Sorozat: -
,,Mivel fűtötök télen az istállókban?
(39 fokos testhőmérsékletű tehenekkel.)"
Azt hiszem ez az értékelés sem lesz olyan hosszú, hiszen nem igazán tudom leírni a véleményem a kötet cselekményéről, karaktereiről, háttérvilágáról lévén egy tehenészregényről van szó, kisebb szösszenetekkel, novellákkal így összefüggő rendszere nem igazán van.
Maximum csak annyi, hogy bemutatja a magyar valóság egy rétegét.
Először a Nem boci! facebook oldala keltette fel az érdeklődésem, tetszett a humor és érdekesnek tűnt egy olyan világról olvasni, amelyet nem ismerek. Gondoltam én. Persze a könyv eleje a vártnak megfelelően szórakoztató volt, tetszett az a sok irónia és humor főleg az Okos kérdések szarvasmarha témakörben c. fejezetben, illetve a kötet végén lévén Tehenészfolklór, bár ez utóbbi nem igazán volt már olyan vicces, mint az első egység. Egyébként ez azért is történt így, mert ahogy olvastam, úgy fagyott a mosoly egyre jobban az arcomra.
,,Nálunk nincs helye bocirománcnak."
A Nem boci! egyre inkább komolyodik és vezeti be az olvasót a mélybe mert a ,,Tejelnek-e a bocik?" kérdés helytelen használatának magyarázata után rátérünk a társadalomkritikára első körben a munkát kerülő fiatallal vagy a takarmánygyártó cég erőszakos marketingjével. És itt jött elő az első tévedésem: hogy valami újról fogok olvasni, valami másról amely az ismereteim bővíti, de sajnos nem ez történt, mert jól ismerem a könyv világát. Nemcsak az agrárvilág működik így, hanem az ipar sőt némely részében még a szolgáltató szektor is, így annak az olvasónak aki dolgozott ezeken a területen vagy van egy közeli ismerőse aki által kőkeményen megtapasztalja ezt, ismerős lesz. Húsbavágóan.
Emellett ezek az embertípusok mindenhol megtalálhatóak, nem igazán szűkíthető le egy ágazatra az előfordulásuk, bár amikor olvastam inkább gondoltam az általam ismert falvak összetételére, tehát ez megint nem volt nekem ismeretlen terep. A tehenészetről pedig ahhoz képest kevés szó esik, amennyit vártam tőle még úgy is, hogy azért Hartay Csaba bemutatja a vidéket, a tejgazdaságot, de számomra inkább az emberi tényező vált lényegessé.
,,Bekebelez a mezőgazdaság, mint a kisgömböc, lehet kapálózni, sopánkodni, de ennyi, felemészt az agrárium."
Egy idő után már az iróniát sem éreztem, egyszerűen letaglózott a keserű hangvétele, hiába ezt a pirulát le kellett nyelnem ha tovább akartam olvasni. Plusz a jó magyar mentalitással - minden szar - mutatott be mindent és a panaszkodás miatt megint eszembe jutott miért utáltam a szakomat nagyon: hát azért mert sikolt a rendszer, átszűrődik a kétségbeesés. Bajban van a társadalmunk. És ezen az sem tud segíteni, akit képeznek erre.
Számomra a Nem boci! nemcsak a tehenészetről szól, nemcsak az agráriumról, hanem a falvak rossz sorsáról. Akad benne bizakodás is, múltba révedés de számomra mégsem a humor maradt meg.
Hanem leginkább egy szerencsejátékos története...
A műből árad a melankólia és ezt még a humor sem oldja fel, például a fentiek mellett akkor sem, amikor az kerül előtérbe, hogy a hobbit bedarálja a munka...
Miért üt és vág engem ez a kötet ennyire?
,,Mögötte pörögnek a rögtörő hengerek, töri a rögöket, mert ugye az élet útja rögös, a mezőgazdaságé még inkább."
Egyébként a történeteket könnyű olvasni és mindegyiknek van egy csavar a végén, amely más megvilágításba helyezi az addig olvasottakat illetve Hartay Csaba stílusa az ironikus eszközök használata mellett kemény és nyers. A novellák a mindennapi életet mutatják be a mezőgazdaságban középpontban a munkával és nehéz olyan egyszerűen összefoglalni mi a kötet lényege, mert minden benne van ebben a műben, hiszen az emberi jellemek palettáját igencsak széles körben mutatja be a pofátlan haszonlesőtől kezdve a továbbtanulni nem akaró fiatalon át a léhűtő srácig, a mindig-mindent jobban tudó (,,de ha elbasztátok, nekem azért van jobb árum") emberek mellett. A szocializmusról is esik egy-két szó, de néha a jövőbe néz, bár általában a mindennapokról ír beszélgetések, monológok formájában. Az illusztrációk pedig jól illenek a rusztikus környezetbe, letisztultak és lényegre törőek.
Bár a Nem boci! nemcsak fájdalom és szenvedés - gondolom a tapasztalataim hatnak rám ennyire, lehet hogy más olvasónak nem lesz ez olyan élmény mint nekem volt - mert mosolyognivaló például a főnök hozzáállása és kérdései tehát van benne bizakodás bőven. Viszont a legjobban a fentebb is említett Okos kérdések... tetszett, kétségtelenül ez a leghumorosabb rész, na meg ez a mondat:
,,Traktor, de szeretlek, hogy rohadnál meg, amikor kikanyarodsz elém a főútra."
pont nélkül
Engem érzékenyen érintett, de ez nem jelenti azt, hogy más olvasót is így fog, bár nem szabad olyan sok humorra számítani. Jó könyv, több ilyen kéne, de most nem tudok pontozni, túlságosan sok emléket hozott a felszínre.
Az Athenaeum Kiadó gondozásában jelent meg 2015-ben. Nagyon tetszik a kiadása, a fóliát órákig el tudnám simogatni, jelöltem is az év végi nagy összesítőmre (ld. lentebb).
Köszönöm, hogy elolvastad!
Fülszöveg:
Traktorosok, takarítónők, takarmányügynökök téblábolnak, és beszélnek rettentően sokat a Körös- parti tájban. Roncsolt gondolatok, roncsolt nyelv és annyi elbeszélői irónia, humor, amennyi épp a legfogyaszthatóbbá teszi ezt a mai agrárlegendáriumot.
Hartay Csaba tényleg tehenész, de nem úgy, hogy ül egy sámlin a boci (NEM BOCI!) mellett, és húzogatja a tőgyét. Ő az egyik cégvezető. Egy akkora cég vezetője, ahol négyszáz tehenet fejnek naponta kétszer. Ez a termék. Tizenegyezer liter tej mindennap. És az elbeszélő napi problémái, élethelyzetei, amelyekről a történetek szólnak, valójában egy menedzser problémái (hogyan osszuk el a szabadságolásokat, hogyan vegyünk fel új munkaerőt, hogyan ellenőrizzük a termelést).
A Nem boci! a népi írók legnemesebb hagyományaira épít, a mai magyar próza legüdébb nyelvét használja, és az üzletemberek legaktuálisabb problémáira reflektál, plusz még vicces is.
Szerző: Hartay Csaba
Sorozatcím: -
Cím: Nem boci!
Eredeti cím: -
Eredeti megjelenés: -
Kategória: humoros, tehenészregény, társadalomkritika
Sorozatcím: -
Cím: Nem boci!
Eredeti cím: -
Eredeti megjelenés: -
Kategória: humoros, tehenészregény, társadalomkritika
Fordító: -
Oldalszám: 230 oldal
Kiadó: Athenaeum Kiadó
Jelölések:
2015 - legjobb kiadás
2015 - legnagyobb könyvbeli kontraszt (humor - komorság)
2015 - legjobb társadalomkritika
2015 - legmegrázóbb történet
2015 - legmegrázóbb novella (Egálban vagyok)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése