Emylia Hall: Az illúziók kora vagyis a Nyarak könyve

Szerző: Emylia Hall
Sorozatcím: -
Cím: Nyarak könyve
Eredeti cím: The Book of Summers
Eredeti megjelenés: 2012
Műfaj: felnőtt irodalom

Fordító: Mesterházi Mónika

Oldalszám: 344 oldal

Kiadó: Park Kiadó

Megjelenés: 2013
Ár: 3.500 Ft

      

Fülszöveg:

Mindegyik nyár tökéletes volt. Kivéve az utolsót.

Elisabeth Lowe váratlanul csomagot kap.

Egy albumot, tele réges-régi, Magyarországon készült fényképpel, és egy kísérőlevelet, melyben arról értesítik, hogy édesanyja, akivel több mint egy évtizede megszakított minden kapcsolatot, meghalt.

A képek nézegetése felidézi a fájdalmas múltat, amikor a kilencéves kislány a szüleivel a Balatonnál töltött egy hetet, és édesanyja úgy döntött, nem tér vissza a szigetországba. Beth az apjával maradt, de minden nyáron meglátogatta az édesanyját Magyarországon. Éveken át ezek a nyarak tartották benne a lelket, de tizenhat éves korában valami visszafordíthatatlanul megváltozott.

Azóta Beth egyszer sem engedte meg magának, hogy azokra a varázslatos nyarakra gondoljon.

A csomag érkezése azonban felkavarja a múltat és átrendezi a jelent.

,,Van a gyanútlanságnak valami szomorú poétikája. Minden ránk szakadó katasztrófa előtt ott van a megelőző idő, amikor még tökéletesen tudatlanok voltunk. "

Azt hiszem az ilyen típusú regényeket akkor szeretem olvasni, amikor olyan nagy vágyam támad elmerülni a színek, illatok és érzések kavalkádjában. Azok a felnőtt regények, amelyek gyönyörű szavakkal íródtak vannak olyan szépek és hangulatosak, mint a festmények és sokkal jobban szeretem is őket, bár elsősorban könyvmoly vagyok ezért nekem ez a természetes.

Már vége a vizsgaidőszakos szerencsétlenkedésnek és nem csak a könnyed szórakozást keresem a kötetekben, hanem már belevágok komolyabb művekbe is. Eddig az volt a mottóm, meg a tapasztalatom, hogy a vizsgák mellé könnyed, gyorsan olvasható regények illenek, a szünetekre, órákra és az egyetem utánra pedig jöhetnek a komolyabbak is. Valahogy így kötöttem ki a Nyarak könyvénél és úgy néz ki, nagyon is jól tettem.

,,Ezt már ismerem: a régi fájdalmak nem múlnak el. Sőt, ezek formálnak minket, ezekbe kapaszkodunk, amikor határhelyzetekben kíméletlenek és érdesek leszünk."

A történet főszereplője Beth, vagyis Erzsi, aki Londonban éli mindennapjait, édesapjától külön, egy szobatárssal, Lilyvel. Egyik nap szülője meglátogatja és elhoz neki egy csomagot, amely Magyarországról érkezett és ezzel a nőben keserédes emlékeket és érzéseket indít el. A küldemény tartalmaz egy Nyarak könyve nevezetű fotógyűjteményt és emiatt felidéződik benne kamaszkora összes nyara és boldogsága, mert

,,A lapok őrzik mindazt, ami elveszett."

Nem saját képekből, de a blogos csapat készítette a fejlécet.

Engem mindig is nagyon érdekelt és még foglalkoztat is, hogy vajon hogyan látják a külföldiek kis hazánkat és mit gondolnak róla és ebben keresendő annak az oka, hogy én szerettem volna olvasni a Nyarak könyvét. Plusz kedvelem még a visszaemlékezéseket és ennek a műnek nagyon megfogott a fülszövege amely sejtelmesre sikerült, emiatt meg azonnal szerettem volna olvasni. Emellett pedig van a címben valami varázslatos hangzás, amitől úgy éreztem, hogy tetszeni fog.

A szerző félig magyar származású bár így nem teljesül maradéktalanul az a vágyam, hogy egy külföldi szemén keresztül láthassam a Balatont és az országot, de így is megdobbant a szívem párszor, mikor például a kiejtéssel kapcsolatban írt a szerző és nagyon jó érzés volt azokat a sorokat olvasni. Én debreceni vagyok és mikor a város neve megjelent, így:

,,...ezt a helyet azonnal meggyűlöltem."

Kicsit elszomorodtam, de arra gondoltam, hogy mindenkinek mást jelent a település.

Az olvasás előtt egyébként teljesen másra számítottam, például arra, hogy a Nyarak könyve egy napló fényképekkel, de ezek az emlékek a főszereplőn keresztül elevenednek fel, nem írta le őket senki korábban.

