Vigyázat! Felkavaró tartalom következik! (Apró értékelés #7)

---

Sorozat: -

---

,,Mi vagyunk a történeteink hősei."

Csodálkoztam, mikor megláttam, hogy még nem írtam értékelést egy Neil Gaiman könyvről sem a blogban, pedig olvastam már jó pár regényt tőle. Az a helyzet, hogy nem vagyok teljesen kibékülve a szerzővel, mert olyan furcsa képzelete van és olyan megoldásai, amelyek nem szokványosak és ezzel megosztják a közönséget. Én pedig ha az eddigi viszonyom vizsgálom a könyveivel, azt kell írjam, két szék közül a földre estem, egyszer tetszenek a művei, máskor pedig nem értem, hogy azt miért jelentette meg? De tagadhatatlan, hogy Gaimannak túl sok fantázia jutott és jó hogy nem tartja magában a történeteit.

Egyébként a Trigger Warninggal is így jártam, mint ahogy általában szoktam a szerzővel, hiszen tetszett is, meg nem is. Az elején nagyon szerettem, majd a közepét untam - pl a Sherlockos novella simán kimaradhatott volna - viszont a vége, például a Ki vagy, doki? sztorival egészen bejött. De nem is ezért akartam erről a könyvről mindenféleképpen írni a blogban - mert olvasás előtt nem terveztem - hanem a szerzői előszó miatt. Imádnivaló ez az ember!

Egyrészt valami fergeteges volt úgy olvasni a szavait, ahogy azokat leírta közvetítő közeg nélkül  - khm a szerkesztési és egyéb aranyosságokra most nem szeretnék gondolni - és azt hiszem ez az első olvasmányom, amelynél igazán átéreztem milyen felemelő angolul olvasni. A gondolatain kívül írt még magáról, az írásáról, hogyan készültek a novellák, megmagyarázta a címet (hogy miért Felkavaró tartalom, a magyar verzióval teljesen egyetértek), figyelmeztetéseket szúrt be, jellemezte a szörnyeket és mindenről értekezett, ami engem érdekelt. Így pedig sokkal inkább közelebb került hozzám a szerző mint eddig és ezek után az összes könyvét el szeretném olvasni (még jó hogy van itthon pár).

Könnyű leírnom, miért fogott meg egyből magának a szerző: válaszokat akartam, na meg felcsigázott azzal a sok figyelmeztetéssel, amelyekben leírta hogy vigyázzak a szörnyekkel, azokkal, amelyek a kötetben rejtőznek és tükörképként mutatják meg a saját árnyékaimat ha a lapokra nézek. Ez a figyelmeztetés egyébként bizonyos mértékig állta meg nálam a helyét, hiszen nem minden novella tartalmaz ilyen elemet, de a legtöbb igen. Például nekem, akinek unalmas a szerelmi ömlengés főleg töményen, nem lett a kedvencem a szobor levele - azt a feléig bírtam végigolvasni, lehet hogy az utolsó mondat volt a lényeg, de nem vártam meg mert nem kötött le. Ugyanilyen problémákkal küszködött a Sherlock Holmes-os sztori is, amely egyszerűen nem ment nekem, bár azt végigszenvedtem, de sok különbség van közte és az általam legjobbnak tartott Dokis novella között. Az utóbbi egyébként egy picit spoileres novella a sorozatra nézve - gondolom az, bár én csak pár részt láttam belőle, ezért nem én fogom ezt eldönteni. Tehát az első kettő példával azt akarom mondani, hogy bizonyos esetekben elvész a mondanivaló és a felkavaró tartalom az unalom alatt.

Ám a többi novella hellyel-közzel hozza a színvonalat. A legtöbbjében a varázslat természetes elem, a szereplők és a helyszínek ezt árasztják magukból és a szerző fantáziája lenyűgöző még mindig, de az is mesteri ahogyan vezeti a történetek fonalát, valahogy pont olyan csavarosan vagy még jobban, mint szokta. Néha maximum csak a nyugalom megzavarására alkalmas mágia jelenik meg, de akadnak szívenütős sztorik, balladaszerűségek és nagyon durva történetek is, tehát a novellák színesek. Gaiman sokféle hangot üt meg és sokféle világot mutat be, de az egyből feltűnt, hogy horroros sztoriból kevés van, a műfajok közül pedig az urban fantasy dominál. Egyébként pár lírai formába öntött alkotás is helyett kapott ebben a gyűjteményben.

Talán a legszenvedélyesebb novella Bradburyhez kötődik és megható mennyire tisztelte őt Gaiman, tehát ha meg kéne mondanom, melyek a kedvenc novelláim a kötetből az egyik ez lenne, na meg ennek az alapja is izgalmas, pont fordítottja az előd fő művében található koncepciónak. Ide tartozik a Click-Clacks is, amely olyan, mint a táborozáskor éjjelente a sötétségbe suttogott rémtörténet, de attól még nagyot üt! Az Orange szörnyen furcsa, de tetszett és inkább azért emelném ki, mert gondolatébresztő, ahogyan az uninventor (szerintem ,,eltüntető", a regény alapján) tevékenysége is az. Tetszett a Doki legújabb kalandja, amely a legkedvencebb novellámmá vált olvasás közben és nem érdekeltek a szükségtelen kérdések, jó volt és kész. A Diamonds and Pearls a szokatlansága és furcsa tanulsága miatt érdekes, de az biztos, hogy egy megrázó történetről van szó, de mellette az In Relig Ohráin sem éppen könnyen emészthető, simán idézi a klasszikus horror szellemét, hát az még durvább, hogy szentekről van itt szó.

Ezzel szemben a The Sleeper and the Spindle történet simán belefért volna egy nagyobb terjedelmű könyvbe, mert egy picit kidolgozatlannak éreztem. Mi történt a többi törpével, egyáltalán mi volt ez az egész? Nem igazán tetszett, de talán azért, mert túlságosan kötöttem a novellát az eredeti történetekhez és ehelyett lehet úgy kellett volna kezelnem ezt a sztorit, mintha egy párhuzamos univerzumban járnánk. A főszereplőtől több érzelmet vártam, bár volt benne ilyesmi, de sajnos minimális mértékben. Egyébként jót is tudok erről a történetről írni, például hogy kirázott a hideg egyes jeleneteknél, plusz iszonyúan jó a novella csavarja.

Logikai cucc: miért nem eszik meg az alvókat az állatok? Ha a kaján mászik a féreg, akkor rajtuk miért nem? Vagy itt is van ilyen mágikus support, ami miatt pl nem halnak éhen sem?

A magyar verzió az idei Könyvhétre jelenik meg. A történetben akad pár érdekes szó bőven és én nagyon kíváncsi leszek hogyan fogja ezeket a fordító átültetni hazai viszonylatokra. Egyébként Gaiman egyszerűen fogalmaz, öröm volt olvasni a sorait. Látom a kontrasztot közte és a kezdő szerzők között: Gaiman úgy van vele, hogy nem kell túlbonyolítania semmit, mert az üzenet és a történet a lényeg.

És igaza is van.

10 / 8 pont

Pro: hihetetlen fantázia - csavarosság - jó történetvezetés - Neil Gaiman

Kontra: néha unalmas

Ajánlom a Gaiman rajongóknak, szerintem ők nem fognak csalódni vagy max. annyira mint én.

A kötet az Agave Könyveknél fog megjelenni 2015-ben, egyébként külföldön is ugyanebben az évben látott napvilágot.

Köszönöm, hogy elolvastad!

Fülszöveg:

Új novelláskötetében Neil Gaiman a maszkjainkat lerántva próbálja feltárni sebezhető, igazi énünket. Finom humora és borzongató képzelőereje olyan novellákat eredményez, melyeket újra meg újra el akarunk olvasni.

A Fekete kutya című, eddig sehol máshol nem olvasható történet az Amerikai istenek világában játszódik, és Árnyék kalandjait szövi tovább. A gyűjtemény többi része is hasonlóan varázslatos: Gaiman számos stílust és műfajt – horror- és kísértettörténet, science-fiction és tündérmese, tanmese és vers – felvonultatva deríti fel az emberi érzések, élmények és tapasztalatok birodalmát. Egy novella az Óceán az út végén mellé, egy öregkori Sherlock Holmes-rejtély, egy közösségi média inspirálta kisprózafüzér és további húsz írás található a kötetben, mely méltó párja a Tükör és füstnek és a Törékeny holmiknak. (a magyar verzió fülszövege)

Szerző: Neil Gaiman
Sorozatcím: -
Cím: Trigger Warning
Eredeti cím: -
Eredeti megjelenés: -
Műfaj: urban fantasy

Fordító: -

Oldalszám: 400 oldal

Kiadó: William Morrow

Megjelenés: 2015
Ár: $18.10 - keménytáblás (Amazon)

   

Jelölések:

2015 - legjobb élmény

2015 - legjobb novella (most nem jut eszembe, de a Ki vagy, doki? átirata)

2015 - legjobb csavar (The Sleeper and the Spindle)

2015 - legjobb hangulat (Click-Clacks)

2015 - legnagyobb csalódás (negatív) (The Sleeper and the Spindle)