Jennifer A. Nielsen: A hamis herceg (Hatalom-trilógia #1)

Szerző: Jennifer A. Nielsen
Sorozatcím: Hatalom-trilógia
Cím: A hamis herceg
Eredeti cím: The False Prince
Eredeti megjelenés: 2012
Műfaj: ifjúsági, fantasy

Fordító: Szujer Orsolya

Oldalszám: 342 oldal

Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó

Megjelenés: 2014
Ár: 2.999 Ft

    

Fülszöveg:

Egy merész terv borzalmas útra és az árulás szélére sodor egy árva fiút. Carthya királysága polgárháború szélén áll. Hogy egyesítse a széthúzó népet, Conner, egy nemesember a királyi udvarból, ravasz tervet eszel ki: kitanít egy árva fiút, hogyan adja ki magát a király rég elveszett fiának, és bábhercegként trónra ülteti. Négy árva verseng a szerepért, köztük a makacs Sage-dzsel. Sage tudja, hogy Conner szándékai nem éppen nemesek, de mivel saját élete is cérnaszálon függ, nem tehet sokat – el kell érnie, hogy Conner őt válassza, vagy nem kerül ki élve a kalandból. Ahogy Sage az omladozó árvaházból Conner bámulatos birtokára kerül, egyre több hazugságra és árulásra derül fény, mígnem végül az igazság is kiderül, ami Conner minden tervénél veszélyesebbnek bizonyulhat.

Hihetetlen kaland tele veszéllyel, izgalommal és hazugsággal, ami az utolsó oldalig lábujjhegyen tartja az olvasót.

---

Sorozat: Hatalom-trilógia #1.

---

Igazán egyszerű oka van annak, hogy én a Hatalom-trilógia első részét akartam olvasni... méghozzá az, hogy a hercegi címért folyik a küzdelem én pedig nagyon szeretem az udvari politikát és intrikát, ennek a könyvnek a fülszövege pedig bőven ígérte a sok jót. Igazából ennyi kellett hogy a várólistámra tegyem, bár ezt angolul tettem meg korábban, mert már egy évvel a hazai megjelenés előtt kíváncsi lettem a történetre.

Az alap lényegében egy hazaárulás története, mert Conner, az egyik nemes nem feltétlen jó tervet dédelget magában (bár ez meg attól függ, hogy kire is nézzük), tudniillik árvákat verbuvál a célja eléréséhez. Azt tűzte ki egyik életcéljának, hogy az általa választott csalót a trónra ültesse a rég elveszett Jaron herceg helyére és a ,,kiválasztottnak" iszonyúan jól kell hazudnia. Ebbe az egészbe keveredik Sage is, aki a másik három árvával együtt a trón mellett az életéért is küzd, hiszen nem maradhat életben olyan ember, aki túl sokat tud...

A regényt gyorsan végigolvastam, tudniillik délután kezdtem (három körül) és hajnali egy-kettőre már végeztem vele, persze azért tartottam szünetet közben. Ezt egy Tövisek hercegével már nem tudtam volna megcsinálni - és persze a hasonlítás sem véletlen, mert folyamatosan arra gondoltam, hogy Sage olyan lehet(ne), mint Jorg. Sajnos folyamatosan összehasonlítgattam kettejüket, ami azért baj, mert Jorg egy igazi rohadék, egy olyan ember akinek erős és markáns a természete, még az olvasók képzeletéből is kilöki a vetélytársakat, nemcsak a trón közeléből a könyvekben, így mellette Sage egy nagyszájú, de különben gyáva alaknak tűnik, aki elhomályosul Jorg mögött. Nincs a tettei mögött igazi akarat. ,,De ahhoz tesó, több spenótot kéne még enni!"

Emellett már a tizedik oldalnál vagyis az első utalásnál kitaláltam a csavart és ideges is lettem miatta, mert ez így eléggé kiszámíthatóvá tette a regényt és élvezhetetlenné. Egyrészt iszonyúan figyeltem minden egyes elejtett szóra, az összes kósza gondolatra a legelső elszólás után, és nem örültem neki mert akaratlanul is ezzel szórakoztam és nem az élvezetességével. Másrészt pedig a szerző olyan mértékben veri át az olvasót a kétértelmű mondatokkal, hogy azt élvezet figyelni. Már aki hagyja magát, engem pedig egy percig nem tudott megtéveszteni.

A másik nagyon nagy probléma az, hogy a karakter önellentmondásba keveredik - bár pont az az egy önmarcangoló rész az, aminek értelme lett volna. Lett volna...

A harmadik problémám azzal van, hogy a szerző mindent felrakott egy lapra és ennek a csavarnak vetette alá lényegben az egész történetet, pedig jobb volna, ha már az elején felfedi az ütőkártyát és sokkal élvezetesebb lenne annak a lélektanját figyelni, mint ezt a mostanit.

Amúgy pedig egy szórakoztató regényről van szó és az olyan olvasók, akik még csak ismerkednek a fantasy kitalált világaival, de még nem akarják a Trónok harcát olvasni bátran kézbe vehetik, de akik találkoztak már a fentebb említett másik művel, nem biztos, hogy a kikapcsolódáson kívül egyebet is találnak benne az én példám alapján. A világkidolgozás nem olyan erős elem viszont tetszetős meg minden, csak sokkal jobban érdekelt volna például az, hogy mit tanul Tobias a királyi családról, politikáról, minden másról és például az nem jött be, hogy ehelyett kaptam egy Rodent és Sage-t, akik szenvednek a betűkkel is.

A karakterek közül Sage a legszínesebb alak, aki egyébként rosszfiú lenne, de Jorg mellett labdába sem rúghat mert ugye az ő arroganciája egy pár véres hullaheggyel is alátámasztódott míg Sage csak dumál. Okos, de a másik személyhez képest megintcsak semmi a logikája, plusz szerintem majdnem a kötet felét végigvárja, az meg nem olyan sok cselekmény. A másik pedig az, hogy nem olyan mély szintű a karaktere, mint a másik szereplőé, aki rendesen végignarrálta a saját történetét, de a szerzőt kötötte a saját korlátja amit a regénybe tett és nem tudott rendes gondolati levezetést adni Sage-nek. A csavaron meg jót mosolyogtam, hogy mégiscsak egy YA regényről van szó, ahol a szerzők nem szoktak hozzányúlni igazán a karakterekhez. Mivel úgysem bírom ki, ezért SPOILER muszáj leírnom, mert felháborodtam hogyan hozták ki Sage-t a mocsokból, mert jött a rizsa arról, hogy így szegény, meg úgy szegény, meg amúgy tökre normális alak és a körülményei miatt alakult így az élete és... stb. Ezt meg nem értem, minek kell egy makulátlan főhős?! Legyen egy szemétláda, egy igazi rohadék, kiváló logikával! Az egy nagyon izgalmas párosítás és sosem unalmas! SPOILER VÉGE

A másik három fiú közül kettő (Tobias és Roden) személyisége itt-ott keverhető, de azt inkább a taktikázás rovására írom bár az észbeli képességeiket megkérdőjelezem (Felírni egy papírra, hogyan tüntetné el Connert?!) és szórakoztatóbb lett volna, ha ők ketten dörzsöltebb játékosok lennének. A többiek közül Lord Kerwyn az, aki iránt szimpátiát éreztem viszont alig szerepelt, de valahogy mindig melegséget érzek itt belül a hűséges emberek iránt. Conner alakja jó lett volna, de vele meg a szerző ugyanazt csinálta, mint egy másik szereplő személyiségével csak egy kicsit másként.

Amit még érdemes megemlíteni szerintem az az, hogy az elején zavaró a leírásban megjelenő kuszaság, a furcsa mondatszerkezetekkel, de ez tisztul vagy csak hozzászoktam viszont az elhallgatott információkhoz sosem fogok, az még most is böki a csőröm. Emellett romantika nem szerepelt benne, vagy ha igen, az olyan kicsi és jelentéktelen, hogy nem szúrta ki a szemem.

Egyébként három és felet vagy éppen négy csillagot adnék a regénynek, mert a kategóriájában szerintem okés, tehát a fiataloknak való.

Ajánlom nekik, illetve azoknak akik még ismerkednek a fantasy kategória világaival és egy könnyed, szórakoztató könyvet szeretnének olvasni. 

A regény a Könyvmolyképző Kiadó jóvoltából jelent meg 2014-ben a Hatalom-trilógia első részeként. Külföldön már kijött a másik két rész is The Runaway King (A szökevény király) és The Shadow Throne (Az árnyéktrónus) címmel. A borítója egynek elmegy, de semmi különleges és ez most nem tetszik annyira.

Köszönöm, hogy elolvastad!