Robin LaFevers: Gyilkos kegyelem

Szerző: Robin LaFevers
Sorozatcím: A halál szépséges szolgálólányai
Cím: Gyilkos kegyelem
Eredeti cím: Grave Mercy
Eredeti megjelenés: 2012
Műfaj: ifjúsági, fantasy, történelmi fikció, romantikus

Fordító: Bozai Ágota

Oldalszám: 488 oldal

Kiadó: Maxim Kiadó

Megjelenés: 2013
Ár: 3.299 Ft (puha borítós)

    

Fülszöveg:

A késő tizenötödik században Mortain, a halál istene, kiválasztja a fiatal Ismae-t, hogy legyen a szolgálója és orgyilkosa. Egy távoli szigeten álló kolostorban a többi hozzá hasonló lánnyal együtt megtanulja a ravasz hadviselés és nőies művészetek minden fortélyát, így semmi nem akadályozhatja abban, hogy teljesítse küldetését, és végrehajtsa a halál istenének parancsait. A kolostor a válsággal küzdő bretagne-i udvarba rendeli a lányt, ahol a gyanakvó nemes, Gavriel Duval szeretőjének szerepét kell eljátszania. Ismae-nek itt meg kell tapasztalnia, hogy nincs felkészülve nemcsak az intrikák és árulások játszmáira, hanem a szívét fenyegető új érzelmekre sem. Képes lesz elhárítani a hercegségre leselkedő veszélyt? Fel tudja deríteni az árulónak hitt Duval valódi szándékait? Mert hogyan tölthetné ki a Halál bosszúját egy olyan emberen, aki – bármennyire küzdött ellene – meghódította a szívét?

,,Itt a zárdában az a feladatunk, hogy kiképezzük azokat, akiket a halál istene nemzett."

---

Sorozat: A halál szépséges szolgálólányai #1.

---

Még nem nagyon ismerem a Maxim kiadó Dream Válogatását, mert azt hiszem ez az első könyvem ebből a kiadói sorozatból és én inkább vagyok Mont Blancos ahogy látom. Nem volt a Gyilkos kegyelemmel különösebb bajom, sőt élveztem olvasni, de így utólag visszanézve engem nem érintett meg annyira és egyszerűen nem találok magamban sok lelkesedést, mikor az olvasmányra gondolok és már nehéz felelevenítenem magamban a történéseket. Egyébként a második rész nagyon érdekel, tehát vagy angolul vagy magyarul de sorra fogom keríteni (Sötét diadal) és korántsem vagyok abban annyira biztos, hogy később nem fog ez valamiféle őrült rajongásba átcsapni, mert a YA könyvek felé általam támasztott lécet simán megugrotta és akad potenciál a sorozatban.

Az alap: A tizenötödik században járunk, ahol Bretagne-ban él még a kereszténység előtti hit és néhányan a ,,régi szentek tanításai"-ban hisznek dacára az új vallási irányzatnak. A történet főszereplője Ismae, akinek testén mélyvörös folt húzódik a a bal vállától a jobb csípőjéig, ez pedig annak a jele, hogy őt a halál istene nemzette. Földi édesapja eladja őt egy hirtelen haragú embernek, Guillónak, aki mikor rájön, hogy ki is Ismae valójában első dühében oda akarja adni a lányt egy igazi papnak, hogy az megölje. Ismae aznap megmenekül és egy távoli sziget kolostorába kerül, ott pedig kezelésbe veszik, hogy ő is egy legyen Szent Mortain igazi harcosainak.

Ismae
Forrás

Az lehet a baj velem, hogy a könyvben alig vannak benne a szentek és a történeteik és engem ez érdekelt volna a legjobban. Egyszerűen imádok a vallásokról illetve mondákról olvasni és fájdalom, de itt csak említés szintjén voltak benne a legtöbbször. Egy emlékezetes mese maradt meg bennem, az is Mortainról szólt és úgy jött mint az éhezőnek egy falat kenyér. Jó, ennyire drasztikus nem volt a helyzet, meg nem is rossz könyv ez.

A könyv stílusa nekem nagyon tetszett egyébként, a könnyen olvashatóság mellé társultak a szebb kifejezések. Talán az első pár fejezettel volt a legnagyobb problémám ezen a téren, mert úgy éreztem, hogy túl gyors a cselekmény és kapkodósnak tűnt a leírás, viszont ez szerencsére már a második fejezettől eltűnt és már lassabb eseményekkel folytatódott a sztori ami egészen a végéig kitartott, lassú helyenként közepes sebességű sodrással.

Viszont ami nagyon nem tetszett nekem, az a szerkesztés volt, mert rengeteg gépelési hibát találtam de olyan mennyiségben, ami már zavaró. Általában nem veszem ezeket észre, de itt sikerült.

Igaz, hogy pont az maradt ki, ami engem is érdekelt volna - a kiképzés és a kolostor világa - viszont kárpótolt engem a YA kvázi történelmi jellege. Philippa Gregory után már nagyon nehéz a műfajban újat illetve kiemelkedőt mutatni, így Robin LaFevers sem tette, maximum csak szintet tartott. Mert jó ahogyan ír, de a másik írónőt nem szárnyalja túl és ezért nekem meglepetést sem tudott okozni a történelmi részekkel. Egyébként nagy kedvencem volt a politikai leírás, amely időről-időre előkerült és arról is szó volt, hogy Bretagne hogyan tudná megőrizni a függetlenségét és megtartani a régi hitét illetve vázolt egy képet a terület lehetőségeiről és a megoldásokról. Emellett a hercegnő szorult helyzete, a próbálkozások és Duval feltétlen hűsége erősítik meg azt a hitemet, hogy ez egy jó könyv, csak éppen az én szívemhez nem talált el.

Azért sem vágott földhöz a nagy csavar miatt a történet, mert már az elején kigondoltam, hogy mi a baj Mortain-rendjével. Mivel általában nem hiszek a szereplőknek, avagy a szerző mutassa ne csak beszéljen róla, ezért fenntartással kezeltem az egész kolostor működését. Mint örök kételkedő, megkérdőjeleztem azt, hogy vajon honnan tudják mit akar az Istenük, ha nem fénypostával érkeznek az üzenetek a túlvilágról vagy honnan? Elvileg azokat ölik meg, akik ezt megérdemlik, de hát ugye elég sok baj van az emberi igazságszolgáltatással... és ez a másik baki, hogy a halál semleges, tehát nem áll egyik oldal mellé sem, bár ezt pont szépen megmagyarázták hogy miért állhat érdekében Mortainnak az ha a hercegnő oldalára áll... de mi van ha ez nem így van? Honnan fogják tudni a kolostorbeliek hogy mit akar Mortain? A jelén kívül? Amiről pedig szintén kiderül egy ennek ellentmondó dolog SPOILER (kijelöléssel olvasható) megváltoztatható ha megbánja bűneit valaki és éppen az üldözője letesz a megöléséről vagy éppen azért volt rajta mert a kolostor vezetője meg akarta öletni... tehát ez sem Mortain akarata lesz, mert csak arról tájékoztat ha valakinek szép lassan lejár az ideje. SPOILER VÉGE, így a világkidolgozással egész nagy bajaim vannak. Plusz Mortainnak, mivel a halál istene, tökmindegy hogy ki kihez megy feleségül/férjül... sajnos az ilyen mondatokat ezért nem tudom elfogadni:

,,Nyilván nem lehet Mortain vágya, hogy ilyen visszataszító emberrel kössön házasságot." 

A fentihez kapcsolódik még, hogy mivel nem tudom melyik isten pontosan miért felel, ezért könnyű az ilyen eretnek gondolatokat leírnom, sőt még kigondolnom is. De a francba én élvezni akarom a könyvet, nem a hibáit meglátni!

Főleg hogy állandóan beugrott a fenti gondolat és nehezebb volt haladnom a könyvvel, meg el is rontotta az élményt. Ezért nem volt nekem olyan kiemelkedő ez a regény, mert elég sok infót tudtam előre plusz még a főgonosz személyét már régen lelepleztem a képzeletem színpadán. Az írónő logikája követhető, kitalálható sajnos és a korábbi olvasmányaim emlékei segítettek a leleplezésben.

A szereplők közül Ismae az akit megkedveltem, aki egyébként okos, talpraesett és nem akar másoktól függni. Nagyon szerettem a jeleneteit és hozzá kötődik az a fajta jellemfejlődés, amelyről mindig szívesen olvasok és a gondolatai a vallásról érdekesek. A különleges képességei megjelenésekor csak néztem, hogy akkor ez most vajon Mary Sue-s vonás-e és bár egy kicsit túlzásba vitte a szerző ezt a vonalat, főleg a vége felé, de legalább nem hajlott át abba az eszetlen fanfictionos jellemzőbe, de azért furcsaságok akadtak még így is, tehát olyan vonások, amelyeknél csak húztam a szemöldököm - pl. az erővel kapcsolatos résznél, mikor az utolsó képességéről olvastam. Viszont maga a karakter egy percig nem MS, mert Ismae okos de több dologban is járatlan és nem tökéletes.

Duval hűsége volt az, amely a legerősebben él bennem az értékelés írása közben bár sajnos azt kell írjam, hogy a Méregtan Valekja nagyon elhomályosítja őt, tehát számomra alapból nem egy kiemelkedő hős és vesszek meg de nem értem ezt a nagy Duval-szeretetet, annyira semleges maradtam irányába. Az Ismae és a közte lévő kémia működött, főleg az a része tetszett, ahogyan egymásnak feszültek, ez pedig mindig jó egy könyvben.

,,Azzal a tudattal vigasztalom magam, hogy ha Duval valaha fullasztónak talál engem, az azért lesz, mert párnát szorítok a fejére és lelkét Mortainnek ajánlom."

Duvalra is kíváncsi vagyok még, de nem annyira, mint Sybellára. A második rész már róla fog szólni, így azt biztosan elolvasom. Egyébként a lány gőgös és elég érdekesnek tűnik a múltja és a küldetése, abból a kevés információból leszűrve amiről eddig olvastam. Kíváncsi vagyok még a Vereda nővér-féle misztikumra, vele kapcsolatban főleg az érdekel, hogy hogyan működik az ereje. Emellett érdekelt még a főgonosz motivációja amit a szerző jól indokolt, együtt is éreztem vele bizonyos szintig és sajnos már egyből lehetett sejteni, hogy ki áll a nagy összefüggések mögött. Így ez a rész jó is meg nem is. Anne-t egyből tizenhatnak néztem, durván koraérett szereplő!

Érdekel még a kolostor világa és az istenek, történetek, mondák, mert minden ilyesmi jöhet! A nemesek közti elvegyülős részekből több is lehetne, nagyon élvezem ezeket a jeleneteket. Emellett a romantika most kifejezetten tetszett, nem tudom mi volt velem, de hosszú idő után volt egy érzelmesebb pillanatom és kifejezetten kedveltem a könyvben lévő vonzalmat és a kapcsolat alakulásának folyamatát.

Szerintem egy egész jó könyv, bár sajnos a kételkedésem miatt lelőttem a csavart, tehát a saját gondolatmenetem tette egy átlagos YA szintre a Gyilkos kegyelmet. De mivel ez azt jelenti, hogy másoknak még tetszhet, ezért

ajánlom a harcos lelkű amazonoknak és azon olvasóknak akik szeretik a YA és a történelmi fikció találkozását.

A kiadása szépre sikerült, a fentebb leírt szerkesztési problémákat kivéve. A regényt a Maxim Könyvkiadó adta ki 2013-ban, A halál szépséges szolgálólányai trilógia kezdő köteteként. A második rész hazánkban 2014-ben jelent meg (Sötét diadal), a harmadik szintén 2014-ben de csak külföldön, a címe pedig Mortal Heart (Halandó Szív).

Köszönöm, hogy elolvastad!