Vértestvérek Kiéhezettek Köztesvilág Maigret csapdát állít Közel a tűzhöz Sabriel Örökké a tiéd Szellemek a fejben Az Elveszettek Szigete Lux

Archive for 2016

VCS 2017 és újévi tervek

- VCS 2017 -

Újabb év, újabb reménytelenségek, vagyis újabb VCS, amit előreláthatóan nem fogok tudni teljesíteni. De hát kit érdekel?

Úgyhogy itt az újabb listám, próbáltam okosan választani. A mostani rendezési elvem az volt, hogy minél több kiadót szerepeltessek ezen a listán, azt hiszem sikerült is, sőt még egy külföldi regényt is felpakoltam, hátha... hátha... esélytelen


- A lista -

Alaya Dawn Johnson: Nyárherceg
Kiera Cass: The One – Az Igazi
Böszörményi Gyula: A Rudnay-gyilkosságok
John Green – David Levithan: Will & Will
Totth Benedek: Holtverseny
Lena Andersson: Jogtalan elbirtoklás
Shannon Hale: A Mesehősök Végzetkönyve
Dan Brown: Inferno
China Miéville: Kraken
J. A. Redmerski: Az örökké határa
Arwen Elys Dayton: Seeker
Mindy McGinnis: A Madness So Discreet

- B lista -

Ransom Riggs: Vándorsólyom kisasszony különleges gyermekei
Jodi Picoult: Elrabolt az apám
Jodi Picoult: Törékeny
Sue Monk Kidd: Szárnyak nélkül szabadon
J. M. Coetzee: Jézus gyermekkora
Jane Shemilt: Lányom
Michael J. Sullivan: Avempartha – Az elfek tornya
Mats Strandberg – Sara B. Elfgren: Kulcs
Ford Madox Ford: Az utolsó angol úriember – Vannak, akik nem…
Peter Buwalda: Bonita Avenue
Rachel Urquhart: A látnok
Vivien Holloway: Moira





A hónap (december) felfedezettje: Zedd


Tőle még ugye szeretem az idei VB témazenéjét is, íme az Ignite:


Érdekes, hogy eddig nem is hallottam a nevét, de ahogy nézegettem a youtube-on a videóit, láttam pár unalomig játszott, népszerű számot, szóval eddig is ismertem, de nem tudtam, hogy ők is közreműködtek egy-egy zenében.



- A hónap trailere -

A mostani Elementalista Lux trailere egy igazi gyöngyszem, bár az alapsztorija ici-picit megváltozott az eredetihez képest. 


- Kívánságlista -


Nem tettem még le arról, hogy egyszer nekem egy lvl 7-es Quinnem lesz, ahhoz pedig kell egy szép skin is. Szerintem a Főnix Quinn a legjobb, így remélem, hogy a Rito megszán és megdob majd egy ilyen kinézettel hextechből.



Pont a poszt írása közben szereztem meg a Winter Wonder Oriannát, így gondoltam berakom. Már pentáztam is vele, felvettem, de sajnos itt nem jó a minősége, nem tudom ide felrakni.




Ellenálló Caitlyn


Reindeer Kog'maw

Itt a videó róla:



Seriff Caitlyn


Holdlidérc Caitlyn


Éjpenge Irelia
(Kicsit olyan Üvegtrónos beütése van.)


Valkűr Leona


Bűnös élvezet Morgana


Urf, a víziboci Nami
(A képen az, aki mutatja a győzelem jelét.)


Hóvihar Sivir


Szívvadász Varus


Védelmező Vayne



- Téli tervek -



Igazából most csak ezekhez a regényekhez van kedvem és nagyon remélem, hogy hamarosan sorra keríthetem őket.


- 2017 -

Minden évben jelentkezem az Olvass el 24 könyvet a várólistádról kihívásra, de valahogy sosem sikerül teljesíteni (kit érdekel?) de szórakoztató elkészíteni a listát, úgyhogy álljon itt a következő évi teljesítendőm: 



A lista

Alice Hoffman: Itt a Földön
Amy Harmon: Arctalan szerelem
Per Petterson: Megtagadom
Neil Gaiman: Kilátás az erkélyről
Arwen Elys Dayton: Seeker
Soman Chainani: Itt nincsenek hercegek
Anne Bishop: Vörös betűkkel
C. J. Redwine: Az árnyékkirálynő
Lynn Cullen: Mrs. Poe
Tóth Csaba: A sci-fi politológiája
T. S. Thomas: Londinium hercege
Tabitha Suzuma: Forbidden – Kimondhatatlan
Charlie N. Holmberg: The Paper Magician
Sarah J. Maas: A Court of Thorns and Roses – Tüskék és rózsák udvara
Alaya Dawn Johnson: Nyárherceg
Kiera Cass: The One – Az Igazi
Lylia Bloom: Védtelenül
Demi Kirschner: Öld meg Jana Robinst!
Gulyás Péter: A végtelen térségek örök hallgatása
Demi Kirschner: Szörnyek és ketrecek
Ted Chiang: Életed története és más novellák
Jennifer Niven: Veled minden hely ragyogó
John Green – David Levithan: Will & Will
Colm Tóibín: Brooklyn

B lista

Amy Ewing: Az Ékkő 
Paulo Coelho: A kém 
Neal Shusterman: Everlost 
Colin Duriez: Tolkien és C. S. Lewis 
Virág Emília: Sárkánycsalogató 
Vancsó Éva (szerk.): Ajtók és átjárók 
Vivien Holloway: Moira 
Chuck Wendig: Vészmadarak 
Georges Simenon: Maigret és az egyes számú zsilip
Julia Heaberlin: Véres margaréták 
Jordi Llobregat: Vesalius titka 
Paige McKenzie: Sunshine – Megkísértés 

Bár alapból is buktam a molyos kihívást, mert nem fogok értékelést írni azon az oldalon sőt be is fogom szüntetni a tevékenységem ott. Kiveszem a blog publikálását és számomra meg fog szűnni, mint közösségi oldal, csak a várólistám fogom ott vezetni meg egypár polcot, de a kommentelést teljesen abbahagyom. Egyszerű a téma: nem érzem már ott magam jól, illetve nem akarom, hogy a szükségesnél több időt vegyen el a böngészés a különféle tartalmak között. Ebben az évben sem töltöttem ott sok időt és igazából nem is hiányzik. Persze az ott megismert embereket keresni fogom, nem fog megállni az élet sem teljesen, de számomra elveszett az oldal régi fénye.
Így ez az utolsó ott publikált posztom, ezután a blog külön utakon fog járni.



- Goodreads -

30 könyvet vállalok most be.

- Újévi tervek -

1. 10 magyar szerző könyve

Ebből:
- legyen egy On Sai,
- egy Könymolyképző Kiadós regény,
- Kalapos Éva: Massza,
- az Alkonyőrzők.

2. 10 db sorozatfolytatás

Ebből:
- legyen a The One - Az Igazi az egyik.

3. 10 db sorozatkezdő

Ebből:
- legyen két darab angol nyelvű kötet.

4. 50 könyv

Ebből:
- legyen 5 db angol nyelvű.

5. Blogos lista:

Csak nem bírtam ki.

1. Flex
2. Vesalius titka
3. Megtagadom
4. Kolibri
5. Magyarázókönyv
6. XVI. Benedek
7. Az utolsó angol úriember
8. Fogadom
9. Bomlás
10. Mozart utolsó áriája
11. The Chimera Vector
12. Romok
13. A Myth to Night
14. The Girl and The Clockwork Cat
15. A Hellinger-Madonna
16. The Paper Magician
17. Elrabolt az apám
18. VIII. Henrik
19. Trust
20. A vér éneke
21. The Marriage of Opportunity
22. Az elfek tornya
23. Lányom
24. Felszabadulás
25. Geek girl 1.
26. Hang a szélben
27. Sorok között
28. Ajtók és átjárók
29. Vértestvérek
30. Az árnyékkirálynő

6. + 5 mű

1. Harry Potter és az elátkozott gyermek
2. A Vegyész
3. A Madness so Discreet
4. Előttem az élet
5. A lány a kötélen

Forrás
Boldog Új Évet Kívánok, jobbat mint ez a mostani volt!

Music is my best friend #1

Cuz' music is my best friend...


Üdvözlet az új rovat keretein belül!

Itt random zenéket osztok meg, benyomásokat, esetleg értékeléseket, de ez még a jövő zenéje... első körben egy átdolgozást mutatok meg:


Először az Instalok verziójával találkoztam, aki ugye LoL-os paródiákat / videóklipeket készít és amikor rákerestem az eredetire, egyből megtetszett.


És ennyi is igazából, itt sosem leszek olyan bőbeszédű, csak mutogatni fogok.

Project Amv: DollHouse (2016. november)

,,Please don't let them look through the curtains!"
A piacon egyre inkább teret hódítanak a lyrics amv-k. Ez a kifejezés azt jelenti, hogy a zeneszámok alá bevágják a szövegeket és ezt megtámogatják képekkel, a szerkesztő által animált fanartokkal, egyéb, nem mozgó produktummal, amit ők töltenek fel élettel. Tehát egy egyszerű képes, feliratos videó, amiben többnyire nincs animéből kivágott rész. A műfaj érdekesebbnél érdekesebb amv-ket termelt magából, viszont nem véletlen, hogy alig, vagy egyáltalán nem jelent meg a blogon, ezen a rovaton belül ilyen alfaj. Nem szeretem őket, mert nem tudnak minőségi tartalmat készíteni a készítők, sokszor valami silány, összehányt valamit kapunk, ami alig nevezhető értékes anyagnak.

Erre jön a DollHouse és valami olyat mutat, amitől nem tudtam mit mondani, csak automatikusan berakni ebbe a rovatba, tudniillik ez a videó teljesen olyan, mint amit én akarok készíteni. A zeneszám önmagában komoly, de a készítők (mert hogy ez egy MEP, multi editor projekt vagyis többszerkesztős videó) az apróságokkal még inkább kihangsúlyozták a lényeget. Átgondolt munka és nagyon is tetszetős, így álljon itt a november hónap Project Amv címének győzteseként:


A Danganronpa anime tökéletes alapanyag ehhez a videóhoz és lehet azért tetszett nekem ennyire, mert kb ismerem a karaktereket (a három szériából csak egyet láttam), viszont szerintem önmagában is megállja a helyét ez a fajta lyrics amv. Remélem sok ilyet találok még!

Neil Gaiman - Michael Reaves: Köztesvilág (Röviden, tömören #20)


Sorozat: Köztesvilág trilógia 1.



   


- Első mondat -
Egyszer eltévedtem a saját házunkban.
Nem hiszem, hogy olyan hosszú lesz a bejegyzés, lévén a regény rövidke én pedig nem érzem az erőt ahhoz, hogy oldalakat töltsek meg a gondolataimmal a mű kapcsán, így álljon itt hát a szokásoshoz képest csekélyebb véleményem:

Forrás
Neil Gaiman számomra É.K.SZ. szerző a javából, ezért bármin, amin az ő neve szerepel, meg akarok ismerni. Így a megjelenésről tudomást szerezve azonnal várólistámra került a Köztesvilág, amit megtámogatott még a regény vizuális megjelenése (vagyis a borítója), hiszen ez elég figyelemfelkeltően sci-fis stílusú, egy bazinagy gömbbel a közepén - és mint később kiderült számomra ez egy irtó fontos helyszín a kötetben. A fülszöveg pedig megígérte (és még mindig ezt teszi), hogy a multiverzum teória egyik verziójával lehet megismerkedni a regényen belül és így is történt, hiszen kalandoztunk egyet Joeyval, a többi világjáróval, jártunk az Átmenetben, kaptunk kiképzést a főszereplővel és bajba is kerültünk. A többit már igazán nem lövöm le, hiszen ha mindent leírok, mi történt a regényben, akkor mit fedeztek fel, ha olvassátok a könyvet?

A történetről körülbelül ennyit érdemes tudni, nem is igazán akarnék a fentinél többet megosztani itt, mert azt hiszem, akkor a kötet legnagyobb erősségét venném el: az izgalmasságot és a fordulatosságot. Mert ezt a regényt nagyon nehéz letenni, sőt nem is igazán tudom eldönteni, hogy az akciójelenet/oldal mérőszám (1,5 értékkel nagyjából) sok-e vagy még elfogadható? Néha azt éreztem, hogy lassítanunk kéne, de a szerzőpáros akkor vette pont gyorsabbra a tempót; amikor pedig gyorsítani kellett volna az én mércém szerint, akkor ők akkor húzták meg a kéziféket, tehát ezen a téren nem voltam teljesen kompatibilis a kötettel. Siettünk a végkifejlet felé, pedig lehetséges, hogy ha megállunk és körülnézünk egy-egy helyen, többet beszélgetünk egy-egy szereplővel akkor minden sokkal szebb és jobb lett volna. Tehát röviden: a Köztesvilág nem kidolgozott.

Van egy nagyon jó ötlet, egy jó elgondolás, hiszen a szerzők érezhetően értik az egészet, ismerik, sőt szeretik az itt megalkotott világot, de ebből keveset nyújtanak a felnőtt olvasóiknak. Ki is hangsúlyozom a felnőtt szót, hiszen önmagában nem egy rossz könyv ez, viszont nem mindegy, hogy ki és mikor olvassa. Biztos vagyok benne, hogy az idősebbeknek teljesen más élményt nyújt, mint a fiatalabbaknak, bár nem is értem, miért vártam mást, amikor egy ifjúsági műről van szó...

Egy kicsivel több kidolgozás sokkal jobbat tett volna ennek a történetnek. A fő szál nagyon tetszik, viszont a mellékszereplők vonala egyáltalán nem kidolgozott, ezért nem annyira bejövős. Joey a főhős, akinek az útja csak-csak rendben van, de a többieké teljesen vázlatos: gondolok itt arra, hogy például egy fontos karakter halála rám semmilyen hatással nem volt, egyszerűen annyira nincs személyisége, annyira nem ismertem meg, hogy pont nem érdekelt, hogy él vagy hal-e. Viszont a többiek is így jártak: egyedül Joey-ért aggódtam valamennyire, meg az aranyos kis kísérőjéért, Színesért, a többiek nem érdekeltek egyáltalán. Időnként Jay naplója árnyalja az összképet, de ez nem igazán jelent érzelmi mércével nézve többet, csak tudásban ér bármit.
,,A mágia egyszerűen annyit tesz, hogy úgy beszélünk az univerzumhoz, hogy ne tudja figyelmen kívül hagyni."
Forrás
De akkor mégis mit tartok a regény erősségének? Hát az ötletet, a ,,hogyan áll helyt valaki az új világban" típusú konfliktust és hogy tökéletesen kikapcsolja az olvasóit igaz történet. Mellette ott vannak a világ szabályai, a két nagyobb egység ellentéte, az Átmenet lényei és annak a formája, a tudományossága illetve varázslatossága. Ez egy teljesen jó ifjúsági mű, csak nem tudtam maradéktalanul úgy szeretni ezt a kötetet, mint ha fiatalabb koromban kaptam volna elő - a kapkodós stílus miatt sem, amit alapból nem szeretek.

Különben a Köztesvilág a történet jellege alapján hasonlít a Végtelen történetre illetve a Főnix Könyvműhely többi ilyen típusú ifjúsági köteteire és ezért is vagyok bajban, mert általában a Főnix könyvei tetszeni szoktak nekem, de a Köztesvilág nem jött be - hiába is hasonlítom őket egymáshoz.
Egyébként olyan lehet az ifjúságnak ez a mű, mint nekem volt anno a Varázskör széria. Ebben megvan a kellően mágikusnak tűnő rendszer a nagy tudományos tételekkel, hogy a fiatalabbak kedvence legyen, de hiányzik belőle az érzelmi mélység illetve a kidolgozottság, hogy már idősebb és tapasztaltabb fejjel ugyanolyan élményt adhasson, mint egykoron.

Lehetséges, hogy Gaiman neve miatt is várok többet, bár azért érzem én, hogy benne van az ő keze is ebben a kötetben, de sajnos ez nem elég. Most ez nem jött be, remélem a következő alkalommal - ha a szerzőtől olvasok, vagy ha folytatom ezt a sorozatot - már sokkal kedvezőbben fogok nyilatkozni.


Erősségek:

- az ötlet,
- az izgalmassága.

Gyengeségek:

- a kidolgozottság hiánya.

Beleolvasó:


Ha tetszett a bejegyzés, itt lehet megrendelni a regényt:


A Köztesvilág az Agave Könyvek gondozásában látott napvilágot 2016-ban a Köztesvilág trilógia első részeként.


Köszönöm, hogy elolvastad!




Fülszöveg:
Joey Harker egy átlagos kamasz: próbálja átvészelni az iskola megpróbáltatásait, viszonzatlanul szerelmes, és nincs benne semmi különleges. Azon kívül, hogy képes bárhol eltévedni. Egy nap aztán felfedezi, hogy az ő Földje csak egy a trillió alternatív Föld között, melyek egy részén a mágia az úr, más részén a tudomány, s ezek ádáz háborúban állnak egymással.

Joeyt a békítő erő, a Köztesvilág szemelte ki magának, mivel született Világjáró, és így segítheti az egyensúly fenntartását, méghozzá más Földekről származó, saját alternatív énjeivel együtt. Kiképzést kap, hogy felvehesse a harcot a mágikus és a tudományos ellenségekkel, hogy ő, aki még a saját kis városkájában is eltéved, világok között járhasson világmegváltó küldetésben.

Neil Gaiman és Michael Reaves regénye vad kalandozás világokon belül és világok között, jól megrajzolt helyszínekkel és élénk karakterekkel, különleges lényekkel és váratlan fordulatokkal.
Szerző: Neil Gaiman, Michael Reaves
Sorozatcím (kiadói): -
Sorozatcím: Köztesvilág trilógia
Cím: Köztesvilág
Eredeti cím: InterWorld
Eredeti megjelenés: 2007
Műfaj: ifjúsági, sci-fi
Fordító: Pék Zoltán
Oldalszám: 208 oldal
Kiadó: Agave Könyvek
Megjelenés: 2016
Ár: 2.980 Ft

   





Georges Simenon: Maigret csapdát állít


Sorozat: Maigret



   



Nagy lendülettel ,,nyitottam" egy új bejegyzést a blogon, hiszen annyi gondolat és megannyi ötlet jutott eszembe az elmúlt napokban a Maigret csapdát állít c. regénnyel kapcsolatban, hogy aztán koppanjak egy nagyot és álljak itt az üres oldal előtt várva, hogy jöjjön az ihlet vagy bármi egyéb... Úgyhogy megkockáztatom:
1. csigatempóban készül a bejegyzés, bár ezt úgyis csak én érzékelem,
2 1. lehet kihagy az agyam és nem írok le mindent most azonnal. Bár mivel úgyis olvasni fogom a közeli jövőben a Maigret és az egyes számú zsilipet, így ha bármi kimarad, majd beleírom az arról szóló értékelésbe. 
- Az első mondat -
,,Fél négytől fogva Maigret minduntalan felpillantott, hogy megnézze, hány óra."
A Maigret és az éjszaka örömei óta nem igazán olvastam Simenon művet és ennek is volt vagy bő két-három éve, de nem ez a lényeg, hanem az, hogy máig emlékszem arra a regényre, illetve ha a cselekményre nem is, a hangulatára annál inkább, arra a füstös és gyanakvással teli éjszakai hangulatra, ami olvasás közben elkapott. Sajnos nemcsak ennyi élmény fűződik hozzá, hanem az szintén rémlik, hogy kifogásoltam a kötet felépítését és hogy a megoldás igencsak távol állt attól a képtől, amit anno én egy krimiről elképzeltem. Gondoltam, hogy a hiba bennem van, ezért megfogadtam, hogy minél több regényt - szám szerint úgy emlékszem harmincat - el fogok olvasni a szerzőtől, hogy eldönthessem a kérdést: nekem való-e Simenon, de szigorúan már csak akkor, ha úgy érzem, hogy megértem a művei olvasására. Eljött hát az idő!
,,Mert néháy neves elődjéhez hasonlóan ő is azt vallotta, hogy ha a bűnözők okosak lennének, nem kellene ölniük."
Egyébként ezt a problémát tetézte az szintén, hogy túlságosan nagy hatással volt rám anno Agatha Christie és én mindenáron egy rejtvénynek akartam betudni minden krimit, ami a kezembe került. Így volt ez Simenonnal is és nem tudtam elképzelni, hogy miért szeretik annyian, miért olyan népszerű, hiszen pont nem adja meg azt az élményt, amit Christie nyújt. Kettejük közt az a legfőbb különbség, hogy míg Agatha műveiben ki lehet találni ki a gyilkos, addig Simenon teljesen más oldalról közelít meg egy problémát és az ő könyveiben nem az a lényeg, hogy az olvasó rájöjjön a dolgokra, vagy hogy minél elképesztőbb csavarok legyen azokban, hanem az, hogy lélektanilag vagy a logika alapján helyes legyen a levezetés és most nem arra gondolok, hogy a híres hölgy köteteiben nincs logika, mert tele van ezzel az elemmel, hanem arra, hogy a férfi regényeiben nem lehet ki találni ki a gyilkos, hiszen nem is mutatja be részletesebben egyik gyanúsítottat sem. Poirot, Christie híres alakja, mindig csak az interjúztató, őt magát nem ismerjük meg, ellenben Maigret igazán ,,ott van" a helyszínen az apró kis szokásaival együtt, az érzéseivel, ő az akinek az életét jobban megismerjük (ami szintén nem sok, de több, mint Poirot esetében), de ezzel szemben Poirotnál nem igazán emlékszem olyan komoly érzelmi mélységekre. Agatha Christie idegesítő ködben tartja az olvasóit, konkrét információt nem árul el, csak a végén összegez és fed fel; ezzel szemben Simenon végig levezeti a gondolatait és mindenről tudunk, vagy ha nem, az szinte fel sem tűnik, lévén nekem sem jut eszembe ilyen jelenet. És most, hogy rájöttem, mi kettejük között a legfőbb különbség, tudom azt írni, hogy megértem, miért szeretik annyian Simenon krimijeit.

Ez azon tipikus regények sorába tartozik, amelynek nem érdemes elolvasni a fülszövegét, mert abban viszonylag sok információt lehet találni. Annyit elég tudni, hogy van sorozatgyilkos, aki egy bizonyos kerületen belül, azonos típusú nőket öl meg, majd otthagyja a testüket a tetthelyen szétszaggatott ruhával, külsérelmi nyomok illetve erőszakosságra utaló jelek nélkül. Már öt testet találtak és a rendőrség tehetetlen, egyszerűen nem tudják elkapni a tettest, míg Maigretnek egy beszélgetés során új ötlete támad és csapdát állít.
,,Furcsamód az öt bűncselekmény Párizs húsz kerülete közül egyetlenegyben, a XVIII-ban, a Montmartre-on történt, és nemcsak hogy ugyanabban a kerületben, hanem ugyanazon a környéken, egy rendkívül szűk körzetben, négy metróállomás - Lamarck utca, az Abbesses utca, a Blanche tér és a Clichy tér - által körülhatárolt területen."
A Maigret regények számomra egyébként még mindig furcsák, mert egyáltalán nem tudom hogy hol is kezdjem folytassam az olvasásukat. Akármelyik részt elővehetem, nem igazán vannak azokban utalások a többire, de azért egyedül sem állják meg a helyüket az egységek. Ezt nagyon is jól tanúsítja az, hogy amikor elkezdtem a most tárgyalt könyvet, eléggé zavart az elején lévő kuszaság, hogy a szerző úgy kezeli a mellékszereplőket, mintha tudnom kéne hogy ez meg az kicsoda. Emiatt olyan érzésem volt, mintha egy új sorozatot kezdtem volna a közepétől, a szerző teljesen in medias res beledobott a sűrűjébe. A jó viszont az, hogy a kuszaság után hamar felvázolódik a kétségbeejtő környezet és térünk is rá arra az eseménymozgató beszélgetésre, ami után nekem konkrétan megtetszett ez a könyv, sőt számomra őrülten izgalmas lett! Imádom a lélektant, imádom ha valaminek a mechanikájáról van szó és mint thriller rajongó, örömmel veszek mindenféle olyan leírást vagy eszmecserét, amelyben a gyilkosságot járják körbe a szereplők. A bűnözés egyik alapkövét tárgyalja a regény: a motivációról szóló elmélkedés a kedvenc részem! Emellett az egész Maigret-féle érvelés az emberi lélekre, a kapcsolatokra támaszkodik, a megoldásban is ennek lesz fontos szerepe.

Forrás
A főszereplő, Magiret karaktere nagyon is tetszik nekem, egyrészt azonosulni tudok vele, hiszen hasonlóan gondolkodunk, ugyanolyan letámadó stílusú vagyok, ha lélektanról van szó; és ő totálisan telibe trafálja a dolgokat, itt-ott pedig érezhető, hogy igazán megviseli ez az ügy. Ez kell az erős atmoszférához, tényleg olyan, mintha mi is ott lennénk és csendben, árnyékként követve a felügyelőt lennénk szemtanúi minden egyes cselekedetének.

És hogy milyen érzés volt olvasni? Felszabadító, hogy találtam egy olyan sorozatot, aminek rengeteg része van, ami olyan, mintha nekem íródott volna (legalábbis a mostani, picit felnőttesebb énemnek) és őrülten szórakoztató. Drukkoltam, hogy Maigret találja meg a gyilkost, izgultam, hogy mi lesz ha a csapda élesedik és aggódtam, hogy mi van, ha nem sikerül...?

Tehát a Maigret csapdát állít nekem íródott és még tudom ajánlani olyan beállítottságúaknak, akik szeretik, ha valamit az elméleti oldaláról közelítünk meg, illetve az olyan krimit, aminek megoldása kötődik a lélektanhoz.

,,Tőle, pontosabban attól függött jó néhány nő sorsa, hogy milyen magatartást tanúsít a problémával szemben."


Erősségek:

- Maigret gondolkodása,
- az elmélkedések.

Gyengeségek:

- az elején lévő kuszaság egy kicsit, de ha ezen túljut az olvasó, utána nem lesz gond.

Beleolvasó:


Ha tetszett a bejegyzés, itt lehet megrendelni a regényt:


Nagy blogos párbajra jelöltem:

2016 - legjobb krimi

A Maigret csapdát állít 2016-ban jelent meg újra az Agave Könyvek gondozásában.


- Kapcsolódó galéria -




A képek alapján Rowan Atkinson tökéletes Maigret, nagyon kíváncsi vagyok a kötetből készült filmre! Hamarosan sorra is kerül és remélem beszámolhatok róla itt a blogon. 

Köszönöm, hogy elolvastad!




Fülszöveg:

Simenonnál nincs könnyes érzelmesség. A párizsi utcák világának, zugboltjainak és kocsmáinak szinte a ragacsát érzékeljük! Bűnök, végzetosztón. S ami Simenonnak külön érdeme a Maigret-könyvek lapjain: érzékeljük azt a hosszúkás bárhelyiséget, a fáradt szagú pultot, a silány italválasztékot, az álizgalmas díszleteket… vagy amikor a főfelügyelő maga ül be a Dauphinba, olyan habja van a sörnek, olyan illata a kajának, hogy csak na. És ahogy felhozat egy csomó szendvicset – és sört – hosszúnak ígérkező kihallgatásokhoz! És… és… és…Nem lehet ennek a Maigret-világnak a végére érni-járni. Maigret egy kifürkészhetetlen indítékú gyilkosságsorozat nőáldozatai közt keresi az összefüggést. Mígnem egy fiatal és kicsit könnyelmű rendőrnő a segítségére siet…
Szerző: Georges Simenon
Sorozatcím (kiadói): -
Sorozatcím: Maigret
Cím: Maigret csapdát állít
Eredeti cím: Maigret tend un piége
Eredeti megjelenés: 1955
Műfaj: krimi
Fordító: Hollós Adrienne
Oldalszám: 154 oldal
Kiadó: Agave Könyvek
Megjelenés: 2016
Ár: 2.280 Ft


   




Jelölések:

2016 - legjobb krimi

- Copyright © A művészet nyelve - Himitsu - Powered by Blogger - Designed by Himitsu -