Sorozat: Csontszüret 1.
 |
| Forrás |
A Csontszüretet először 2014-ben olvastam február-március környékén... és hogy miért emlékszem rá ilyen tisztán? Mert akkor nagyon szerettem a könyvet, ami pont az egyik válságom idején talált meg. Jól jött akkor Shannon kötete, hiszen teljesen lefoglalt, csak olvastam, olvastam és élveztem az információkat, egyáltalán nem törődtem semmi idegőrlővel. Idén újráztam egyet és picit változott a véleményem az előzőhöz képest, mert úgy néz ki a mostani időszakban nem volt ennyire szükségem a Csontszüret teremtette részletes világra, mint egy évvel ezelőtt... sajnos nem is tetszett annyira, bár így sincs sok bajom a kötettel, de nem került be a kedvencek közé. Viszont a pontozásnál figyelembe vettem azt, hogy mennyire is képes elfeledtetni a külső tényezőket ha rossz helyzetbe kerül az ember, úgyhogy tőlem jár a kilenc pont, de bővebben el is magyarázom miért:
A különleges képességekkel megáldott embereket, úgy mint főhősünket, Paige-t a társadalom többsége abnormálisnak tartja és üldözésükre külön rendőrcsapatokat alakítottak ki, tehát még létezniük is tiltott dolognak számít. Ám a látók nem adják könnyen a bőrüket, tevékenykednek és különböző egységekbe tömörülnek illetve próbálnak tartozni, ahol egy-egy ember veszi szárnyai alá a szerencsésebb és tehetségesebb jelölteket.
,,Minden szektort egy mímeslord vagy mímeskirálynő ural, akik együtt alkották meg az Abnormális Uniót, amely elméletileg közösen vezette a szindikátust, de valójában mindannyian azt csináltak a saját szektorukban, amit csak akartak."
Paige ennek a világnak a kellős közepén kénytelen boldogulni. Elmondása szerint
,,Tizenhat évesen kezdtem el dolgozni Scion Londonban - vagy ahogy az utcán nevezzük, SciLo - alvilági bűnszervezetének. Ez egy másik világ volt, a bandákba verődött látók birodalma, akik nem ismertek kegyelmet, és bárkit, bármikor elsöpörtek az útból, ha a túlélés ösztöne ezt diktálta. Mindannyian a citadellát behálózó szindikátusnak és a szervezetet irányító bűnözőkirálynak dolgoztunk."
 |
| Forrás |
Gondolkodtam azon, hogy kéne-e valami cselekményt vázolni ezek után, de nem érzem annyira szükségesnek, mert bármilyen egyéb tudás a történet alakulásáról már túl sok lenne, így az a legjobb, ha minimális információkat osztok meg és nem merülök bele annyira a cselekmény patakjának vizébe, de hát mondjuk nem is szoktam... de a lényeg, hogy most sem fogok. Mit kell a Csontszüretről tudni első körben? Azt, hogy Samantha Shannon egy izgalmas sztorit kerekített bár nem vagyok meggyőződve róla, hogy olyan sok minden történik a kötetben mert van pár próba, meg csatajelenet és ott a kiképzés, ami nagyon izgalmas tényleg, de a fő hangsúly nem itt van, hanem Paige és Arcturus kapcsolatán, annak a kibontakozásán és azon, hogy ez merre fejlődik tovább. Tehát nincs tele akcióval a regény, de érdekfeszítő minden más összetevője.
