Soha nincs vége

Szerző: Patrick Ness
Sorozatcím: -
Cím: Soha nincs vége
Eredeti cím: More Than This
Eredeti megjelenés: 2013
Műfaj: ifjúsági

Oldalszám: 400 oldal

Kiadó: Vivandra Könyvek

Megjelenés: 2014
Ár: 3.700 Ft

      

Fülszöveg:

A fiú kétségbeesetten, magányosan merül el a háborgó tengerben.

Meghal.

Majd felébred, csupaszon, a testét zúzódások borítják, de életben van.

Hogy lehet ez? És mi ez a különös, elhagyatott hely?

Ahogy lassan megérti, hogy mi történik vele, a fiú egyre jobban mer remélni. 

Talán ez nem a vég… 

Talán még nincs vége…

Patrick Ness, a Chaos Trilógia és a Szólít a szörny című népszerű ifjúsági regények szerzője ismét egy provokatív hangú, lebilincselő történetet írt.

„TI MÉG SOSEM ÉREZTÉTEK, HOGY EZZEL NINCS VÉGE?

HOGY VALAHOL, ODAÁT, FELFOGHATATLANUL,

DE LÉTEZIK VALAMI MÁS, CSAK EL KELLENE JUTNI ODÁIG...”

Kicsit nehéz írni erről a regényről, mert az elevenembe vágott és nem tudom, hogy újra szembe tudok-e nézni a félelmeimmel, mert ennek a kötetnek az eleje kész horror thriller volt számomra. Teljesen megviselt és még az órámon is abba kellett hagynom a regény olvasását, mert a tananyag nem volt olyan megterhelő, mint az olvasottak. Nem gondoltam volna, hogy egy ifjúsági mű rákésztet arra, hogy belemerüljek azokba a gondolatokba, amelyek elöl legszívesebben elfutnék. 

A kötet kezdete nem kedvezett nekem, nem ezt vártam. A főszereplő fiú, Seth, meghal és a történet csak ezután kezdődik. Egy olyan helyen ébred, ahol egyedül van és az a világ lassan az enyészetévé válik. Folyamatosan az a rengeteg kérdés foglalkoztatja az olvasót, amely olvasás közben felmerül benne, hogy vajon ez most a másvilág? De hát Seth meghalt, mi történt vele? Hova került? De hát akkor az a hely miért hasonlít a miénkre, azzal az eltéréssel, hogy nincs ott senki? Mindenki a saját maga poklában szenved? 

Mikor először beleolvastam félre kellett tennem egy kicsit, mert túl ismerős volt a helyzet, a pánik és egyszerűen nem bírtam folytatni. Nem sűrűn fordul elő velem ilyen és ez egy nagyon jó pont a szerzőnek. Utána pedig, miközben olvastam, ott volt a csomó a gyomromban, egyszerűen megviselt a regény. Egy ideig. Mikor pedig a többi karakter is megérkezett én is fellélegezhettem szerencsére, onnantól kezdve alig tudtam letenni a kötetet, csak olvastam és olvastam és annyira izgalmas volt, hogy gyorsan be is fejeztem. Tehát ha részekre osztanám a regényt, ezt a két, egymástól élesen különváló egységet tenném meg.

Viszont úgy hiszem, hogy ehhez a könyvhöz tapasztalat kell. Legalábbis ahhoz, hogy megviseljen. Jó, én sem vagyok öreg, de a gondolatok amiket felvet igencsak ijesztőek. Mármint, onnantól, hogy az ember ténylegesen is tudatába kerül annak, hogy egyszer meghal, hogy ő sem lesz a kivétel, mert a halál mindenkire lesújt és senki sem ússza meg, az ilyen könyvek, amelyekben nemcsak a halált, hanem a túlvilági életet is boncolgatja a szerző, elég komoly hatást tudnak kifejteni. Rengeteg gondolattal viaskodtam olvasás közben és valahol örülök, hogy mindezt leírhatom, mert ha önmagában őrlődik az ember, az nem vezet jó eredményre. Én maximálisan át tudtam érezni Seth helyzetét, félelmét és össze is zavarodtam. Nemcsak amiatt, mert a főszereplő meghalt és a szerző hosszú ideig tart bizonytalanságban minket, hanem a hiteles leírások miatt, amelyek nagyon is ismerősek például a pánik esetében. 

Az első egység vontatott és nagyon lassan lehet vele haladni, a fentebb is említett érzések miatt, legalábbis velem ez történt. Itt inkább az érzéseken van a hangsúly, a különféle találgatásokon és az emlékeken is, bár azok később is fontos szerepet játszanak. A másodikra jellemző az izgalmasabb történetmesélés bár itt inkább más problémák kerülnek előtérbe, azok nem annyira nyomasztóak, nem hatottak a legmélyebb helyekre érzelmileg, ezért volt könnyebb olvasnom, bár az sem egy sétamenet. 

Talán két olyan elem van a regényben ami nem tetszett és az egyik az elhallgatás, amely nem fokozta a fenti hatásokat. Jó, persze, azért volt izgalmas, mert nem tudjuk mi történt, de amikor már a sokadik félbeharapott mondattal találkoztam és a sokadik félinformációval, akkor már inkább idegesített ez az eszköz. 

A másik pedig a kötet végén található tényleges magyarázat, amit egyszerűen nem tudok elképzelni. Igazából nekem itt az időtartammal van problémám, bár ha én hosszabb időre tenném, akkor összeesne az egész történet. Viszont ha végiggondolom a logikus magyarázatot, akkor nem találok mást, mint a saját kételkedésem, hogy ezt nem tudom elképzelni. Ami nem hiba, csak másra számítottam, ez az igazság.

Nagyon tetszett viszont a karakterek jellemzése és itt nemcsak Sethre gondolok. A három szereplő kidolgozott volt, saját szállal, a mindegyikükre jellemző komoly problémával és megesett rajtuk a szívem. Seth szálába tartozik tehát például a családi helyzete és érzései, amelyek jól leírt jellemzések a kötetben, mert Patrick Ness szépen vezeti ezt a vonalat. A cselekmény két úton fut Seth esetében, egyrészt ott van a jelen helyzet, illetve a múltbeli is, amelyben jobban megismerhetjük a szereplőt és a kapcsolatait, illetve az okait. Egyébként rengeteg kérdés merült fel bennem olvasás közben, de ezekre szépen lassan fény derül, tehát emiatt sem panaszkodhatom.

Először meg kell szokni Patrick Ness jellegzetes és egy kissé naturalisztikus stílusát és sok mindenre kiterjedő leírásait, ami egyébként A daruasszonyban is visszaköszön. Lehet, hogy ezek után bárhol felismerném azt, amit ő írt, vagy ha én nem is, de egy olyan olvasó, aki már több regényét is elolvasta, biztosan.

,,Annyi mindent nem fog soha látni. Annyi helyre nem jut el. Annyi mindenből csak egy keveset ment el magának a tekintete, épphogy érezze, soha nem érheti el."

Patrick Ness nagyon komoly témákat feszeget a könyvében és sajnos a tanulság spoileres és nem írhatom le, mert akkor elég sok poént lőnék le, amit nem szeretnék. Ez a könyv, ezért veri kenterbe a többi ilyen típusú kötetet, mert Patrick Ness nem fél használni az eszközeit és nem fél, hogy az olvasói lelkébe belemar, mert csak így lehet igazán rádöbbenteni az olvasót a valóságra. Egy kis fájdalom, amely a gyógyuláshoz vezethet. Le a kalappal, ez egy jó könyv!

Az első találkozásom Patrick Ness könyveivel nagyon jól sikerült, biztos, hogy olvasok még tőle! Mindenkinek ajánlom!

Ne feledd, soha nincs vége!

Köszönöm, hogy elolvastad!