Jill Hathaway: Slide - Mások szemével


Sorozat: Slide 1.
Több része nem jelenik meg magyarul.




A fejléckép képeinek forrása: Pinterest

Az alábbi projekthéten veszek részt az értékeléssel:



>> Katt a többiek posztjáért a linkre! <<
>> Posztok és egyéb nyalánkságok <<

  


Szerző: Jill Hathaway
Sorozatcím (kiadói): Egmont Dark
Sorozatcím: Slide
Cím: Slide - Mások szemével
Eredeti cím: Slide
Eredeti megjelenés: 2012
Kategória: urban fantasy, krimi, paranormális, YA
Fordító: Barta Tamás
Oldalszám: 250 oldal
Kiadó: Egmont-Hungary
Megjelenés: 2012
Ár: ?

Fülszöveg:
Sylvia ​túl sokat tud… 
de nem eleget ahhoz, hogy megállítsa a gyilkost. 

Sylvia Bell egy dologban teljesen biztos – húgának barátnője, Sophie nem önkezével vetett véget életének. Valaki meggyilkolta. 
Vivi tudja, mert tanúja volt. Mindenki azt hiszi róla, hogy narkolepsziás, de valójában nem elalszik, mikor elveszti az eszméletét. Ilyenkor valaki más elméjébe jut, és az ő szemével látja a világot. Így csusszant bele a húgába, mikor puskázott a matek dolgozat közben, vagy egy tanárába, aki titokban iszik az órák előtt. Nagyot kellett csalódnia állítólagos legjobb barátnőjében az iskolai bálon. De semmi sem készíthette fel arra, ami egy októberi éjjel történik vele. Hogy egy véres kést szorongató, titokzatos alak elméjébe csúszik, aki Sophie véres teste fölött áll. 
Vivi nagyon szeretné megosztani valakivel a titkát, de ki hinne neki? Olyan őrültségnek hangzik, hogy még legbizalmasabb barátjának, Rollinsnak sem meri elmondani, hát még a rendőrségnek. Még ha meg is bízhatna Rollinsban, a fiú az utóbbi időben távolságtartóan viselkedik vele, különösen, mióta Vivi több időt tölt egy másik fiúval, Zane-nel. Vivi, aki titkok, hazugságok, veszélyes helyzetek szörnyű hálójába keveredik, nem fordulhat senkihez, egyedül kell lelepleznie a gyilkost, mielőtt újra lecsaphatna.

„A tény, hogy valami ennyire gyönyörű, ritka dolog elérhető közelségben van, megrémít, mert tudom, hogy egyszer úgyis el fogom veszíteni.”




A regény az alábbi címkékhez tartozik:


Régóta halogattam a Slide olvasását, egyrészt a nem annyira pozitív értékelések miatt, másrészt pedig, mert mindig találtam valami sürgősebb, sokkal izgalmasabbnak tűnő regényt. Hogy ezt a folyamatot megállítsam, felraktam az idei VCs listámra és jelentem, sikeresen el is olvastam a Prológusos Urban fantasy hétre, és hogy tetszett? Háááát...

Következzen a Slide - Mások szemével negatív értékelése!
Sosem szokom meg az érzést, hogy másvalaki szemével nézzem a világot. Mintha mindenki kicsit más árnyalatban látná a dolgokat. A trükkös rész az, amikor rájövök, hogy kinek a fejében is vagyok. Mintha egy kirakós játékot kellene összeraknom: mit látok, mit hallok, milyen szagokat érzek? Minden részlet nyomra vezethet.” 
Sylvia Bell első ránézésre narkolepsziában szenvedő lány, aki küzd a saját démonjaival, hiszen történetünk kezdetén az irodalomórája közepén az ájulás szélére kerül. Közelebbről megnézve őt, viszont már kiderül, hogy ez nem az, aminek elsőre gondoltuk volna, hanem a lány képes belebújni mások elméjébe és szenved a képességétől. Vivi csak addig képes homokba dugni a fejét, amíg egy gyilkosság közepébe nem csöppen a fentebb írt módon: végignézi a gyilkos fejéből, ahogy valaki  - számára ismeretlennek kinéző egyén - megöli az egyik ismerősét. 
Őszinte leszek: nem tetszett ez a regény, mert több sebből vérzik... na de inkább kezdjük a jó tulajdonságokkal, ebből sajnos kevés akad és még ezek sem teljesen megfelelőek:

❥ Vivi problémája kifejtett, vagyis a gyásza, ahogy próbálja feldolgozni az édesanyja halálát, na meg a kötetbeli történéseket és az egyik mellékszereplőnk szintén egészen érdekesre sikerült (Rollins), tehát a lelki oldal szerintem a könyv legizgalmasabb része.

Na most térjünk rá a negatív dolgokra listás módon, mert azt mostanában szeretem!

❥ Írtam fentebb, hogy ez a jó vonás nemcsak jó értelemben létezik számomra, hát... éreztétek már úgy, hogy a szerző, ami eszébe jutott, mindent bele akart pakolni a művébe? Itt is sokszor erre kellett gondolnom, hiszen nincs olyan szereplő a könyvben, akinek ne lenne valamilyen súlyos baja és olvasás közben múlt héten kezdtem egy kicsit én is depressziós lenni ennyi minden rossz után egy ideig, utána belefásultam. Félreértés ne essék, nem baj, ha foglalkozunk ezekkel a fontos témákkal, de ne így és ne ilyen mértékben, mert ez kiegyensúlyozatlanná teszi a történetet és kb olyan ez, mintha egy szót sokszor ismételve, elveszti a hozzá társított értelmet és érzéseket, na itt szintén ez történik.

❥ A történet krimi akar lenni, de ha nincs benne nyomozás, minek nevezzem? Sylvia lenne a fő katalizátora ennek, rajta keresztül lehetne elkapni a gyilkost, többet tudni róla, de egyszerűen nem csinál semmit a kötet háromnegyedében, az meg nem valami izgalmas.

Hangulatkép
Forrás: Pinterest
❥ Egy kicsit a fentebbi ponthoz is kapcsolódik az, hogy Vivi (így becézik, bár ez fura számomra) már régóta a képessége birtokában éli mindennapjait és ennek ellenére egyáltalán nem foglalkozott a fejlesztésével (mármint az első oldal előtti időkre utalok, vagyis arra a semmiföldje időszakra, ami a képesség első megjelenése és az általunk ismert intervallumra vonatkozik), sem azzal, hogyan lehetne könnyebbé tenni a helyzetét és én ezt logikai bakinak könyvelem el, mert ekkora mértékű nemtörődömség ilyen helyzetben szerintem nem kéne, hogy létezzen. Olyan, mintha csak tegnap kapta volna meg ezt a mások fejébe átcsúszás képességet.

❥ A másik pedig az, hogy emiatt mi sem tudunk meg sokat a mágiájáról: miért, hogyan, milyen korlátai vannak, stb, stb? A kötet vége felé azért akad egy-két infó, de nem igazán vitte a szerző túlzásba a leírásokat.

❥ A könyv utolsó pár oldala szörnyen összecsapottnak érződik és olyan eszközzel él a szerző a "hatalmas" csavar * szemforgatás * jegyében, amit más műveknél, mondjuk Agatha Christie-nél is rühelltem (FélSpoileresen, jelöld ki hogy olvasni tudd: van A, van B és a megoldás a C), az pedig, hogy felgyorsulnak az események sem tesz jót az összecsapottsági mutató értékében.

❥ A fordítással sincs minden rendben, például miért ül le valaki az öltözőben az ágyra? A könyv stílusa emellett fura, unalmasan megírt, arról nem beszélve, hogy a párbeszédek is szörnyűek helyenként.

Nem értem mi a baj vele, szerintem
nagyon cuki.
❥ Ó, azok a karakterek! Borzalmasak! Egyiküket sem tudtam megkedvelni... némi érdeklődést kiváltottak, de nem igazán tudtam értékelni őket, a főszereplőtől az alábbi mondat pedig gyöngyszem, nem a jó értelemben: ,,Érdekes adat: Undoknak [az igazgatóra vonatkozik ez a mondat - bloggeri hozzászólás] otthon egy menyétekkel illusztrált kalendárium lóg a hűtőjén. Nem csoda, ha senki nem akar hozzámenni feleségül." Na akkor leírom, mire gondoltam mikor ezt megtaláltam a regényben:
* Legalább a férfi szereti az állatokat és egyáltalán mi a baj a menyétekkel? Meg úgy ezzel az egésszel?!
* Ez miért lúzeres jellemző? Semmi baj nincs ha valaki szeret valamit és gyűjt valamit, sőt nekem ki van tapétázva a falam illusztrációkkal, akkor én is semmi vagyok, akinek sosem lesz senkije? Spoiler, van. <- a semmi által megtámogatott mondat
* Mindenesetre ez a gyűjtési szenvedély jobb, mint az indokolatlan rosszindulat, ugye kedves Vivi?
Igen, ez kihúzott némi gyufát a dobozból. Vagy a fordítás ilyen? Esküszöm, megnéztem tízszer és ez van a könyvbe írva... valamit valaki valahol nagyon elnézett.

