Én és az iszlám

Szerző: Amir Ahmed Nasszer
Sorozatcím: -
Cím: Én és az iszlám
Külföldi cím: My Isl@m
Eredeti megjelenés: 2013
Műfaj: életrajz, társadalomkritika, valláskritika

Fordító: Szántó András

Oldalszám: 380 oldal

Kiadó: Atlantic Press

Megjelenés: 2014

      

Fülszöveg:

Öngyilkos merénylő vagy Al Kaida terrorista lehetett volna a kis Amirból, ha szülei nem látják be időben, hogy a vallási iskolákban hirdetett radikalizmus egy életre eltorzíthatja gyermekük lelkét. Véletleneken múlott, hogy az ő kezében a „bombát” végül egy internethez csatolt komputer jelentette.

Amir Ahmed Nasszer 25 évesen lett az arab világ legismertebb bloggere, és 27 évesen írta meg saját átváltozásainak izgalmas történetét ebben a könyvben, mely aligha véletlenül lett hónapok alatt világsiker.

Az Én és az iszlám voltaképpen az Arab Tavasz szellemi előtörténete. Lefegyverzően őszinte és izgalmas beszámoló az útjukat kereső muszlim fiatalok kétségeiről, lelki gyötrelmeiről és szabadságvágyáról. Egyszersmind behízelgően őszinte és felemelő memoár arról, hogyan nyitotta fel egy ifjú arab szemét a szélesebb világra a bloggolás és az internet. 

Vélemények a könyvről:

„Az Én és az Iszlám egy jó internetes blog bájával íródott: ellenállhatatlan, skrupulusok és pretenziók nélküli, minden friss gondolatra nyitott, elismeri más szerzők érdemeit, és ha próbálja is leplezni, voltaképpen grandiózus írás”

–The Wall Street Journal 

„Az Én és az Iszlám egy szép történet szerelemről és megváltásról, arról, hogyan szakad meg a szív. Olvasd és lelkesülj!”

– Szalman Ahmed, a Junoon vezető énekese 

„A szeptember 11 utáni világban vitriollal öntötték le a muzulmán hitet. Ez a könyv ennek a méregnek az ellenanyagát tartalmazza. Olyan valaki írta, aki általunk alig felfogható körülmények között nőtt fel. Ez egy nagyon bátor és és nagyon megható könyv, amelyben szó van Palesztináról, terrorizmusról, internetes aktivizmusról, szerelemről és életről, s amely megmutatja az iszlámon belüli árnyalatokat is. Csak gratulálhatok a szerző azon döntéséhez, hogy elutasítja a fundamentalizmust. Ez bennünk is megkérdőjelezi, mit tett valamennyiünkkel „a terrorizmus elleni háború.”

– Antony Loewenstein

,,HOGYAN VETTE EZ AZ ESZEMET A FUNDAMENTALIZMUS ÉS HOGYAN SZABADÍTOTTA FEL LELKEMET A KÉTKEDÉS."

,,Képesnek lenni az önkifejezésre, képesnek lenni saját hangon megszólalni a nyilvánosság előtt, ez az egyik legfelszabadítóbb érzés, amiben embernek része lehet. És ha egyszer belekóstolsz, szinte képtelenség visszakozni."

Kicsit nehéz most a dolgom, mert nem gondoltam volna, hogy ez a kötet ennyire próbára tesz és ezt most nem rossz értelemben írom. Egyszerűen olyan kérdésekkel találkoztam ebben a könyvben, amelyekkel én is küzdöttem/küzdök és érdekes volt szembesülni velük. 

Az iszlám nem egy könnyű téma, nem véletlenül van annyi konfliktus a valláshatárokon húzódó törésvonalaknál és egyáltalán nem könnyű megérteni a természetét, pont úgy ahogy Amir rávilágított a helyzetre. Akár az arab-izraeli problémát tekintve, akár az Arab Tavaszt nézve komolyabb ismeretek kellenek ahhoz, hogy ezeket a konfliktusokat mindkét oldalról meg lehessen ítélni és nem el.

Olvastam a Hazám, az ígéret földjét és megdöbbentő volt figyelni a másik oldalt, illetve az akkori kívánságom, miszerint engem érdekel a másik fél is, most meghallgattatásra talált és ugyanaz a kiadó hozta el nekem a választ az akkori kérdéseimre, amelyik jobban megismertetett Izrael problémakörével. Ennek nagyon örültem és már olvasás előtt is izgatottan vártam az én nagy lehetőségemet, hogy végre megismerhessem azt a vallást amelyről eddig olyan rosszakat hallottam és egy nagy kérdőjelként szerepelt az ismeretanyagomban.

Bajban vagyok, mert nem tudok a cselekményről írni, hiszen mint olyan, nem volt benne. Amir életéről olvashattam, arról, hogyan szeretett bele kiskorában a vallásába és utána hogyan ábrándult ki belőle. Ennek a folyamatnak az ok-okozati levezetése az a szál, amely végighúzódik a köteten és ez nem vehető igazi cselekményszálnak. Ez a könyv egy életrajz, egy társadalom- illetve valláskritika, politikai, vallási, filozófiai elmélkedés és az író lélektani feljegyzése saját magáról. Az Én és az iszlám amennyire sokszínű, annyira komoly és nehéz olvasmány is.

Elsőre nem ezt vártam. Fogalmam sem volt, hogy ez a kötet éppen arra a kínzó problémára ad majd választ, amely bennem is létezik és éli a világát, de ez történt pedig én nem ragadtam két világ között úgy mint Amir.

Forrás
Támogasd a szeretetet és a békét!

Igazából azt hittem, amit korábban pár bloggertársam leírt előttem, hogy az Én és az iszlám az írójának meghurcoltatásáról fog szólni és egy izgalmasabb életrajzot kapunk. Tehát kedves olvasóm, ha szeretnél megismerkedni Amir történetével vagy akár egy polgárháborúval és ha egy vérrel, kínzással teli könyvet vársz, akkor felejtsd el, lehet hogy csalódni fogsz. Viszont ha kíváncsi vagy a dolgok miértjére, a filozófiai gondolatokra, a vallások - nemcsak az iszlám - és a társadalmak, diktatúrára alapozó "uralkodók" kritikájára, egy ember lelkére, akkor ez a te könyved.

Amir nem keveredett bele ezekbe a dolgokba, ő a saját maga útját írta le, a lelkének és gondolatainak változásait, mert ő az ész embere és ez vehető a dzsihád egyik formájának, amely az egyénen belül jelenik meg, mert önmagában húzódik a törésvonal. Sokkal hangsúlyosabb volt a belső vívódása, mint a környezetével szembeni ellentéte, viszont az utóbbira is hoz példát. Felvázolja személyes fejlődését, azt az utat ahogy rátalált a bloggerekre, az utána lévő tanulást illetve a saját gondolatait, a folyamatos elidegenedést a vallásától és a jelen helyzetig vezető ösvényt, illetve az akkori érzéseit.

A kötet a fentebb is említett kritikák illetve gondolatok összessége, ami nehézzé teszi az olvasást és bevallom néha jól jött az, hogy félre kellett tennem, hogy egy sokkal könnyebben fogyasztható regényt kapjak elő helyette, mert egy kicsit tömény.

Egyúttal ez a mű nemcsak az iszlám kritikája, hanem a többi vallásé is, de érthetőbb ha azt írom, hogy egyházé. Amir bemutatja azt a folyamatot, ahogy az egyik állapotból a másikba jut el, tehát az iszlám diktatórikus kormányainak bírálatától, a vallások minden racionalitását felborító misztikus elemeiig, amelyek ellentmondanak az ész törvényeinek. Ez a vallások általános kritikája ebben a könyvben.

Forrás
A szerző.

A gondolatok, a filozófia pedig úgy jelenik meg, hogy Amir a nagy gondolkodók műveit olvasva szenvedélyesen keresi az igazságot, a megszállottjává válik és igazából azt szeretné, hogy az olvasói is megértsék a benne végbement változásokat illetve azt, hogy mi vezetett odáig, hogy a szerelmének tartott iszlámmal szakítania kelljen. Hogy pontosan mi célból írta ezt le, nem spoilerezném el.

Ez a vonal egy kicsit sok volt, komolyan oda kellett figyelni a kötetre ha nem akartam lemaradni és ezért fáradtan nem lehetett olvasni. Amir gondolatmenetét nagyon szerettem követni, teljesen logikus a magyarázata, ő egy intelligens ember. Jól felépített a kötet is viszont a sok elmélkedés egy kicsit vontatottá teszi az élményt. Egyúttal lenyűgözve figyelem Amir teljesítményét, nem mindenki képes arra, hogy így megismerje önmagát és kitörjön a tradíciók által rá kényszerített helyzetéből.

A könyv legérdekesebb része számomra igazából Amir gyerekkora volt, ahol a szerző megmutatja hogyan ültetik el az engedelmesség magvait a fiatal és befolyásolható generációkban. Egyúttal arra is gondoltam, hogy a szerző legnagyobb szerencséje az, hogy normális szülei vannak.

,,Mind a diákok, mind a tanárok mániákus megszállottjai voltak Izraelnek és azon összeesküvési elméleteknek, amelyek a zsidókat okolták gyakorlatilag a muszlim világ minden komolyabb gondjáért. Szerintük nyilvánvaló, hogy a PEPSI a „pay every penny save Israel” rövidítése."

Kár, hogy a könyvbe nem fért több az iszlám országok szokásáról, a mindennapi életről, ezt hiányoltam egyedül.

Ha politikáról van szó, akkor a szerző nagyon jól magyaráz és sikerült egy képet adnia arról, hogy ,,nem minden muszlim eszelős holdkóros" és hogy ,,az iszlám lehet türelmes és értelmezhető sokkal racionálisabban is". A két állítás pedig összeillik, az egyes arab országok az iszlámra építik a totalitárius rendszert és a vallás nevében követnek el bűnöket. Ezért a megértéshez elengedhetetlen az, hogy egy helyzetképet kapjunk a világban elfoglalt helyükről illetve a belpolitikáról.

Amir vizsgálja annak a kérdését is, hogy a vallása miért süllyedt le ilyen mélyre? Mi okozta az iszlám bukását? Ezután a mai kor vallásáról gondolkodik és igazából külön utakon, de akár egy keresztény lány is érezheti azt, amit más hiten lévők. Amir a jelenkori problémákat írja le és meg is adja rá a választ, legalábbis arra, ami az iszlámra vonatkozik.

,,Az élmény érzelmileg kimerítő volt, és felvetette bennem a kérdést, hogy miért kell a vallásnak ekkora tehernek lennie, és miért kell ilyen mereven követni. Amennyire meg tudtam állapítani, az iskolában a tanulók nem voltak mind boldogok. Én sem."

Összesítve egy nehezebb könyvről van szó és igazából én is azoknak ajánlanám akik nyitottak a vallási vagy azokat cáfoló eszmékre, illetve kíváncsiak egy ismert blogger életrajzára. Nekem tetszett a kötet bár néha egy kicsit unalmasnak találtam, de azért szerettem olvasni Amir gondolatait.

,,Ha olyan valaki vagy, akinek nehéz a kapcsolata a vallással, vagy mélyen érdeklődsz iránta; olyan vagy, akiben ég a vágy, hogy egyre zsugorodó bolygónkon segítsd a szabadság, az emberi méltóság és az igazságosság kibontakozását; olyan vagy, akinek szenvedélyes ügye a személyes és kulturális átalakulás, önmagad fejlesztése, a leírtak neked szólnak.

Ha a hiteddel szembeni kihívástól felforr a véred, ez a könyv valószínűleg nem neked szól."

Oldalak: The Sudanese Thinker, My Islam book, Amir Ahmad Nasr

Köszönöm, hogy elolvastad!