Rácz-Stefán Tibor: Fogadj el! - Könyvmolyképző Kiadó

,,Más életet akartam élni, mint anyu, és azért küzdöttem, hogy ez meg is valósulhasson. A Szép Remények pedig mindennek az első lépcsőfoka lehet."

---

Sorozat (kiadói): Szivárvány kör

---

Vannak olyan történetek, amelyek nem tökéletesek és lehet, hogy akad bennük egy-két hiba, attól még szerethetőek és a kedvenceim lesznek. A Fogadj el! is ilyen - nem tagadom - mert a kötetben megjelenik egypár furcsaság, de sok minden más szerethetővé teszi.

Még nem olvastam LMBT regényt és kíváncsi voltam a műfajra, illetve az olvasás mellett szólt még az is, hogy a szerző magyar származású és mivel nagyon szeretem a hazai írók, írónők köteteit olvasni ezért biztos voltam benne, hogy a Fogadj el!-t valamikor kézbe fogom venni, ez pedig hamarabb sikerült, mint gondoltam volna... Nem is bántam meg az olvasást és elöljáróban csak annyit írnék a regényről, hogy komoly témákkal operál, plusz inkább a lélektani oldalra helyezi a hangsúlyt, amely nagyon jól működik. Nem lényeges a környezet, a szerző művében inkább az emberek kapcsolatait boncolgatja.

Két nézőpontos könyvről van szó... öhm általában, ahol a jómódú, saját neme felé vonzódó Dávid illetve a szegénysorból származó, ösztöndíjas Petra életét követhetjük nyomon egy rövid időintervallumban. A mű elején lévő prológus már azonnal le is lövi azt a bizonyos poént, mármint azt, hogy mi történik a regény folyamán és ezt nem igazán tartom jó ötletnek, bár ugye ez kétélű fegyver. A feléig egész jól hat, mert megkönnyíti az olvasást azzal, hogy olyan feszültséget kelt, ami nem engedi, hogy az olvasó akár egy pillanatra is lerakja a kötetet önszántából, külső kényszer nélkül. Viszont utána, egy bizonyos jelenetnél ahonnan már minden világossá válik, elmúlik az a fajta olvasási kényszer - bár a helyét átvette nálam az együttérzés - a végén a sztori pedig nem üt akkorát mint ideális esetben tenné. Így, a regény végére érve nem tartom jó ötletnek azt a prológust, mert pont a lényeget, a megdöbbentést veszi el az olvasótól. Hiszen az elején még nem kötődünk a szereplőkhöz, a leírt cselekmény egyszerűen csak egy tény marad, bármily kegyetlenül hangzik is és nincs még súlya, ami pedig a regény végén adódna hozzá és töltődne érzelemmel.

Elgondolkodtam azon, hogy vajon milyen célból írta meg a történetet Rácz-Stefán Tibor és mit akar vele üzenni? Mert Petra a jellemfejlődés nem éppen szokványos útját járja be. Ám a szerzőnek nem az volt a célja, hogy megnyugodjon az, aki végigér a történeten, hanem hogy kényelmetlenül érezze magát azért hogy tanuljon belőle, hogy ne kövesse el ugyanezeket a hibákat, amiket az egyik főszereplő is. Imádom amikor egy szerző ilyen merész! Rácz-Stefán Tibor nem akar feloldozni, csak azt akarja sugallni, hogy figyeljünk másokra, ne ítélkezzünk, fogadjuk el egymást úgy ahogy vagyunk! Ehhez kapcsolódik a szerző többi komoly témája is, amellyel dolgozik például a bűntudattal, a félelemmel illetve az önelfogadással, a bosszúval, az iskolai és netes erőszakkal, a társadalmi egyenlőtlenségekkel - bár ez utóbbi inkább nagyvonalakban szerepel benne. Egyébként a Fogadj el! lélektani kötet ahol a gondolatok, érzések kerülnek előtérbe és ez számomra izgalmas, mert arról szól mi vezethet tragédiához, vagyis rekonstruál és emléket állít. Ez a történet a barátság igazi erejét is bemutatja, amit itt nem egy gyengécske kötődés, hanem a bajban egymás mellett állás, amely akár életet is menthet. Tudom, tudom, de nincs spoiler!

,,Meg akartam változni az emberek miatt, de most már jól érzem magam a bőrömben."

Bár a szerző a társadalmi környezetet csak nagyvonalakban vázolja, amivel nincs baj hiszen nem ez a lényeg és mert nem a falusi mélyszegénység bemutatása a fő cél, hanem a fentebb leírt megdöbbentés és ezért szerintem itt, a nem olyan részletes világkép nem hiba, bár azért van amin nem tudtam továbblépni, főleg a második olvasásnál. Egyrészt ekkor már zavaró volt a sok utalás, bár inkább csak kényelmetlenül éreztem magam, hogy nem tudom ki az a színésznő, bár a sok KMK-s cím nem volt bosszantó, mert ismerem a szerző blogját, tehát ő alapból is ilyen könyveket olvas, vagyis csak önmagát adta. Másrészt zavaró volt a videó elterjedésének körülménye, mert nem feltétlen értek egyet azzal, ahogyan elterjed a videó és hogy Petra ennyi ideig marad az internet ,,sztárja". Emellett úgy érzem, hogy a mai nap nem reagálna a társadalom ilyen szélsőségesen, biztos, hogy visszhangot kapna az eset, de egy pár hét után újabb celebet választana magának az internet, akit lehet szidni, mocskolni és köpködni. Az internet népe az újdonságra kíváncsi, ezért egyre erősödnének azok a hangok, amelyek a frisset kívánják és szidnák az oldalt is így a készítőknek nem lenne érdekében folytatni ezt a stratégiát. Rendben, hogy a könyvbeli folyamat gerjesztődik, de azt hiszem ez nem kavarna itthon ilyen vihart, és úgy érzem a leírtak nagyon is amerikai viszonyokra utalnak. Bár ha ez már megesett valakivel itthon akkor vegyük úgy hogy nem szóltam. Persze más, ha Petra szűkebb környezetének reakcióját vizsgálom, az sajnos alakulhat így a valóságban is.

Emellett hiányoltam még a tanárok komolyabb fellépését és tényleg nincs egy olyan se, aki kiállna az ügyért? Merem remélni, hogy ez a valóságban csak ritkán jelenik meg és szörnyen furcsa azt látnom, hogy ennyire közömbösek a regényben szereplők, mert ha ez az általános akkor nekem eddig szerencsém volt a normális tanáraimmal, de ha az évfolyamtársaim, tehát a jövő tanárait figyelem, akkor sem tudom elképzelni, hogy az iskolában dolgozó munkaerőből egy sem szólal fel. Plusz biztos, hogy nem a diák szólna az igazgatónőnek, amiért a pucér fotók kint vannak az iskolaszekrényen. Egy jóravaló tanár sincs ott? Csak egy arctalan, vélemény nélküli tömeg? Az egységes szigorú tanári kar hiánya nagyon érződik, de legalább egy olyan ember lenne, akire ez nem igaz és aki pozitív példa lehetne.

Nem tudom eldönteni, hogy végül tetszik-e Rácz-Stefán Tibor stílusa, mert egy könnyed és gyorsan olvasható kötetről van szó, amely elfeledtette velem a külvilágot és nemigen hallottam azt se, ha hozzám szóltak abban a pár napban, amíg a könyvbe merültem. Viszont túl sok az egyszerű mondat, főleg az elején, talán ott rázódtam a sztoriba egy kicsit nehezebben és lehetne benne több összetettebb is.

Petra szerintem.
Forrás

A szereplőkre térve be kell valljam nekem Petra volt a kedvenc karakterem, azért mert őt értettem meg a legjobban és a Rácz-Stefán Tibor által felhozott okok átérezhetőek és annyira egyfelé mutatott a sorsa, hogy prológus nélkül is simán lehet, hogy meg tudtam volna mondani mi történik vele. Úgy érzem élethűre sikeredett a karaktere és ezt mi bizonyíthatná jobban, mint az a szimpátia és együttérzés, amit a hibái ellenére is érzek? Viszont nem tetszett az, amit az édesanyjáról gondol, olyan mintha nem szeretné őt és lenézné.

Petra egyébként egy megosztó személyiség és mint olyan nem sablonos, hiszen a jellemében megfér a vágy az el- és befogadásra illetve a negatív vonás is. Ki az aki nem vét soha hibákat? Miért kell elítélni a másikat azért mert egyszer hibázott?! A fenébe is, csak tartozni akart valahova! Sajnálom szerencsétlent... Viszont nem tetszett az, hogy az elején figyelmen kívül hagyja édesanyja mondanivalóját amikor egy vadidegen tanácsaira hallgat, ami nem is biztos, hogy úgy van és ez teszi a könyvet az előítéletesség tökéletes ellenérvévé. Emellett probléma, hogy a szülői oldal alapból sem erős, talán csak az apa képe. Nem akartam elhinni, hogy az édesanyja nem szereti Petrát, de mivel E/1 az elbeszélésmód, ezért lehet az, hogy a lány rosszul látja, felnagyítja a rossz dolgokat és kivetíti az édesanyjára is. Nem szeretném elhinni, hogy csak ennyi az egész, igénylem a felnőtt nő nézőpontját is.

