A művészet nyelve: Scott Westerfeld: Túlvilágok

Sorozat: -

,,Ha összekucorodom, és úgy teszek, mintha ebből semmi nem lenne valóságos, mindig félni fogok. Mert akkor is tudni fogom."

Már angolul kinéztem magamnak a Túlvilágokat. Nagyon kíváncsi voltam vajon mi jót írt Scott Westerfeld ~~illetve miért szeretik olyan sokan~~ és be kell vallanom, egyáltalán nem csalódtam. Akadt pár rész, amellyel nem igazán vagyok kibékülve, de még azokra is simán találtam magyarázatot és kifogást, hogy miért jó a regény így ahogy a szerző megírta.

A történet Darcyról és Lizzie-ről szól. Egyikük írja a történetet, a másikuk pedig megéli azt.

Kezdem a kötet erősségével: Darcy Patel szálával, aki egyébként lány! Ezt nagyon fontos megemlíteni, mert az első pár oldalon én simán fiúnak néztem - engem is megzavart Jane Austen az biztos ~~és igazából még ez is egy fontos adat, tehát ez most nem mellébeszélés de mindegy is~~. A lényeg, hogy Darcy New Yorkba kerül és ott találkozik pár íróval, na meg a könyvkiadás véráramának kellős közepébe pottyan és nem akar onnan kiszakadni, pedig a szülei szívesebben látnák őt az egyik egyetemen.

,,Darcy a könyvkiadás tengerében úszkált, és minden vágya az volt, hogy belefulladjon."

Ezzel szemben Lizzie szála már az első oldalon komoly fordulatot vesz: terrortámadás áldozata és egyetlen túlélője lesz ez pedig a belépőt jelenti számára a Túlvilágba. Jamaradzs, egy pszükhopomposz, segít neki eligazodni a fonák oldalon és hogy a támadás során szerzett új képességeit használni tudja. Ám Lizzie egyedül akar boldogulni, ez pedig elég sok kalamajkához vezet, mert többek között összebarátkozik egy szellemmel és felfigyel rá egy olyan alak is, akinek nem kéne.

Míg Lizzie szála egy átlagos vagy talán egy picivel jobb világkidolgozással rendelkező műhöz ér fel, addig Darcy történetét egyenesen imádtam!

Csak egy pontot fogok levonni az értékelés végén Lizzie szála miatt és meg is indokolom miért: ez egy fiatal, tizenéves szerző műve és nem elhanyagolható a tény, hogy a korához képest egy nagyon is jó regényt írt, különlegesebb világgal sajnos klisés szerelmi és történetvezetési elemekkel (emiatt a levonás), viszont az ilyen jelenetektől már frászt kapok és itt is ez történt emellett pedig nem mehetek el szó nélkül de ezekre később úgyis kitérek még. Most a lényeg Scott Westerfeld király alapötlete, mert nagyon bírom a könyv a könyvben típusú sztorikat és ez bizonyos pontján egy picivel több volt, mert extraként még egy másik regényrészletet is megosztott a nagyérdeművel csak sajnos az nem folytatódott pedig számomra a Piromanta ígéretesebbnek tűnt fiatal szerzőnőnk köteténél.

Az egyik fontos könyvbeli elem a külföldi borító egy részletén.
Innen

Mindkét szál izgalmas a maga módján és Lizzie-é sokszor zárul függővéggel, ennek viszont nem igazán örültem, mert a buszon olvastam és sokszor értem a fejezet végéhez pont akkor, amikor már le kellett szállnom és úúúgy haladtam volna még tovább de nem lehetett, várt a kötelesség ~~a Sabriellel is így jártam ma egyébként~~. Bár néha-néha Darcy története került elő utazás közben, de komolyan írom, azt szinte még nehezebb volt letenni, és ez egy hatalmas teljesítmény szerintem! Mármint, hogy nem maradtam fent egyszer sem a járművön és nem késtem el sehonnan.

