Hamarosan A Tökéletes Határtalanok Északi mitológia Viktória királynő és Abdul Maigret és az egyes számú zsilip A Vétkes Csábítás Vértestvérek Lux

Archive for január 2016

Zárás (2016. január)

Úgy alakult, hogy megint kedvem van egy összefoglalót írni, ezért itt vagyok és pötyögök ezerrel

Először fontos megemlíteni, hogy a januárt általában szeretem a szülinapom, meg a tél miatt, most kifejezetten gyűlöltem. Nagyon szívatós, nehéz és undok egy időszak volt, fúj, és örülök, hogy végre vége. Bár nem mintha a február annyival jobb lenne... na mindegy. Ennyit a személyes részről - még mindig nem akarok blognaplót vezetni, úgyhogy nem panaszkodom tovább, kezdjük a zárást:

- Beszerzéseim -



Egész jól visszafogtam magam, de könyvstopon vagyok, úgyhogy következő hónapban reményeim szerint még ennyi sem lesz. A korábban írt céljaim okán ma érkezett hozzám 3 infós könyv egy nagyon kedves lánytól, örök hála neki, főleg úgy, hogy az ECDL-es könyv már nem is kapható igazán sehol, maximum csak használtan. Igazán különleges története az előzőeken kívül egyik kötetnek sincs, az Amikor elhagytak akciós volt a Coopban, én pedig nem hagyhattam ott.

- Könyvtári zsákmányaim -

Most KMK hónap volt, kihoztam a Mara Dyert, a Kivetvét (Siló 3.), A szökött királyt, az Elhívást és A vaspróbát, de egyikükhöz sincs sok kedvem, így mennek majd vissza olvasatlanul. Mást szeretnék előkapni.

- Januárban olvastam -

Öt könyvvel végeztem januárban és valószínűleg a február is ilyen lesz, terveim szerint márciusban a blog fel fog pörögni... csak bírjam ki addig!


Az ötből egyet értékeltem, a Végtelen tengert, különben folyik a tavaly olvasott könyvek véleményezése és már félig megírtam a Jók és Rosszak iskolájás posztom, az hamarosan érkezik és szépen lassan hozom a lemaradásaim.

- Most olvasom -


A Breaking news egy izgalmas politikai thriller (?) csak 1000 oldal feletti, így minden erőmet erre összpontosítom. Batár egy könyv és szerintem meg is van 2016 leghosszabb regénye.

- Januári Értékeléseim -

Először a Röviden, tömören #17-et tettem közzé a blogon, amelyben értékeltem pár kisebb művet, vagy nagyobb, egyáltalán nem tetsző köteteket. Volt itt szó felnőtt színezőkről, a Toborzásról, a Kontrollról, a Szerencsére a tejről és még pár alkotásról. Tetszett a rövidség, szerintem lesz még sok ilyen poszt. Következő véleménynyilvánítós posztom a Dash és Lilyhez kapcsolódik, ami egy cuki karácsonyi történet és hoz egy jóféle hangulatot a rózsaszín felhőpamacsok meg giccsek nélkül. Harmadjára az Ébenfeketét vizsgáltam és vele befejeztem egy jó trilógiát. Negyedjére pedig a Végtelen tenger került terítékre, amely nekem nagyon tetszett a bizonytalan légkör és egyéb tényezők miatt.

Írtam más témában is, első körben lezártam a tavalyi évet, majd megújítottam az egyik rovatom jellegét, címét a Projekt Amv-re. Egyelőre nem tűnik másnak ez a sorozat, de vannak vele terveim és ahhoz már jobban fog illeni ez az újítás. Utána megválasztottam a hónap borítóját, amely címet most egy Deltás Goldenlane-könyv birtokol, majd inspirálódtunk egyet a LOL segítségével. Nagy siker itthon a Közel a tűzhöz szerencsére és vele kapcsolatban is megosztottam egy rövidke hírt. Utoljára pedig hoztam egy összefoglalót, a Pillanatképet, amelyet rendszeresen régebben vezettem és most újra kedvet kaptam hozzá. Nem tudom mennyire marad meg és hogy egyáltalán van-e értelme ebben a hülye időszakban vezetnem, de majd meglátom. Mindenesetre itt megmutattam pár nagyon jó zenét, olvasáshoz tökéletesek!

- Várható Értékelések -



A Példa-képek, a Jók és Rosszak iskolája a hónap elején várható, utána a Közel a tűzhöz és az Így jártam az életemmel érkezik, majd A maffia ágyában. Ez utóbbiról sajnos sok rosszat kell írjak, még gyűjtöm a türelmet és az erőt hozzá.

- Februári Várólista -


Megpróbálom őket olvasni, de most hozzájuk sincs kedvem... nem tudom mi van velem.

- Februári kívánságlistám -


A Kiéhezettek a következő hónapban érkezik, viszont az Itt nincsenek hercegekről nem tudok semmit, remélem minél hamarabb a kezembe foghatom!

- Kedvenc zeném -


Nagyon tetszik, olyan jó hangzásvilága van és nyugtató is.

Most ennyi sikerült, remélem a februári már jobb hangulatú lesz!

Rick Yancey: Végtelen tenger (Az ötödik hullám #2)


Sorozat: Az ötödik hullám #2



   

A sorozat előző része:

Az ötödik hullám


,,Időnként nehezen tudom elképzelni, hogyan tudott idáig eljutni. Elvesztett dolgok után sóvárogni pont ugyanolyan, mint olyasmiben reménykedni, ami soha nem történhet meg. Mindkét út zsákutca: és a kétségbeesésbe vezet."
A YA disztópiákkal kapcsolatban néha nehéz dolgom van, hiszen sok olyan vonás is szerepel bennük, amelyek általában kiakasztanak - ilyen például a szerelmi háromszög, a nyafogás, az énközpontúság, meg egyáltalán ha a cselekményt kiüti a szerelmi nyűglődés, főleg ha ezekből nagyon sok van. Ahogy emlékszem, Az ötödik hullámmal kapcsolatban is találtam kifogásolnivalót anno, de azért összességében tetszett az előző kötet. Az élmények miatt, na meg a kínzó függővég kapcsán kíváncsi voltam a folytatásra, így elhatároztam, hogy beszerzem a Végtelen tengert és milyen jó, hogy nem vártam tovább rá! Egy eszméletlen jó YA regényről maradtam volna le hosszú ideig!

Mielőtt bármilyen fejtegetésbe kezdek fontos megemlíteni, hogy a sztoriban nincs sok cselekmény, itt egyáltalán nem az a lényeg - és akkor már előre megjósolom, hogy a filmváltozat, ha nem bukik be az első és jön a kettes, valami szörnyű lesz, mert nem fogják tudni visszaadni ennek a műnek a lényegét *pozitív hozzáállás a maximumon*.
A történet újra több szálon játszódik és szereplőinknek egy helyen kell meghúzódniuk, míg várják Evan visszatértét... Adu szemével figyelhetjük először az eseményeket, aki szkeptikus, na meg két lábbal áll a földön. Magára vállalja a terhet és felderítésre megy új helyet keresni és ezzel hátha megnöveli a túlélés lehetőségét. A többiek pedig a hotelben ragadnak és várniuk kell Adura, de lehet hogy valami teljesen más tér vissza helyette?

Nehéz a sztoriról írni, mert annyira kevés akad belőle, hogy minden egyéb felfedése spoileres lenne sőt még az előző leírás is félrevezető egy kicsit, de muszáj sejtelmesen írnom tényleg. A kevés cselekményt nagyon jól vezeti be a kezdő kép, hiszen egy olyan fegyvert mutatnak be, ami az emberiség fontos tulajdonságait használja ki durván: a jóhiszeműséget, a sajnálatot és az elesettek védelmét. Ez maximálisan megalapozza a regény hangulatát és ezután sikeresen építkezik erre, itt pedig arra gondolok, hogy Rick Yancey kitépi az érzékeny olvasók szívét, az elkövetkező oldalakon pedig már táncol rajta és végül visszaadja széles mosollyal az arcán, hogy ,,Tessék, használd."