A kötet óta elkezdtem pár regényt és nagyon zavaróak voltak azokban a sietős cselekményleírások és úgy általában az a rohanás, amely például az Árnyék és csontot jellemzi, de szerencsére az Eleanor és Parkban nem volt meg. A most tárgyalt regényem rendelkezik egyfajta lassú cselekménnyel, szép kiadással és szavakkal, szószerkezetekkel, kifejezésekkel, amelyek gyönyörködtetnek. Nekem nagyon tetszett ez a regény és talán pont a fentiek miatt, hiszen nem egy izgalmas és cselekménydús könyvről van szó, hanem szépen lassan csordogáló történetvezetéssel megáldott emlékekről és a nyárról. Mert ez egy tipikusan nyári regény egyébként és annyira érzékletes leírásokkal, hogy már én is éreztem hogyan süt a bőrömre a nap, a meleg időt és annyira jó volt olvasni, hogy még megkívántam az évszakot is, annak ellenére, hogy a hideget szeretem és az őszt, plusz még éppen kifelé tartunk ebből.

A regény egy témát jár körbe igazán, én ezt a felnőtté válásban határoztam meg és az pedig szorosan összekapcsolódik itt - bár nem kell törvényszerűen a valóságban is így lennie - az illúziók elvesztésével. Emellett pedig előkerül az emigrálók illetve a csonka család problémaköre és az, hogy a titkok képesek minden lerombolni. Ehhez kapcsolódva pedig elgondolkodtam, mert nem tudtam elítélni egyik szereplőt sem és eszembe jutott az a kérdés, hogy vajon meddig áll szabadságában egy embernek követnie a szíve szavát? Meddig nézheti csak a saját érdekét, úgy hogy mást ne bántson vele? Elég nehéz téma és a regény nagy részében inkább az elhagyottak szemével láthatjuk a dolgokat, de nekem folyamatosan eszembe jutott a másik oldal is. Bár ezt a regényt igazán csak az a személy értheti meg, aki maga is emigrált és tapasztaltabb.

Szólhat még az útkeresésről, a lábunk alól elvesztett talajról és az ezzel járó ürességről, a féltékenységről, a gyökerekről, a fájó emlékekről és arról, hogy vajon késő-e változtatni? (Ehhez kapcsolódik a tükör szimbólum és az, hogy mit jelent, mikor összetörik és ez párhuzmba állítható a kötettel.)

A háttérvilágából számomra a képzőművészetes rész volt igazán hangsúlyos, bár nem mélyed bele a témába, ebből is csak annyit mutat be, mint amennyi feltétlenül szükséges a cselekményhez és én nagyon szerettem, bár ebből inkább a múlthoz kapcsolódó részeket és annak az okát jeleníti meg, hogy miért választotta Beth azt a pályát, amin van.

A karakterek közül nem kedveltem különösképpen senkit, viszont együttéreztem Erzsivel és sajnáltam őket a kimondatlan titkok miatt. Tamás, az egyik fiú szereplő aki a romantikát képviseli természetesen hogy milyen formában az titok marad itt a spoilerveszély miatt és nem tudom eldönteni nála, hogy lehetséges-e a SPOILER (jelöld ki hogy olvasni tudd) köztük lévő érzelem és hogy vajon mennyire lehet-e valaki ennyire megbocsátó egy olyan személlyel szemben akit eddig életében csak párszor látott, mindig csak néhány napra. SPOILER VÉGE

Marikával kapcsolatban pedig tévedtem és úgy érzem, mintha letérítettek volna a pályáról és keresem az új vagy éppen a visszavezető utat de nem találom, így mindenféleképpen újraolvasom ezt a regényt később és figyelni fogok a jelekre, ha pedig megvilágosodom, lehet hogy írok egy új bejegyzést is arról, de már nem ilyen hosszút.

Összességében egy nagyon szép regényről van szó és azért is nehéz írni róla, mert minden teóriámat, minden egyes gondolatomat kidobja a kukába egy bizonyos résznél, így nagyon jól működik a meglepetés ereje, ügyes nagyon! Nem is számítottam ilyesmire... A kötet egyébként gyönyörködtet, tehát aki szereti a felnőtt irodalmat, a lassú cselekményt és a szépen megírt mondatokat, az érzékletes leírásokat, biztos szeretni fogja.

A könyv kiadása gyönyörű, a borító belső oldalain színes képek találhatók, igényesre sikerült nagyon. Mikor megkaptam a regényt, percekig csak csodáltam, ilyen szép kiadványt ritkán lehet látni!

A Park kiadó gondozásában látott napvilágot, 2013-ban.

Köszönöm, hogy elolvastad!