Sokat gondolkodtam azon, hogy Darcy sztorija miért fogott meg jobban, mint a könyvének világa hiszen nem szoktam szeretni a hétköznapi történeteket és azt hiszem rájöttem a válaszra: mert különlegesnek éreztem, még nem olvastam ilyet. Egyrészt írókról szól, másrészt a lány felnőtté válása kerül a középpontba illetve a kapcsolatokban lévő bizalom kérdése, amelyből engem igazából csak az első érint, a másik szerencsére már régóta megvan - majdnem az első naptól kezdve de ez most nem téma. Viszont jó volt látni, hogyan próbálnak meg ketten tapogatózni a másik felé és szeretem az ilyen szerelem ábrázolását, amely nem vak és azonnali, hanem lassú és erőfeszítések eredménye - gondolok itt arra, hogy ne csak az egyik fél tegye meg azt amit meg kell tenni.

Ezen kívül nagyon tetszett még, hogy Scott Westerfeld jól és érdekesen mutatta be a szerzők illetve a könyvkiadás világát és biztos vagyok benne hogy egy-két híresebb írót netán éppen amerikai szerzőt - John Greent is talán? - mintázott, de passzolom a kérdést, mert nem vagyok jártas az életutakban. A könyvbeli szerzők lazák, viccesek és humorosak, az egyik kedvenc jelenetem például az volt, ahogyan egyikük ugratta a másikat a trilógiája címei miatt - ilyen például a Macskamanta és társai vagy a ,,Lángoló Böndőgőz" de az is jó volt, hogy próbálták kitalálni Darcy lényeit és közben elbeszélgettek a paranormális irodalom rejtelmeiről.

És alapból is: ez egy ifjúsági regény a könyvkiadásról! Ilyet sem olvasok mindennap az biztos!

Viszont a kedvenc vonásom kétségtelenül az, hogy sokat tanultam a könyvtől, mert Scott Westerfeld Darcy regényének szerkesztésén keresztül megmondja hogyan írjunk jó regényt és ez a blogolásnál is nagyon hasznos. Emellett pedig jó végigkövetni hogyan változott meg a Túlvilágok és hogyan érte el a végleges formáját, na meg azt is hogyan változott meg az írónő az írása közben és ez hogyan hatott a könyvére.

Amelynek paranormális románc témája annyira nem jött be nekem, hiszen ez a szokásos útját járja a szerelmi szállal viszont arra találtam enyhítő körülményt hogy ne utáljam ezt a részt. Biztos vagyok benne, hogy Scott Westerfeld direkt alkotta meg így a történetet! Egy tizenhét éves lánytól szerintem ez egy ideális teljesítmény, meg én ilyen idős korban sokkal rosszabbul írtam meg a magam fanficeit és akkor még csak már megalkotott plusz egy saját karakterrel gyurmáztam, míg Darcy már komplett világokat épített fel egészen különlegesen módon. A pszükhopomposz-téma nekem utoljára az egyik ismertebb animéből rémlik, ott is nagyon szerettem a különleges mítoszhasználatot, viszont itt nemcsak a lények felbukkanása, hanem a merítés forrása sem mindennapi.

,,Az ember bármit megtenne, csak hogy nagyobb biztonságban érezze magát."

Kontrasztot alkot egymással Lizzie komor és Darcy itt-ott humoros és hétköznapi világa. Egymáshoz mérve a kettőt, tényleg érződik a különbség a realisztikus és a paranormális YA között és ha most eldönthetném melyikben szeretnék élni, én inkább az előbbit választanám, nem a természetfelettit - természetesen a megfelelő írói vénával, köszönöm előre is!

Egyébként mikor először jutottam el Lizzie száláig eszembe jutott, hogy vajon az író álmodja-e és ténylegesen ő találja-e ki azt a bizonyos cselekményt vagy valahogy megérezte a Janne Teller-által Mindennek nevezett síkot és ösztönösen ráérzett a helyes sztorira? A kötet ilyen mélységekbe nem megy bele, de én őszintén valami ilyesmit vártam, viszont amit kaptam az nem keserített el, mert az élmény így is maradandóra sikeredett.

A karaktercsoportok közül viszont inkább a valós világ szereplőivel szeretnék foglalkozni, ők közelebb álltak a szívemhez. Lizzie túlságosan meg akar menteni mindenkit, Jamaradzs pedig egy kihagyott potenciál, de hát ezt majd Darcy kijavítja a sorozat következő részében... ami pedig őt illeti, hát... erre mit is írjak? Nem igazán tudok mást, csak annyit, hogy nagyon megkedveltem őt. Tetszik a túlaggódós személyisége, mármint nem az hogy mindent túlgondol, hanem az hogy ezáltal én tudtam azonosulni vele és ha nekem valaha is megjelenne könyvem én is ugyanezt csinálnám mint ő, ez tuti! Általa több fontosabb kérdés is megjelenik a kötetben, az hogy lopásnak számít-e ha merít egy vallásból, vagy hogy egyáltalán mi számít annak egy írónál?

,,... a könyvek nem véletlenül születnek."

A Túlvilágok egy igazi pólusregény, hiszen itt hangsúlyozódik ki igazán a realisztikus és a YA irodalom közötti különbség és nekem már nagyon nagy szükségem volt erre a műre, de nincs értelme többet erről a könyvről írni, nem akarok minden lelőni, így zárásként megosztanám az egyik legjobb idézetet, amit a buszon olvastam:

,,- A Ferrarik amúgy elég biztonságosak - mondta Sagan. - A magas halálozási arány annak köszönhető, hogy a vezetőik nagy százaléka seggfej."

10 / 9 pont

Pro: - Darcy szála - Lizzie világa

Kontra: - a könyvben lévő könyv szerelmi jelenetei

Olvasd el, ha érdekel a külföldi könyvkiadók világa, ha inspirációt keresel, ha szereted a könyv a könyvben koncepciót. Illetve ha van időd egy helyben végigolvasni a közel ötszáz oldalas regényt.

A kötet a Ciceró Kiadó által látott napvilágot 2015-ben. Nagyon tetszik a borítója, egészen különleges és erősen utal a történetre. (Jelölések lentebb!)

A szerző magyarul megjelent művei:

Scott Westerfeldtől legközelebb tervezem olvasni:

Köszönöm, hogy elolvastad!

Fülszöveg:

Darcy Patel a főiskolát és minden egyebet félretett, hogy ifjúsági regénye, a Túlvilágok megjelenhessen. Amikor lefoglalt lakás és barátok nélkül New Yorkba érkezik, még nem tudja, helyesen döntött-e, de aztán magával ragadja a tapasztalt és újonc írók társasága, akik a szárnyaik alá veszik.

A váltakozó fejezetekben pedig Darcy regényét olvashatjuk, egy izgalmas thrillert Lizzie-ről, aki a túlvilágra menekül egy terroristatámadás elől. Ahogy Lizzie a mi világunk és a holtaké között sodródik, számos megoldatlan és ijesztő történettel szembesül, amelyeket valakinek el kell simítania. Amikor azonban egy új fenyegetés üti fel fejét a túlvilágon, Lizzie rádöbben, hogy talán különleges képességei sem lesznek elegendőek, hogy megvédje a szeretteit.

Szerző: Scott Westerfeld
Sorozatcím: -
Cím: Túlvilágok
Eredeti cím: Afterworlds
Eredeti megjelenés: 2014
Műfaj: fantasy, ifjúsági

Fordító: Kleinheincz Csilla

Oldalszám: 544 oldal

Kiadó: Ciceró Kiadó

Megjelenés: 2015
Ár: 3.490 Ft