Jennifer McVeigh: Afrikai akác

Szerző: Jennifer McVeigh
Sorozatcím: -
Cím: Afrikai akác
Eredeti cím: The Fever Tree
Eredeti megjelenés: 2014
Műfaj: romantikus, történelmi

Fordító: Belia Anna

Oldalszám: 352 oldal

Kiadó: Alexandra Kiadó

Megjelenés: 2014
Ár: 3.499 Ft

      

Fülszöveg:

Frances Irvine, a középosztálybeli angol úrilány egyetlen fillér nélkül marad apja hirtelen halála után, és kénytelen választani: vagy rosszindulatú nagynénje házába költözik dadának, vagy elfogadja az ellenszenves fiatal orvos, a Fokföldön dolgozó Edwin Matthews házassági ajánlatát. A kétségbeesett lány végül úgy dönt, férjhez megy, s követi a férfit Dél-Afrikába. A hajóúton azonban megismerkedik a rendkívül vonzó, ambiciózus William Westbrookkal, s szenvedélyes viszonyba bonyolódik vele. Frances a két egymástól nagyon különböző férfi közt őrlődik; míg Williamet a becsvágy és a pénz utáni vágy hajtja, addig Edwin az eszményeit akarja megvalósítani, s méltóbb körülményeket szeretne kiharcolni a dél-afrikai gyémántbányákban agyongyötört őslakosoknak.

Francesnek döntenie kell. Vajon képes lesz-e a sok hányattatás után meghozni a megfelelő döntést és meglelni a boldogsághoz vezető utat?

„Az elsőkönyves McVeighnek sikerül teljességgel valósághű és érzékletes képet teremtenie a 19. századi Dél-Afrikáról. Olvasás közben magunk is érezzük a homokvihar tombolását, a hideg kukoricakása ízét, halljuk a kabócák reszelős hangját és Frances keserű zongorajátékát. A reménytelen történet hátterében pedig megismerhetjük a szenvedély viszontagságait, a gyarmatosítás kegyetlenségét és a gyémántkereskedelem mélyen fajgyűlölő kezdeteit. Letehetetlen olvasmány.”

(Oprah.com)

Jennifer McVeigh 2002-ben évfolyamelsőként szerzett diplomát az Oxford Universityn angol irodalomból. Filmekben, televízióban, rádióban és a könyvkiadásban dolgozott, míg fel nem hagyott mindennel, hogy regényírásba fogjon. Az Afrikai akác az első regénye. (www.jennifermcveigh.co.uk)

A(z) Afrikai akác (Könyv) szerzője Jenny McVeigh.

,,Hogy őszinte legyek, engem sokkal jobban érdekelnek az emberek, akik a gyémántot bányásszák, mint a kövek maguk."

Szeretem az Alexandra kiadó könyveit. Egyrészt azért, mert az éppen változó ízlésemnek tökéletesen tudnak könyveket biztosítani, másrészt pedig érdekes műveket választanak kiadásra. Már régóta kinéztem magamnak az Afrikai akácot, de az igazi áttörést csak Szilvamag posztja hozta el és miatta szerettem volna ezt a regényt. Plusz nem olvastam még a gyémántbányászatról - kivéve az Afrika és a Közel-Kelet földrajza könyvben, de hát az most nem tartozik ide.

Az Afrikai akác egy nagyon érdekes kötet már csak abból a szempontból is, hogy sokáig nem tudtam eldönteni vajon mi az ami miatt nem tudom azt mondani, hogy tökéletes. Nem titok, hogy Szilvamag bloggerinának igaza volt, tehát ez egy jó könyv és tetszett is, de ott van az a de.

Fejléckép forrása: Alexandra kiadó

A történet főhőse Frances Irvine, középosztálybeli lány, akinek élete hirtelen rosszra fordul édesapja váratlan halála miatt. Két út áll előtte, az egyik szigorú és kemény nagynénjéhez vezet, a másik pedig Afrikába, az orvos Edwin Matthews karjaiba, akit cseppet sem szeret. Bonyolódik a cselekmény Frances Fokföldre tartó útján, mikor találkozik William Westbrokkal, aki iránt szerelembe is esik.

A cselekmény lassú folyású szerintem viszont nagyon érdekesre sikerült a kötet, tehát könnyű volt olvasni is és még izgultam is a szereplők sorsa miatt! Bár az nem kérdés, hogy az ilyen romantikus köteteknek mi a vége, azért nagyon kíváncsi voltam rá vajon hogyan jutunk el odáig Frances minden ellenszenve ellenére.

Egy kicsit másra számítottam, bevallom hősiesen és talán itt a probléma forrása, itt kell keresni a meglévő de magyarázatát. Azt tudtam, hogy romantikus könyv, de arra gondoltam, hogy sokkal több durvaság és a korbemutatás fér bele. Mivel a szereplők fehér emberek és úgy kerülnek Afrikába, nem lehet annyira látni vagy a helyesebb az, hogy nem lehet átérezni a bányában robotolók életét. Tehát ettől többet vártam, mert a szerző csak annyit mutatott az elnyomottak helyzetéből, ami szükséges a történethez.

És mi található még benne? Egyrészt a társadalmi rétegek, az angol Társaság viselkedése és véleménye a különféle témákban, amelyekről nagyon szerettem olvasni. Ott van még Frances is, aki a jómódú középosztályból csúszott le és ennek illetve a lányhoz kötődő jellemfejlődésnek lehetünk tanúi, illetve az érzelmeinek alakulásának.