A cselekményszegénységet a sok mellékinformációval ellensúlyozza Shannon és mindezt töményen illetve kuszán teszi, ami nem tesz jót a műnek. Az eleje különösen nagy próbatétel ilyen téren, mert elég sokszor éreztem azt, hogy a szerző beledobja az olvasóját a mély vízbe, annyi az újdonság hogy csak repkednek a fejek felett az infók és emiatt az egész könyv töménynek tűnik, bár később már picit enyhül a helyzet, felhígul mással az egész - pl a hangsúly átterelődik a kapcsolatokra, tehát muszáj azt mondanom, hogy a Csontszüretnél csak az elejét kell túlélni, a többi már sokkal emészthetőbb kategória. Emellett sokszor éreztem úgy, hogy egyik vagy másik mondat nem illik a környezetébe és olyan, mintha egyes mondatok között nem lenne meg a logikai kapcsolat. Plusz sok-sok kérdőjel marad az utolsó lap után. Viszont az itt-ott felbukkanó hiányjeleket leszámítva szerintem a világ eszméletlen jóra sikeredett a látók különböző kasztjaival és az egész rendszerrel! Az abnormalitás erényeit, ami pedig egy könyvbeli kiadvány, szívesen látnám a boltok polcain nálunk is, nagyon érdekelne, hogy a szerző mit talál ki még, mik a különböző kasztok jellemzői!
,,Az egész az Az abnormalitás erényeiről című szamizdattal kezdődött, ami utána futótűzként terjedt el a látók alvilágában. Ebben hét különböző kategóriába sorolta a látókat: jövendőmondók, augurok, médiumok, érzékelők, fúriák, védelmezők és manipulátorok. Az utolsó három kategóriát jóval felsőbbrendűnek tartotta a többieknél."
 |
| Paige Forrás |
Ezen kívül nagyon tetszett az alternatív történelem szál, na meg a bemutatott környezet és hogy Paige egy bizonyos példát látva hasonlítja össze Londont azzal - egynémely vonása Orwell híres művére emlékeztetett engem, de ebből a párhuzamból kevés van.
A kidolgozás eredményeként kapunk még két új fajt is a képbe, az emitákat és a rephaitákat, amikről bevallom, szívesen olvastam volna még többet is. Az előbbiekről szinte semmit, az utóbbiakról valamennyi megjegyzés elhangzik, de nem sok. Illetve hiányolok még több belpolitikát (még, még!), de hát nem teljesülhet minden vágyam. Majd a második részben?
,,A népem, a rephaiták kivétel nélkül tisztánlátók. Közöttünk nincsenek világtalanok. Viszont amióta a világaink falán megjelent a hasadék, kénytelenek vagyunk osztozni a Túlvilágon az emita nevű parazita fajjal. Agyatlan állatias teremtmények, akik imádják az emberhús ízét."
A karakterek közül egyértelműen Arcturus a nagy kedvenc, bírom a titokzatosságát és a történetét, érdekes személyiséggé teszi őt mindez. Ott van a főszereplő, Paige aki néha igencsak bután viselkedik - pl lenézi azt, akit nem kéne, feltartja azt, akit nem kéne, azt csinálja, amit nem kéne, stb. Bár tetszett benne az, hogy nem adja fel, hogy küzd, kitartó és makacs, na meg harcias, bár ez sokszor csak problémákat szül, mert feleslegesen is hősködik.
,,Már tízévesen is szerettem megfizetni a sérelmeimért."
A mellékkarakterek közül Sebet nem igazán kedveltem, állandóan idegesített és hozzá kapcsolódóan jön elő Paige szuperhőskomplexusa, amit nem igazán értettem. A többiekkel nincs olyan nagy baj, és annak örülök, hogy pár másodlagos szereplő is kapott egy-egy történetszálat.
Paige kapcsolatai kerülnek inkább előtérbe, a mű második felében az akció mellett ezen lesz a hangsúly, ami amúgy jót tesz a Csontszüretnek. A vége pedig szerintem egy jó tömény adrenalinbomba után egészen figyelemfelkeltőre sikeredett, elérte, hogy nagyon kíváncsi legyek A mímes rendre.
Bár sokan a Harry Potterhez hasonlították a regényt, pedig még véletlenül sincs közös pont köztük. A Csontszüret másról szól és nem tudtam attól elvonatkoztatni, hogy egy mesét olvasok, valószínűleg ezért is írtam ilyen szempontból véleményt. Csak élveztem, hogy ilyen érdekes a kötet és nem törődtem a hiányosságokkal, hiszen lesz még pár rész, a szerző tuti válaszol majd minden egyes magamban feltett kérdésre! De ha nem, az sem baj, hiszen úgyis el fog varázsolni és tudom, ha baj lesz, akkor ez a sorozat segíteni fog. Megint.