A könyv nagy erőssége, hogy a szerző eljátszadozik a cím különböző jelentéseivel.
Forrás
Végtelen tengerben a karakterek folyamatosan arról elmélkednek, beszélgetnek, hogy miért történik ez és miért pont így meg egyáltalán mi okból támadnak? És nem lett volna egyszerűbb, ha...? A szerző érezhetően imádja az alapanyagot, állandóan ütközteti a karaktereinek véleményét, gondolatait, belehajítja a szereplőit a különféle helyzetekbe és a reakciókat mutatja be; ezt pedig nagyon szerettem olvasni. A kötet ezeken kívül morális kérdéseket tárgyal: az emberség és a környezetvédelem témáját, de most nem térnék ki rájuk.

A könyv másik erőssége a karakterek és a köztük lévő kapcsolatok bemutatása, bár már akad némi furcsaság. Sokkal több nézőpontot kapunk ebben a részben, mint az előzőben és ez inkább hasznára válik a sorozatnak, de még annak az olvasónak is, aki azt mondta Az ötödik hullámnál, hogy Cassie egy kicsit túl sokat szerepel benne. Itt Adu a regény főbb központi és egyúttal legizgalmasabb személyisége, az ő részeit például nagyon szerettem olvasni, még ha sokszor idegenkedtem tőle. Ő túl hideg, cinikus és sokszor tűnik úgy, hogy lenézi Cassie-t, elég sokszor szegül szembe vele és azért is távolságtartó, mert nem akar mással törődni, csak a kötelességgel, a túléléssel. Hozzá is kötődik egyfajta folyamat... illetve nem, ez végbe is megy, csak nem olyan részletesen, mint szeretném. Viszont ő egy érdekes karakter, jó a szemével látni az eseményeket, a sajátos stílusa sokat tesz hozzá a történésekhez.

Cassie
Színésznő: Chloë Grace Moretz
Az ő ellenpontja és ellentéte Cassie, aki még mindig érzékenyebb, mint Adu és itt most nem az érzelmi mércére kell gondolni, hanem a mások felé nyitottságra. Az első részben az öccse miatti szeretete és gondoskodása tette őt igazán szerethetővé és ez a Végtelen tengerben szintén így van. Viszont az ő részéről nem érzem igazán erősnek azt a szerelmet, ami az elsőben alakul, itt sokkal inkább tagadóvá vált át - mintha önmagát akarná megvédeni? Nincs ezzel problémám, csak feltűnt. Sajnos néha előtör belőle a hisztérika, de most furcsán elnéző hangulatomban voltam, így egy cseppet sem zavart (mert lehet a kötet világára figyeltem).

Evan kérdése az első regény végének legizgalmasabb talánya és ő adta az egyik izgalomforrást, hogy vajon mi lett vele? Plusz az első részben sokat adott az ismerethez az extra tudása, úgyhogy duplán vártam a visszatértére.
De hogy mi történt vele? Ezt itt nem lövöm le a spoilermentes zónát megtartva, majd kiderül ha a posztot olvasók is eljutnak odáig a kötetben, de üdvözlöm egy péklapáttal a szerzőt. Ben szegényt sajnáltam, mert annyira sok idegtépő hatás éri, de még így is ő a legkiegyensúlyozottabb a karakterek között, ő az, aki humorral tudja oldani a feszültséget és két lábbal áll a földön, a csapatból őt kedveltem a legjobban.

A szerző egy-egy gondolati jellegű kitérése - vagyis külön narráció adása a mellékszereplőknek - a főbb karakterektől tetszetős és kell ide mindegyik rész. Egyik egységet sem éreztem túlzásnak, sőt több jöhetne ezekből! Szerencsére nem kapott külön részt Sam, mert így is végig idegesített, de akkor - ha a szövegelését kellett volna olvasnom - még inkább így tett volna. Állandóan csak nyavalyog, hisztizik és ennek szerencsétlen Cassie issza meg a levét, úgyhogy én jobban örültem volna, ha a kissrác kap egy némítót - hehe, nem úgy - és picit lejjebb veszi a hangerőt. Bár egy haszna van: ő érzékelteti szerintem a legjobban  a csapatból Cassie kívülállóságát.
,,Néha rosszkor vagyunk rossz helyen, és ami történik, azért senki sem hibás."
A Végtelen tengerben a disztópikus világ csak valamennyire tágul ki jobban, nem igazán kerül előtérbe több dolog mint amennyi az első részben kiderül (plusz megint minden csak spekuláció még az én nézeteim is), de ezt megértem, hiszen ha többet tudnánk meg, nem ütne ennyire ez a rész. Itt a lényeg a bizonytalanság, hogy az olvasó is pont ugyanannyira érezze magát elveszettnek, mint a szereplők és az izgalom ezért is garantált, meg a kérdések és a helyzetek teszik izgalmassá az egész regényt.

Ez lett volna a fejléc.
Alapkép forrása: tumblr. Szöveg forrása: Végtelen tenger
Ötlet forrása: én, vinni csak linkkel szabad.
Csak akkor ajánlom, ha érdekel egy jó sorozatfolytatás, egy jó YA és ha tetszenek az olyan történetek, amelyeket a szerzője átsző szimbolikával és talányokkal, na meg bizonytalansággal.

Szóval várom a harmadik részt, hol van már?


,,A beton az ember mindenütt jelen lévő kézjegye, a legfontosabb művészi eszközünk és anyagunk, amellyel nyomot hagyunk a világ üres vásznán. Amerre csak jártunk, a Föld lassan eltűnt alatta."



Erősségek:


- mindjárt jön a harmadik rész,
- izgalmas kérdések, helyzetek

Gyengeségek:

- pár hiányjel és ennyi (inkább az idegenekre vagyok még kíváncsi illetve erre az egész helyzetre - bár ez nem hiba)

Érdemjegy*:


Jelölések az év végi nagy Blogos Párbajra:

2016 - legjobb YA regény
2016 - legjobb atmoszféra
2016 - legjobb sorozatfolytatás
2016 - legidegesítőbb mellékkaraktere (Sam)

Ha tetszett a bejegyzés, itt lehet megrendelni a regényt:


A Végtelen tenger 2015-ben látott napvilágot Az ötödik hullám-trilógia második részeként a Cartaphilus Kiadó gondozásában. A harmadik kötet (Az utolsó csillag) 2016. májusára várható külföldön.


*Kiváló. Ld. a Harry Potterben szereplő osztályzatokat.

Köszönöm, hogy elolvastad!




Fülszöveg:

Az első hullám nyomán sötétség támadt.
A második hullámot csak a szerencsések élték túl.
A harmadikat pedig a szerencsétlenek.
A negyedik után egyetlen szabály maradt: ne bízz senkiben!

Az idegenek támadásának első négy hullámát szinte lehetetlen volt túlélni. A tizenhat éves Cassie magára maradt egy sivár, szinte üres világban, ahol a kevés túlélő életét a bizalom hiánya csak még kilátástalanabbá teszi. Miközben a gyilkos ötödik hullám végigsöpör a bolygón, Cassie-nek nincs más választása: igyekszik megakadályozni, hogy a megszállók végleg kiirtsák az emberi fajt.
Az idegenek táborának felrobbantása után barátaival átmenetileg egy omladozó szállodában húzzák meg magukat. A kis csapat másik menedéket keres, ahol átvészelhetik a közeledő telet. Egy napon váratlan látogató érkezik. A nyomában pedig ott lihegnek a gyilkológépnek kiképzett idegenek…
Cassie mellett új hősnő is feltűnik: a megtörhetetlen Adu, aki küldetése során az idegenek vezérének, Voschnak a csapdájába esik. Mindkét lány erejét és kitartását megsokszorozza, hogy a kegyetlen összecsapások közepette meglepő módon erős érzelem bontakozik ki bennük egy-egy társuk iránt. Tetteiken múlik, hogy mit hoz a jövő – életet vagy halált, reményt vagy sötétséget, szeretetet vagy gyűlölködést.
Rick Yanceynek több népszerű, díjnyertes sorozat megírása után a 2013-ban megjelent Az ötödik hullám hozta el a világsikert. A kötet kiadási joga néhány hónap alatt közel negyven országban kelt el, és rövid időn belül elkészült a regény filmváltozata.
Bestsellere világát a kultikus népszerűségű Stephen Hawking ihlette. Műfaját a szerző ironikusan „popkultúra-ellenes földönkívüli-megszállásos” sci-finek nevezte, és a besoroláshoz hozzátette: „Írásnál a robbantgatás mindig remek móka. Na meg a csók. A csókolózást nem szabad kihagyni.

Rick Yancey Floridában nevelkedett, aztán Chicagóban tanult, ahol ki nem állhatta a rettentő hideget, majd már befutott íróként visszatért gyermekkora színhelyére, a napsütötte Floridába. Itt él ma is családjával, és ötletekkel tele dolgozik Az ötödik hullám-trilógia 2016-ban megjelenő harmadik kötetén.
Szerző: Rick Yancey
Sorozatcím (kiadói): Carta Light
Sorozatcím: Az ötödik hullám
Cím: Végtelen tenger
Eredeti cím: The Infinite Sea
Eredeti megjelenés: 2014
Műfaj: ifjúsági, disztópia, posztapokaliptikus
Fordító: Havadi Krisztina 
Oldalszám: 312 oldal
Kiadó: Cartaphilus Kiadó
Megjelenés: 2015
Ár: 3.490 Ft


   




Jelölések:

2016 - legjobb YA regény
2016 - legjobb atmoszféra
2016 - legjobb sorozatfolytatás
2016 - legidegesítőbb mellékkaraktere (Sam)

Salla Simukka: Ébenfekete (Hófehér-trilógia #3)


Sorozat: Hófehér-trilógia 3.



   

A sorozat előző részei:

Vérvörös
Hófehér



Sokat áradoztam már a skandináv irodalomról - bár közel sem olvasok annyit északi testvéreinktől, mint szeretném - és most is tartom magam a korábbiakhoz: tetszenek az általuk írt regények, mert van bennük egyfajta komor hangulat, amit szinte csak az ott élő szerzők képesek megalkotni és tökéletesen kezelni a borzongás és a tél atmoszféráját akár komoly thrillerről, akár ifjúsági műről van szó. Ilyen a Hófehér-trilógia is, amelyből már mind a két előzménykötetet olvastam illetve értékeltem és szerettem, bár az első résznél voltak fenntartásaim, de a Hófehér már meggyőzött arról, hogy ez egy jó ifjúsági regényszéria. A harmadik rész pedig hozza az előző kettő színvonalát, sőt! Jó kis befejezést kapott, ezért én is adtam neki egy díjat a tavalyi év összegzőjében.

A történet szerint Lumikki éli a maga életét: úgy érzi sikerült továbblépnie az eddigi meghatározó kapcsolatain, vagy tragédiáin. Sampsa - új barátja - bátorítja és még arra is sikerült rábeszélnie, hogy egy iskolai adaptációban, a Hófehérkében szerepet vállaljon. A szerep Lumikki számára felkavaró, de nemcsak ez borzolja a kedélyeit, hanem egy rejtélyes idegen, aki Árnyéknak nevezi magát. Ő a lány nyomában van, zaklatja és minden lépését figyeli. Közben, hogy szerencsétlen főhősünk egy percet se unatkozzon, egy régi, de jól ismert karakter tűnik fel, hogy felforgassa az amúgy sem álló vizet.

A szerző
Forrás
Pár napja ezen az értékelésen ülök és majdnem csak sablonos közhelyek jutnak eszembe, például: ,,Szokásomtól eltérően nagyon vártam már az Ébenfekete hazai megjelenését és azért írom ezt, mert kevés sorozatot akarok ilyen mértékben és ennyire olvasni." Ez pedig nem jó, bár ha jobban belegondolok záró kötetről sosem hálás feladat írni, így pedig nem igazán panaszkodhatok annyit. Úgyhogy felesleges mellékduma helyett, csak annyit említek meg, hogy vártam az Ébenfeketét és tetszett, de egyúttal furcsa érzés volt a trilógia végére érni, mert egyrészt annyira nem emlékszem az első részre, hogy nyugodt szívvel kijelenthessem: teljesen lezárult a széria - úgy tudom van még itt hiány, bár ez megmagyarázható Lumikki hozzáállásával. Illetve azért is, mert csak egy nekem tetsző trilógia fejeződött be tavaly decemberben.

Forrás
Lumikki egy jó hős a maga démonaival és a törekvésével egy jobb életre, bár tüskés és nehéz hozzá közel kerülni - mi sem bizonyítja ezt jobban Sampsánál, aki erre a két állításra tökéletes példa. Mellette a lány formálódik, változik, de Lumikki önámítása még így is mindig megvan és itt lépünk be a sztoriba: a főszereplő elmondása szerint boldog, de ez nem igaz, hiszen több jel is ennek az ellenkezőjére utal.
Ő a történetben magától is mozdulna a végkifejlet felé - szerintem - de a régi ismerőse SPOILER (kijelöléssel olvasható) Szikra SPOILER VÉGE felbukkanása egy nagyobb hajtóerő vagy katalizátor mert még inkább felkavarja a hősünk életét, ezért itt nem a történeten van a hangsúly, hanem a kapcsolatokon és a főhős helyzetén. Emellett párhuzam vonható a színdarab és Lumikki élete között - ezért tudta magát ennyire beleélni bizonyos részeibe vagy azért mert ez egyfajta menekülés a valóság elöl - és bevallom, nekem ez tetszett a legjobban, szerettem ennek a történetnek a rétegeit fejtegetni.
Élőben pedig nagyon szívesen megnézném az átdolgozott mesét! Bár nemcsak ennyi a fabulás rész, hiszen a szerző egy teljesen más szálat is vezet, amely hangulatos és a kötet komorságát emeli. Ez nem olyan mese, amely boldog véggel zárul és valamiért úgy emlékszem rá, hogy inkább hátborzongató, mint megnyugtató - de lehet, hogy akkor már hatott rám a kötet egész világa.

többi karaktert annyira nem kedveltem meg, meg nem szerepelnek sokat és nem olyan rétegeltek, mint Lumikki. Ahogy az eddigiekben, úgy most szintén megkapjuk egy-egy szereplő gondolatát különféle helyzetekkel kapcsolatban és ahogy lenni szokott a Hófehér-trilógiában: ez érdekesebbé teszi az élményt (főleg Árnyék kissé narkotikus gondolata). Lumikki lélekrajza pedig ebben a részben teljesedik ki, rengeteg választ lehet kapni az eddigi viselkedésére. A lány életén túl azért izgalmat is szolgáltat az Ébenfekete, méghozzá Árnyék személyében, aki inkább hozzátesz a para érzéshez. A kiléte viszonylag hamar, de legalább a lelepleződés előtt kiderül mert egy idő után már nyilvánvaló, hogy a kevés szereplő közül ő kicsoda, de a könyv feléig homály fedi kilétét és izgalmas volt ezt találgatni. A rövid terjedelem miatt pedig a tempó megfelelőnek érződik, semmi sincs túlírva vagy lassítva és ez pont jó.

Az Ébenfekete egyébként egy jó záró rész, hiszen új témákat hoz be és ezt, meg a régi kérdéseket lerendezi, na meg pluszban nyitva hagy pár kiskaput a jövőbeli döntésekhez. Furcsának tűnhet, de itt nincs függővég. Egyszerűen úgy dönt a karakter, hogy abból a helyzetből később még bármit ki lehet hozni - legalábbis ezt látom - és a lány jövője sokkal kevésbé kőbe vésett, mint az összes többi, könnyen megtippelhető amerikai YA regényeknél. Lumikki egész szériabeli fejlődése bámulatos és tetszik az, hogy ehhez mérten a lezárás értelmes és valamennyire lírai - na ez bizony ifjúsági kötetek terén szokatlan. Majdnem olyan, mintha az élete egy regény lenne: ez a fejezet lezárult, jöhet a következő!

Rengeteg téma kerül elő benne, például a bántalmazás, amely mindhárom regényben jelen van és nagyon is befolyásolja a szereplő életét, viselkedését, döntéseit. Emellett pedig ebben az új részben egy másfajta trauma jelenik meg, ami rányomja a bélyegét az olvasóra, bár a szerző nem ír róla olyan részletesen és mélyen.

Tampere Finnországban
Forrás
Tetszik, hogy Simukka harmadjára is újat tudott hozni, de az még jobban, hogy a benne megjelenő ,,szerelmi háromszög"-nek nevezett formáció nem a nyafogós fajtából készült, sőt! Annyira tudom szeretni, hogy Lumikki nem áll le ezen siránkozni, keseregni vagy egyszerűen csak nyáladzani! Benne ezen kívül még több szerethető vonás is található, például a bátorsága vagy az erőssége.
,,Milyen aprócska pont is ő a világmindenséghez képest! Végső soron ezen a világon mindenki egyedül van, és senki sincs egészen egyedül. Minden és mindenki ugyanazokból az alapelemekből született. Lumikki ugyanolyan erős és egyben ugyanolyan gyenge is, mint a kristályok és a kövek, a hullámok és a nádszálak, a zöld fű és az őszi avar, a nap forró középpontja és a világűr fagyos hidege."
De azt hiszem ez a könyv, sőt a széria, nem fog mindenkinek tetszeni: mert nem szélsőségesen hozza a jellemzőket, tehát skandinávnak (és kriminek) nem elég borús, ifjúságinak pedig nem elég könnyed, olyan középutas regény. Viszont egy próbát mindenképpen megér, különleges élményt nyújt. Már csak az-az egy bánatom, hogy nem hosszabb ez a rész, de legalább egy jó lezárás kaptam! Mindenkinek ajánlom!

,,Ő is ugyanolyan sokrétű és szerteágazó, akár az emberiség sok ezer éves meséi."

Erősségek:

- a hangulat
- a témái
- a hősnője

Gyengeségek:

- hosszabb is lehetne az egész sorozat

Érdemjegy*:


Ha tetszett a bejegyzés, itt lehet megrendelni a regényt:


Az Ébenfekete az Athenaeum Kiadó gondozásában látott napvilágot 2015-ben a Hófehér-trilógia záró részeként. A kiadás nagyon szép, tetszik a kis alak és a fekete lapszél.


*Kiváló - ld. a Harry Potterben szereplő osztályozási rendszert

Köszönöm, hogy elolvastad!




Fülszöveg:

Az utolsó kaland mindig hátborzongatóbb a többinél. Egy krimisorozat utolsó részében viszont mindig fény derül a sokáig rejtegetett nagy titokra is. Hiába oldja meg két köteten át a legkomplikáltabb bűnügyeket alkalom szülte ifjú nyomozónk, Lumikki, a fő rejtély, a legvéresebb rémálom végig ott lappang a mélyben, nyugtalanítva a vadóc gimnazista lányt, na meg természetesen az olvasót…
Ezúttal végre kiderül a súlyos családi titok. Nem is akárhogy: Lumikkit üldözőbe veszi egy nyomasztó Árnyék, egy rejtélyes zaklató, aki a lány múltjának legapróbb részleteit is ismeri. Nyugodt párkapcsolatát ugyancsak megzavarja valami: betoppan régi szerelme, a nemének megváltoztatására váró Szikra. Amikor pedig az iskolai színpadon el kell játszania „saját magát", azaz Hófehérkét egy alternatív meseátdolgozásban, kezd egészen belegabalyodni a rátörő víziókba.
Nem hétköznapi figurák, nem hétköznapi kalandok. Felforgatják Lumikki életét. De talán éppen erre van szüksége ahhoz, hogy megszabaduljon nyomasztó emlékképeitől, és kitisztuljon előtte a múlt és ezzel talán a jövő is. Hogy megbékélhessen végre önmagával. Az olvasó is felszusszanhat: minden csomó kibogozva, minden sejtelmes kaland lezárva.Az utolsó kaland mindig hátborzongatóbb a többinél. Egy krimisorozat utolsó részében viszont mindig fény derül a sokáig rejtegetett nagy titokra is.
Hiába oldja meg két köteten át a legkomplikáltabb bűnügyeket alkalom szülte ifjú nyomozónk, Lumikki, a fő rejtély, a legvéresebb rémálom végig ott lappang a mélyben, nyugtalanítva a vadóc gimnazista lányt, na meg természetesen az olvasót…
Ezúttal végre kiderül a súlyos családi titok. Nem is akárhogy: Lumikkit üldözőbe veszi egy nyomasztó Árnyék, egy rejtélyes zaklató, aki a lány múltjának legapróbb részleteit is ismeri. Nyugodt párkapcsolatát ugyancsak megzavarja valami: betoppan régi szerelme, a nemének megváltoztatására váró Szikra. Amikor pedig az iskolai színpadon el kell játszania „saját magát", azaz Hófehérkét egy alternatív meseátdolgozásban, kezd egészen belegabalyodni a rátörő víziókba.
Nem hétköznapi figurák, nem hétköznapi kalandok. Felforgatják Lumikki életét. De talán éppen erre van szüksége ahhoz, hogy megszabaduljon nyomasztó emlékképeitől, és kitisztuljon előtte a múlt és ezzel talán a jövő is. Hogy megbékélhessen végre önmagával. Az olvasó is felszusszanhat: minden csomó kibogozva, minden sejtelmes kaland lezárva.
Szerző: Salla Simukka
Sorozatcím (kiadói): -
Sorozatcím: Hófehér-trilógia
Cím: Ébenfekete
Eredeti cím: Musta kuin Eebenpuu
Eredeti megjelenés: 2014
Műfaj: ifjúsági, krimi
Fordító: Panka Zsóka
Oldalszám: 208 oldal
Kiadó: Athenaeum Kiadó
Megjelenés: 2015
Ár: 2.490 Ft


