Hogyan legyünk tökös csajok

Szerző: Caitlin Moran
Sorozatcím: -
Cím: Hogyan legyünk tökös csajok
Eredeti cím: Hogy to Be a Woman
Eredeti megjelenés: 2011
Műfaj: önéletrajz

Fordító: Bakonyi Berta

Oldalszám: 312 oldal

Kiadó: Alexandra kiadó

Megjelenés: 2013
Ár: 2.999 Ft

      

Fülszöveg:

Caitlin Moran meghökkentő és merész: nem lehet szó nélkül elmenni mellette. Ami a szívén, az a száján: nem fél attól, hogy a legkínosabb kérdéseket feszegesse, s hogy nevén nevezze a dolgokat. Azt vallja, ha megosztjuk másokkal nőisségünk sötét, sokáig rejtett titkait, felszabadulunk. Ráadásként pedig mindeközben nagyszerűen szórakozhatunk is. Könyve Nagy Britanniában heteken át szerepelt az eladási listák élén, tizenhat országban jelent meg, és kb. 400 ezer példány kelt el belőle.

A Hogyan legyünk tökös csajok egyszerre memoár és önsegítő mű. Igaz, nem a klasszikus fajtából. Pimasz, vállaltan szexista és arcpirítóan őszinte: Caitlin saját élményeiből építkezett, s – valljuk be – volt miből. Első menstruáció, önkielégítés, pornófogyasztás, egy duci lány plátói szerelme a menő fiú iránt, a szüzesség elvesztése, abortusz: minden nővel megtörténik vagy megtörténhet, de messze nem mindenki beszél róla. Moran kendőzetlenül ír minderről.

Mindazok, akik értékelik a szókimondást és a fanyar humort, akik kíváncsiak arra, mitől nő manapság a nő, s akik készek arra, hogy nevessenek az őket körülvevő világon és persze mindenekelőtt önmagukon, azok értékelni fogják ezt a vidám és könnyedségével együtt mégis elgondolkodtató könyvet.

,,MERT PILLANATNYILAG NEM TUDOM NEM ÉSZREVENNI, HOGY ABBAN A TÁRSADALOMBAN, AMELY A KÖVÉRSÉG RÖGESZMÉS MEGSZÁLLOTJA - OLY BUZGÓN BÉLYEGZI MEG, OLY EGYHANGÚAN ÍTÉLI EL -, CSAK AZOK NEM BESZÉLNEK RÓLA, AKIKRE IGAZÁN TARTOZIK."

Az első találkozás az egyik könyváruházban volt - kivételes pillanat - beleolvastam és úgy döntöttem, hogy nekem ez a könyv KELL. Pont így, a nagybetűs KELL szóval. Rögtön felkeltette az érdeklődésem. Igazából engem legfőképpen az ,,önsegítő mű" jellemzés fogott meg és kíváncsi voltam, vajon hogyan lehet botrányosan és szókimondóan írni a fülszövegben is felsorolt témákról illetve mit adhat nekem ez a kötet.  

Először is muszáj megemlíteni azt, hogy ez a könyv egy önéletrajz, tehát a saját életének fontosabb és viccesebb részeit meséli el és mindezt teszi a saját szemüvegén keresztül, ami lehet hogy egyoldalú, de hát miért kéne bemutatni a másik oldalt, amikor nem ez volt a lényeg? A cél az, hogy Moran megpróbálja körüljárni azt a kérdést, hogyan lehet valaki ,,tökös csaj" és leírni a témákkal kapcsolatos véleményét. Ami a sajátja, tehát a mű szubjektív. 

Folyamatosan azon gondolkodom, hogy itt van egy olyan ember, aki távolabb már nem is állhatna tőlem, de mégis meg tudott fogni az írásával, egy kicsit elérte, hogy a gondolkodásmódom megváltozzon és máshogy tekintsek arra a feminizmusra, amiről ír. Habár az alkotónak unszimpatikusnak kéne lennie többféle dolog (pl. a drog, vagy éppen az abortuszhoz való hozzáállása) miatt, viszont én úgy gondolom, hogy mindenki úgy alakítja az életét, ahogy akarja, ezért nekem semmilyen előítéletem nem lehet vele szemben, mert mi jogon tenném? Ezek az ő gondolatai és az ő élete. Volt egy érdekes gondolatmenet a műben, ha lehet erről így írni, mégpedig az abortusz illetve a gyermekszülés melletti érvelés. Néhány kritikában olvastam, hogy ez ellentmond egymásnak és bevallom, emiatt bizonytalanodtam el a kötet olvasása előtt, ezért kell erről most írnom. Szerintem, ami természetesen az én véleményem, a kettő az olvasottak tükrében nem zárja ki egymást. Miért kell mindennek feketének és fehérnek lennie, ami persze a való életben sem az? Mindenki máshogy éli meg az életét és ezért tudom düh, vagy bármiféle rosszindulat nélkül nézni a kötetet. 

Caitlin érdekes témákról fejti ki a véleményét, úgy mint a feminizmus, a pornó, a szexualitás, a nővé érés általános problémái - például a mellméret és a menstruáció - illetve a szőrtelenítés és a vásárlás is boncasztalra kerül. A kötet elején a fiatalkori dolgait a felnövés tényén keresztül tárgyalja és nagyobb keretben érvényes a feminizmus szemüvegén keresztüli vizsgálódás. Ami szintén érdekes volt számomra - mert én nem ástam bele mélyen magam ebbe a témába korábban - az a feminizmus bővebb jelentése volt. Caitlin erőteljesen szókimondó és néha durva, illetve a trágár kifejezések sem ritkák a kötetben, viszont csodálom a bátorságát, hogy így le merte írni a saját véleményét ezekről a témákról.

Ha egy szóval kéne jellemeznem a szerzőt, csak egy jut eszembe róla: őrült. Totálisan kattant és az élete is követi ezt a jellemzőt, így ha az olvasót nem is érdekeli a feminizmus vagy a nőiség, a szerző történeteiért már megéri olvasni ezt a művet. Néha szakadtam a nevetéstől egy-egy vicces szituáción vagy az elbeszélésmódon. Caitlin a saját életének részeit használja fel az érvelésében és igencsak szórakoztatóra sikerült.

A legjobban nekem a pornó illetve a szőrtelenítés témaköréről írottak tetszettek - khm tessék megnézni az olvasott könyveim között Havas Henrik művét, a Pornó 1-2. címűt. Nem vagyok prűd, mindent elolvasok ami érdekel, például ez is. Érdekes volt még egyébként a házasságról szóló rész is. Néha azt éreztem, hogy a saját kimondatlan gondolataim köszönnek vissza a regény lapjain és nekem teljesen megérte olvasni ezt a kötetet.

Aki viszont azért szeretné elolvasni, mert provokatív mű, annak azt ajánlom, hogy... egyáltalán mit jelent a provokatív szó? Mi számít annak? Én nem éreztem polgárpukkasztónak Caitlin írását, egyszerűen erős hangja van és saját véleménye, ami ritka mostanában. Tehát, akit a provokatívság vonz lehet, hogy csalódni fog.

Talán úgy lehetne összefoglalni Caitlin általános véleményét, hogy az teljesen ellentétes a média által belénknevelt képpel és néha igencsak meglepő a hozzáállása, akár a házasság, akár a lánybúcsú esetében. Ezzel együtt nem a férfiak ellen hangol, mert nem erről van szó, hanem arról, hogy olyanok legyünk, amilyennek megteremtettünk szőrtelenítés és mindenféle kényelmetlen cipő nélkül, tehát legyünk önmagunk.

,, Ha egyszer elverek 500 fontot egy márkás cipőre, az olyan legyen, amiben a) tudok táncolni a ,,Bad Romance"-ra, és b) el tudok futni egy gyilkos elől, ha netán egyszer hirtelen üldözőbe venne. Ez a minimum, amit elvárok egy cipőtől. Hogy lehessen benne szaladni, és ne gyilkoljanak le miatta."

Nekem nagyon tetszett a könyv és igazából csodálom Caitlint azért, amiért le merte írni a véleményét. Ami nálam azért nem történt meg, mert úgy hiszem, hogy ha mélyebben is belemennék a könyv elemzésébe, már spoilerbe ütköznék, így ettől most eltekintek és talán egy másik alkalommal, majd én is írok a felhozott témákról.

Összességében a kötetet nem mindegy hogyan olvassuk, szerintem egyfajta nyitottság is szükségeltetik hozzá, mert nem sokan szeretik a szókimondó stílust és az ilyen fajta őszinteséget, de úgy vélem, hogy érdekes volt a könyv. Bár nehéz helyzetben vagyok abban a tekintetben, hogy fogalmam sincs kinek tudnám én ezt ajánlani. Hát inkább az olyan olvasóknak, akik szeretik az őszinteséget és a vicces szituációkat, mert itt volt belőle bőven és nem riadnak vissza a komolyabb témáktól sem. Főleg akkor, ha az abortusz ellen foglalnak állást.

Ezt a könyvhöz nem kell görcsösen ragaszkodni, ez nem egy életmódbiblia. Bár érződik rajta egyfajta meggyőzési szándék - pl. amikor a székre kellett volna állni és kiabálni a nagyvilágba, ami nekem nem jött be, de Caitlin csak kicsiben próbál ránk hatni. Egy kicsit a gondolkodásunkra, legalább abból a szempontból például, hogy tudjuk vajon szexizmus áldozatai lettünk-e.

Köszönöm, hogy elolvastad!