Csábítás Vértestvérek Kiéhezettek Köztesvilág Maigret csapdát állít Közel a tűzhöz Sabriel Örökké a tiéd Szellemek a fejben Lux

Archive for július 2016

Júliusi tervek (Pillanatkép #29)

Jó, hogy eszembe jut: készítsünk egy újabb terves bejegyzést!

Végre, lassan sikerül utolérni magam, úgyhogy boldogan osztom meg a hónap terveit, tudva, hogy haladni is fogok, mert szabin leszek, meg úgy alapból több szabadidőm van és kevésbé vagyok annyira lestrapált, mint szoktam lenni. Nem is dumálok többet, megmutatom mit szeretnék elérni a hónapban:

- Most olvasom -


Elértem végre A hét évához és elmondhatom, hogy amilyen nehezen kezdtem, annyira nagyon tetszik. Szétrobban a Hold és a kérdés az, hogy ehhez hogyan viszonyul az emberiség közel 900 oldalon keresztül. Kissé Marsis, de nem hozza azt a poénszintet, viszont a tudományosságát tekintve igen, sőt még meg is marad a fogyasztható kategóriában (bár A marsi sem volt vészes annyira). Úgyhogy maximálisan elégedett és boldog vagyok, sikerült kifognom egy izgalmas regényt!

- Júliusi tervek -


Többnyire új beszerzések, bár ez csak a lista töredéke... A Vészmadarak szerintem jön velem a nagy utazásra, na meg a Köztesvilág is, bár lehet, hogy azt a szabim elején kapom elő. Az Egy másodperccel később című disztópiával nehezen fogok haladni, pont olyan stílusban íródott, ami kicsit nehezebben csúszik. A Sárkánycsalogatót nem tudom mikor szedem elő, de az Itt nincsenek hercegek meg az Ajtók és átjárók már a várólistám kapujában vannak, hamarosan sorra fognak kerülni!

- Értékelés várható -


Ebből már megírtam a Cinder, Az Elit és az Örökké a tiéd szövegét, már csak a simítások vannak hátra. A Közel a tűzhözt félig sikerült megkreálni, de hát kell ahhoz a kötethez egy kis hangulat, na meg erős lélek.
A Sabriel nagy meglepetésemre tetszett és kikívánkozik belőlem az értékelés, úgyhogy az is érkezik hamarosan. Így már csak három könyvecske vár a fentieken kívül a sorára, ilyen sorrendben fogom őket hozni vagy nem: Oculus, Breaking news és A maffia ágyában.

- Kedvenc zene -

Teljesen ráfüggtem az Instalok paródiákra, ebből hozok most egyet. 


- League of Legends -



Divízióváltás nem történt, de hetes szintű Sonám (szép kék szalaggal, víí) na meg hatos szintű Luxom lett, plusz rankeden megsegítettem egy Jinxet, aki lepentázott és 34 killel végzett, úgyhogy büszke vagyok arra, hogy supportálni tudtam, bár ez még mindig csak alacsony elo. Rálátásom akad hogy mi van a diában - köszönöm Rito, hogy beraksz ellenem midre egy diás Zedet - de azért már egész szépen megálljuk a helyünket. 

Hősök terén új kedvenceim vannak:

Illaoi
Karthus
(És Aurelion Sol, csak az ő képe lentebb látható.)

Karthus nagyon durva a Nexus ostromában, de igazán az teszi erőssé, hogy a halála után is tud képességeket használni, tehát ha nem sikerül ellőni az ultit időben, semmi gond, van még rá lehetőség.

Illaoi a másik új kedvencem, iszonyúan erős és nehéz ellene harcolni. 

A Hextechben két új skintöredéket kaptam:

Atlantiszi Syndra
Pikk ász Ezreal (elöl a szőke)
Ezreal megvan, így már csak Syndrát kell megszerezni, de 6300 IP-be kerül és ahhoz sokat kell játszani, hogy összegyűljön (még 4000 kell kb, a tempómmal az két hét nagyjából).

- Őket szeretném megszerezni -

Syndra
Aurelion Sol
Vladimir
(egy rohadék)
- Skinek kívánságlistája -

A felső kettő, plusz:

Fnatic Jarvan és Karthus
Karthus szobor
Bűbájos Nidalee
Hextech hatalma szólítalak téged! Rito pls!

Paul Tremblay: Szellemek a fejben


Sorozat: -



   

Elnyerte A hónap borítója címet, Borítómánia bejegyzés várható róla.


Hosszú-hosszú ideig szenvedtem az időhiánnyal egybekötött akut könyvhanyagolós undormány vírussal, de azt hiszem sikeresen kikecmeregtem belőle, a Szellemek a fejbennek köszönhetően. Ezzel együtt pedig azt vettem észre, hogy mostanában a horror az, ami le tud kötni, meg még valamennyire érdekel is - lásd még Az Égett-hegyi könyvtár értékelését nálam, de mégis a Szellemek elérte, hogy nekikezdjek A hét évának, de erről később fogok regélni. A lényeg az, hogy miért tetszett a most tárgyalt regény.
- Első mondat -
,,- Ez most biztos nagyon nehezedre esik, Meredith!"
A szerző és a külföldi kiadás
Forrás: konyvkultura.kello.hu
A Szellemek a fejben c. mű leginkább két főszereplőt állít középpontba, egy testvérpárt: Marjorie-t és Merryt. Merry felnőttkori énje visszaemlékszik azokra a bizonyos napokra, amikor A megszállottságot forgatták a nővéréről. Marjorie beteg volt, egyáltalán nem hatottak rá a gyógszerek, amelyeket betegségére kapott, ezért az apjuk illetve az egyházi személy, akivel a férfi beszélt lányáról, kitalálták, hogy a lányba egy démon költözött. Csakis a gyógyulását szem előtt tartva, legalábbis az apa na meg a pap szerint, az ördögöt kiűzendő, összeszerveztek egy stábot, hogy leforgassák Marjorie életének pár napját és... na jó, ezt ki veszi be? Undorító maszlag, ekkora mértékű igazságtalanság és kihasználás láttán nincs kedvem sem gusztusom körítőszöveget kanyarítani a továbbiakhoz! A lényeg: a tévéstáb jött és leforgatták a Barrett-család történetét.

Ez a könyv rohadt jó! Teljesen az én ízlésemnek készült kezdve a borítóval, az érdekes alapötleten illetve a kiváló kivitelezésen át, az igazán szellemes blogbejegyzéseken keresztül a váratlan csavarig. Egyszóval: tetszett. De hogy ne szúrjam ki senki szemét ilyen rövid poszttal, na meg a regény egyszerűen kívánja a kifejtést, kicsit mélyebben is belemegyek miért lett 2016 egyik legjobb olvasmányélménye a Szellemek a fejben. Na de ennyi körítés után, mivel is kezdhetnénk a tényleges értékelést?

Azzal, hogy mivel fogott meg magának a kötet? 
A borítóval. Természetesen.


Bár a Borítómustrában bővebben ki is fejtem később a véleményem a képekről, illetve a magyar kiadásról, azért elöljáróban annyit írok, hogy a fedőn az elfordított részlet egy ajtón keresztül, a derekánál fogva kiemelt lányról olyan érzetet kelt, mintha a karakter a sírból kelne ki, onnan rángatnák ki szerencsétlent és először én azt hittem, hogy az ajtó egy koporsó, csak tüzetesebb vizsgálat után derült ki számomra, hogy az bizony egy átjáró; a helyezkedési szög, na meg a modell helyzete pedig olyan, mintha megszállta volna egy entitás és ki akarna szakadni belőle - ezért asszociáltam egyből a sírra. Érdemes ezzel a borítóval foglalkozni és meg is fogom tenni a rovat keretein belül.

Az egész mű egy érdekes alapötletre épül: a megszállásra, illetve Marjorie viselkedésére na meg a körülötte kialakult mizériára. Persze a fülszöveg alapján én egy tényleges szellemsztorit vártam, nem egy olyan történetszálat, amiben nem lehetek biztos, mert fogalmam sincs mi az igazság. Ritka alapanyag tanulságokkal és kritikával az új társadalom felé. Persze az elbeszélés formája nem ritka, ebben semmi újdonság sincs, de nincs gond, az Üvöltő szelek óta imádom a visszaemlékezéseket, ez pedig itt maximálisan jó választás. Az emlékek megbízhatatlanok és ezért nem lehet tudni, hogy a két lehetséges válaszból melyik felé hajlik a mérleg nyelve inkább, persze elméletek lehetnek, ahogy nekem is vannak, de ezek csak gondolatok és mind a két lehetőségre van elég bizonyíték. Én személy szerint inkább maradok két lábbal a talajon és azt hiszem ez elég utalás a véleményemre mindenféle spoiler elsütése nélkül.

Ha pedig még a formáról regélek, meg kell említenem a szerző üde újítását: a beékelt blogposztokat. Először nem tetszett a bejegyzések csapongása, ez a lepacsizós hangvétel, de egy idő után megtanultam ezeket szeretni és alig vártam a következő elemzéseket. Eközben csak arra tudtam gondolni, hogy milyen jó már a szerzőnek, ha így meg tudja kritizálni a saját művét rengeteg utalással és érvvel - mintha az író ezzel magának illetve a választott műfajának adná a fricskákat egészen mély ismerettel. Ezek nagyon sokat tesznek hozzá az alaphoz és egy idő után már többet jelentenek egyszerű elemzésnél.  

Merry mesél és mesél és egyre szörnyűbb dolgok derülnek ki, bár ha arra kéne válaszolnom, hogy mennyire félelmetes vagy ijesztő a regény, azt írnám, hogy semennyire. Ha pedig azt kéne megválaszolnom, hogy mit éreztem olvasás közben, akkor csak annyit írnék: hát... zavarban voltam. Nem igazán jött át nekem a horrorhangulat, bár már az első snitteknél sem a félelmetességre figyeltem, hanem a személyek közötti kapcsolatra, apró infókra a viselkedésükről. Attól függetlenül Marjorie sokszor volt furcsa, de ennél több sosem. A szerző amúgy iszonyúan jól eltalálta a lány figuráját, nem azt akarta elérni, hogy döntsünk egyik vagy másik verzió mellett, hanem azt akarta, hogy kételkedjünk és ez sikerült neki. Őt nézve Merryn keresztül - elvégre ők ketten a fő konfliktusok a kötetben - a szerző okosan, ügyesen adagol minden feszültséget, sőt megkockáztatom, a szerkesztők okosan bántak a szöveggel: az előreutalások nem idegesítőek (pedig általában máshol azok szoktak lenni), finoman hangolják az olvasókat, úgyhogy a történethez a stílus tökéletesen illeszkedik. 

A karakterek a Merry-féle valóság szűrőjén keresztül mutatkoznak meg: a fiatalabbak részletesebb aspektusban, a szülői oldal pedig elnagyoltan jelenik meg. Sokkal átérezhetőbbek a lányok a problémái, a két felnőtt távolabb kerül tőlünk és ezért a motivációk sem szűrődnek át a lapokon az olvasói szívekhez, mert minden mozdulatukat düh és értetlenség követi a köteten ezen oldaláról, pedig ők is csak emberek. Itt a narrátor, Merry a felelős, hiszen akkor ő még nem volt felnőtt, nem lát bele abba az oldalba, ezért a szülők nem kapják a feloldozást vagy a megértés légkörét. Viszont a csavar mindent megváltoztat, egy teljesen új értelmezést is ad az egésznek, a kettős kérdést pedig számomra teljesen eldönti a nem irányába. Újra kell majd olvasnom a regényt ebben a tudatban és biztos, hogy lesznek olyan részek, amelyek felett csak úgy átsiklottam és nem figyeltem eléggé.

Az erkölcsi mondanivalója fejen vág, szörnyű, de mennyire elképzelhető illetve gyakorlat az, hogy ma egy szerencsétlen lányból showműsort csinálnak, hogy egy családot a képernyők pellengérjére állítanak, hogy egy tragédiából hogyan csinálnak pénzt. Itt most csak egy aspektus jelenik meg, méghozzá az egyház behálózó befolyása, de bárki bedőlhet bárkinek, itt nem a vallási felhang a lényeg: hamis biztonságérzetért és anyagi vonzatért eladtak egy szerencsétlen lányt. Szóhoz sem jutok a döbbenettől. Tökéletes a torz tükörkép, ez akár ma is történhetne... sőt történik is, egyáltalán felkapjuk erre a fejünket? Vagy már megszoktuk ezt a gátlástalanságot?

