Fülszöveg:
Nagy mesemondónk népszerű meseregénye az elvarázsolt, rút Bűbájosról szól, aki minden varázstudományát összeszedve igyekszik elnyerni a hétszer szép királykisasszony szerelmét, aki megválthatja őt a gyermekkori átoktól. Baglyok, varázsitalok, a félszemű nagy Bűbájos, a félelmetes Föld Szelleme, a végighas Méz király, a Tündérkirálynő, no és a csudafa segítik-terelgetik Bűbájost kalandos útján.
Nem szeretek mélyelemzést írni a könyvekről, főleg, hogyha nem nagyon értek a műfajhoz, az én saját tudásbázisomhoz képest próbálom a legjobbat adni minden egyes értékelésben. Így inkább eltekintenék most a szépirodalmi elemzéstől, nem értek én a mesékhez. Sajnálom, de be kell valljam a Grimm-meséken nőttem fel és hálát adok, hogy nem találkoztam korábban Andersen meséivel... viszont a magyarokkal kapcsolatban, már nem írom ezt.
Tudom, hogy a magyar kultúra gazdag, például nagyon szeretem a népdalokat, ezért rálátok, hogy már csak ezen a területen is milyen kincsek vannak. Fentebb írtam, hogy nem éppen a hazai műveket olvastam kicsiként, ismerek egy párat, de iszonyúan nagy a hiányosságom és ezt nagyon sajnálom. Igazából nem is emlékszem, hogy Benedek Elektől bármi mást is olvastam volna, mint a Hunor és Magyar kötetet, amely válogatott legendákat tartalmaz, többek között Csaba királyfiról és az őseink bátorságáról és nagyon nagyon szeretem azt a könyvet, régebben többször is elolvastam. Ezért amikor megláttam A csudafa borítóját, felnőtt fejjel megvesztem ezért a könyvért és ez a borító gyönyörű! A Főnixes könyvek közül ezt választom a legszebbnek! Kertai Zalán illusztrálta és a fedőképért is őt illeti az elismerés. Az első találkozás egyúttal facebookon történt, ott láttam meg ezt a szép borítót és nagyon örülök, hogy a Főnix Könyvműhely kiadta ezt a könyvet, az biztos, hogy szegényebb lettem volna, ha nem olvasom el.
Viszont a molyon lévő ajánló becsapós, a kötet nem éppen egy mesefüzér, én először arra gondoltam, hogy olyan lesz, mint a fentebb említett Hunor és Magyar, hogy több kisebb történetet kapunk, de nem ez történt. A történet főszereplője Bűbájos, akit gyermekkorában elátkoztak és meg kellett tanulnia együttélni csúnyaságával és a mellé ,,ajándékba kapott" hatalommal. Úgy érzi a hercegnő szerelme megválthatná ettől az átoktól és minden eszközzel igyekszik megkaparintani magának pillangó, visszhang vagy akár madár képében.
 |
| A csudafa és a hercegnő. |
Ez a kötet egy gyönyörűen szép mese. Mostanában ritkán volt alkalmam mesét olvasni és elfelejtettem, hogy milyen optimista szemléletmód jellemzi őket és ez jó dolog, mert boldogságot ad. Napjainkban a legtöbb történet azért sikeres, mert ezt a formulát dolgozza fel: van a csúnya/szegény fiú, aki hosszú küzdelmek árán végül elnyeri hercegnője kezét és ez rengeteg feldolgozásban visszaköszön, már ha csak a könyvek világát nézzük és ekkor még nincs is szó a filmekről. A legismertebb történet a Szépség és a Szörnyeteg, a Disney filmek egyike, ami rokona lehetne a most tárgyalt könyvnek a hasonlóságok miatt.
A műfaj sajátosságai itt is visszaköszönnek, tehát az idealizált, túlírt szereplők, a hiányos karakterjellemzők és a szerelembe esés furcsa folyamata (na, ha ezt így nézzük akkor a királylánynak különös ízlése lehet a szerelemben, a fiú éppen pszichopata módon viselkedett), tehát szokás szerint a történet több helyen is sántít. De ezért szeretjük, nem? Emellett a számmisztika is beköszön egy-két megjelenés erejéig, például a hétszer szép jelző a királykisasszony titulusában vagy a hármas szám az alakváltásnál, és mi a helyzet a palota hetvenhét ablakával? Plusz sajátosság még, hogy nem is kell kiraknom a spoiler jelzőt, mert tudjuk mivel végződik a történet.
Nem is hiányozhatna az igazi vonzereje a regénynek: a rejtett tartalom. A csúfság ugye párhuzamba állítható a varázserővel, vagyis a hatalommal, annak megszűnése esetén a Bűbájos visszakapja az eredeti alakját, viszont megtalálja a saját boldogságát és ez utalhat arra is, hogy a hatalom nem boldogít. Ugyancsak tanulság a királykisasszony esetében, hogy megesik a szíve a szerencsétlen Bűbájoson, vagyis végül mégiscsak elfogadja a csúnyaságát. Az igazi mégis az, hogy szeretettel minden lehetséges, általa megváltható egy ember a szenvedéséből.
Zavar, hogy sem az ő, sem a királylány nevét nem tudjuk meg, miért nem lényeg? Bár a történet szempontjából tényleg nem az, a titulus adja a szereplőkre ráhúzott sablonjellemzőket. Itt ugyancsak megemlíthetném a szépséget vagy a varázserőt.
Igazából én nem szerettem a lányt, szerencsére ő keveset szerepel az elején és amikor találkozunk vele abban nincs sok köszönet a felszínessége miatt. Bűbájos annál inkább szerethető, szerencsétlen próbálkozik, az ő fejlődése jobb és erősebb, mint a királylányé: önző érdekből akarja magáénak és ezért sorra bukja a kihívásokat, míg végül rájön, hogy csak beleszeretett a hercegnőbe és az eddigi útja téves volt, ám őt mégsem utáltam a rossz tulajdonságai miatt. A Mézkirály az alattomos embert jelképezi, sunyi módon próbál érvényesülni és így akarja elérni, amit kíván. A könyvben megjelennek még a tündérek, mint védelmező, örökké tavaszban élő lények és ők adják a címszereplő csudafát a királynak, hogy az megvédje a lányát a Bűbájostól. Ám nemcsak neki vannak segítői, a Nagy Bűbájos névrokonát segíti meg, egy korábban elhangzott ígéret miatt. Nem lövök le mindent itt, ezért itt most csak ennyit írok, hogy az ígéret komoly és jól kidolgozott az ok is.
A kötet nagyon szép szerintem, bár a hátsó színeket nem szeretem, viszont fogalmam sincs, mivel lehetne helyettesíteni. Fentebb írtam Kertai Zalán nevét, most itt is leírom, hogy Ő illusztrálta a könyvet. Az a baj viszont, hogy a regényben lévő ábrák nagyon halványak, ezzel kéne valamit csinálni, vaksi is vagyok, nem látom rendesen őket. Amúgy a betűszín is barna, az is halványabb a megszokottnál, bár ez nem zavar. A könyvecske rövid, egyszerű tartani, 2013-ban jelent meg újra. Tetszik még a borítón lévő, rovásírásra hajazó formájú cím is, nagyon ötletes!
Benedek Eleknek rengeteg alkotása jelent meg, a lentebbi szövegdobozos részben egy kisebb összefoglalás olvasható róla, viszont a műveiről nem, így inkább egy linket hoznék, mert hosszú lenne leírni mindent. Olvasásra ezek közül a Hunor és Magyar kötetet ajánlom A csudafa után vagy előtt.
Szerintem ezt a könyvet nyugodtan olvashatják a felnőttek is, bár a célközönség a fiatalabb korosztály. Jó érzés nosztalgiázni egyet a sorok fölött.
A szerző:
(1859–1929)
Benedek Elek (1859–1929) nevével elsősorban a Magyar mese- és mondavilág (1894–96) forrott össze. Időnként jelentkeznek irodalomtörténetírásunkban olyan törekvések, amelyek szélesíteni kívánják Benedek oeuvrejének (blogger megjegyzés: jelentése életmű) határait s külön beszélnek a szépíró vagy a politikus Benedekről. Jogos a megemlékezés e vonásairól is, de ezeket is úgy kell tekintenünk, mint utat és eszközt a gyermekirodalom megteremtéséhez. Ez a törekvése többet jelent a gyermekek egyszerű szórakoztatásánál; kulturáltságot, művelődési alapot, a nép szellemi kincse egy részének átültetését is jelenti. Benedek Elek gyűjtője, feldolgozója és részben írója is a gondolkozásunkkal annyira egybeforrt meséknek.
Benedeket egész életén és írói pályáján végigkíséri szülőföldjének, az erdélyi Kisbaconnak és lakóinak emléke. Hiába kerül a távoli Budapestre bölcsésznek, hiába lesz újságíró, lapszerkesztő, gondolatai vissza-visszaszállnak szülőföldjére, végül is hazaköltözik, s ott végzi nagy kultúrmisszióját.
A szülőföld és népének szeretete szélesedik ki nála az egész haza és nép szeretetévé. Népmesei gyűjtésével – amelyet Gyulai adott ki elsőnek –, újságírói tollával, s később – mint képviselő – politikai beszédeivel, szépírói tevékenységével is egyetlen célt szolgált: a szegény kisemberek igazának hirdetését. A századforduló könyörtelen gazdasági és erkölcsi viszonyai között mélyen humanista, tiszta erkölcsiséget hirdet, s lírai igazságszolgáltatásával válik kora embertelenségének leleplezőjévé.
Írói eszközei egyszerűek, mint a nép, amelyet beszéltet és leír; történetei nincsenek csattanóra kihegyezve, balladikus – nem szaggatott – szomorú folyásúak, néhány népi szólással megtűzdelve, a természetes szó adta vezetéssel, minden különösebb megszerkesztettség nélkül. Ez az igényes természetesség kora fejlett novellairodalmában is helyet biztosít Benedek elbeszéléseinek.
Különleges regionalista író Benedek: nagy lokálpatrióta, a székelyek szerelmese, s maga is közülük való, mégsem él a későbben annyira közkeletűvé vált "góbéságokkal". Ő nem a külső jellegzetességre tört, székely figuráiban is az egyetemes emberit látta és írta meg. Életének és munkásságának mindvégig fő törekvése maradt, hogy azt a nagy szakadékot, amely a népet a műveltebb osztályoktól elválasztja, a kultúra terjesztésével minél jobban áthidalja.
Forrás (kép):
(A MAGYAR IRODALOM TÖRTÉNETE 1849-TŐL 1905-IG)
Értékeljünk!
Erre nem tudok rosszabbat adni, még mindig olyan lelkes vagyok, amikor a könyvről van szó, hogy rájöttem a jövőben meg kell ismerkedem Benedek Elek további műveivel is.
Eredeti megjelenés: 1927
Eredeti cím: -
Magyar megjelenés: 2013
Kiadja: Főnix Könyvműhely
Fordította: -
Illusztrálta: Kertai Zalán
Oldalszám: 140 oldal
Ár: 1780 Ft
Köszönöm, hogy elolvastad!
Forrás:
http://www.pagony.hu/images/products/230/13707.jpg
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése