Demi Kirschner: Öld meg Jana Robinst!

Szerző: Demi Kirschner
Sorozatcím (kiadói): Vörös Pöttyös
Sorozatcím: Ellopott élet
Cím: Öld meg Jana Robinst!
Eredeti cím: -
Eredeti megjelenés: -
Kategória: YA, urban fantasy
Fordító: -
Oldalszám: 416 oldal
Kiadó: Könyvmolyképző
Megjelenés: 2015
Ár: 2.999 Ft

Fülszöveg:

Jana Robins tizenöt éves, Lipcsében él, és számára az élet az iskolát, a legjobb barátját, vak házvezetőnőjüket és állandóan dolgozó, elérhetetlen apját jelenti. 
De egy nap minden megváltozik. Kiderül, hogy mindez csak látszat. Megpróbálják elrejteni előle a világ valódi arcát. Egy olyan világét, ahol az emberek mellett különleges lények őrködnek. 
Mindenkinek van egy előre elrendelt sorskulcsa, aminek be kell teljesednie az élete során. 
De vajon mi az élet értelme? Föl lehet lázadni az előre megírt jövő ellen? 
Mi történik, ha a szerelmed talán az ellenséged? 
Jana útra kel, hogy megfejtse a világ rejtélyeit, és múltja ádáz titkát. De megpróbál rájönni arra is, mit érez a két fiú iránt, akikre a lelkét is rábízná. Lehet-e barátságból szerelem? 
Vagy épp az ellenségből lesz a kedvesed? 
A regény az Ellopott élet sorozat első kötete, az Aranymosás pályázat egyik nyertes műve.

„- A jégnek lelke van, és ha megérzi, hogy félsz, még csúszósabb lesz. 
- A lónak van lelke, te nagyokos!”

---

A regény az alábbi címkékhez tartozik:

// Könyvmolyképző kiadó // Demi Kirschner // 2015-ös megjelenés 

// YA // urban fantasy // Vörös pöttyös // Ellopott élet //

---

Sorozat: Ellopott élet 1.

---

    

A Hangulatképek és a fő fejléc ihletője az egyik kedvenc bloggerinám, Vicky, kérlek nézz be hozzá is!

A képek forrása: Pinterest

---

Amikor először megláttam a regényt az anno friss megjelenések között, nagyon megtetszett a borítója és úgy voltam vele, hogy magyar szerző könyvéről lévén szó, adok neki egy esélyt. Az is tetszett, hogy a fülszöveg ígéretében ,,kinyílik" hősünk előtt egy izgalmas, új világ és mivel mostanában nagyon igénylem az ilyen típusú alapkonfliktusokat, ezért egyértelmű volt, hogy ezt nekem olvasnom kell.

Hááát...

sajnos későn jutottam hozzá és nem a legjobbkor, bár szerintem amilyen a regény, máskor sem igazán tetszett volna, de hát ez van sajnos, nem szerethetek mindig mindent, úgyhogy

íme az Öld meg Jana Robinst! értékelése: 

Kezembe véve a regény fizikai valóját, egyből megnéztem közelebbről, hogy milyen kép rejti a történetet. A borítója szerintem nagyon szép és tetszik az, hogy távolról másnak tűnik, mint ami, tehát jól benéztem a koncepciót, hiszen a fényjelenség inkább tűnik kulcslyuknak, ami ugye nyitja a fülszövegben forrásmegjelöléssel hivatkozott éppen megismerendő világot, de közelről nézve az inkább két épület, amik között ragadt a főszereplőnk, Jana. A sztorit ismerve ez nem az elejére utalás, amikor felfedezi magának a nagyszerű, új világot, hanem inkább egy későbbi jelenetre, de azért jobban ragaszkodnék az első gondolatomhoz, mert a kulcslyukos hasonlatom is simán megállja a helyét.

Ezzel szemben a cím nem tetszik, hiszen enyhén félrevisz, mert nem találja el a történet lényegét. Ugye ez első pillantásra nem látszódik, viszont így, hogy olvastam mondhatom, hogy azt vártam, hogy mindenki halálba üldözi a főszereplőt, de hát ez a tippem nem jött be.

Jana Robins teljesen átlagos lipcsei lány egy vak házvezetővel, egy jó baráttal és egy kis szülői hiánnyal, hiszen édesapja elfoglalt ember, nem ér rá a lányával foglalkozni. Egyik nap, egy bulival eltöltött este után Jana egy ismeretlen helyen ébred, mint kiderül Krakkóban, Griffin haverjával, aki mintha a kelleténél kissé furábban viselkedne és talán nincs is minden rendben a srác fejével...