10 / 9 pont
(bár írtam negatívumot is, sokkal erősebb az, hogy a mű kikapcsol így hajlamos vagyok neki minden bakit, hibát, hiányjelet megbocsátani)
Amiben a Csontszüret erős:
- az ötlet és a kivitelezés érdekes
- Paige kitartása követendő
- a világ részletes
- sok lehetőség van még benne
Amiben nem az:
- Paige néha meggondolatlannak, butának tűnik
- néhol kusza a regény
Ha tetszett a bejegyzés, itt tudod megrendelni a regényt:
A könyv az Athenaeum Kiadó jóvoltából látott napvilágot 2013-ban, a Csontszüret széria első részeként. A második már megjelent 2015-ben A mímes rend címmel.
Köszönöm, hogy elolvastad!
Fülszöveg:
Samantha az új J.K.Rowling
The Sunday Times
Sötét bűbáj és gonosz varász a fantasy szerzők új generációjának legjobbjától.
Booklist
A szindikátusnak dolgoztam. Ha úgy vesszük, hacker voltam. Nem gondolatolvasó, inkább elmeradar, aki az éterre hangolódva fogta annak minden rezdülését. Olyasmit is érzékeltem, ami nem a közvetlen közelemben történt: rögtön tudtam, ha kint, az utcán végigsétált egy látó, és megéreztem, amikor Covent Gardenben gyülekezni kezdtek a lelkek. Amint rákapcsoltak a létfenntartó gépekre, a Seven Dials egy mérföldes körzetében bármit kiszagoltam az éterben. Ha bárkinek kedve támadt a I-4 szennyesében turkálni, Jaxon záros határidőn belül már ugrasztott is. Meggyőződése szerint ennél sokkal többre is képes lehettem volna, de Nick minden kísérletezést megtiltott. Fogalmunk sem volt, milyen következményei lennének rám nézve.
2059. Scion London.
Paige Mahoney látszólag egy átlagos tizenéves lány, aki titokban egy alvilági szervezetnek dolgozik. Kisstílű lopások helyett ő nagyobb tétben játszik. Paige egy álomhacker, aki feltöri mások elméjét, és a gondolataikban kutat fontos információk, összeesküvési tervek után. Mindezt pénzért. Egy nap azonban sötét és gonosz erő keríti hatalmába… beláthatatlan következményekkel
Oxford több évszázada lekerült a térképről, azóta titkos börtönváros, ahol a paranormális bűnözőket tartják fogva egy idegen faj felügyelete alatt. A rephaiták belőlük toboroznak a hadsereget, hogy véghezvigyék titkos tervüket. Paige mentora és kiképzőtisztje Arcturus, a vérhitves, aki halálos ellensége az embereknek. Ahhoz, hogy szabaduljon, be kell törnie mestere elméjébe, és fel kell fedni a titkát…
A The Bone Season trilógia, akár a Mátrix és Az éhezők viadala, korunk nagy sagája. A könyveket immár 24 országban magas előlegért vették meg a legjobb ifjúsági-fantasy kiadók, a történetből készülő filmet a Hobbit stábja készíti, akár az új Twilight is lehet belőle.
Szerző: Samantha Shannon
Sorozatcím (kiadói): -
Sorozatcím: Csontszüret
Cím: Csontszüret
Eredeti cím: The Bone Season
Eredeti megjelenés: 2013
Műfaj: romantikus, ifjúsági, sci-fi
Sorozatcím (kiadói): -
Sorozatcím: Csontszüret
Cím: Csontszüret
Eredeti cím: The Bone Season
Eredeti megjelenés: 2013
Műfaj: romantikus, ifjúsági, sci-fi
Fordító: -
Oldalszám: 280 oldal
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
Megjelenés: 2015
Ár: 2.799 Ft
Ár: 2.799 Ft
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése