bocsánat a kifejezésért, de a januárban értékelt Esztelenül ezt hozta ki anno belőlem... sőt! Úgyhogy, igen a Szívatás visszahozta a kategóriába vetett hitem. Bár kevés NA könyvet olvastam, azért azok közül simán kiemelkedik ez a regény, még ha nem is hibátlan.

Az első és legfőbb hiánya, hogy nincs benne Jared szemszöge. Ez viszont lassan pótlódik egy külön kötetben úgyhogy most eltekintek tőle, de vannak itt más bajok is: jobban örültem volna, ha a meglévő mellé egy másik indok is társul. Bár elfogadó vagyok és számomra simán elég lett volna az is amit meg lehet tudni végül a srácról, ha nem fordul SPOILER (kijelöléssel olvasható) romantikus felhőbe a kötet vége SPOILER VÉGE mert az számomra nagyon megölte a hangulatot. Vagy például az, hogy SPOILER Jared következetlen, hiszen az egyik pillanatban undorodik a lánytól, legalábbis ezt mondja, a következőben pedig vágyik rá. SPOILER VÉGE
A másik, kevésbé problémás baj az, hogy klisés a kötet és felvonultatja a kategória megszokott elemeit, pl mindenki gerjed a főszereplő lányra, vagy hogy mindenki modellkinézetűen és / vagy nyálcsorgatóan fest.
A harmadik, nagyon nagy problémám pedig Tate hozzáálláshoz kötődik. Magamat megvizsgálva - mert értékeléseknél hiába próbálkozom adni a nagymenőt meg a kritikust, önmagamat tudom adni - csak annyit tudok írni, hogy én ezt a srácot már szívből meggyűlöltem volna. SPOILER Nagyon zavart a lány mártír hozzáállása és nem is tudom, lenne valaki ilyen kitartó, mint amilyen ő? Na meg jószívű? Olyan, mintha nem is történt volna vele semmi és mintha nem lett volna hatása annak, amit a fiú csinált. Értem, hogy itt most a gyermekkori barátság játssza a fő szerepet, hogy ez a legfontosabb tényező, de szerintem ez ennek ellenére is sok. SPOILER VÉGE

Apróbb problémának számít és sajnos zavart, hogy a tanárok már megint csak dísznek vannak. Suliban dolgozom, minimum 90 tanár vesz körül plusz mínusz ugye, na meg ott vannak a csoporttársaim és egyéb ismerőseim, így elég sok embert látok magam körül aki a tanári pályát választotta / választja éppen: egyszerűen nem létezik, hogy abban az iskolában egyetlen egy olyan munkaerő se legyen, aki ne avatkozna bele ezekbe a dolgokba, vagy ne szólna, ha az órán röpködnének a szívatások. A fegyelmezés is dolguk, nemcsak az hogy álljanak a táblánál... bár itt meg lehet elfogult vagyok, ki tudja? Jobb, ha nekem van igazam és nincs sok közönyös ember a katedrán.
Illetve a kötet végénél lévő jelenet sem jött be, itt sajnos a Fogadj el! jutott eszembe. Abban a műben Rácz-Stefán Tibor nagyon jól bemutatja a szívatás ezen oldalát, úgyhogy ez szubjektíven rosszabb volt számomra. Ezzel szemben jó volt, hogy a bizalom kérdése is előkerült a regény végén.

Forrás: google képtalálatok, nem írtam fel a forrást bocsi.
Inspirációs kép.
Ezen a pár fő ponton kívül minden más tetszett. Mert igaz, hogy a kötet klisés, de a sokszor használt elemeket jól használja fel, vagyis számomra érdekesen. Úgy, hogy teljes mértékig fent tudta tartani a figyelmem és elérte, hogy érdekeljen mi lesz a szereplőkkel, na meg arra szintén kíváncsi voltam, hogy miért viselkedik Jared úgy, ahogy. A szerző sikere továbbá az, hogy nagyon együtt éreztem a főhősnőnkkel, akit az elején megszégyenítettek, de úgy, hogy még az én zsebemben is kinyílt a bicska. Itt (vagyis az elején) Tate meggyőzött, hogy érdemes a figyelemre, méghozzá azzal, hogy a kezdő helyzetben szembement a félelmével. Rosszul érezte magát, mégis megtette azt a bizonyos lépést és ez nagyon realisztikus volt... mert mi a bátorság? Nem a félelem hiánya, hanem az azzal való szembenézés, hogy annak ellenére is megtesszük azt a bizonyos lépést. Újra és újra. Lenyűgözött a kezdő kép és bizony, számomra ez a könyv fő erőssége, ez tetszik a legjobban! A másik pedig a gondolatébresztő ereje, bár nem olyan erős ebben, mint a Mindent róladban, de azért picit elgondolkodtam a dolgokon.
A fenti mondattal kissé szembemegy a következő gondolatom, de én már csak ilyen vitatkozós természet vagyok, jól elszórakoztatom magam ezekkel az ellentmondásokkal és a megvitatásukkal. Olvasás közben ilyenek jutottak eszembe: gyávaság-e ha valaki iskolát vált, mert a társai kikezdték? És komolyan, rengetegszer gondoltam a kötet elejénél, hogy miért nem megy át máshova a szereplő? Nem tartom ezt gyávaságnak, ha a gyerekemmel ez történne, fognám és kivenném onnan, mert ez nem bátorság kérdése. A fenti bekezdésben ugye a belső félelmekre utaltam, de ez már elég valós külső veszély, itt, az ilyen fajta helyzetekben ez a frázis megbukik.
Ezt éreztem a Szívatásnál is... és bár ez nem olyan durva szívatás, mint amilyen tud lenni ez valójában (bár erről nem vitatkozom, néha egy rosszul hangsúlyozott szó is olyan sebeket tud okozni, hát még az ha egy egész csoport röhög az emberen) azért örülök, hogy Tate megpróbált helyt állni és itt jön a könyv harmadik erőssége: Tate ellenállása és küzdeni akarása.
Tetszett, hogy így kiállt magáért és ez is egy nagyon jó megnyilvánulás volt, a levegőbe is bokszoltam ekkor:
,,- Már így is megszámlálhatatlan alkalommal sírtam miattad. - Lassan felemeltem a középső ujjamat, és megkérdeztem. - Tudod, hogy mi ez? - Végigsimítottam vele a szemem sarkán. - Én, amint letörlöm az utolsó könnycseppet, amit valaha is érted ejtettem." 
Úgyhogy a karakterek közül Tate viszi a hátán az egészet a maga gondolataival, démonaival, hülyeségeivel, ami minden emberben ott van illetve a fentebb is írt erősségekkel, amelyek miatt élveztem olvasni a regényt. Bár több cinizmus is elfért volna a műben, a szerző sajnos csak párszor villantotta meg mire képes a karaktere ilyen téren.
,,Megint beleültem a csokipudingba? Vagy lehet, hogy egy új pletyka kering rólam, miszerint a múlt évet bujkálással töltöttem, hogy elrejtsem a terhességemet, és aztán örökbe adtam a babát."
Szegény srácot már felhasználtam valamelyik posztomnál,
de sajnálom, más képet nem találtam Jaredre,
ő hasonlít a legjobban az általam elképzeltekhez.
Forrás
Jared már másabb kategória, őt nem igazán kedveltem sem a kötet elején, sem a végén. Az a legnagyobb baj vele, hogy nem értem, hogy mit miért mond és csinál és ellentmondásokat érzek körülötte, de abból viszont elég sokat. Nagyon kíváncsi vagyok az ő szemszögére és remélem, hogy hamar olvashatom azt!

A többi karakter annyira nem volt emlékezetes sajnos. Ott van a legjobb barátnő, aki halálra idegesített, bár általában a new adultokban szereplő barátnők így járnak nálam. Madoc meg egy paraszt kellemetlen egyén, nem tudok rá mit mondani, viszont ő hoz egy nem sablonos figurát, úgyhogy mégis csak örülök neki, hogy belekerült a kötetbe.

El is felejtettem a ,,sok" Young Adult könyv után, amit az utoljára olvasott NA után előszedtem, hogy a műfaj jellemzője még a szexualitás, amit a szerkesztők, a fordító és úgy mindenki, aki dolgozott ezzel a szöveggel nagyon jól kezelt. Sehol egy röhögőgörcsbe fulladt mondat, tele van újító és ötletes kifejezéssel (például ilyen az öltánc, ami nem erőltetett és cseppet sem kínos) és bár nem tudom milyen az eredeti szöveg, de ezek alapján nagyon is jó emberek kapták meg gondozásra azt.
Ettől függetlenül a kötet közepén már azt mondtam a regényre az egyik barátnőmnek, hogy itt kőkemény hormonparádé zajlik, komolyan annyira tombol a szereplőkben a szexualitás, hogy az már sok. Még nekem is.
A kedvenc idézetem pedig határozottan ez:

,,Én nem leszek olyan ostoba liba, mint a romantikus regények főszereplői, akik belekeverednek egy szerelmi háromszögbe, és nem tudnak választani. (...) Soha nem értettem, egy lány hogy nem tudja, akar-e egy srácot, vagy sem. Amiatt összezavarodhatunk, hogy mi a jó nekünk, de amiatt nem, amit igazán akarunk."
Bár Tate összezavart, azért alapvetően szerettem mert meg van a magához való esze, na meg érdekesek a gondolatai. Tetszik az-az út, amit bejár a kötet, miközben megmutatja a lány kapcsolatait és bár van benne hiba - nem is kevés - de szerintem attól még szerethető és az üzenet tisztán átjön: állj ki magadért! Úgyhogy én ajánlom a regényt, bár lehet hogy nem mindenkinek fog tetszeni, de megér egy próbát.

(A Loopos részek meg nagyon izgalmasak voltak.)


,,Szerencsére, látszott rajta egy kis aggodalom. Mert már készen álltam letépni a fejét."


10 / 7 pont

(szőrösszívű vagyok, sokat kell levonni, mert nem csak jót írtam fentebb)

Amiben a Szívatás erős:


- az üzenetben
- Tate bizonyos vonásaiban

- gondolatébresztő erejében
- jobb, mint az átlag NA-k

Amiben nem az:

- Jared indoka nem elég számomra
- klisés kissé
- Tate egyéb vonásaiban

Beleolvasó:



Ha tetszett a bejegyzés, itt tudod megrendelni a regényt:


A Szívatás a WOW Kiadó jóvoltából jelent meg 2015-ben a Fall Away sorozat első részeként. A sorozat további részei:


Nélküled (1,5), Ellenfelek, Eltévedve, Lángra gyúlva (3,5)


Köszönöm, hogy elolvastad!




Fülszöveg:

Végre magyarul is olvasható Penelope Douglas nagysikerű sorozata, a Fall Away!

A nevem Tate. Valamikor ő is így hívott. Most viszont szóba sem áll velem. De békén sem hagy. Régen a legjobb barátom volt. Aztán egyszer csak ellenem fordult. Mindennap megkeserítette az életemet. Elérte, hogy megalázzanak, kirekesszenek, pletykáljanak rólam. A szívatásai egyre kegyetlenebbé váltak, szinte belebetegedtem abba, hogy folyamatosan meneküljek előle. Még Franciaországba is elmentem egy évre csak azért, hogy elkerüljem.
De mostanra elegem lett a rejtőzködésből. Talán ő nem változott meg, de én igen. Itt az ideje, hogy felvegyem vele a harcot, és visszavágjak neki.
Többé nem hagyom, hogy terrorizáljon.

Harc, titkok, múlt és jelen. De mit hoz a jövő? Hova vezet Tate és Jared szenvedélyes kötéltánca?
Minderre választ ad a sorozat első kötete.
Szerző: Penelope Douglas
Sorozatcím (kiadói): -
Sorozatcím: Fall Away
Cím: Szívatás
Eredeti cím: Bully
Eredeti megjelenés: 2013
Műfaj: romantikus, new adult, 
Fordító: Bótyik Bettina Zora
Oldalszám: 342 oldal
Kiadó: WOW Kiadó
Megjelenés: 2015
Ár: 3.490 Ft


   





Mit gondolsz? Kíváncsi vagyok a véleményedre!

Subscribe to Posts | Subscribe to Comments

- Copyright © A művészet nyelve - Himitsu - Powered by Blogger - Designed by Himitsu -