„Elsöprő erejű és szívbe markoló, ékesszóló és hátborzongató, kifogástalanul megírt mese, ami eszünkbe juttatja, hogy az életünket hogyan határozzák meg a gyerekkori élményeink, mit kapunk tőlük, és ezért milyen árat fizetünk.”
Kirkus Reviews
„Gaiman mitológikus topológiákban - a pogány istennő (aki három személyből áll), az élet vize (a kis tó, ami igazából egy óceán) - és a saját gyermekkori miliőjében merül el, a történet kozmológiájának felépítése pedig elegánsabb mindennél a Csillagpor óta... nagyszerű mese.”
Booklist
Amikor egy emlék felenged, a múlt szivárog ki belőle.
Mit tehet egy hétéves fiú, ha az addig nyugodt, vidéki életet megzavarja valami, ami nagyobb nemcsak nála, de az általa ismert felnőtteknél, sőt az általa ismert világnál is? Hirtelen elszakad a saját családjától, és egyetlen hely van ahová mehet, egy ház a földút végén. Ebben a házban három nő lakik, három nemzedék, nagymama, anya és lánya, akik sokat láttak és még többet tudnak. Ismerik a titkos utakat és lebegő járatokat, értik a halk szavakat és a néma igéket, jártak a földeken innen és a vizeken túl. Ők segíthetnek, csakhogy mint mindennek, a segítségnek ára van.
Neil Gaiman új regénye a gyermekkor varázslatát mutatja a felnőttlét karcos szemüvegén át, az ártatlanság elvesztését a tapasztalat párás tükrében, hírnevéhez méltóan egy olyan történetben, amely semmihez sem hasonlít.
Neil Gaimanre egészen fiatal korától kezdődően hatást gyakorolt a sci-fi és a fantasy, többek között J.R.R. Tolkien, C.S. Lewis, Harlan Ellison és Ray Bradbury művei. A nagy áttörést a 2000-es Amerikai istenek hozta meg Gaimannek, melyért egyszerre kapta meg a Hugo-, Nebula, Bram Stoker- és Locus-díjakat, és ami a nem sci-fi olvasók előtt is ismertté és kedveltté tette. Az ezt követő műveit (Anansi fiúk, Coraline, Törékeny holmik, A temető könyve) szintén díjesőkkel honorálták, így az új évezred legfontosabb fantasy szerzőjévé vált. Az Óceán az út végén az új könyve, közel ötéves szünet után.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése