A művészet nyelve: Vivien Holloway: A hóhér kötele

Sorozat: Winie Langton történetek 3.

,,...mikor pontosan tudja, hogy Winie családja sem sokkal normálisabb, mint maga Winie."

Majdnem félredobtam a Toborzást, mikor lehetőséget kaptam A hóhér kötelének olvasására, de az új fogadalmam miatt visszafogtam magam - és teszem most is, vagyis nem kezdek új könyvbe, míg az éppen aktuális olvasmányomat be nem fejezem. Bár ez az első mondat sem adja vissza az élményt, amit akkor éreztem, mikor végre kezemben tarthattam a kész művet, bár szerintem pont elég, ha annyit írok, hogy ez volt az év egyik legvártabb regénye a magyar szerzői oldalról. Ennek magyarázata pedig igen egyszerű, kéremszépen, a szerző pár gonosz kacajjal - ördögi és zseniális mivoltát én bizony elismerem - egy akkora függővéget hagyott az előző kötet végén, hogy csak na... ~~itt valami túlzást akartam írni, de erre nincsenek szavak~~ és ezen kívül hiányoltam még a szerző stílusát, amelyet nagyon szeretek.

A harmadik rész ezzel a függővégbe zárt konfliktussal foglalkozik és mivel ez a kötet rövidke pár óra alatt elolvastam A hóhér kötelét. Ám akadt itt még történés, nemcsak az, hogy hogyan érkezünk el a végkifejletig, hanem az esett meg, hogy rádöbbentem, a Winie Langton történetek az egyik kedvenc sorozatommá vált és pont az olvasás előtt tudatosult bennem mennyire hiányzott már nekem a világ, pedig anno réges-régen a Mesterkulcsnál még kifogásoltam pár dolgot.

Fejléc forrása (alapkép): Langton családi archívum

A történet fonalát a Tolvajbecsület zárójelenete után vesszük fel nem sokkal, ugye Winie maradt ahol maradt, Will pedig elrohant Winie családjához. Bár mindenki megmozgat minden követ, hogy ezt a nagy slamasztikát, amibe kerültek megoldják, a helyzet nagyon reménytelen és úgy tűnik csak egy kiút lesz a lány számára... a hóhér kötele.

Azt hiszem a sztoriról pont ennyit kell írnom ahhoz hogy ne lőjek le semmilyen poént, mármint pontosan azt jelenti ez, hogy végül hogyan oldódik meg a helyzet, mert ez igazából nem olyan egyértelmű. A szerző több lehetőséget vázolt fel a művében és ezeket én simán el tudtam volna képzelni megoldásként, tehát a regény se nem kiszámítható, se nem unalmas, hiszen azért izgultam rendesen, hogy mi fog történni főhősünkkel. És bár nem igazán húzható rá a cselekményesség jelzője, a fenti tény miatt (is) gyorsan haladtam az oldalakkal, na meg az sem hátrány, hogy A hóhér kötele rövid (120 oldal). Tehát ez a nagy mértékű izgalom nem megy az olvasó szívének kárára, hiszen a könyv egy délután alatt kivégezhető.

Winie
Forrás: Langton családi archívum

De a komolytalanságot félretéve, ez a harmadik rész kicsit másabb, mint az eddigiek, mert Winie-n éreztem a megszeppenést egy kissé és bár jól helytáll, nem poénkodott annyit, mint szokott - amelyik stílusért amúgy kedvelem az írónő műveit - hanem inkább meghúzta magát, kivéve Will esetében, mert vele ugyanolyan nagyszájú, mint szokott lenni. Emellett nemcsak Winie, hanem Will is kapott egy nézőpontot, amelyet nagyon élveztem olvasni, hiszen ő az egyik kedvenc karakterem.

Tetszett nekem az a jelenet, amikor Woolf ki akarja herélni kettes számú főszereplőnket de Elvira nem hagyja és egyszerűen imádom Elvira aranyosságát és ténykedését, na meg az eltúlzott jellemét illetve a Langton család lököttségét, szó se róla. Viszont nem jött be nekem az, hogy a kötet inkább paródiajelleget öltött bizonyos jeleneteknél és ezért semmilyen súlya nem volt a történéseknek. A szerző elütötte minden probléma élét, mert vagy nincs róla szó, vagy éppen vicces jelenetek garmadájával találkozhatunk és úgy általában hiányzott a feszültség illetve a komolyság, még akkor is amikor olyan rész következett amiben fontos és szomorú dolgokról volt szó. Én szeretem ezt a sorozatot, a rajongás azon fázisában vagyok hogy ha mutatnak nekem egy jelenetet Willel, akkor én már boldog és elégedett vagyok - meg fangirl, de ez most mellékes - de ez nem biztos, hogy más olvasónál is elég lesz.

,,A Langtonok sosem menekülnek."

Ez is egy fontos cucc.
Forrás: Winie Langton fb oldala

A kötet viszont erős a maffiszerű család miatt és ebben a részben a család mindenek felett üzenet számomra sokkal inkább kihangsúlyozódott a tagok ténykedése által. Akár Winie-t, akár a szüleit, vagy Audreyt tekintem, mindenki ennek az elvnek megfelelően tesz-vesz, ezért én nagyon kedveltem Langtonékat. Alapból is egy lökött bagázs, nincs is ezzel baj, de a szerző jobban hagyta őket érvényesülni - bizonyos okok miatt - és új szereplő is feltűnik, tehát az ismert családtagok száma bővül. A legjobban Audrey szereplésének örültem igazán és annak, hogy ügyesen teszi a dolgát, viszont ugyanennyire örültem Willnek is, akit bár eddig is kedveltem, de igazán itt lettem nagy rajongója. A srác mellett továbbra is szimpatikusnak találom Winie szilárdságát és az elveit, de ő itt most erősen háttérbe szorult. A kettejük kapcsolata mélyül, és lassan érik már ott valami, de engem az sem zavarna ha végül mindez csak illúzió lenne és nem történne velük semmi különös.

Sajnos annyira nem ismerhettem meg a mellékszereplőket, hiszen karakterfejlődésre itt nincs sok lehetőség, mert az a lényeg, hogy a függővéges helyzet megoldódjon, amely gyors reakciót kíván mindenkitől, így nem a karakterek minél alaposabb megismerése a cél, hanem az akció. Ehhez pedig Anthony is hozzájárul, aki egy igazi kis rohadék, ezért remélem többet fog szerepelni a következő részekben!

Igazából ebből a kötetből nem hiányoltam semmit, mert egyre több szereplő mozog ebben a szériában még ha csak rövid jelenetekre is, és a világ színesedik újabb vonásokkal. Viszont még mindig érdekelne a történelem és a Mesterkulcs, na meg a miértek, hogyanok de ezekről valószínűleg többet fogok megtudni a következő regényben. Tehát kérdéseim még vannak, de hogy én lelkes vagyok és alig várom a következő kötetet, az is biztos! Egyszerűen jó volt olvasni, kikapcsolt meg minden szép és jó, de nem leszek érzelgős, az bizony nem illik Winie-hez.

Tehát

10 / 9 pont

Ajánlom azon olvasóknak, akik már olvasták az eddigi részeket és lekaparták már a falat az előző kötet függővége miatt. Nem árulom el, hogy ebben van-e ilyesmi, gonosz vagyok tudom.

Aki szereti a steampunkot a Mesterkulccsal kezdje!

A kötet az idei (2015-ös) Könyvhétre jelenik meg a Főnix Könyvműhely kiadó jóvoltából. A sorozat következő címe a Tolvajok kézikönyve lesz.

A sorozat tagjai:

#1. és #2.

#4.

Tolvajok kézikönyve

A szerző egyéb, magyarul megjelent művei:

Köszönöm, hogy elolvastad!

Fülszöveg:

"- A vádlott álljon fel!

A szék lába megcsikordult a korhadt parkettán, ahogy felemelkedtem, és éreztem, hogy a feszültség szinte megül a levegőben. Nem láttam, de tudtam, hogy a sorok között a családom tagjai lassan a fegyverükért nyúlnak.

A bíró megköszörülte a torkát, és messzire tartotta magától a papírt, hogy el tudja olvasni a rákapart írást. Egészen eddig sikerült megőriznem a hidegvérem, de most hallottam, hogy a csuklómat összeszorító bilincs halkan csilingel, ahogy remeg a kezem.

– A New York állam által rám ruházott hatalomnál fogva kijelentem, hogy az esküdtszék ítélete alapján Edwina Russel Langton az ellenne felhozott vádakban…"

Winie-t elfogják, és bár ki tudna szabadulni a börtön rácsai mögül, nem hajlandó szökevényként élni. Így az igazságszolgáltatás kétes rendszerére bízza magát, annak ellenére, hogy a bíróságnak nem szokása szabadon engedni a vádlottakat. Odakint William a Langton családdal összefogva mindent megtesz, hogy tisztázza a lányt, de lehet, hogy ez sem lesz elég, hogy megmentse Winie-t a hóhér kötelétől.

A Winie Langton történetek harmadik része!

Szerző: Vivien Holloway
Sorozatcím: Winie Langton történetek
Cím: A hóhér kötele
Eredeti cím: -
Eredeti megjelenés: -
Műfaj: steampunk, urban fantasy, kalandregény, posztapokaliptikus

Fordító: -

Oldalszám: 120 oldal

Kiadó: Főnix Könyyvműhely

Megjelenés: 2015
Ár: ? Ft (később érkezik)