Cinder - Az Elit (Röviden, tömören - salty edition* #14)

A Röviden, tömören rovat újabb állomásán Merissa Meyer illetve Kiera Cass egy-egy népszerű disztópikus művét vizsgálom meg.


- Cinder -
- Első mondat -
,,Cinder bokájában a csavart rendesen szétmarta már a rozsda, a csillag alakú horony formátlan tárcsává torzult."
Nem igazán szeretnék bővebben írni erről a két kötetről, de mivel jó, ha van értékelés az olvasott könyveimről, ezért elregélek róluk pár sort, tanúsítva azt, hogy mindkettőt elolvastam.

Az első ilyen, a Cinder, amely nagyon jó véleményeket kapott külföldön illetve hazánkban szintén. Ez egy hamupipőke történet sci-fibe ágyazva, vagyis egy modern köntösbe burkolt tündérmese egy rejtélyes, na meg halálos vírussal, a jóképű (cöcc,cöcc) Kai herceggel, egy talpraesett női főhőssel és egy idegesítő robotkával. Az előnye mindenféleképpen, hogy izgalmas, a sztori pörög és elég nehéz letenni a művet, amíg az utolsó oldalig nem érünk, viszont ezzel szemben hátrányként jelentkezik a történet egyszerűsége, hiszen az utolsó nagy csavar könnyen kitalálható a századik oldal környékén. Na meg az sem igazán jó, hogy a regény túlságosan a Hamupipőkére hajaz azzal az állandó bálos nyavalygással, komolyan minden e körül forog!

Cinder
A környezet jövőbeli, de a szerző nem egy kínai tradíciókra épülő társadalmat alkotott meg, sőt semmilyen helyi jellegzetesség nincs benne. A pestis árnyalja a képet, de sajnos nagyon felszínes a téma kezelése, persze akadnak fontosabb és szomorúbb pillanatok, de nem igazán érintett meg. Ezen kívül előfordul pár logikátlanság is a mű ezen részéhez kapcsolódva és sokszor éreztem, hogy az itt lévő haláloknak semmi súlyuk nincs, persze az otthoni bántalmazás és a ,,fajgyűlölet" téma jobban megfogott. Ettől függetlenül Cinderen keresztül egy fontos tanulság szűrődik át a lapokon - legalábbis hozzám igen:
ez a bátorság és az önállóságra való törekvés regénye.

A szereplők közül Cindert kedveltem a legjobban, pont a fenti mondat miatt, mert rá biztosan jellemző ez, bár a karaktere sablonszerű (legjobb műszerész, vírusos cucc, hercegi kapcsolat stb, stb), azért szerettem a részeit. Idegesített vele szemben Iko, Cinder pici robottársa, aki folyamatosan a felszínes monológjait nyomatta a báli ruhákról például. Aria, a mostohaanya, szívtelennek tűnik, őt nem is kedveltem, viszont Kairól szívesebben olvastam volna többet, pedig még saját nézőpontot is kapott. Levana kellően szem... kellemetlen főgonosznak látszódik, kíváncsian várom a további részeket, na meg azt, hogy mit fog produkálni.

A világ kidolgozásánál hiányolok pár fontos infót, de remélem ezekre választ kapunk a későbbiek során!

Bizakodva nézem a jövőt.

5 / 4 pont
(Várakozáson felüli)*



- Az Elit -
,,Tessék, itt egy újabb hibám: kezd szörnyen elegem lenni a lázadókból. Torkig vagyok azzal, hogy állandóan foglalkozni kell velük."
Ha a Párválasztó idegesítő, Az Elit egyenesen maga a Tömény Irritáció meg Szenvedés és ezt a részt már nem védi meg az első részre jellemző újdonság varázsa. Az előző kötetben hiányolt világkidolgozás nem lett pótolva, ez az elem még mindig csapnivaló!

Hát nem Az Elit a kedvenc részem a sorozatból, az is biztos!

America a szokásos döntésképtelen szövegét nyomja és ugye az nem szerelem, hogy az iránt érez vonzalmat, aki éppen ott tartózkodik a közelében. Ő az, aki hagyná, hogy a szerelemi háromszöge magától elrendeződjön - túlélési készség level sok - és csak nyafog és nyafog és nyafog. Én meg azt hiszem egyre kevesebb türelmem van ehhez a szériához, meg a romantikus ifjúságikhoz. America sirámai mellett nem történik semmi, unalomba fullad a regény a közepén, ekkor már komolyan alig vártam, hogy végre vége legyen ennek a szenvedésnek!

És az egész őrület közepén ott voltam én... aki csak arra tudott gondolni, hogy ez az egész pénzkidobás (és most nem a regényre gondoltam, hanem a benne lévő ,,cselekményre"). Mi az ami megér ennyi vesződséget ebben a világban? Minden a mértéktelen költekezésre irányul (ld. még halloweeni parti), ami meg van cselekmény - tehát támadnak a lázadók - az csak arra szolgál, hogy ezek ketten / hárman megint megtalálják egymást, ha ne adj' isten addig elkerülték volna a másikat. Bármi, ami ebben az egységben történik beillik egy rétestésztának, na meg helykitöltő konfliktusnak, hiszen kell az átvezető műbe is valami... nehogymár két részes legyen a széria.
,,Válaszra van szükségem. Mert nem küldhetek haza olyan valakit, aki ezeket esetleg vállalná, s aki engem akarna, ha kiderül, hogy te a végén cserben hagysz."
Igazából America egy önző dög és erről - hacsak nem fordul egy hatalmasat a jelleme, amit kétlek - nehezen fog tudni meggyőzni a szerző a butácska gondolatok mellett, amik elárulják, hogy mit érez és hogyan viszonyul másokhoz valójában. Sokszor nem gondolkodik és kimondja az első dolgot, ami az eszébe jut, az pedig sokszor nagyfokú butaság, vagy éppen az énközpontúság mintapéldája, időnként pedig boci szemekkel csodálkozik azokra a dolgokra, amik a realistább olvasóknak teljesen egyértelműek, sajnos lassan fogja fel a dolgokat, mindig lemarad. Vagy ha támad is egy jó ötlete, kapustól ront a házba, nem óvatosan jár el, hanem durván és erőszakosan (a projektjérre gondolok), a következményekkel nem számolva. Sem titkot nem tud tartani, sem pedig elnéző nem tud lenni Maxonnal, akinek ugye az a feladata, hogy megtalálja élete párját. Namármost, ha America van olyan kegyetlen és nem ad egyből igent, akkor mit vár el? Hogy a srác epekedjen érte és másra rá se nézzen? A gondolatainak nagyobb része pedig Maxon körül forog, vagy éppen Aspen érdekli... de inkább a herceg az, aki felé húz, bár kérdéses, hogy tényleg szereti-e bármelyiket is? Én nem hiszem...
,,Legfeljebb te fogsz ráeszmélni arra, hogy nem vagyok elég jó hozzád."
Érdekesség is akad a kötetben, Gregory naplója például, vagy a többiek jelleme sablonja lehetne az, de mindenki csak piszkozat. Celeste a gonosz, Kriss a gyanús és ennyi. Csak arra lennék kíváncsi a szériába mikor érkezik a tényleges, jól kidolgozott regény?

Ez a mű az összes jóindulatom lerombolja, sőt még az eddig kedvelt Maxont a fentebbi kijelentése (legelső idézet) miatt azonnal arconrúgtam volna.
,,Hát miféle ember manipulál másokat ilyen szenvedéllyel? Miféle férfi bocsátja áruba a lányát a saját boldogulása érdekében?"
Röviden: felejthető sztori, egy időhúzás. 

5 / 2 pont
(Borzalmas)*
Díj: legrosszabb sorozatfolytatás - 2016

   



*   Harry Potter osztályozási rendszer alapján
** Salty edition: cinikus hangvételű értékelés

Lesd meg őket is!

2 megjegyzés

  1. Milyen jól megfogalmaztad az Elittel kapcsolatos dolgokat! :) Sajnos én mikor olvastam, nem láttam még ennyire át (valószínűleg annyira olvastatta magát a könyv, hogy észre sem vettem akkor) de most olvasva az egyik rövid novellát a sorozathoz kapcsolódóan most még jobban zavart, mennyire alacsony színvonalon ír Cass. Nem csak felszínes de kidolgozatlan, irritáló főhős és gyerekes stílus... komolyan, soha nem fogom megérteni, mit szeretnek annyira a sorozatban. :P

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. :D Addiktív, de sajnos egyre idegesítőbb is. :) Elolvasva a spoilereket A korona na meg addig a többi rész ki fog idegelni, már érzem előre.

      Törlés