Amúgy pont mikor elkezdtem volna panaszkodni, hogy ebben a műben nincs semmilyen érzelmet kiváltó momentum, szépen - ellentétben azzal ami általában szokott lenni - elővett egy péklapátot és fejen csapott azzal, hogy ,,Érezz!". Nem, nem volt rám hatással... áááá egy cseppet sem. Szóval a szerző tud írni. Amúgy azért hittem ezt, mert általában a részek között ugrások vannak és elég sok jelenet, amelyre azt hittem fontosak, kimaradt, ilyen például az édesapja halála. Ezért tűnt nekem Frances olyan hidegnek. Plusz végiggondolva az egész útját sajnos azt kell írjam, hogy erre a gyászra nem marad kapacitása...

És itt jön a másik pont, ami természetesen nem hiba csak egyéni vélemény, az hogy nem szerettem a főszereplőt. Bár totálisan reális a hozzáállása, realisztikus a helyzete tehát ő egy elkényeztetett úrilány, aki eddig burokban élt és folyamatosan rosszul ítélte meg Edwint, aki nekem az egyik kedvenc szereplőm volt egyébként de róla később és az hogy csak úgy ítélkezett a vakvilágba, az ő saját meggyőződése miatt, mert azt hitte, hogy az ő szava az igaz és minden körülötte forog... de mindegy is... ez a viselkedés tényleg a helyén van és nem azt írtam, hogy jó hanem hogy azok után, ahogy az édesapja mindentől kímélte, ez így hiteles, hogy utána később a közös hibából nagyon rossz helyzetbe kerüljön meg szerencsétlenség. A lány egyébként szörnyen bosszantott a szűklátókörűségével és hogy olyan könnyen ítél meg másokat, viszont Frances a későbbiek során jellemfejlődésen megy keresztül, de hogy ez merre és hogyan tart, nem szeretném leírni.

Az igazat megvallva Williamen én sem láttam át, bár tudtam az igazi énjéről, de erre nem jöttem rá, csak amiatt, mert adta magát a helyzet. Egyébként őt nem kedveltem, Edwin viszont a kedvencem volt. Az ő kitartása és igazsághoz való hozzáállása példaértékű és néha elszégyelltem magam, hogy én erre nem lennék képes. Kevés ilyen erős személyiség létezik, én biztos nem lennék jó erre a szerepre. És még valami... még ő sem tökéletes...

Ezeket a fenti csavarokat egyrészt a fülszöveg lelövi, de szerintem aki már olvasott Jane Austen regényt vagy Brontét, annak nem lesz nagy meglepetés és mint olyan, nekem sem volt az. Egyébként a regény Az angoltanár c. műre hasonlít szerintem, teljesen olyan érzésem volt, mintha egy Bronte könyvet vettem volna elő. Igazából módosítanom kell a korábbi állításaimon, amiben az ifjúsági regények romantikusságát kifogásoltam mert a szerelmi szálak tényleg csak ott zavarnak. Tehát nem ezekkel van a bajom, hanem a csöpögős, bugyuta sztorikkal és szerencsére az Afrikai akác nem ilyen, meg mondjuk nem is ifjúsági. Természetesen a hősnek vannak hibái - kinek nincsenek? - és ott van még a nehéz helyzet is és az afrikai táj. Ezek tették számomra szerethetővé a regényt.

 Nagyon tetszett benne az angol vagyonos réteg bemutatása és egy-egy párbeszéden vagy éppen a viselkedésükön keresztül sokat lehet megtudni róluk, ezért lehet azt írni, hogy ez a történet tartalmaz egy társadalomrajzot is, azokról, akiknek a legfontosabb a rang és a vagyon. Illetve az emigrálók helyzetére és a lakosok természettől való függésére is kitér.

A címadó Afrikai akác megjelenésekor már erősen lehetett sejteni, hogy mi lesz a szereplők sorsa és hogy miért az a cím, ami. Az afrikai leírások érzékletesek, hangulatosak voltak bár egy cseppet sem támadt kedvem a kontinensre utazni, nem szeretem a meleget. Éljen az ősz!

,,Az állandóság látszat, gondolta Frances. A földön minden állandóan változik. A testből por, a csontvázból kő. Az átalakulás az élet velejárója."

Igazából akármennyire bosszantott Frances a kötetben, teljes mértékben megértem a helyzetét és nagyon örülök, hogy a szerző ilyen jól összetudta hozni az ő életét és viselkedését. Mármint nagyon ritka, hogy ne utáljam azt a szereplőt, aki negatívan áll a dolgokhoz, de érdekes módon Francest nem tudtam és szerintem ez a szerző érdeme meg legalább nem panaszkodott, jajj ha a Párválasztóban ilyen lenne America...

Összességében egy nagyon jó regényről van szó, viszont alig hatott rám érzelmileg néhány kivételtől eltekintve, viszont azok legalább erősek voltak. Mivel az afrikai helyzet szépen benne van és nem olyan afrikaiak a szereplők akik a gyémántbányában robotolnak, ezért nem is szólhatok be, hogy miért nem volt benne az életük bővebben is, mert így is akadt a regényben keményebb pillanat, amely hozzájuk kötődik. Ezért is érdekes ez a szempont, mert az angolok szemén keresztül másabb a világ és így egy másik perspektíva tárul fel, de ne szaladjunk messze a témától. Ez a regény így jó ahogy van, a másik oldalt csak azért hiányolom, mert éhes vagyok az információkra. Lenyűgözött!

A kötet az Alexandra kiadó jóvoltából jelent meg 2014-ben és ez egy igazi nyári könyv, olvasása ekkor ajánlott az átélhetőség miatt! Gyönyörű a kiadás, a borító is és tartós a puha kötés, elég hosszú időt jósolok neki még épségben.

Köszönöm, hogy elolvastad!

---

Részlet a regényből: