2014: Mit olvastam ebben az évben?

A december a visszatekintések, lezárások hónapja, plusz készülődés az új kezdetre fogadalmak és egyéb listák készítésével. Ezért hamar elkezdem ezt (mert még nincs december) és visszatekintek erre az évre, hogy vajon miket olvastam egy év alatt.

Hát mit ne mondjak elég vegyes a kép, ahogy magamat ismerem ez ilyen is marad, nagyon nyitott vagyok a különféle témákra és nagyon sokat is olvasok, bár lehetne többet is. Visszanézve a könyveimre, emlékszem az akkori érzéseimre, vagy az esetleges vitákra amelyeket nagyon sajnálok, illetve akár arra milyen öröm ért. Ez már az emlékezés időszaka, a mérlegelésé is és azé, hogy átgondoljam, mi az amit máshogy kell csinálnom a jövőben. Amelyben a regények segítenek, őrzik az emlékeimet és ha csak rájuk nézek, már vissza is adják, amit beléjük helyeztem.

A lista folyamatosan frissül, mert még hátra van a decemberi is!

Január: (10)

Nick James: Az invázió
Lylia Bloom: Ellopott életek
J. Sterling: The Perfect Game – A hibátlan játék
Probáld Ferenc: Afrika és a Közel-Kelet földrajza
Horváth Gergely – Probáld Ferenc – Szabó Pál (szerk.): Ázsia regionális földrajza
Probáld Ferenc: Amerika regionális földrajza
Hugh Howey: Megfelelő méret
James Smythe: A felfedező
Samantha Shannon: Csontszüret
Kozma Gábor: Regionális gazdaságtan

Február: (7)

William McGregor: Árnyéksárkány
Izolde Johannsen: Róma
Ann Aguirre: Helyőrség
Rachel Hartman: Seraphina
Joss Stirling: Challenging Zed
Tavi Kata: Nyitótánc
Mark Lawrence: Tövisek Királya

Március: (6)

Jeff VanderMeer: Expedíció
Timur Vermes: Nézd, ki van itt
Rachel Ward: Nem enged a mélység
Jus Accardo: Touch – Érintés
Jeffrey Brown: Vader's Little Princess
Samantha Young: Dublin Street - újraolvastam

Április: (12)

Nyáry Krisztián: Így szerettek ők 2
Ellis Potter: 3 elmélet a mindenségről
Gábris Gyula – Probáld Ferenc – Szabó Pál (szerk.): Európa regionális földrajza I-II.
Isabel Wolff: Mesés ruhák kalandjai
Umberto Eco: Hogyan írjunk szakdolgozatot? (félbehagytam)
Veronica Rossi: Végtelen ég alatt
Amir Ahmed Nasszer: Én és az iszlám
Bihari Viktória: Tékasztorik
Moira Young: Blood Red Road – Vérvörös út
Perczel György (szerk.): Magyarország társadalmi-gazdasági földrajza
Patrizia Rinaldi: Piano forte
Patrick Ness: Soha nincs vége

Május: (4)

Mendöl Tibor – Probáld Ferenc: A földrajztudomány az ókortól napjainkig
Lauren DeStefano: Hervadás
Beluszky Pál – Sikos T. Tamás: Változó falvaink
Salla Simukka: Vérvörös

Június: (13)

Caitlin Moran: Hogyan legyünk tökös csajok
Patrick Ness: A daruasszony
Sigrún Eldjárn: Elveszett szemek
Ben Aaronovitch: London folyói
Jodi Picoult: Sorsfordítók
Kalapos Éva: D.A.C. – Egy új élet
Moskát Anita: Bábel fiai
Maggie Stiefvater: Ballada – A holtak éneke
Laini Taylor: Füst és csont leánya - újraolvastam
Syrie James: Az elveszett Jane Austen-kézirat
Maria Teresa Maia Gonzalez: Szeretettel, Beatriz - újraolvastam
Robin Sloan: Penumbra úr nonstop könyvesboltja
Laura Reese: A gyönyör sötét oldala

Július: (8)

Philippa Gregory: Az állhatatos hercegnő
Tarryn Fisher: The Opportunist – Kihasznált alkalom
Alex Flinn: Beastly: Lindy's Diary
Lakatos István: Dobozváros
Dan Wells: Fragments – Töredékek
Borbás Edina: Hullámok csapdája
Liz Fremantle: Queen's Gambit – Vezércsel
Joe Abercrombie: Hidegen tálalva

Augusztus: (5)

Kate Van Dyke: Vérzivatar
Sherry D. Ficklin: Queen of Someday
J. K. Rowling: Átmeneti üresedés
Katie Alender: Bad Girls Don't Die – A rossz lányok nem halnak meg
Rachel Hartman: Seraphina - újraolvastam

Szeptember: (9)

Kiera Cass: The Selection – A Párválasztó
Jennifer McVeigh: Afrikai akác
Theresa Breslin: Remembrance
Vivien Holloway: Mesterkulcs
Emylia Hall: Nyarak könyve
Kalapos Éva: D.A.C. – A tökéletes randi
Rainbow Rowell: Eleanor és Park
Daryl Gregory: Stony Mayhall második élete
Leigh Bardugo: Shadow and Bone – Árnyék és csont

Október: (9)

Rita Horseyes: Viharpárduc
Nicol Ljubić: Bonaca
Rick Yancey: Az ötödik hullám
Gwyneth Minte: Emily, hol vagy?
Catherine Fisher: Incarceron (Media Addict vendégposzt)
Kleinheincz Csilla: Üveghegy (korábban olvastam, de nem tudom pontosan mikor)
Patrick J. Morrison: A Holló hatalmában (korábban olvastam, de nem tudom pontosan mikor)
Megan Abbott: Riválisok
Artair McKnight: Becky Apple és az újjászületők

November: (15)

Anton Disclafani: Veszélyes vágyak
Róbert Katalin: Nalávia titka
Jodi Picoult: Szelíd vadak
Dolores Redondo: A láthatatlan őrző
Leiner Laura: Késtél (félbehagytam)
Ian McDonald: Síkvándor
Vivien Holloway: Tolvajbecsület
Alissa Nutting: Tampa
Catherine Fisher: Sapphique
Kate Middleton: Kiút a szorongásból
Robin LaFevers: Gyilkos kegyelem
Patrick J. Morrison: A Holló hatalmában - újraolvasás
Rácz-Stefán Tibor: Fogadj el! (korábban olvastam, de nem tudom mikor pontosan)
Leigh Bardugo: The Witch of Duva
Cat Winters: Fekete madarak árnyékában
Jodi Picoult: Larger Than Life

December: (9)

Szélesi Sándor: Szörnyeteg a hajtóműben
Jennifer A. Nielsen: The False Prince - A hamis herceg
Cassandra Clare - HyeKyung Baek: Clockwork Angel
Jhumpa Lahiri: Mélyföld
Salla Simukka: Hófehér
Maria V. Snyder: Poison Study - Méregtan
Randall Munroe: Mi lenne, ha?
Izolde Johannsen: Anglia
Kleinheincz Csilla: Nyulak, Sellők, Viszonyok
Dmitry Glukhovsky: Futu.re - olvasom

(Az Igazi hősök 2015-re marad.)

2014: november - hosszú decemberi listás zárás

Ezek szerint hagyomány, hogy záráskor mindig rosszul vagyok, páran akik olvasták a megfelelő bejegyzést tudják, hogy miért. Egyébként ezt pedig nem szeretném túlragozni, csak jót mosolyogtam a sors fintorán, mikor megnéztem az előző hónap zárását, mert a befejező mondatom beszédes volt, de mindegy is, ezt a témát itt lezárom és inkább nézzük mi történt novemberben.

Őket olvastam novemberben, hivatkozással együtt:

Anton Disclafani: Veszélyes vágyak
Róbert Katalin: Nalávia titka
Jodi Picoult: Szelíd vadak
Dolores Redondo: A láthatatlan őrző
Leiner Laura: Késtél (fébehagytam)
Ian McDonald: Síkvándor
Vivien Holloway: Tolvajbecsület
Alissa Nutting: Tampa
Catherine Fisher: Sapphique
Kate Middleton: Kiút a szorongásból
Robin LaFevers: Gyilkos kegyelem
Patrick J. Morrison: A Holló hatalmában
Leigh Bardugo: The Witch of Duva
Cat Winters: Fekete madarak árnyékában

Éppen szenvedek olvasom a Larger Than Life regényt és a szótárazás miatt megy lassan és direkt van így, mert botrányosan kicsi a szókincsem. De már nem sokáig... Holnap ezért nem lesz poszt, mert lehet nem fogom tudni befejezni a Picoult-regényt, de ha igen, akkor előfordulhat, hogy mégis pötyögök egyet. Update: Sikerült elolvasni.

Az olvasási számommal elégedett vagyok, de lesz ez még több is!

Pótolt bejegyzések illetve októberi posztok:
Artair McKnight: Becky Apple és az újjászületők
Megan Abbott: Riválisok
Rita Horseyes: Viharpárduc

Azt hiszem már nem is maradt korábban olvasott és még nem értékelt könyvem.

Lógok még velük:
Robin LaFevers: Gyilkos kegyelem
Patrick J. Morrison: A Holló hatalmában
Leigh Bardugo: The Witch of Duva
Cat Winters: Fekete madarak árnyékában

Plusz még ott a Szelíd vadak, de azt az angol verzióval fogom együtt értékelni.

Most olvasom:

Update: Sikerült elolvasni még novemberben!

Következő hónapra tervezem:

Mivel tizenhárom könyvet olvastam novemberben, decemberre is betervezek annyit, mert miért ne, szeretem random sorba rakosgatni a könyveimet, de a következő hónapban érkezem még pár listával ezen kívül is:

B lista: (mert innen fogok választani, de természetesen nem fogom elolvasni az összeset)

Most lett három éves a blogom, de nem ünnepeltem meg, mert csak csendben örültem neki. Gyújtottam egy gyertyát. Nem szeretnék nyereményjátékozni, mert egyrészt már így is túl sok van a piacon, tehát nem az enyém fogja megmenteni a világot (érdekes, amikor valamiből sok lesz hajlamos vagyok visszahúzódni a csigaházamba). Jövőbeli tervek vannak a blogra, magánéletre nézve is, de gőzerővel készülök egy fontos eseményre (igen, ha megnövekedik az angolul olvasott könyveim száma akkor ez ezért lesz) bár még nem szeretnék erről írni. A blogra vonatkozó tervek maradtak, de az idő dönt még, nem szeretnék erről sem beszámolni, mert nem rajtam múlik a további út.

Forrás

Ian McDonald: Síkvándor (Örökkévaló #1)

Szerző: Ian McDonald
Sorozatcím: Örökkévaló
Cím: Síkvándor
Eredeti cím: Planesrunner
Eredeti megjelenés: 2011
Műfaj: ifjúsági, sci-fi, kaland

Fordító: Sziklai István

Oldalszám: 336 oldal

Kiadó: Gabo Kiadó

Megjelenés: 2014
Ár: 2.990 Ft

    

Fülszöveg:

NEM CSAK EGYETLEN VAN BELŐLED, HANEM SZÁMTALAN.

Mind részei vagyunk az univerzumok sokaságának a párhuzamos dimenziókban – és Everett Singh apja éppen most találta meg az odavezető utat. Csakhogy elrabolták, és most úgy tűnik, mintha Everett édesapja soha nem is létezett volna. Egyetlen nyom bukkan fel, amelyet fia követhet, egy titokzatos program: az Infundibulum – egy térkép, és nemcsak a Tíz Ismert Világ térképe, hanem az egész multiverzumé.

Persze léteznek olyanok is, akik nagyon szeretnék rátenni a kezüket. Ahhoz, hogy Everett épségben megőrizze, és megmentse édesapját, szüksége lesz barátokra: Anastasia Sixsmyth kapitányra, annak fogadott lányára, Senre és az Örökkévaló léghajó legénységére.

„Az Örökkévaló-sorozat első kötete máris nyertes”

Publishers Weekly

„Csillogó képzelet, lüktető feszültség és sziporkázó íráskészség teszi a könyvet kiemelkedővé”

Kirkus Reviews

„Fenomenális kaland”

SFX

,,Az vagy, amit magadnak választasz."

---

Sorozat: Örökkévaló #1

---

Eddig mindegyik olvasott Gabo SFF regényem telitalálat volt és a mostani könyv sem kivétel, pedig - nem annyira fájdalom - de későn vettem észre a YA jelzést a borítón. Viszont elég volt annyi a zsongáshoz, hogy ,,párhuzamos világok" illetve ,,rablás" és máris landolt a várólistámon a Síkvándor.

A történet főszereplője Everett Singh, aki egy halott tudós után kapta a nevét és már ez is különleges dolog. Akkor még nincs is szó arról, hogy édesapja, Tejendra, konyhaművészeti esteket tart fiának, vagy

,,... a Kortárs Művészetek Intézetébe ment vele, előadásokra a nanotechnológiáról, a furcsa közgazdaságtanról, vagy arról, hogy mi történik, ha majd elfogy az olaj."

Az egyik ilyen előadás - és tíz nappal Karácsony - előtt a fiú szeme láttára elrabolják apját és még aznap egy rejtélyes programot kap, az Infundibulumot, de nem bízhat senkiben ezért ezt sem passzolhatja át másnak. Ezután pedig kénytelen lesz megfejteni a program titkát, hogy megtalálja édesapját és egy világok közötti bújócska veszi kezdetét.

,,Everett persze okosabb volt annál, mint hogy azt várja, hogy a világ korrekt legyen, de időnként azért leakadhatott volna róla."

A Síkvándor esélyes arra, hogy megkapja az év végi nagy összegzésben a legizgalmasabb regény díjat, mert egyszerűen nem tudtam és igazából nem is akartam letenni. Nagyon dinamikusra sikerült a történetvezetése és ebben az évben talán nem olvastam ilyen gyors cselekményű könyvet ami jó is lett volna, de a Síkvándor szerencsére vette az akadályokat és sem a stílusban, sem a mondanivalóban nem maradt el a színvonaltól. Emellett egy percig nem volt unalmas és számomra ez a könyv legnagyobb erőssége na meg az, hogy szórakoztatott és kikapcsolt, mert egy YA-tól ezt várom és nem azt, hogy falnak megyek a főszereplő hülyesége miatt. Hála az égnek Everett fiú (!) és okos hős.

Általában a legeslegjobban a világkidolgozás érdekel, ezért is szeretem nagyon a sci-fit, mert úgy gondolom itt szárnyalhat a legjobban a fantázia. A Síkvándor is tele van jobbnál jobb ötletekkel és átgondolt megvalósítással például mekkora már egy iszlám Nagy-Britannia megléte vagy egy olyan történelmi fejlődés, amelyben kimarad az ipari forradalom egy része. Már látom előre, hogy a következő részben szerencsére nem lesz hiány a kreatív ötletekből, hiszen a vég ismeretében simán ki lehet találni a csapásirányt és már alig várom! Nagyon kíváncsi vagyok még milyen világokat talál ki Ian McDonald.

,,Az összes fontos cucc végül a könyvekbe kerül. (...) Ezt vond ki az internetből, és nem marad más csak vélemény."

Everett Singh egy ifjú zseni, aki édesapjával fizikai előadásokra jár és sokkal okosabb mint egy átlagos tinédzser. Ezért sem volt számomra meglepő, amikor a regény egy nem is olyan hirtelen fordulattal a tudományos körítést is előhozta, amivel csak egy bajom volt: számomra ez kevésre sikerült. Túlságosan rövid a magyarázata akár a párhuzamos világok elméletének, akár azoknak a csomóknak és bár egy ifjúsági könyvről van szó, azért jobban örültem volna a szájtátós tudományos leírásoknak, mert egyszerűen igénylem, hogy ilyenkor ne értsek semmit a rizsából és bár itt is volt egy-két ismeretlen fogalom - mert nem vagyok fizikus - azért korántsem annyi, mint szokott lenni.

Van még egy másik dolog is amelyik nem tetszett nekem, az például, hogy honnan tudta Everett, hogy az apja hova került és azon belül is: tényleg annyira egyértelmű, hogy melyik építménybe? Egyébként ez a két kérdésem maradt - jó a csomózási technikák mikéntjén kívül - mert minden más szépre, jóra, aprólékosra sikerült (Everett néhány reakciója például).

,,Everett Singh észrevette az efféle dolgokat: a mintázatokat, a viselkedésmódokat, az összefüggéseket és az egybeeséseket."

Nagyon szerettem a főszereplő okosságát, bizalmatlanságát, céltudatosságát és elszántságát, bátorságát na meg azt, hogy bár beképzeltnek tűnik, de nem az, csak tisztában van a képességeivel. A többi karakter is igazi egyéniség, főleg hogy az egyiken keresztül komolyabb képet is mutat bizonyos vallásos emberek viselkedésének fonákjairól. Anastasia Sixsmith volt az egyik kedvenc szereplőm, az övé az Örökkévaló (és rá kíváncsi vagyok nagyon), általa ismerhettem meg a léghajósok életét és ez is színesítette a történetet. Nekem nagyon tetszett ez a szál főleg úgy, hogy Ian McDonald még a beszédstílust is helyspecifikussá tette a megfelelő szlenggel- ehhez kapcsolódó szótár a kötet végén található. Emellett a szerző vázolt egy alap földrajzi képet is, hát én le vagyok nyűgözve, mert a szerző mindenre gondolt! Viszont ennél a résznél egy kicsit lelassult a cselekmény de annyi baj legyen, nagyobb problémák szoktak lenni más könyvekben.

,,Hackney Nagy Kikötője kemény hely volt és saját szabályait gyorsan és durván érvényre juttatta, mert a légiek életmódja közvetlenebb és szenvedélyesebb volt bárminél, amit Everett valaha is megtapasztalt a maga tartózkodó, aggódó, középosztálybeli Londonjában."

A karakterek közül még Sen stílusa tetszik igazán, főleg úgy hogy egy eleven párost alkotnak Everettel. A lány egyáltalán nem egy könnyű eset, a kérdésekre nem szeret válaszolni és hozzá kapcsolódik egyfajta misztikum is, erre a szálra pedig szintén kíváncsi vagyok.

A regény erőssége a cselekményessége, illetve az hogy több dolgot bemutat a világból és ezek közül számomra a legfontosabb a családról szóló üzenet volt, amely az összetartásról, a szív tartozásairól és a segítségről szólt.

Szerintem egy nagyon jó ifjúsági könyv, akad néhány kérdésem, de azon lennék meglepődve ha nem lenne, mert én sokat kérdezek mindig.

Ajánlom a fiúknak javarészt, de az olyan lányoknak is szívesen adnám a kezükbe, akik nem a romantikára vágynak, mert szerencsére ilyen nincs benne.

Fogyasztásra egy kis Everett-féle forrócsokit javasolnék.

A Gabo kiadó gondozásában látott napvilágot a Gabo SFF kiadói sorozat keretein belül 2014-ben és az Örökkévaló-sorozat első részeként. Külföldön a másik két rész már megjelent, ők azok: Be My Enemy (Legyél az ellenségem), Empress of the Sun (A Nap uralkodója), tehát a tarotpaklim szerint a magyar folytatás sem várat sokat magára.

Köszönöm, hogy elolvastad!

---

Részlet a könyvből:

Novemberi tervek még - Pillanatkép #7

Forrás

Olvasási tervek november utolsó hetére:
- Fekete madarak árnyékábant elolvasni. elolvastam
- Larger Than Life könyvet is. éppen elkezdtem
- Elkezdeni a Mélyföldet.
- Ha netán valamilyen csoda folytán azt is sikerül elolvasni, A sötétség városa jön.

Értékelések (közeli jövő):
- Tampa kész, itt található.
- Síkvándor
- The Witch of Duva és a Holló hatalmában (ezek valószínűleg egy napon lesznek).
- Vasárnap: összegző poszt. Lehet délután a Gyilkos kegyelem kerül sorra, de hát passzolom, erősen kedvfüggő a dolog.
- Fekete madarak árnyékában: már tutira decemberi bejegyzés lesz.

Mostanában csak ilyen kis nyúlfarknyi posztokra plusz olvasni van kedvem csak és ezt a bejegyzést pedig azért írtam meg, hogy emlékeztessem magam ezek a kitűzött céljaim a maradék pár napra míg várom a decembert.

Most a Larger Than Life kisregényt/novellát olvasom de már magyarul (Szelíd vadak) megismerkedtem vele és mivel nem írtam jegyzetet hozzá (hajnalban olvastam a hazai verziót) plusz Amazonról ingyé töltöttem le ezt az írást, ezért úgy gondoltam, hogy előbb angolul olvasom el és csak utána értékelem.

Elolvastam a Fekete madarak árnyékábant is, igaz, hogy abban nem tévedtem, hogy köd kell hozzá mert a hangulata nagyon átjött és szerencsére tegnap is és ma is olyan borult idő volt, hogy kedvet kaptam a könyvhöz, de hát nem volt ez olyan félelmetes pár jelenetet leszámítva.

Ma megpróbálom még megírni a Tampát, a többivel pedig folyamatosan érkezem, de nem tudom mikor, már nem merek ígérni, mert a dinamikus fejléceim is csúsznak, meg várok egy jó pillanatra, amikor az írhatnékom legyőzi az olvasási vágyamat.

Róbert Katalin: Nalávia titka - Naphegy kiadó

Szerző: Róbert Katalin
Sorozatcím: -
Cím: Nalávia titka
Eredeti cím: -
Eredeti megjelenés: -
Műfaj: mese, gyermek irodalom

Fordító: -

Oldalszám: 222 oldal

Kiadó: Naphegy Kiadó (Kossuth)

Megjelenés: 2014
Ár: 2.990 Ft

    

Fülszöveg:

Te mit tennél, ha egy áramszünet leple alatt ikerfiúk lopakodnának a konyhába, és megdézsmálnák a csokoládékészleted? Lenocska bátran szembenéz a betolakodókkal – csak a szemöldökét vonja fel kérdőn, ahogyan anyukája szokta –, és hamar megtudja: a fiúk fentről, egy felhőországból érkeztek. A kalandok azonban akkor kezdődnek, amikor Lenocska elfogadja a testvérek meghívását, és velük tart Naláviába. A lebilincselően izgalmas regényből nemcsak azt tudjuk meg, hogy milyen érzés szivárványon járni vagy felhőbe markolni, hanem olyan fontos kérdésekre is választ kapunk, mint hogy mitől változott meg Nalávia éghajlata, és miért nem segít népén Nala, a szeszélyes időjárású birodalom Úrnője. Ehhez persze szükség van a gyerekek elszánt segíteni akarására, az „egyidős testvérek” és a „valódi ikrek” különleges képességeire, de még az állatok összefogására is. Ám Nalávia legfőbb titka mégis az erőt adó barátság és a fantázia – ezért érezzük olyan jól magunkat benne mi, lentiek.

,,Láttál már olyan uralkodót, aki a birodalma utolsó szögletébe megy el havat lapátolni? (...) Hát most se fogsz."

Fejléc forrása: saját szerkesztés

Jó sok magyar szerzős könyvet olvastam mostanában és már hiányoltam a meséket, ezért is kaptam elő Róbert Katalin új könyvét, a Nalávia titkát, amely a Naphegy kiadónál jelent meg, a Kossuth igényes gyerekkönyvekkel foglalkozó részénél. A kiadó többi gyermekeknek szóló kiadványait nem ismerem, de tudom és látom is, hogy ez a regény gyönyörű kiadással rendelkezik.

A meséktől nem várok sokat, ugye ott annyira nem baj, hogy a szereplő nem viselkedik mindig racionálisan, ezért is írtam a Becky Apple esetében azt, hogy meseként kezeltem, addig míg ezt a szerző lehetővé tette. No hát a Nalávia esetében nem voltak ilyen gondok szerencsére. Egyébként miközben olvastam felidézte a Végtelen történet világát és bizonyos elemei egy nagyon picit hasonlítanak egymásra, persze nem merítésről van szó, csak emlékeztetett arra hogy mennyire szerettem olvasni az elődjét.

Lenocska a regény főszereplője, aki édesanyjával és testvérével, Villővel él együtt mikor az egyik nap áramszünet lesz a házukban és a kilenc éves kislány furcsa hangokat hall. Hamar kiderül, hogy ezek a két naláviai látogatóhoz tartoznak, akik hívatlanul toppantak be házába és éppen a csokit készülnek elfogyasztani. Éta és Kszí a két gyerek, akik a felhőben lévő országból szöktek le a kaland kedvéért. Lenocska kedvet kap megnézni az országot és a fiúk megígérik neki, hogy a legközelebbi alkalommal felmehet velük. Ez történik, a kislány sikeresen feljut, de Nalávia nem olyan szép, mint amilyen szokott lenni, mert olyan mintha kikezdte volna a szépségét az idő és úgy tűnik az Úrnő már nem törődik többé az egész birodalmával.

Az egész történet cselekményes és nagyon gyorsan belevágunk a regény közepébe és nagyjából a 150. oldal környékéig tetszett is, utána pedig elkezdtem unni. Ezt pedig nem értem miért tettem, mert a szerző szerintem érdekesen vezeti a főszálat - bár eléggé leegyszerűsödik egy bizonyos résznél, tehát nem mennek sokat a gyerekek a megoldásért és lehetséges, hogy ebbe a kis terjedelmű könyvbe (220 oldal) túl sok kaland fért. Korábban már észrevettem magamon, hogy amikor ilyen van elkezdem unni a sztorit és szerintem itt is ez történt plusz a vége felé már hirtelennek és összecsapottnak tűnik a leírás. Én már régen lezártam volna egy jó kis függővéggel és az utolsó 50 oldalt valahogy átpakolnám a következő részbe a bonyodalmakat pedig egy kicsit jobban megcsavarnám, mert így túl egyszerűnek tűnik a könyv és sajnos kiszámíthatónak is. A bevezetője ha a hosszt nézzük ideális bár talán még hosszúnak is tűnhet (200/60. oldal környéke).

Furcsaságok is akadnak a könyvben bár elég kis számban, például az ahogy Lenocska elmegy az édesanyja mellől, hogy a két sráccal tartson és nem is gondol arra, hogy esetleg aggódni fog érte illetve az sem feltétlen tetszett nekem, mikor találkoztam egy olyan gondolatával, hogy majd visszamegy a térre ahol hagyta szülőjét... honnan gondolta, hogy ha felmegy minden ugyanúgy marad mint régen, tehát hogy lent megáll minden, míg ő fent van?

A kedvenc részem egyértelműen a világkidolgozás és az ötlet, amelyet Róbert Katalin megvalósított. Tetszett, hogy Nalávia egy felhőben van és ahogyan változik a helyük, úgy változik a szomszédos ország is, hogy vihart az egymással csatázók okoznak és ilyesmi ötletek teszik színessé a könyvet. Ezek amúgy pont azok a gondolatok, amelyek nekem sosem jutnának eszembe és ezért tartom nagyszerűnek az alapot. Már a regény kezdetén is kíváncsi voltam Naláviára és szerencsére valamennyire megismerhettem de mivel engem ez érdekel a legjobban, egy kicsit hiányoltam a még részletesebb képet. Ám ez megint csak szubjektív, hiszen egy meséről van szó, a kisebbek szerintem élvezni fogják. Kedveltem emellett a naláviaiak környezettudatos életvitelét, de a legjobban azt, hogy el tudtam vonatkoztatni mindenféle földi törvényszerűségtől és csak élveztem az olvasást.

Tetszett nekem a könyv stílusa, ami egyszerű és nem az a halálosan idegesítő ,,Szervusztok gyerekek..." kiszólás amit utálok. Lehet hogy másnak ez nem fog tetszeni, de nekem nagyon és biztos, hogy odaadom majd a gyerkőcnek a távoli/valamikori jövőben. Viszont nincs benne az a ,,szórakoztatva tanítunk" jelleg, amit mondjuk a Főnix Könyvműhely könyveitől már megszoktam és egy kicsit hiányzott nekem.

A karakterek nevei beszédesek például Flóra és Fauna akiknek képességeik a Nomen est omen! módon a nevükhöz hűek. Egyébként a személyiségek szerintem jóra sikerültek, az Úrnővel aki először hanyagnak és gőgösnek tűnik, Kszível és Étával akik aranyosan rivalizálnak. Kettejük közül Kszí a komolyabb felfogású, Éta a forrófejűbb gyermek. Lenocska pedig inkább kíváncsi. Mindenkit megkedveltem és kíváncsian várom a következő részt (ha lesz).

Érdekesség: ,,...majdnem Nalarána lett Nalávia, valamint egy még izgalmasabb jegyzet, amelyben látszik, hogy létezett egy terv a folytatásra is..." 

Forrás 

Forrás

Szerintem: az általam talált furcsaságok ellenére is tetszett ez a kis könyvecske, ha lesz folytatása mindenféleképpen elolvasom!

Ajánlom azon olvasóknak, akik szeretik a meséket, szerintem érdemes egy próbát tenni a Naláviával is!

A Nalávia titkát a Naphegy kiadó jelentette meg 2014-ben igényes kiadással, szép borítóval és egy rajzolt térképpel az elején.

Köszönöm, hogy elolvastad!