   





Pillanatkép #25

Ma havazott nálunk, de sajnos nem ilyen szép a látkép az ablakból.
Forrás
Régen írtam már ebbe a rovatba, de valahogy most késztetést éreztem, hogy a hatezer cetlim mellé pluszban a netre is felrakjam, hogy milyen terveim vannak a bloggal - legalábbis a közeli jövőben. Még mindig nem tudom heti szinten hozni a Pillantképet, mert nincs olyan mozgás amit érdemes lenne megmutatni.

Úgyhogy ez van, marad a két hetes felállás - már ha lesz értelme - és akkor megmutogatom mit és hogyan olvasok, illetve tervezek a jövőben. Nyáron lehet változik a helyzet, de még olyan messze van, hogy ráérek a tervezgetéssel.

(És bocs a rövid felvezetőért, beteg vagyok, random köhögőrohamok törnek rám.)


- Heti LOL videók -



A karakterek (Lux és Braum) játékbeli szövegeit mixelték össze szerintem egész jól, úgyhogy helye van a blogon a LOL gyűjteményemben a fenti kettesnek.
Most nem játszom vele, mert inkább a blogra koncentrálok, de ami késik nem múlik. 

Braum zenéje tetszetős:


Ez pedig a mostani téma:


- Most olvasom -


Az Átkozott balszerencsét viszem a tömegközlekedés sötét bugyraiba, a Jana Robins sokkal nagyobb, így azt otthon kaptam elő. Egyszer, mert pár oldalnál tovább nem haladtam vele sajnos.

- Szakkönyvek terén -


Egyszerűen nem tudom megállni, hogy egyáltalán ne tanuljak semmit, úgyhogy most az informatika az új szenvedélyem. A tanulásban azt szeretem, hogy felépül valami az üresség helyére és most is ezt érzem, pl. a számítógép belső felépítéséről nem maradt meg bennem semmi a sok évvel ezelőtti gimis tanulmányokból, úgyhogy jó feleleveníteni ezt is, meg úgy az egész tárgyat. Na jó, újrakezdtem az infót, mert a gyakorlati és az időközben felszedett tudáson kívül semmim sincs, de izgalmas kihívás megérteni ezt a tárgyat.

- Értékelések várhatóak -



Két könyvem maradt hátra 2015-ből: A maffia ágyában és a Jók és Rosszak iskolája. A többit már januárban olvastam. Az Elit VCs-s könyv, úgyhogy elmondható, hogy haladok azzal is (24/1). Király!
Az Ébenfeketét már megírtam, hamarosan kikerül az oldalra a pötyögésem.

- Várólista -


Közülük fogok választani a következő két hétben.

- Copyright © A művészet nyelve - Himitsu - Powered by Blogger - Designed by Himitsu -