Hamarosan A Tökéletes Határtalanok Északi mitológia Viktória királynő és Abdul Maigret és az egyes számú zsilip A Vétkes Csábítás Vértestvérek Lux

Archive for augusztus 2016

Louise O'Neill: Örökké a tiéd


Sorozat: -



   

Borítómánia készült a kötetről.



Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy blogger. Szépen vezetgette a blogját, olvasgatta a könyveit, írogatta a rovatait, míg egyszer csak meg látta az újdonságok között az Örökké a tiéd c. könyvet. Fellelkesült, hozzávágta a regényhez A hónap borítója címet, boldogan várta az újdonságot és amikor elkezdte olvasni, nem volt nála boldogabb ember a világon.

Egészen a második oldalig.

Utána lehervadt a mosoly az arcáról, letörölte a vércseppeket a szívéről, de folytatta tovább rendületlenül.

És úgy érezte, a seb most már örökké az övé, letörölhetetlen.
- Első mondat -
,,A szűznővérek egyre csak arról faggatnak, miért nem tudok aludni."

Az Örökké a tiéd egy elnyomó társadalmat fest elénk, ahol a nők csak tárgyak és arra képzik őket, hogy a férfiak minden vágyát kielégítsék. Ebben az igazságtalan berendezkedésben három női kaszt létezik: a feleségek, a szeretők és a szűznővérek rendje. Az előbbiek gondoskodnak a férjük utódlásáról és eleget tesznek a házastársi kötelességeknek, a második csoport csak azért létezik, hogy a hímnemű egyedek szolgálatára álljanak az ágyban, a harmadik rend pedig egészen az utolsó eseményig tanítja a lányokat az alapvető ismeretekre (mint például rúdtánc), ahol eldől, hogy ki hova kerül: a legszebb visz mindent, a műveltség és a kövérség itt hátránynak számít. Ebben a világban él freida és isabel, a két barátnő, akik megesküsznek egymásnak, hogy benne lesznek az első tízben és a feleségek kasztba kerülnek, ha eljön a megfelelő idő. Róluk szól a mű, freida narrálásban.
,,Na nem mintha érdekelne, de szerintem el kéne gondolkodnod a jövődön."
Amikor elolvastam a regényt már tudtam, hogy nem lesz egyszerű ezt az értékelést megírnom annyi gondolat és érzés kapcsolódik a történethez, ezért mielőtt kiásnánk a csontokat és vizsgálódnánk egyet, szeretnék még hozzávágni a kötethez pár jelölést, hogy az Örökké a tiéd jó helyezést érhessen el az idén, év végén rendezendő nagy blogos párbajon, úgymint:
Legjobb történet
Legérdekesebb ötlet
Legjobb atmoszféra
Legjobb csavar
Legjobb karakterek
Az év könyve 
A jelöléseket tekintve lehet látni, hogy 2016 egyik legerősebb olvasmányáról van szó, amely bizony nyomot hagy a lélekben, na meg a blogon! Muszáj róla írni, hát még beszélni, mert egy igen határozott és teljesen igaz társadalomábrázolásról van szó, amely nem maradhat az ismeretlenség homályában, legyen kötelező olvasmány mindenkinek!

Sokat gondolkodtam a köteten, illetve azon, hogy mi volt az, ami ennyire kiakasztott már majdnem az első oldaltól kezdve és azt hiszem rájöttem:

1. A lányok egymáshoz való hozzáállása
Itt ember embernek farkasa, pont annyi lányt teremtenek a génsebészek, amennyi elég annak az örökös / fiú mennyiségnek, amennyi születik abban az évben régiónként, ezért szűkösek a lehetőségek és emiatt a nők között nemhogy barátság nem, de még jóindulat is alig születik, hiszen majdnem mindenki feleség akar lenni és ehhez ki vagy le kell taposni az ösvényt/egymást/mindkettőt. Emellett folyamatosan ezt verik beléjük, hogy a szavaikkal éljek:
,,Ezek vagyunk mi. Ilyenre terveztek minket"
és ez a regényben nagyon is valóságos, húsbavágó tanulság. Folyamatosan azt sujkolják beléjük, hogy sosem elég szépek, hogy még mindig lehet fejlődni, szebbnek lenni, hogy a rangsor a minden és a kövérség elavult. Mindennek az alapja az irigység és a lányok eltapossák egymást szó nélkül, ha előrébb juthatnak a rangsorban, de hát a szűznővérek, a tanáraik sem jobbak: kemény megszégyenítés jár mindenféle hízás, vagy egyéb kihágás ellen, illetve ha valaki javíthatatlan, akár a rettegett Alagsorba is lekerülhet...

Nem véletlen írtam kisbetűkkel a lányok nevét, itt bizony a szerző jelez: annyira sem becsülik őket, hogy a nevüket nagy kezdőbetűvel írják...

2. Az egész hasonlít a mai világunkra. 
Attól függetlenül, hogy ez egy disztópia, ismerős a kötet egypár jelenete. Olyan sok hasonló incidens akad manapság és ki az, aki tudja magát függetleníteni ettől? Ki az, aki úgy juthat előre, hogy az útját nem kíséri irigység, rosszindulat? Még akkor is ez jár, ha senkit nem kell eltaposnia, hanem elég csak tehetségesnek lennie.
Bár ez az emberiségbe kódolt alapvető hiba, bármelyik korban megtalálható.

Írok más példát is és nem csak a lányok viselkedését emelném ki: engem kiakasztott az a jelenet, amikor a szerző arról ír, hogy egy férfi előadó pórázon vezeti a szeretőit egy videóklipben és az ütött inkább szíven, hogy ez napjainkban teljesen megszokott a híres rapelőadók videóiban.

Tehát összefoglalom mire akarok kilyukadni: lehet, hogy más korral is jellemző a fenti első bekezdés, de igazán a szerző ennek az egésznek az ismerősségével üt meg minket igazán. Ez teljesíti ki a mű okozta kényelmetlenséget.

3. Nem oldja fel a feszültséget.
Az író egy percig nem hagyja az olvasóit lélegezni. A mű egész komor marad itt-ott feszes tempóval, néhol pedig lassú cselekményfolyással, de egy biztos, teljesen elvesztettem az időérzékem. Bármikor elővettem a regényt, csak azt éreztem, hogy fuldoklom. Az Örökké a tiéd az egyik legnehezebb YA olvasmányom volt, pedig a szerző az igazán durva részletekbe nem megy bele, csak perverz képeket villant meg arról, hogy ténylegesen milyen egy szerető élete, vagy akár mennyire kényelmetlen egy házastársé (komolyan még a szűznővérek járnak a legjobban) és ez kikészít. Kevés az ilyen típusú jelenet, de még bőven sok is, mert elég erős hatást kelt mindegyik ebben a szörnyű légkörben.
,,A szűznővéreknek tilos rongálniuk az Atya befektetéseit."
És mégis... ebben az embertelen, szikes világban virágzik egy barátság.
Isabel és freida kapcsolatán van a hangsúly. Freida a főszereplő és mivel isabel nincs mindig a képben, ezért inkább a lány értetlenségén és az elfojtott, de néha kitörő érzelmein van a hangsúly, aki sokszor lélektelenül narrál, de néha elárulja magát és az olvasó bepillantást nyer a lelkébe egy rövid időre. Viszont amit ott talál, az nem szép, de hát hogyan is lehetne az? Freida gyáva, gyámoltalan és sokszor bizonyul árulónak, de tőle csak ennyi telik. Szereti isabelt a maga módján, ez nem egy tiszta barátság, de a lány csak ennyit tud nyújtani. Ő tipikusan az a karakter, aki nem tud kitörni egyedül a társadalmi korlátokból és ez már a sokadik pont, hogy miért nem sablondisztópia az Örökké a tiéd

És a többiek?
Figyelni kell mindenki szavára, mert majdnem mindennek fontos jelentősége, árulkodó szerepe van. Egy olyan környezetben, ahol el kell rejteni a fájdalmat, könnyeket, haragot - mert az felzavarja a férfiak nyugalmát anyád - muszáj rejtegetni, de ez nem mindig tart ki, néha be lehet látni az álarc mögé. A szereplők az olvasótól nem kapnak szeretetet, sem utálatot, nehéz ebben a helyzetben bármit is érezni. Először is a világ kegyetlensége és az ötlet szentségtelen mivolta már dermesztő hatású, egyszerűen ezért ezeket a lányokat nem lehet szélsőséges érzelmekkel követni. Csak szánalommal.
,,Az életem egy rémálommá változik, ha megant belekeverem, már pedig most szükségem van rá. Nem vagyok elég bátor, hogy egyedül végigcsináljam."
Tetszik, ahogyan kirajzolódnak ezek a jellemek, itt bizony kőkemény harcok folynak és az érzelmi zsarolás sem ritka. Ennek a kellős közepén a főszereplő pedig csak azt akarja, hogy szeressék. Ez ismerős, maximálisan átérzem, talán kicsit azonosulni is tudtam vele.

Utáltam bárkit is?

Bizony, Darwint, a fősrácot. Ő az, akit még véletlenül sem tudtam megérteni és konkrétan nem is akartam.

És a világ?
Minden egyes sejtem, amely bármilyen okból kifolyólag true feministának kiáltotta ki magát valaha is, üvölt az igazságtalanság és elnyomás ellen. Közben ijedt vagyok, mert lehetségesnek látom ezt a képet és nem szabad, ó nem szabad hagyni, hogy idáig fajuljon a világ! Én a jövőbeli vonatkozást fogtam meg inkább, de a kötetben szerepelnek még jelenkori tinédzserbajok, például előkerül az anorexia, a függőség kérdése, de  az író nem ad megoldást ezekre sem. Itt a cél a megdöbbentés, szemfelnyitás és ezt Louise O'Neill nagyon jól hozza. Bármit ír, bármit hoznak hazánkba, kelleni fog és már nagyon kíváncsian várom a következő regényét!

Úgyhogy erősen ajánlom olvasásra ezt a lassan folyó döbbenetet! Torz mese és görbe tükör a biztonságra vágyó freidáról és a drága isabelről, a legnagyobb áldozatról. Pár sorsfonal, megannyi apró történet - sosem olvastam még ilyen erős ifjúsági regényt.

,,Azt sem mondom el, hogy attól félek, ez azért van, mert valami rothad bennem, aminek a szagát csak akkor érzi az ember, ha túl közel jön hozzám."



Erősségek:
- minden jó


Gyengeségek:
- Darwin nem esett bele egy feneketlen lyukba


Ha tetszett a bejegyzés, itt lehet megrendelni a regényt:


Az Örökké a tiéd a Tilos az Á Könyvek által jelent meg 2016-ban szépséges kiadásban.


És ahogy ígértem, ez a verzió illik a legjobban a történethez a külföldiek közül:
(kizártam a magyart, mert elfogult vagyok kissé)


A választásom több lány szerepeltetése miatt esett erre, a történethez ez a kép illik a legjobban. 

Köszönöm, hogy elolvastad!




Fülszöveg:

Egy szép új világ, ahol a lányok már nem természetes úton születnek. Ahol a nőket az iskolákban csak arra tanítják meg, hogyan tudnak örömet okozni a férfiaknak, miután kikerültek a való világba A végzős év után a legmagasabb értékelést kapott lányok házastársakká válhatnak, hogy tehetős és befolyásos férjük mellett fiúkat szüljenek. A többi lány jövője mint szeretők és tanárok leírhatatlanul kegyetlen. freida és isabel legjobb barátnők, és biztosak abban, hogy évfolyamuk kiválóságaiként mindketten feleségek lesznek. De ahogy egyre feszültebbé válik az utolsó év, ahogy egyre nő a nyomás, hogy tökéletesek legyenek, isabel önsanyargatásba kezd, veszélyeztetve az egyetlen lényeges dolgot: a szépségét. A leendő férjek pedig megérkeznek, csak arra várva, hogy menyasszonyt válasszanak maguknak. freidának meg kell küzdenie a jövőjéért még akkor is, ha ez azt jelenti, hogy el kell árulnia az egyetlen embert, akit szeret és aki viszontszereti.
Szerző: Louise O'Neill
Sorozatcím: -
Sorozatcím (kiadói): -
Cím: Örökké a tiéd
Eredeti cím: Only Ever Yours
Eredeti megjelenés: 2014
Műfaj: disztópia
Fordító: Farkas Krisztina
Oldalszám: 436 oldal
Kiadó: Tilos az Á Könyvek
Megjelenés: 2016
Ár: 3.490 Ft
   




Jelölések:

2016 - az év könyve
2016 - legfojtogatóbb atmoszféra
2016 - legjobb karakterek
2016 - legérdekesebb történet
2016 - legjobb ötlet
2016 - legjobb csavar
2016 - legjobb idézet:
,,Azt sem mondom el, hogy attól félek, ez azért van, mert valami rothad bennem, aminek a szagát csak akkor érzi az ember, ha túl közel jön hozzám."

Cinder - Az Elit (Röviden, tömören - salty edition* #14)

A Röviden, tömören rovat újabb állomásán Merissa Meyer illetve Kiera Cass egy-egy népszerű disztópikus művét vizsgálom meg.


- Cinder -
- Első mondat -
,,Cinder bokájában a csavart rendesen szétmarta már a rozsda, a csillag alakú horony formátlan tárcsává torzult."
Nem igazán szeretnék bővebben írni erről a két kötetről, de mivel jó, ha van értékelés az olvasott könyveimről, ezért elregélek róluk pár sort, tanúsítva azt, hogy mindkettőt elolvastam.

Az első ilyen, a Cinder, amely nagyon jó véleményeket kapott külföldön illetve hazánkban szintén. Ez egy hamupipőke történet sci-fibe ágyazva, vagyis egy modern köntösbe burkolt tündérmese egy rejtélyes, na meg halálos vírussal, a jóképű (cöcc,cöcc) Kai herceggel, egy talpraesett női főhőssel és egy idegesítő robotkával. Az előnye mindenféleképpen, hogy izgalmas, a sztori pörög és elég nehéz letenni a művet, amíg az utolsó oldalig nem érünk, viszont ezzel szemben hátrányként jelentkezik a történet egyszerűsége, hiszen az utolsó nagy csavar könnyen kitalálható a századik oldal környékén. Na meg az sem igazán jó, hogy a regény túlságosan a Hamupipőkére hajaz azzal az állandó bálos nyavalygással, komolyan minden e körül forog!

Cinder
A környezet jövőbeli, de a szerző nem egy kínai tradíciókra épülő társadalmat alkotott meg, sőt semmilyen helyi jellegzetesség nincs benne. A pestis árnyalja a képet, de sajnos nagyon felszínes a téma kezelése, persze akadnak fontosabb és szomorúbb pillanatok, de nem igazán érintett meg. Ezen kívül előfordul pár logikátlanság is a mű ezen részéhez kapcsolódva és sokszor éreztem, hogy az itt lévő haláloknak semmi súlyuk nincs, persze az otthoni bántalmazás és a ,,fajgyűlölet" téma jobban megfogott. Ettől függetlenül Cinderen keresztül egy fontos tanulság szűrődik át a lapokon - legalábbis hozzám igen:
ez a bátorság és az önállóságra való törekvés regénye.

A szereplők közül Cindert kedveltem a legjobban, pont a fenti mondat miatt, mert rá biztosan jellemző ez, bár a karaktere sablonszerű (legjobb műszerész, vírusos cucc, hercegi kapcsolat stb, stb), azért szerettem a részeit. Idegesített vele szemben Iko, Cinder pici robottársa, aki folyamatosan a felszínes monológjait nyomatta a báli ruhákról például. Aria, a mostohaanya, szívtelennek tűnik, őt nem is kedveltem, viszont Kairól szívesebben olvastam volna többet, pedig még saját nézőpontot is kapott. Levana kellően szem... kellemetlen főgonosznak látszódik, kíváncsian várom a további részeket, na meg azt, hogy mit fog produkálni.

A világ kidolgozásánál hiányolok pár fontos infót, de remélem ezekre választ kapunk a későbbiek során!

Bizakodva nézem a jövőt.

5 / 4 pont
(Várakozáson felüli)*



- Az Elit -
,,Tessék, itt egy újabb hibám: kezd szörnyen elegem lenni a lázadókból. Torkig vagyok azzal, hogy állandóan foglalkozni kell velük."
Ha a Párválasztó idegesítő, Az Elit egyenesen maga a Tömény Irritáció meg Szenvedés és ezt a részt már nem védi meg az első részre jellemző újdonság varázsa. Az előző kötetben hiányolt világkidolgozás nem lett pótolva, ez az elem még mindig csapnivaló!

Hát nem Az Elit a kedvenc részem a sorozatból, az is biztos!

America a szokásos döntésképtelen szövegét nyomja és ugye az nem szerelem, hogy az iránt érez vonzalmat, aki éppen ott tartózkodik a közelében. Ő az, aki hagyná, hogy a szerelemi háromszöge magától elrendeződjön - túlélési készség level sok - és csak nyafog és nyafog és nyafog. Én meg azt hiszem egyre kevesebb türelmem van ehhez a szériához, meg a romantikus ifjúságikhoz. America sirámai mellett nem történik semmi, unalomba fullad a regény a közepén, ekkor már komolyan alig vártam, hogy végre vége legyen ennek a szenvedésnek!

És az egész őrület közepén ott voltam én... aki csak arra tudott gondolni, hogy ez az egész pénzkidobás (és most nem a regényre gondoltam, hanem a benne lévő ,,cselekményre"). Mi az ami megér ennyi vesződséget ebben a világban? Minden a mértéktelen költekezésre irányul (ld. még halloweeni parti), ami meg van cselekmény - tehát támadnak a lázadók - az csak arra szolgál, hogy ezek ketten / hárman megint megtalálják egymást, ha ne adj' isten addig elkerülték volna a másikat. Bármi, ami ebben az egységben történik beillik egy rétestésztának, na meg helykitöltő konfliktusnak, hiszen kell az átvezető műbe is valami... nehogymár két részes legyen a széria.
,,Válaszra van szükségem. Mert nem küldhetek haza olyan valakit, aki ezeket esetleg vállalná, s aki engem akarna, ha kiderül, hogy te a végén cserben hagysz."
Igazából America egy önző dög és erről - hacsak nem fordul egy hatalmasat a jelleme, amit kétlek - nehezen fog tudni meggyőzni a szerző a butácska gondolatok mellett, amik elárulják, hogy mit érez és hogyan viszonyul másokhoz valójában. Sokszor nem gondolkodik és kimondja az első dolgot, ami az eszébe jut, az pedig sokszor nagyfokú butaság, vagy éppen az énközpontúság mintapéldája, időnként pedig boci szemekkel csodálkozik azokra a dolgokra, amik a realistább olvasóknak teljesen egyértelműek, sajnos lassan fogja fel a dolgokat, mindig lemarad. Vagy ha támad is egy jó ötlete, kapustól ront a házba, nem óvatosan jár el, hanem durván és erőszakosan (a projektjérre gondolok), a következményekkel nem számolva. Sem titkot nem tud tartani, sem pedig elnéző nem tud lenni Maxonnal, akinek ugye az a feladata, hogy megtalálja élete párját. Namármost, ha America van olyan kegyetlen és nem ad egyből igent, akkor mit vár el? Hogy a srác epekedjen érte és másra rá se nézzen? A gondolatainak nagyobb része pedig Maxon körül forog, vagy éppen Aspen érdekli... de inkább a herceg az, aki felé húz, bár kérdéses, hogy tényleg szereti-e bármelyiket is? Én nem hiszem...
,,Legfeljebb te fogsz ráeszmélni arra, hogy nem vagyok elég jó hozzád."
Érdekesség is akad a kötetben, Gregory naplója például, vagy a többiek jelleme sablonja lehetne az, de mindenki csak piszkozat. Celeste a gonosz, Kriss a gyanús és ennyi. Csak arra lennék kíváncsi a szériába mikor érkezik a tényleges, jól kidolgozott regény?

Ez a mű az összes jóindulatom lerombolja, sőt még az eddig kedvelt Maxont a fentebbi kijelentése (legelső idézet) miatt azonnal arconrúgtam volna.
,,Hát miféle ember manipulál másokat ilyen szenvedéllyel? Miféle férfi bocsátja áruba a lányát a saját boldogulása érdekében?"
Röviden: felejthető sztori, egy időhúzás. 

5 / 2 pont
(Borzalmas)*
Díj: legrosszabb sorozatfolytatás - 2016

   



*   Harry Potter osztályozási rendszer alapján
** Salty edition: cinikus hangvételű értékelés

Középpontban az Athenaeum Kiadó #16

Mata Hari feminista megközelítése - Paulo Coelho új könyvvel jelentkezik


Az Athenaeum Kiadó megkapta Paulo Coelho új regényének jogait Mônica R. Antunestől, a Sant Jordi Asociados ügynökség vezetőjétől. A Házasságtörés, és egyéb művek bestseller szerzőjének már 200 millió könyvét adták el közel 160 országban, műveit 80 nyelvre fordították le. Coelho új művét, A kémet Mata Hari élete inspirálta. Coelho legújabb alkotása 2016. október 3-án kerül a magyarországi könyvesboltok polcaira, e-könyvben 2016. szeptemberében.

A kém Mata Hari igaz történetét kelti életre, a híres kurtizánét és állítólagos kémét, akit hazaárulás vádjával végeztek ki száz évvel ezelőtt. Mata Hari csodálatos táncos volt, aki elkápráztatta és sokkolta közönségét az első világháború ideje alatt, majd bizalmasává lett a kor leggazdagabb és leghatalmasabb férfijainak. Felszabadította magát a huszadik század eleji moralitás és a provinciális szokások alól, végül azonban az életével fizetett szabadságáért. Ahogy a kivégzésére várt egy párizsi börtönben, utolsó kívánságai közé egy toll és papírlapok tartoztak, hogy leveleket írhasson.

Mata Hari Bécsben találkozott Sigmund Freuddal. Pablo Picasso, Amadeo Modigliani és számos neves személy tartozott udvarlói körébe, táncolt a milánói La Scalában, ahol Nijinskyvel, a kor legünnepeltebb balett-táncosával lépett színpadra. Megvalósulatlan álmai egyike az volt, hogy megvásárolja Oscar Wild Salomejának a jogait, és ő játssza a főszerepet.

Az elmúlt húsz évben az angol, német és holland MI5 titkosszolgálat is publikussá nyilvánította Mata Hariról született dokumentumaikat, amelyek értékes információval szolgáltak Coelhónak a kutatómunka során.

„Tömérdek dokumentum állt rendelkezésemre,” mondta Paulo Coelho, „de így is felötlött bennem a kérdés: mit írt Mata Hari azokban a levelekben?” 

 Coelho egyes szám első személyben meséli újra Mata Hari életét az utolsó levelén keresztül, amelyet egy héttel a kivégzése előtt írt. A börtönből Mata Hari felfedi minden, az igazság keresése közben hozott döntése okát– a kis holland faluban töltött gyermekkorától kezdve a boldogtalan éveken át egy alkoholista diplomata feleségeként töltött időszaki, és a megtervezett felemelkedéséig, divatossá válásááig Franciaországban.

„Mata Hari egyike volt az első feministáinknak”, mondta Coelho, „aki a kor férfi elvárásaival küzdve egy független és konvencióktól mentes életet választott inkább magának. Életéből még ma is szűrhetünk le tanulságokat: hatalommal teljesek vádjai mindig ártatlan életeket követelnek.”

Élete utolsó pillanatában – ahogy hóhérjaira nézett, elutasítva, hogy bekössék a szemeit – elhangzott Mata Hari híres mondata: „Készen állok.” Coelho mondja erről a tragikus sorsú emberről: „egyetlen bűne az, hogy független nő volt.

- Paulo Coelho: A kém -

Legújabb regényében Paulo Coelho – aki több mint 220 millió könyvet adott már el a világ 160 országában –, Mata Harinak, kora legkívánatosabb nőjének csodálatos és titokzatos életét fedezi fel. A híres egzotikus táncosét, aki sokkolta és elkápráztatta közönségét, ahogy ruháit ledobta a színpadon; aki bizalmasa és kurtizánja volt a kor leggazdagabb és leghatalmasabb férfijainak.

Paulo Coelho: A kém
Fordította: Nagy Viktória
ISBN 978 963 293 467 9
Terjedelem: 176 oldal
Méret: 115 x 195 mm
Kötés: keménytábla védőborítóval
Ára: 3490 Ft
Tervezett megjelenés: 2016. 10. 03.
Mata Hari rejtélyes múlttal bírt – csillogó féltékenység és irigység övezett a párizsi arisztokrata hölgyek között – és ő volt az a nő, aki felszabadította magát a huszadik század elején uralkodó provinciális hagyományok alól. Paulo Coelho egyes szám első személyben építi fel Mata Hari történetét. A táncosnő a borzalmas párizsi Saint-Lazare börtönből írt leveleket ügyvédjének, miközben bűnvádi eljárás alatt állt, az első világháborúban elkövetett kémkedés miatt tartották fogva. A levelek testamentumokként szolgáltak. Mata Hari a lányának üzent, akit soha nem láthatott felnőni. Meg akarta értetni egyetlen örökösével, hogy miért is választott ennyire intenzív és kalandokkal teli életet.

„Az egyetlen bűne, hogy szabad és független nő volt.” 

Előrendelhető itt.

Várólistára került.

- Copyright © A művészet nyelve - Himitsu - Powered by Blogger - Designed by Himitsu -