Végszóként nem is tudom mit írhatnék... talán azt, hogy megéri ezt a regényt olvasni. A görbe tükrök mindig értékesek, ez pedig maximálisan hozza ezt a vonalat. Érdemes belekezdeni, de a lágyszívűek inkább csak nappal olvassák!
Thriller rajongóknak illetve azon olvasóknak, akik szeretik, ha van tanulsága a kötetnek, kötelező darab!



Erősségek:

- fordulatos és igencsak jól szerkesztett,
- izgalmas,
- feszültségkeltésben mesteri,
- érdekes karakterek,
- jó csavar.

Gyengeségek:
- nincs.

Beleolvasó:


Ha tetszett a bejegyzés, itt lehet megrendelni a regényt:


A kötet az Agave Könyvek gondozásában látott napvilágot 2016-ban.


Gratulálok, kiváló!


Köszönöm, hogy elolvastad!




Fülszöveg:

A ​​new england-i Barrett család élete romokba dől, amikor a tizennégy éves Marjorie akut skizofrénia jeleit kezdi mutatni. Az orvosok sehogy sem tudják megakadályozni a lány süllyedését az őrületbe, így Barrették tehetetlenségükben a hitbe menekülnek: a helyi katolikus paphoz fordulnak segítségért.

Wanderly atya némi vizsgálódást követően ördögűzést javasol, mert úgy hiszi, hogy Marjorie nem beteg, hanem a gonosz szállta meg. Felveszi a kapcsolatot egy helyi műsorgyártó céggel, akik médiaszenzációt sejtve felajánlják, hogy valóságshow-t készítenek Barrették megpróbáltatásaiból. A család végül a pénz miatt kénytelen belemenni a dologba, és így veszi kezdetét A megszállottság című show. A műsor hatalmas népszerűségre tesz szert, de kisvártatva leállítják, mert a családi házban rémisztő tragédia történik. Annyira szörnyű, hogy a műsorra utaló minden anyagot gyorsan eltüntetnek.

Tizenöt évvel később egy népszerű író interjút kér a történtekről Marjorie húgától, Merrytől. Ahogy a nő visszaemlékszik a múlt elfeledettnek hitt eseményeire, rég eltemetett titkok és fájdalmas emlékek törnek a felszínre – az olvasó pedig egy félelmetes pszichológiai horror kellős közepébe csöppen, ami nem csak az emlékezet és valóság, tudomány és hit kérdéseit feszegeti nyugtalanító módon, hanem az ősidők óta bennünk lakozó gonosz természetét is.
Szerző: Paul Tremblay
Sorozatcím: -
Sorozatcím (kiadói): -
Cím: Szellemek a fejben
Eredeti cím: A Head Full of Ghosts
Eredeti megjelenés: 2015
Műfaj: pszicho-thriller, horror
Fordító: Huszár András
Oldalszám: 288 oldal
Kiadó: Agave Könyvek
Megjelenés: 2016
Ár: 3.280 Ft


   




Jelölések:

2016 - legérdekesebb regény
2016 - legjobb csavar
2016 - az év könyve

Várólistám képekben #7

Piszkozatok között keresgélve ráakadtam egy régi/nem is olyan öreg posztkezdeményre, amelyben az alábbi köteteket találtam. Hát nosza, dobjuk fel őket a várólistámra ténylegesen is:


Sárkánycsalogató: az egyik barátnőm győzött meg az olvasásról, a lelkesedése rám ragadt. Köszi! A magyar nevek talán nem fognak annyira zavarni és remélem nekem is úgy tetszik majd, mint Neked!
Blackout: összeomlik Európa elektromos hálózata, kell ennél több ajánló vagy ismertető? Nem igazán. Megrendeltem, úton felém.
Torzók: Lauren Beukes nagy kérdőjel számomra, így szerintem a Torzók lesz az, ami eldönti, hogy akarok-e még egyáltalán olvasni a szerzőtől. A Moxyland tetszett, a Tündöklő lányok nem, úgyhogy egyelőre döntetlen. A harmadiknál lesz az igazság pillanata!
Magyarázókönyv: nagyon tetszett a Mi lenne, ha? a szerzőtől, úgyhogy minden egyes tudományos könyve érdekel. Ez is ugyanolyan fárasztó de zseniális poénokkal van tele, így egy hétvégém / napom rászánom arra, hogy átlapozzam ezt a szép kötetet. A dolgok működését mutatja be a szerző illusztrációkon, vicces szövegeken keresztül.


Az Ékkő: hú, hát ez az a regény, amitől nem tudom mit várjak. Kétesélyes, mert elég brutálnak hangzik, de csak ifjúsági kötet, úgyhogy nem biztos, hogy ez a beharangozott durvaság bármit is jelent. Mindenesetre kíváncsi vagyok rá és minél hamarabb szeretném elkezdeni.
Vészmadarak: a Fumax könyvheti megjelenései közül ez érdekelt a legjobban. A kiadó Thriller szériájának műveit nagyon szeretem, az Égett-hegyi könyvtár óta pedig olyan bizalmat élveznek, hogy bármit kiadnak, olvasni akarom, a fülszöveg ismerete nélkül. Azért a Vészmadarakét elolvastam, de nem az volt a fő szempont a választásnál, hanem az hogy Fumax meg hogy Thriller.
Föld alatti suttogás: ezt a Könyvhéten vettem, az egyik legjobban várt megjelenésem volt. Folyamatosan csak azt hajtogattam a Gabo standjánál, hogy ,,imádom ezt a sorozatot, imádom ezt a sorozatot...". Nem tudom hallotta-e az eladó, mindenesetre azt igen, hogy kérek belőle egy példányt. Tutira előkapom a közeli jövőben!
A vízvadász: Bacigalupi könyveit a Hajóbontók óta kinéztem. Itt is elég csak tudni, hogy ő írta, meg hogy az alap egy geopolitikai konfliktus, nem is kell több.


Sárkányok, farkasok és almák: igazi hamisítatlan mese, ami nagyon érdekel. A borító gyönyörű, a cím furi, úgyhogy maximálisan felkeltette az érdeklődésem.
Girl Online: Zoella kötete külföldön sok negatív visszhangot kapott, így én a magyar kiadás előtt már olvasni akartam. A hazai vélemények elég jók, ezért többszörösen is adok neki egy esélyt. (Sosem írtam, hogy úgy működöm, ahogy kellene.)
Itt nincsenek hercegek: nyálcsorgatós-zombulós-akaromhörgéses könyv ez. A hét éva után kezdem is, addig meg csendben örülök, hogy már a kezemben tarthatom.
Kit: először a gerinc lila színe tűnt fel (Mondtam már, hogy a lila az új kedvenc színem?), majd a borító tetszett meg és a fülszöveg felrakta a koronát. Kemény főhősnőről van szó és mivel szeretem az ilyet, ezért muszáj olvasnom.


Mrs. Poe: mindig is érdekeltek a híres költők, írók, emberek életrajzai, főleg ha nem szokványos nézőpontból láthatjuk őket. Ez a kötet maximálisan ezt ígéri. 
1000 Questions, 1000 Answers: ezzel picit csaltam, mivel régi a poszt piszokzata piszkozata, ezért ezt már kivégeztem, úgyhogy nem igazán írnék róla. Muszáj volt olvasnom és tele van a fejem vele.
Áldozat a viharnak: a Navarra-trilógia befejező része, hát hogy a viharba' ne kellene?! Az első egy különleges népies elemekkel dolgozó thriller, kíváncsi vagyok a második - harmadik milyen?
Köztesvilág: Neil Gaiman benne van a szerzők között, ezért nekem muszáj olvasnom!

- Copyright © A művészet nyelve - Himitsu - Powered by Blogger - Designed by Himitsu -