❥ Szintén felbosszantott a főszereplő önzősége és az, hogy mást hibáztat a saját hülyesége miatt, értsd legalább próbálná meg rendezni a dolgait, a kapcsolatait, a képességét, bármit, amitől életképes szereplőnek tűnhetne!

❥ Én egyszerűen csak olyan könyvet akartam olvasni, amin nem húzom fel magam és együtt tudok érezni a szereplőkkel... ehelyett kaptam egy olyan konfliktust az egyik szálon, hogy csak néztem az egészen: esküszöm, inkább vesztek volna össze összeesküvés-elméleteken, mint azon az egy darab pasin, aki egyébként egy gyökér, de így megmaradt a probléma azon a szinten, amit megnevezni sem szeretnék. Szörnyű, hogy legalább ez a szál rendben lehetne a kifejtett és izgalmas motivációkkal és még sincs... mert nem érdekel, legyen ez az ok, de akkor erős lábakon álló mozgató indokok kellenek ide, nem egy-két csaj hajtépése egy srác fölött...

❥ Na, de nehogy azt gondolja bárki, hogy a többiek jobbak: kalapból előrángatott bűntudat és zavar, határozatlan és gyenge jellemek (köztük a főszereplővel), egy gyanús barát, akinek van egy szörnyű titka és a jóképű új fiú sablon, akivel tutira biztos, hogy van valami, mert túl tökéletes... miért nem szólt ez a regény Rollinsról? Ő sokkal érdemesebb a figyelmünkre, mint a bagázs többi része.

❥ Jó megoldás, hogy Vivi miért nem képes beszélni a képességéről, de ennyi negatívum után már csak idegesen vettem tudomásul a kb ötödjére (<-nem számoltam, nem tudom hányszor olvastam ezt) is leírt, ,,nem mondom el ezért meg azért mondatot. Futjuk itt a felesleges köröket és úgyis tudjuk, mi olvasók, hogy mi lesz az egész vége, ha elmondja a dolgot a srácnak, ez meg csak időhúzás.

❥ Néha azt éreztem, hogy random szimulátorral sorsolta ki a szerző mit rak bele a művébe... persze lehet csak nálam van így ez az érzet, de mégis... nekem ez a könyv nagyon nem jön be.
Rosszul megírt regény egy jó alapötletből táplálkozva, amiben kevés a magyarázat, sok az üresjárat, és a hosszan felvezetett környezet végül egy összecsapott végjátékban fejeződik be. Jó lehetett volna, de nem sikerült a szerzőnek izgalmassá tenni a leírtakat. A szereplő sok gondja a személyisége miatt nem érdekel és akad egy-két kiakasztó mondata, amiről nem írtam itt és nem is fogok. A szerelmi szálról tudomást sem veszek, maradjunk ennyiben! Már így is hosszú a poszt.

Nem, felejtős! Nekem tuti az lesz!


Ítéletem:
Nagyon NEM tetszett

5 / 1 pont

Erősségek:
 lelki oldal valamennyire

Gyengeségek:
 kb minden

Hívószavak, amiket imádok és a könyv tartalmazza őket:
mágikus képesség

Kedvenc szereplő:
❥ -

Évszak:
 téli, elég depresszív kötet

A mű az Egmont-Hungary jóvoltából látott napvilágot 2012-ben. 
A szerző további, magyarul megjelent kötetei:

Nem jelent meg hazánkban több könyve.

Molyos link


Az alábbi variációk láttak napvilágot még a világon a hazai borítón szereplő képen kívül:


(3 angol és 1 cseh)


(Német, román, spanyol, török)

Ezek közül szerintem a német és a cseh a legtalálóbb, a többi olyan elmegy kategória. A török viszont szörnyű!

Köszönöm, hogy elolvastad!



Lesd meg őket is!

0 megjegyzés