A daruasszony

Szerző: Patrick Ness
Sorozatcím: -
Cím: A daruasszony
Eredeti cím: The Crane Wife
Eredeti megjelenés: 2013
Kategória: mágikus realizmus

Fordító: Tábori Zoltán

Oldalszám: 368 oldal

Kiadó: Európa kiadó

Megjelenés: 2014
Ár: 3.290 Ft

      

Fülszöveg:

„Te körülbelül hatvanöt százalék vagy, és azt hiszem, az én minimális elvárásom olyan hetven körül lehet – mondta a felesége, amikor elhagyta.”

George Duncan negyvennyolc éves, elvált és végtelenül magányos, mivelhogy túl jóindulatú ahhoz, hogy igazán komolyan lehessen venni. Egy éjszaka éles, fülsértő hangra riad fel, és amikor elindul, hogy felkutassa a zaj forrását, egy nyíllal átlőtt szárnyú, óriás, fehér darut talál a kertjében. Nekigyürkőzik, kihúzza a daru szárnyából a nyílvesszőt, a madár elrepül – ám George-nak attól a naptól fogva új, mesés irányt vesz az élete. Megismerkedik Kumikóval, a titokzatos, ki tudja, honnan érkezett lánnyal, aki felforgat benne mindent, amit addig a valóságról, önmagáról vagy a szerelemről gondolt.

Kicsoda Kumiko?

És kicsoda George?

És végül, de nem utolsó sorban: miféle megváltást várhat egy daru egy tűzhányótól?

A Káosz-trilógia vagy a Szólít a szörny Magyarországon is népszerű, számos díjjal kitüntetett szerzője ezúttal felnőtteknek szóló könyvet írt, amely egyszerre klasszikus komédia az életközépi válságról és misztikus mese. S mint a jó mesék általában, szép és kegyetlen…

,,EGY SZÓ VILLANT KÓTYAGOS, VACOGÓ ESZÉBE. EZ A HANG OLYAN VOLT, MINT EGY SIRÁM. VALAMI SIRÁMOL, ÉS ETTŐL ŐNEKI EGÉSZEN VÁRATLANUL, SŐT ŐSZINTÉN SZÓLVA MEGLEPŐEN KICSORDULTAK A KÖNNYEI."

Első találkozásom A daruasszony kötettel a molyon történt, amikor igazából a könyvnél lévő címkékre figyeltem fel, ott is a mese és a japán szóra. Egy évig tanultam japánt, előtte sokáig néztem az animéket illetve elég sok olyan könyvet olvastam, amely a gésákkal foglalkozik, ahhoz, hogy elmondhassam, nagyon kedvelem az országot illetve a kultúrájukat is. Így amint megtudtam, hogy egy népmeséből íródott a kötet és egy felnőtteknek szóló történetről van szó, nem lett kevesebb kedvem olvasni, sőt! Akkor még nem találkoztam Patrick Ness műveivel csak hallottam róluk, így még inkább el szerettem volna merülni ennek a regénynek a világában.

A történet több szálon fut, de George Duncan részével kezdünk, aki ,,negyvennyolc éves, elvált és végtelenül magányos, mivelhogy túl jóindulatú ahhoz, hogy igazán komolyan lehessen venni. Egy éjszaka éles, fülsértő hangra riad fel, és amikor elindul, hogy felkutassa a zaj forrását, egy nyíllal átlőtt szárnyú, óriás, fehér darut talál a kertjében. Nekigyürkőzik, kihúzza a daru szárnyából a nyílvesszőt, a madár elrepül – ám George-nak attól a naptól fogva új, mesés irányt vesz az élete. Megismerkedik Kumikóval, a titokzatos, ki tudja, honnan érkezett lánnyal, aki felforgat benne mindent, amit addig a valóságról, önmagáról vagy a szerelemről gondolt." A fülszöveg általában jobban összefoglalja a lényeget, amit én csak félszegen tudnék, így most inkább onnan idéztem.

Készült: a külföldi borító felhasználásával

A regény több szálon fut, néha furcsa szerkesztési megoldások jelzik a szereplők állapotait, például George esetében az egyik résznél a csak párbeszédes forma a rezignáltságot, amely addig tart, amíg nem találkozik Kumikóval illetve eltér még a nő képein szereplő történet elmesélésekor. George számítható a főszereplőnek, de mellette ott van még Amanda, a lánya is, aki éppen a saját életével és magányával próbál megküzdeni.

Kicsit megvizsgálva a saját érzéseimet, azt mondhatom, hogy nem volt olyan elsöprő hatása rám A daruasszonynak, mint a Soha nincs végének, viszont érdekes módon ebben a kötetben is találtam olyan vonásokat, amik számomra hasznosíthatóak. Ebben a műben azt az izgalmat leltem meg, ami a másikban csak a regény felénél jelent meg és szinte végig aggódtam, hogy mi történik a szereplőkkel, bár a fő kérdések nem maradtak homályban, pedig nem ismertem az eredeti népmesét.

Aminek az értékelés írása előtt utánanéztem. Többféle változatát olvastam és elmondhatom, hogy Patrick Ness élettel töltötte meg a történetet és a felnőttek világának olyan plusz vonását adta hozzá, ami érdekessé tette a könyvet és az alapot. Nagyon jó volt olvasni, a szerző igencsak élénk színekkel festi a történeteit.

Amanda számomra egy eleven nő volt, akivel még azonosulni is tudtam. Egy kicsit olyan ő, mint az elefánt a porcelánboltban, minden megmozdulása töréseket okoz, ami az őszinteségből és szókimondásból fakad, erős és határozott. Az ő legjobb jellemzését a volt férje adja meg és ez lesz a személyiségének a kulcsa.

A daruasszony
Forrás

George ezzel szemben engem nagyon emlékeztetett a London folyói c. könyv főszereplőjére, Peterre, leginkább ez mindkettejük elvarázsoltságában nyilvánult meg és én ebben látom a hasonlóságukat.

,,Gyakran kérdezik tőlem, hogy ki vagyok én A daruasszonyban. Erre azt szoktam válaszolni, hogy én vagyok George, Amanda és Mehmet is, tulajdonképpen én vagyok minden szereplő." /Forrás/

A többi karakter ugyanolyan élő, lélegző szereplő volt, mint a fentebb említett kettő. Nagyon szerettem Mehmet karakterét, vagy akár az Úrnőét, akinek története többrétegű, akár a Vulkán, amelynek rétegei őrzik önmaga bűneit.

A könyvben erős vonalat ad a mágikus realizmus és a hozzá kötődő néhány elem. Ez a legjobban a titokzatos szereplőn keresztül érvényesül, akár a képeit, akár magát a személyt nézzük. Ő képes megváltoztatni a körülötte élők gondolkodását, a művei a nézőkből érzelmeket váltanak ki, hatása erős a környezetére. Ha azt nézem, hogy mik az alkotásai, akkor eszembe jut, hogy hogyan készíti őket és felmerül bennem azonnal az, hogy egy igazi művész, miként alkot. Hogyan sző önmagából abba a műbe, amin dolgozik. Ám a kollázsaiból hiányzik valami, amit csak egyvalaki tud megadni.

Pár elméletet tudnék írni, hogy ez mihez kötődhet, de azt hiszem maradok annál, amit a legvalószínűbbnek tartok és ez a szerelem. Az egységgel, a féltékenységgel és az egymás iránti különböző érzelmekkel.

Én nagyon szerettem ezt a könyvet és igazából nem is tudnám megfogalmazni, hogy miért. Bármire gondolok, azonnal egy másik ok jut eszembe és mire leírnám azt a harmadikat is, már egy negyedik ugrik be, így csak annyit írnék, hogy a válasz, a kötet általam látott érzelmi oldala. Talán még azért is, mert nyugtató hatással volt rám a regény.

A másik nagy kedvencem pedig az Úrnő és a Vulkán története. Emiatt maradt fent azaz izgalom, amit a kötet elején a szereplők váltottak ki és örülök, hogy Patrick Ness egy másik történetet is beleszőtt a kötetbe, ez segít nekünk megérteni a karaktereket.

Ahogy elgondolkodtam ezen, egy kicsit mélyebbre merülve megtaláltam egy fonalat, egy élethelyzetet, amelyet szimbolizálhat, de persze ez csakis az én véleményem. Akár lehet a férfi és a nő állandó harca, pontosítva egy olyan férfié, aki pusztítani tud, dölyfös és az erő a meghatározó, aki olyan, mint egy vulkán. Ezzel szemben a nő az, aki teremt, úgy ahogy életet is ad, hajlékony és kecses, de makacs. Szerelmük csakis heves és pusztító lehet. Ez a szerelem regénye a maga különféle formáival.

Köszönöm, hogy elolvastad!