A művészet nyelve: S. C. Stephens: Esztelen (Esztelenül #1)

,,Nem tudnál végre egyszer gondolkodni, mielőtt megszólalsz?"

Sorozat: Esztelenül #1.

Az ebook a Book&Walk oldalról származik, köszönöm a partnerprogramot!

Úgy néz ki, hogy eddig szerencsém volt az Ulpius NA könyveivel hiszen az a kb két darab new adult tavaly és a más kiadótól származó többi még tetszett is. Ám amikor a butaság, önzőséggel, megcsalással és vagy ötszáz oldalnyi tömény hisztivel illetve unalommal párosul azt már nem tudom szeretni.

Az alap: Kiera és Denny - a pasija - Seattle-be költöznek, mert a srác kapott egy gyakornoki melót és a lány annyira ~~szerelmes belé~~ vonzódik hozzá, hogy hátrahagyja a családját és vele tart új helyükre. Mr tökéletes testű Kellannél - Denny régi barátjánál - szállnak meg és a pár férfitagjának sajnos át kell költöznie egy másik városba az előléptetés reményében. Közben Kiera egyedül marad a másik sráccal és olyan drámának lehetünk szemtanúi, mint például egyedül kell beiratkoznia az egyetemre...

Már az előző bekezdésből is látszik, hogy én utálom ezt a könyvet, de igyekszem visszafogni magam az értékelés írása közben, már eleget dühöngtem a regény miatt. Egyébként két nagy probléma van ezzel a sorozatkezdő művel:

1. Rettentő hosszú és a szerző rosszul írta meg.

2. A szereplő szerencsétlenkedése, döntésképtelensége.

Mostanában alapból sem bírom a romantikus sztorikat, de a korábban olvasott new adultokban tehát az én korosztályomnak íródott regényekben, megtaláltam azt a pluszt, amit keresek egy alkotásban, de sajnos az Esztelen nem tartozik ebbe a kategóriába. Utálom a szerelmi háromszögeket és ez a kötet a legjobb példa arra, hogy miért. Mert csak a nyavalygás, a kicsinyes bosszú és a hiszti a lényeg, ahelyett hogy mondjuk kutyákat hoznának el az állatmenhelyről...

Az első vádpont: rettentő hosszú és a szerző elrontotta a történetet.

A közel hatszáz oldalas könyv körülbelül harmincadik vagy hatvanadik oldalánál már éreztem, hogy ennek bizony nem lesz jó vége, tudniillik már akkor untam az egészet és egyszerűen minden idegesített benne és néha pedig egyenesen azt éreztem, hogy ez csak a szerző fantáziálgatása papírra vetve ami minél hosszabb annál jobb ugye..., ezt pedig tetézte az, hogy az egész történetet Kiera nézőpontjából ismerhettem meg, ami pedig szörnyű volt, mert ennyi önsajnálattal régen találkoztam már... Emellett a kötet rettentően klisés, mert például a lányból pincérnő lesz aki persze tök átlagos de minden jóképű pasi rácuppanna és akkor is szűziesen, naivan és bután viselkedik amikor már párjával jópárszor felfedezték hogy az éjszaka nemcsak alvásra való, illetve Kellan egy rockisten akinek tökéletes alakjáról szinte oldalanként adott tájékoztatást a szerző, hogy egy percre se felejtsük el ezt a tényt. A sztori illetve sablonok mellett általában kéne lennie valami érdekességnek, ami A hibátlan játék esetében a sport illetve a fotózás volt, ha már a kiadó műfaján belül maradunk és bár az elődben is voltak hibák, de szörnyű, hogy az Esztelen mennyire esztelenül unalmas, mert a szerző nagyon a történetre helyezte a hangsúlyt, amit rétestésztának gondolt és csak nyújtott és nyújtott, mert ezen kívül nem igazán fordított semmire hangsúlyt. Talán a szereplők... na jó csak Kellan múltjára, de ha összeszedném, szerintem maximum csak tíz oldalnyi életút lenne a nagy egészhez képest.

A legutolsó pár száz oldal pedig már végképp nem érdekelt, az már csak hab az unalom sütijén, amúgy is utálom a felesleges jeleneteket és ebben akad rendesen.

A történetbe rengeteg logikai baki és ~~sötét~~ lyuk szorult - pl Candy teljesen az, egyáltalán minek van benne a regényben? -, meg merem kockáztatni januárban (!), hogy ez 2015 legrosszabb könyvélménye. Erre az egyik nagyon jó példa Kiera egyetemista élete. Milyen szak illetve később munka az, ahol egyszerre kell szexuálpszichológiát, közgazdaságtant és európai irodalomtörténetet használni? Illetve hol lehet így tanulni ezeket? Egy félévben három kurzust beszélt meg a felvételiseknél...? A félév előtt már tudja milyen tankönyvei lesznek és a szerző szerintem csak fényképről látott egyetemet maximum mert emellett nem használja az alap szókincset (pl szemeszter, zh, vizsga, félév, viszont az iskola szó majdnem mindig szerepel amit nem szokás egyetemekre használni) illetve pontosan az sem derül ki, hogy mi lesz ha végez, hogy egyáltalán mivel akar foglalkozni és hogy milyen karon, szakon tanul. A munkahelyről nem is beszélve, mert lényegében akkor megy dolgozni amikor akar (beosztás nincs ugye) és azt csinál amit és amikor akar, ha tűzijátékot akar nézni, akkor megteszi, kit érdekel a főnök, aki éppen bent van?! Én is ilyen munkahelyet szeretnék, köszönöm! Plusz pornót a nők is ugyanolyan számban néznek mint a fériak, még egy újabb tévhit, a kegyetlen berúgás utáni emlékek visszajöveteléhez pedig nem is fűznék semmit... és ez még csak a kezdet. Bár már az is eszembe jutott, hogy Stephens úgy irányítja a valóságot, hogy a szereplője még véletlenül se essen ki ebből az elképzelt nyálcsorgatós fantáziavilágból.

,,Valahol az agyam mélyén tudtam, hogy ez máris több, mint amivel Denny is kiegyezne... mégsem tettem semmit, hogy távolabb tartsam magamtól."

Második vádpont: a karakterek viselkedése

A legnagyobb probléma itt az, hogy túl sokat vártam a könyvtől és valahogy teljesen másra számítottam, mikor elolvastam a fülszöveget (erről később írtam, a harmadik pontnál). Az a baj vele, hogy egy ilyen helyzetben - amikor a megcsalás a téma - a legtöbb írónő, ahogyan S. C. Stephens is, megpróbálja ártatlannak beállítani a szerencsétlen hősnőjét, vagyis a körülmények áldozatává tenni, ahogy itt is történt és minden egyes jelenetben csak tisztítgatja a szereplőt, hogy senki ne utálja Kierát, pedig... Emellett a lehető legrosszabb a kialakított környezet volt, ami iszonyúan sztereotip és idegesítő, ez pedig az, hogy a szerző - valószínűsíthetően azért, hogy a főszereplője jobb színben tűnjön fel - a többi lányt ostoba ösztönlénnyé változtatta, akik csorgatják a nyálukat Kellan után... mindenhol. Plusz nem elég a sok üresfejű liba, mert még muszáj minden egyes női karaktertől azt hallanunk, hogy milyen természetes az ha valaki megcsalja a párját... mert hát milyen jó teste van...

,,Oké... hát én a helyedben biztos belevetném magam a csődör ágyába amíg távol van."

A párbeszédek legnagyobb része semmitmondó és felesleges, egymásról alig kérdezgetnek tehát még a szereplők sem viszik el a hátukon a történetet, sőt Dennyről egy épkézláb információ nem hangzik el és ő egy tipikus papucs, bár legalább mutatott hajlandóságot a kitörésre. Az ő és Kiera kapcsolatát elvileg a nagy szerelem jellemezte, de erre igazán a szexen kívül - amit gonosz módon de muszáj leírnom lényegében érzelem nélkül is lehet művelni - nem láttam példát. Az egy dolog, hogy a lány követte a srácot (már ott kiakasztott, egyetlenegy mondattal!), de nem volt érzelem a lapokban, a másik sráccal sokkal jobban érződött a vonzalom. Az állandó szex (vagy cenzúra miatt annak hiányos változata) nem szerelem! Emellett ezzel a kapcsolattal nemcsak ennyi gond, hanem az is, hogy szerencsétlen Denny az, aki megpróbálná megvalósítani az álmait, de ez a... lány nem engedi neki, pusztán önzésből. Kiera egyébként itt-ott gondolkodik és megbán bizonyos dolgokat, de onnan folytatja ahol abbahagyta ebből egyenes út vezet az érdektelenségig és mivel nálam az unalom a legrosszabb amit egy könyv elkövethet, ezért már nem érdekelt volna az sem ha éppen megfullad, csak legyen már vége ennek a könyvnek! Amúgy ezért is olvastam el gyorsan. Kierát szörnyen utáltam és az állandó önzésétől, döntésképtelenségétől és hisztijétől már falra másztam, meg hogy őt nem ribancozhatja le senki, persze ha ő mondja másra az rendben van... Az egyetlen szereplő akit még kedveltem is valamennyire az Anna volt, lehet hogy ő is gyönyörű és ezt is minden egyes feltűnésekor a képembe tolta az alkotó, de legalább benne volt egy kis érték, méghozzá a húga iránti szeretete. A szülőkről viszont semmi jó nem mondható el, kellékek, csak annyira jelennek meg hogy hazahívják a szereplőt és nem tudom eldönteni, hogy mennyire veszi magát komolyan a történet és vajon ez csak komikum akar-e lenni?