Dávid szerintem csendes karakter a titkával és egy múltbeli traumával. Tetszett az ő fejlődése, ahogy az egész regényen keresztül a coming out-jára készül és, hogy folyamatosan alakul a személyisége. Meg kell küzdenie a múltjával és az önelfogadással illetve azzal a gondolattal, hogy ki kell állnia a világ elé színt vallani, mert így élhet teljes életét. Jó karakter volt, bár közelibbnek éreztem magamhoz Petrát.

Bevallom Áron, nem volt szimpatikus az elején, de sikerült megkedvelnem. Igaz, hogy néha bunkó illetve inkább idegesítő, legtöbbször beképzelt, de a róla szóló rész szimpatikussá teszi. Az elején, a szívatások kapcsán nem tudtam eldönteni, hogy miért is csinálja ezt, színtiszta rosszindulatból, vagy esetleg hátsó szándékkal, de szerencsére ez a későbbiek során kiderül. Ő sem sablonos, nem úgy viselkedik, ahogy várni lehet. A kettejük kapcsolata a regény másik fontos köve, a Petra-szál mellett és sajnos az alakulása ezen a felületen nem jelenhet meg spoilerveszély miatt, de egy fontos fejlődési utat jár be a regény során.

A többi szereplő esetében a Battle Royale-effektus jelenik meg a végszó közelében, a narráció tekintetében és néhányukról kapunk egy-egy kis részt is, amely segít megérteni a karaktereket. Ezek nem adnak feloldozást a bűneik alól, de bepillanthatunk a világukba. A legjobban az tetszett, hogy nem tudtam utálni a ,,sötét” oldalt, mert a szerző megmutatta, hogy nem minden fekete vagy fehér. A rosszindulatúbb szereplőknek is vannak sötét titkaik, bár ez nem magyarázat a Petra ellen elkövetett bűneikre, viszont nem lehet azt sem mondani, hogy sablonosak lennének. Közülük nagyon nem kedveltem Bálintot, akinek az okait nem igazán tudom feldolgozni illetve megérteni, mert egyszerűen távol áll tőlem ez a típus.

,,Megvetettek, megaláztak, bántottak, holott nem ismertek. Fogalmuk sem volt arról, mit értem el önerőből, mennyit küzdöttem és harcoltam az előre jutásért."

Mégis elgondolkodtam azon, hogy vajon mi a kötet legnagyobb pozitívuma? Az, hogy elmerengtem ki milyen viszonyrendszerben van, emellett élveztem a szálak felgöngyölítését és nem véletlenül lett ilyen hosszú az értékelésem sem. Ha van min elgondolkodni - jó persze nem az Esztelen értéktelenségére gondolok elsősorban, hanem a komolyabb üzenetre - akkor a hibái és gyermekbetegségei ellenére is megéri az olvasást.

Szerintem egy jó könyvről van szó és örülök, hogy a kiadó merte vállalni a rizikót mert megjelentette a könyvet. Sajnos kevés igazán komoly témával foglalkozó regény van az ifjúságik piacán főleg a hazai részről, kell a vérfrissítés.

Rácz-Stefán Tibor egy merészet alkotott. Lehet, hogy kezdő, de tehetséges. Csak így tovább!

10 / 8 pont

Ajánlom azon olvasóknak, akik szeretik a komolyabb ifjúsági könyveket.

A Fogadj el!-t a Könyvmolyképző Kiadó jelentette meg 2014-ben.

Köszönöm, hogy elolvastad!

Fülszöveg:

Petra, a szegény vidéki lány elit gimnáziumba kerül, és hazudik, hogy ne lógjon ki gazdag társai közül. Szeretettel befogadják, barátokat szerez, egy fiú is tetszik neki, de vajon mi lesz, ha kiderül az igazság? Mit tesznek vele ezek a barátok? Túl lehet-e élni a bosszút, az iskolai megalázásokat?

Dávidnak is van egy sötét titka, a lányok nem izgatják, de a szívét nagyon is megdobogtatja Áron, a jóképű padtársa, aki pontosan tudja ezt, és gonoszkodva ki is használja. A két barát szerelemmel, árulással és szenvedéllyel teli útja döbbenetes eseménybe torkoll.

Van egy pont, amikor már nincs tovább. Van egy pont, ahol a szerelem már fáj.

Az olvasók szavazatai alapján a regény a 2013. évi Aranymosás Public Star könyve.

Szerző: Rácz-Stefán Tibor
Sorozatcím (kiadói): Szivárvány kör
Cím: Fogadj el!
Eredeti cím: -
Eredeti megjelenés: -
Műfaj: ifjúsági, LMBT

Fordító: -

Oldalszám: 304 oldal

Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó

Megjelenés: 2014
Ár: 2.699 Ft