Ijedten bolyongva a városban, bajba kerül és rájön, hogy semmi sem az aminek látszódik, továbbá találkozik egy olyan sráccal és kelti fel az érdeklődését, akitől mindenki óva inti... <-- sarkított cselekményleírás pipa

(Onika, a legtöbb találat az Oracle-re jött és
impulzuskép arra, amit jelképez számomra)

Nehéz dolog egy jó könyv után olvasni az Öld meg Jana Robinst!, hiszen a Karvalyszárnyon a maga lassú és elég egyedi módján képes volt egy lassan kibomló, heroikus sztorit elmesélni és úgy érzem, hogy azután túl hamar pottyantam bele a Jana Robins gyors világába, ami miatt szerencsétlen könyv kapta az ívet tőlem, az pedig nem mentett a helyzetén, hogy egy szörnyű tárgyfelvétel közben olvastam (amivel az volt a baj, hogy előtte még aggódtam, utána pedig már idegeskedtem és ez nem tett jót szerencsétlen Janának), de azért meg merem kockáztatni, hogy a regény ezek nélkül sem tetszene. Nézzük is meg miért:

Már az elején éreztem, hogy nem leszünk jóban a lánykával, aki felvillantotta a kicsit hisztis oldalát és furcsa dolgokat tett már az első pár oldalon, vagy csak az én logikámnak nem megfelelőt - mindenesetre nem tudtam ráhangolódni a sztorira. Ezt tetézte az, hogy túl gyorsan történtek a dolgok és nem igazán volt idő kifejteni bármit is, én pedig igényeltem volna a kéziféket (főleg hogy a lassú tempóra álltam rá teljesen), de nem találtam, nem volt mellékelve a regényhez, így alkalmazkodnom kellett volna a tempóhoz, ami nem sikerült valami jól.

Az idegesítő rohanáson túl nem tett jót a könyvvel való viszonyomnak az sem, hogy a regényben mindenki rébuszokban beszélt és az elhallgatás előszeretettel alkalmazott eszköz volt ebben a társaságban. Alapból sem szeretem ezt az eszközt, az pedig hogy itt oldalak mentek el azzal, hogy a csaj nem tud semmit - mondjuk ez még hagyján, de hogy mi, olvasók sem? Az fáj a legjobban.
A szereplők annyira mellébeszéltek egymásnak, hogy lassan azon gondolkodtam, hogy ha én így regélnék egy védésnél az egyetemen, olyan szép egyest kapnék a programomra, hogy nem győzném csodálni az elégtelenem művészien kidolgozott vonásait.

"Mégis mit vártál magadtól? Hogy minden esetben tudni fogod, hogyan dönts a másodperc töredéke alatt?"

Janára visszatérve, szegény olyan üresnek tűnik, alig emlékszem rá, nem sok maradt meg róla, inkább csak a csakazértis karaktere. De most nem? Mindent majdnem azért tesz, mert az ellenkezőjét mondják neki, de ő csakazértis megcsinálja, mert miért ne? Mondjuk ezt pont bírtam benne, bár néha csak leütöttem volna.

Mellé társult Griffin, aki engem halálra idegesített és nem értettem, hogy miért kellett őt erőltetni állandóan. Persze értem miért fontos ő, de amit a sztori közben leművelt a srác, hát... az ésszerűtlen és az indokolatlan na meg az érthetetlen jellemzők jutottak az eszembe leginkább és hogy őszinte legyek - és miért ne legyek az, azért vagyunk itt - az erőltetés szó elég sokszor eszembe jutott a jeleneteit olvasva. Pedig kezdetben sajnáltam és bár választ nem kaptunk arra a bizonyos első tettére csak utalást, vagyok annyira nem előítéletes, hogy nem fogom elhinni a találgatásokat, ha azt a szereplő maga nem mondja. Így kicsit úgy jártam, ahogy sokan az SZJG sorozat esetében Arnolddal, csak én itt nem hittem el, hogy ez a srác ilyen fejlődésen mehet keresztül, ennyire hamar. Túl erőltetettnek éreztem ezt a fajta életutat és azoktól a közbeékelt random tettektől meg falra másztam, nincs indokolva, még személyiségileg sem. Meg könyörgök, minek vele úgy viselkedni egy idő után? Nincs a többiekben egy cseppnyi túlélési ösztön sem? Falra mászok ezektől az életképtelen szereplőktől!

A harmadik pillérünk Oliver, aki azért egy erős szálat hoz, de az ő személyisége meg túl színes és egy kicsit OP (overpowered) mindenki máshoz képest - értem, hogy miért, de ő túl sokat, míg más túl keveset kapott deus ex machina módon a szerzőtől, viszont... bárcsak ez lenne a legnagyobb bajom ezzel a könyvvel!

És a romantika... na ott is csúszik számomra a téma, bár ez elég általános ha engem nézünk, hiszen nagyon nem szeretem YA könyvekben ezt a vonalat, kb annyira nem, hogy kocka poén: ha én függvény lennék, amit meghívnak, a feltételem az lenne, hogy loveInYA==false, már az első sorban és nekem senki ne mondja, hogy nincs ifjúsági kötet szerelem nélkül (Ezer éjszaka khm), de ez itt különösen időhúzósra sikeredett és unalmasra.

A mű kicsit hasonló a Csontvároshoz, csak sokkal gyorsabb az üteme, mint annak és nincsenek olyan jól adagolva az infók sem - ez a szint nekem elég a frusztrációhoz. Egyébként egyetlen egy pozitívuma van a könyvnek, mégpedig az, hogy a kitalált világa egyedi és érdekes, csak ezért raktam fel a második részt várólistára, mert érdekel mit tud még a szerző elmesélni róla. Tetszik a  különleges világa, annak a hierarchiája, a különféle lényei és a szabályokkal való sakkozás, na meg az egész téma, amire kifut végül (bár eléggé sablonos, mert nem ússzuk meg ezt a kiválasztott témát és azt már kezdem unni egy ideje, de kellemesen csavart ez a szála). Kár, hogy a karaktereken elcsúszik az egész és hogy Jana túl sok fókuszt kap az érdekesebb háttérvilág helyett - azért megjegyzem Mr Loran, a vezető, különösen idegesítően bolondra sikeredett, ő vagy egy zseni vagy egy idióta lesz végül, na, ő többször is jöhetne még.

Ami szubjektív pont az az, hogy a regény szerintem felvethetne még kérdéseket az ő saját felállított alapjához, gondolok itt az eleve elrendelésre, de nem igazán van ez árnyalva. Két csoport áll szemben egymással és kalap kabát, de lehetne több frakció, több vélemény, több elmélkedés, de ennek a gondolatiságát nem kapjuk meg részletesen, sajnos nem igazán veti fel a bővebb kifejtés lehetőségét, hiszen a két csoport elvakultan hisz az igazában, érzésem szerint egyáltalán nem akar eszmék előtt nyílni. Kár érte. Remélem azért ez később jobban előtérbe kerül az eszmeiség.

Nincs értelme többet írnom a regényről, gúnyolódni és gonoszkodni nem akarok, a közhiedelemmel ellentétben az nem az én stílusom, úgyhogy zárjuk is le az élménybeszámolóm krónikáját. Sajnos ez így sikerült, adok még esélyt a szerzőnek, de nagyon úgy néz ki, hogy nem igazán Ő az én szerzőm. Kár érte.

Túl erős a Csontváros érzése, annak javára. Túl hosszúnak érződik a regény és helyenként cukormázas, nincsenek meg a megfelelő súlypontok: a rossz dinamikusságot az okozza, hogy valamire sok, valamire pedig kevés figyelem fordítódik. Az indokolatlan fejlemények és reakciók pedig rontják a képet, ahogy a karakterek is, egy erősebb szerkesztő nem ártott volna a történetnek és akkor kimaradhatott volna pár felesleges jelenet.

Ezek után senki sem hinne nekem, ezért az ajánlástól most eltekintek.

Ítéletem:

Nem tetszett

5 / 2 pont

Erősségek:

- egyediség

Gyengeségek:

- mindenki idegesítő
- kapkodás az egész
- a nekem nem logikus történetvezetési szál

Kedvenc szereplő:

-

Évszak:

- nyári

Ha tetszett a bejegyzés, itt tudod megrendelni a regényt:

(-23% a webshopból.)

A mű a Könyvmolyképző Kiadó jóvoltából látott napvilágot 2015-ben.

Az értékelés szerkesztése közben ezt a számot hallgattam.

Beleolvasó:

A szerző további, magyarul megjelent kötetei:

Köszönöm, hogy elolvastad!