Maradt még egy szereplő akiről írni szeretnék és az Kellan, a macsó srác, aki persze óvszer nélkül szexel (erre Kiera nagy gondot fordított, kb egy bekezdést) és egyszerűen összeegyeztethetetlen a gyerekkori traumája ezzel, tehát egy logikai ziccer megint befigyel. Vele nem volt különösebb problémám azon kívül, hogy a szerző állandóan a külsejét emelte ki és hogy pontosan olyan kisgyerek még, mint Kiera az állandó hisztivel és a kicsinyes bosszúval, bár azért eléggé unszimpatikussá teszi őt is az önzősége, de legalább ő jobban próbálkozik.

,,Miért van az, hogy nekem és a kávénak együtt sosem tudsz ellenállni?"

Harmadik ~~vád~~pont: hogyan lehetett volna jobbá tenni?

Már vártam ezt a pontot, mert végre kiírtam minden mérget magamból, így rátérhetek a legélvezetesebb részre: hogyan rendeztem volna én a sztorit?

Nagyon szeretnék már végre egy olyan könyvet olvasni, ahol nem azt hozza ki az írónő, hogy a karaktere mennyire ártatlan amikor... khm nem az és vártam egy olyan alapot, amely a Kihasznált alkalom c. könyvnél is kínálkozott (persze ott sem teljesült), tehát én egy igazi rohadék főszereplőt látnék szívesen. Izgalmasabb a tudatos, hidegfejű gondolkodást végigkövetni, mint ezt az álszent hisztit, amit Kiera lenyomott. Legyen benne cselekmény, a karakter menjen el a legvégsőkig, hogy az olvasó nézzen szembe azzal a ténnyel, hogy az ítélkezés bűn és mutassa meg milyen képmutató a társadalom, hogy miért akar mást bírálni, amikor a saját bűne ezerszer súlyosabb és innen vigye valamelyik irányba a szereplőt, aki ne legyen képmutató, vállalja amit tett, legyen bátor és egy percig ne hezitáljon! Emellett ha én írtam volna sokkal másabb problémát választottam volna Kellannek illetve Denny szálát is jobban kihangsúlyoznám.

,,Hát persze, ezek a dögök azt akarják, hogy a lehető legnehezebb legyen a számomra."

Szerintem ez a lehető legrosszabb könyves fantáziálgatás helyes rocksztárokról, mert egy Romana füzetben kidolgozottabb karakterek vannak és feleennyire idegesítőek, illetve rövidebb is. Azt hiszem most pihentetem a New Adult műfajt egy kis időre és a jövőben elkerülöm a legalább hatszáz oldalas fiatal felnőtteknek szóló regényeket, ahol olyan részletes a leírás, hogy például Kiera napozása (kb VV Fanni szintű bölcsességekkel) is szerepel gondolom a szerző szerint cselekményelemként, hát ezért ilyen hosszú ez a könyv...az üzenetéről meg ne is beszéljünk. Legközelebb gyúrjon a karakterekre is, ne csak a helyes pasi izomzatára.

10 / 2 pont

Ajánlom...

Hasonló könyvek és a róluk írt értékeléseim:

A könyvet az Ulpius-ház jelentette meg 2013-ban az Esztelenül sorozat nyitóköteteként, plusz a további, magyarul már megjelent részei is kint sodródnak a piacon méghozzá Féktelen, illetve Meggondolatlan címmel. Annyira lezártnak tűnik az Esztelen, minek kellett folytatni? Biztos az is ugyanilyen gigászi drámákkal dolgozik... de legalább az ebook verzió igényes, bár a borító nem tetszik.

Köszönöm, hogy elolvastad!

Fülszöveg:

Kiera és Denny már majd’ két éve járnak. Denny megtestesíti mindazt, amit a lány kíván: gyengéd, kedves, és határtalanul imádja őt. Amikor másik városba költöznek – Denny megkapta álmai állását, Kiera pedig egy kiváló egyetemen tanul tovább –, minden tökéletesnek tűnik. Ám egy nem várt körülmény miatt a párnak el kell válnia.

A magányos, zavart, vigasztalan Kiera a helyi rocksztárban, Kellan Kyle-ban lel támaszra. Eleinte csupán barátként tekint Kellanra, ám a lány magányosságának mélyülésével a kapcsolatuk is egyre elmélyültebbé válik.

Egy este azonban minden megváltozik, és többé már egyikük sem lesz ugyanaz az ember…

Szerző: S. C. Stephens
Sorozatcím: Esztelenül
Cím: Esztelen
Eredeti cím: Thoughtless
Eredeti megjelenés: 2009
Műfaj: new adult, romantikus

Fordító: Babits Péter

Oldalszám: 606 oldal

Kiadó: Ulpius-ház

Megjelenés: 2013
Ár: 3.999 Ft
Saját, ebook példány.