Sorozat: Köztesvilág trilógia 1.
- Első mondat -
Egyszer eltévedtem a saját házunkban.
Nem hiszem, hogy olyan hosszú lesz a bejegyzés, lévén a regény rövidke én pedig nem érzem az erőt ahhoz, hogy oldalakat töltsek meg a gondolataimmal a mű kapcsán, így álljon itt hát a szokásoshoz képest csekélyebb véleményem:
 |
| Forrás |
Neil Gaiman számomra É.K.SZ. szerző a javából, ezért bármin, amin az ő neve szerepel, meg akarok ismerni. Így a megjelenésről tudomást szerezve azonnal várólistámra került a Köztesvilág, amit megtámogatott még a regény vizuális megjelenése (vagyis a borítója), hiszen ez elég figyelemfelkeltően sci-fis stílusú, egy bazinagy gömbbel a közepén - és mint később kiderült számomra ez egy irtó fontos helyszín a kötetben. A fülszöveg pedig megígérte (és még mindig ezt teszi), hogy a multiverzum teória egyik verziójával lehet megismerkedni a regényen belül és így is történt, hiszen kalandoztunk egyet Joeyval, a többi világjáróval, jártunk az Átmenetben, kaptunk kiképzést a főszereplővel és bajba is kerültünk. A többit már igazán nem lövöm le, hiszen ha mindent leírok, mi történt a regényben, akkor mit fedeztek fel, ha olvassátok a könyvet?
A történetről körülbelül ennyit érdemes tudni, nem is igazán akarnék a fentinél többet megosztani itt, mert azt hiszem, akkor a kötet legnagyobb erősségét venném el: az izgalmasságot és a fordulatosságot. Mert ezt a regényt nagyon nehéz letenni, sőt nem is igazán tudom eldönteni, hogy az akciójelenet/oldal mérőszám (1,5 értékkel nagyjából) sok-e vagy még elfogadható? Néha azt éreztem, hogy lassítanunk kéne, de a szerzőpáros akkor vette pont gyorsabbra a tempót; amikor pedig gyorsítani kellett volna az én mércém szerint, akkor ők akkor húzták meg a kéziféket, tehát ezen a téren nem voltam teljesen kompatibilis a kötettel. Siettünk a végkifejlet felé, pedig lehetséges, hogy ha megállunk és körülnézünk egy-egy helyen, többet beszélgetünk egy-egy szereplővel akkor minden sokkal szebb és jobb lett volna. Tehát röviden: a Köztesvilág nem kidolgozott.
Van egy nagyon jó ötlet, egy jó elgondolás, hiszen a szerzők érezhetően értik az egészet, ismerik, sőt szeretik az itt megalkotott világot, de ebből keveset nyújtanak a felnőtt olvasóiknak. Ki is hangsúlyozom a felnőtt szót, hiszen önmagában nem egy rossz könyv ez, viszont nem mindegy, hogy ki és mikor olvassa. Biztos vagyok benne, hogy az idősebbeknek teljesen más élményt nyújt, mint a fiatalabbaknak, bár nem is értem, miért vártam mást, amikor egy ifjúsági műről van szó...
Egy kicsivel több kidolgozás sokkal jobbat tett volna ennek a történetnek. A fő szál nagyon tetszik, viszont a mellékszereplők vonala egyáltalán nem kidolgozott, ezért nem annyira bejövős. Joey a főhős, akinek az útja csak-csak rendben van, de a többieké teljesen vázlatos: gondolok itt arra, hogy például egy fontos karakter halála rám semmilyen hatással nem volt, egyszerűen annyira nincs személyisége, annyira nem ismertem meg, hogy pont nem érdekelt, hogy él vagy hal-e. Viszont a többiek is így jártak: egyedül Joey-ért aggódtam valamennyire, meg az aranyos kis kísérőjéért, Színesért, a többiek nem érdekeltek egyáltalán. Időnként Jay naplója árnyalja az összképet, de ez nem igazán jelent érzelmi mércével nézve többet, csak tudásban ér bármit.
Van egy nagyon jó ötlet, egy jó elgondolás, hiszen a szerzők érezhetően értik az egészet, ismerik, sőt szeretik az itt megalkotott világot, de ebből keveset nyújtanak a felnőtt olvasóiknak. Ki is hangsúlyozom a felnőtt szót, hiszen önmagában nem egy rossz könyv ez, viszont nem mindegy, hogy ki és mikor olvassa. Biztos vagyok benne, hogy az idősebbeknek teljesen más élményt nyújt, mint a fiatalabbaknak, bár nem is értem, miért vártam mást, amikor egy ifjúsági műről van szó...
Egy kicsivel több kidolgozás sokkal jobbat tett volna ennek a történetnek. A fő szál nagyon tetszik, viszont a mellékszereplők vonala egyáltalán nem kidolgozott, ezért nem annyira bejövős. Joey a főhős, akinek az útja csak-csak rendben van, de a többieké teljesen vázlatos: gondolok itt arra, hogy például egy fontos karakter halála rám semmilyen hatással nem volt, egyszerűen annyira nincs személyisége, annyira nem ismertem meg, hogy pont nem érdekelt, hogy él vagy hal-e. Viszont a többiek is így jártak: egyedül Joey-ért aggódtam valamennyire, meg az aranyos kis kísérőjéért, Színesért, a többiek nem érdekeltek egyáltalán. Időnként Jay naplója árnyalja az összképet, de ez nem igazán jelent érzelmi mércével nézve többet, csak tudásban ér bármit.
,,A mágia egyszerűen annyit tesz, hogy úgy beszélünk az univerzumhoz, hogy ne tudja figyelmen kívül hagyni."
 |
| Forrás |
De akkor mégis mit tartok a regény erősségének? Hát az ötletet, a ,,hogyan áll helyt valaki az új világban" típusú konfliktust és hogy tökéletesen kikapcsolja az olvasóit igaz történet. Mellette ott vannak a világ szabályai, a két nagyobb egység ellentéte, az Átmenet lényei és annak a formája, a tudományossága illetve varázslatossága. Ez egy teljesen jó ifjúsági mű, csak nem tudtam maradéktalanul úgy szeretni ezt a kötetet, mint ha fiatalabb koromban kaptam volna elő - a kapkodós stílus miatt sem, amit alapból nem szeretek.
Különben a Köztesvilág a történet jellege alapján hasonlít a Végtelen történetre illetve a Főnix Könyvműhely többi ilyen típusú ifjúsági köteteire és ezért is vagyok bajban, mert általában a Főnix könyvei tetszeni szoktak nekem, de a Köztesvilág nem jött be - hiába is hasonlítom őket egymáshoz.
Egyébként olyan lehet az ifjúságnak ez a mű, mint nekem volt anno a Varázskör széria. Ebben megvan a kellően mágikusnak tűnő rendszer a nagy tudományos tételekkel, hogy a fiatalabbak kedvence legyen, de hiányzik belőle az érzelmi mélység illetve a kidolgozottság, hogy már idősebb és tapasztaltabb fejjel ugyanolyan élményt adhasson, mint egykoron.
Lehetséges, hogy Gaiman neve miatt is várok többet, bár azért érzem én, hogy benne van az ő keze is ebben a kötetben, de sajnos ez nem elég. Most ez nem jött be, remélem a következő alkalommal - ha a szerzőtől olvasok, vagy ha folytatom ezt a sorozatot - már sokkal kedvezőbben fogok nyilatkozni.
Egyébként olyan lehet az ifjúságnak ez a mű, mint nekem volt anno a Varázskör széria. Ebben megvan a kellően mágikusnak tűnő rendszer a nagy tudományos tételekkel, hogy a fiatalabbak kedvence legyen, de hiányzik belőle az érzelmi mélység illetve a kidolgozottság, hogy már idősebb és tapasztaltabb fejjel ugyanolyan élményt adhasson, mint egykoron.
Erősségek:
- az ötlet,
- az izgalmassága.
Gyengeségek:
- a kidolgozottság hiánya.
Beleolvasó:
Ha tetszett a bejegyzés, itt lehet megrendelni a regényt:
A Köztesvilág az Agave Könyvek gondozásában látott napvilágot 2016-ban a Köztesvilág trilógia első részeként.
Köszönöm, hogy elolvastad!
Fülszöveg:
Joey Harker egy átlagos kamasz: próbálja átvészelni az iskola megpróbáltatásait, viszonzatlanul szerelmes, és nincs benne semmi különleges. Azon kívül, hogy képes bárhol eltévedni. Egy nap aztán felfedezi, hogy az ő Földje csak egy a trillió alternatív Föld között, melyek egy részén a mágia az úr, más részén a tudomány, s ezek ádáz háborúban állnak egymással.
Joeyt a békítő erő, a Köztesvilág szemelte ki magának, mivel született Világjáró, és így segítheti az egyensúly fenntartását, méghozzá más Földekről származó, saját alternatív énjeivel együtt. Kiképzést kap, hogy felvehesse a harcot a mágikus és a tudományos ellenségekkel, hogy ő, aki még a saját kis városkájában is eltéved, világok között járhasson világmegváltó küldetésben.
Neil Gaiman és Michael Reaves regénye vad kalandozás világokon belül és világok között, jól megrajzolt helyszínekkel és élénk karakterekkel, különleges lényekkel és váratlan fordulatokkal.
Joey Harker egy átlagos kamasz: próbálja átvészelni az iskola megpróbáltatásait, viszonzatlanul szerelmes, és nincs benne semmi különleges. Azon kívül, hogy képes bárhol eltévedni. Egy nap aztán felfedezi, hogy az ő Földje csak egy a trillió alternatív Föld között, melyek egy részén a mágia az úr, más részén a tudomány, s ezek ádáz háborúban állnak egymással.
Joeyt a békítő erő, a Köztesvilág szemelte ki magának, mivel született Világjáró, és így segítheti az egyensúly fenntartását, méghozzá más Földekről származó, saját alternatív énjeivel együtt. Kiképzést kap, hogy felvehesse a harcot a mágikus és a tudományos ellenségekkel, hogy ő, aki még a saját kis városkájában is eltéved, világok között járhasson világmegváltó küldetésben.
Neil Gaiman és Michael Reaves regénye vad kalandozás világokon belül és világok között, jól megrajzolt helyszínekkel és élénk karakterekkel, különleges lényekkel és váratlan fordulatokkal.
Szerző: Neil Gaiman, Michael Reaves
Sorozatcím (kiadói): -
Sorozatcím: Köztesvilág trilógia
Sorozatcím: Köztesvilág trilógia
Cím: Köztesvilág
Eredeti cím: InterWorld
Eredeti megjelenés: 2007
Műfaj: ifjúsági, sci-fi
Fordító: Pék Zoltán
Oldalszám: 208 oldal
Kiadó: Agave Könyvek
Megjelenés: 2016
Ár: 2.980 Ft
Hát azért most elgondolkodtattál. Mennyire ifjúsági? Mármint mennyire hordozza magán az általános, idegesítő tulajdonságait a műfajnak?
VálaszTörlésA Főnix Könyvműhely könyveire hasonlít inkább. Nem tudom, hogy neked tetszene-e, de érdemes vele egy próbát tenni, mert rövid és izgalmas, ez a kettő tuti benne van. :)
TörlésAnnyira nincsenek azok benne, nekem a kifogásolt dolog az volt, hogy sietünk mindenhova és szükségem lett volna némi részletesebb tartalomra, de érződik, hogy ez Gaiman-regény. Szóval ajánlom, hogy olvasd és kíváncsi is vagyok a véleményedre. :D