A művészet nyelve: Az e-sport világa, avagy Andrejkovics Zoltán: Láthatatlan játék

Sorozat: -

>> Katt a többiek posztjáért a linkre! <<
>> Posztok és egyéb nyalánkságok <<

A poszt alatti hangulatzenéért katt ide.

Szerző: Andrejkovics Zoltán

Sorozatcím (kiadói): -

Sorozatcím: -

Cím: Láthatatlan játék

Eredeti cím: -

Eredeti megjelenés: 2017

Kategóriák: ismeretterjesztő, pszichológia, segédkönyv

Fordító: -

Oldalszám: 192 oldal

Kiadó: Magnólia

Megjelenés: 2017

Ár: 2.980 Ft (puhakötés)

Fülszöveg:

Hogyan válhatok profi e-sportolóvá? Hogyan valósíthatom meg a féltve őrzött álmomat?

A Láthatatlan játék lépésről-lépésre ismerteti meg velünk a profi gondolkodásmódhoz szükséges hozzávalókat: – Hányszor kell egy stratégiát ismételni ahhoz, hogy készség szinten működjön a mérkőzéseken? – Milyen mentális stratégiákat és trükköket használnak a profi játékosok? – Milyen a profik jelleme? Mit jelent az alázatosság egy e-sportoló számára? – Miért csapnak be minket az érzékszerveink? Miért az első gondolat működik néha a legjobban? – Az érzelmeink egyszer a jó barátaink, máskor a legnagyobb ellenségeink. Miként kezelhetjük őket tudatosan? A Láthatatlan játék az első kifejezetten e-sportolóknak és gamereknek írt könyv Magyarországon. Újraértelmezi a győzelem fogalmát, rámutatva arra, hogy a valódi értékek gyakran a felszín alatt rejtőznek. Illusztrációkkal, közérthető stílusban mutat be kulcsfontosságú gondolatokat és elméleteket, valamint gyakorlati tanácsokat is ad a versenyzéshez.

,, Ha nem tetszik az, ahol most állsz, lépj tovább!
Végül is, nem fa vagy."

A kötet az alábbi címkékhez tartozik:

// Magnólia kiadó // Andrejkovics Zoltán // pszichológia // sportpszichológia // League of Legends //

önfejlesztő // 2017-es megjelenés // téli // e-sport // ismeretterjesztő //

A Prológus Magyar hetének keretein belül a Láthatatlan játék értékelésével tisztelgek hazánk tollat ragadó személyei előtt és az élménybeszámoló címszó alatt megosztom egy-két gondolatom az e-sportról, a LoL-ról és magáról a műről.

Mondhatni szívem csücske az e-sport. Habár nem vagyok benne a sűrűjében, azért elég sokat tudok róla kívülről és figyelem a műfajt, főleg a League of Legends oldaláról, ezért fogadtam örömmel Andrejkovics Zoltán könyvét, a Láthatatlan játékot, ami ehhez a sportághoz ad tanácsokat összefoglaló módon.

E-sportos bevezető:

,,Hiszem, hogy az e-sport nem egymás legyőzéséről, hanem önmagunk mélységeinek felfedezéséről szól."

Na de mi azaz e-sport? Mennyire van ez a köztudatban?

,,Az elektronikus sport (röviden e-sport) résztvevői professzionális módon, versenyszerűen foglalkoznak az egyes videojátékokkal, ebből fakadóan a játékos megjelölés mellett e-sportolóknak is nevezik őket. /Forrás: Wikipedia/"

Forrás
Az egyik leghíresebb csapat, az SKT T1 egyik meccse.

Mit jelent számomra az e-sport? Nagyon sokat, szinte megszállottja vagyok ennek az egésznek és nagyon örülnék neki, ha hazánkban elfogadottabb lenne - sőt még annak is, ha sokkal nyitottabban kezelnék az egész gamerség kérdést és nem valami függésként. Mondom ezt úgy, hogy a legjobb barátaim a LoL miatt ismertem meg, lettem kitartóbb a rangsorolt rendszer miatt és kezelem jobban (?) a stresszt és végre otthon érzem magam (ezért leszek informatikus, story ends). Visszatérve a sportágra: ez egy dinamikusan növekvő műfaj hazánkban (igaz elmaradott kissé), de már lassan iskolák is nyílnak, egyszóval kezdünk felzárkózni.

Forrás
Kedvenc lövészem (adc-m) a ligából, Doublelift.

Ebbe a környezetbe érkezett Andrejkovics Zoltán a művével - bár számomra egy kicsit későn, mert már kinőttem a világbajnok játékos leszek mentalitásból - és így olvastam el a röpke, kétszáz oldal alatti könyvecskét.
Érdekes élmény volt egyébként szembesülni a leírtakkal, hiszen valamennyire magamtól jöttem rá a mű pár tanulságára - így sikerült tavaly (meg előtte) a Gold 5-öt elérni azzal a mentalitással, hogy nem a győzelem számít. Tudom, hogy ennél nagyobb közhelyet még véletlenül sem lehetne elsütni, de tapasztalat, hogy amikor a saját játékomra figyeltem, sokkal inkább nyertem, ha az volt a cél, hogy minél jobb legyek és nem az, hogy minél hamarabb elérjek valamit, ahogy Zoltán is írta.

(Gold 5 -> az első szint amit jutalmaz a játék, LCS: világbajnokság)

Igen, akkor még más volt a nevem. Most is változott, de ez teljes mértékben az én képem.

,,Ez a könyv a felkészülés láthatatlan, mentális oldalát mutatja be..."

Figyelem! Szigorúan véve az én véleményemet tartalmazza az értékelés és akadnak benne kritikai felhangú elemek, kéretik ezért nem megkövezni a szerzőt, előre is köszönöm!

Ó hányszor kaptam a fejemre, amikor azt mertem mondani az egyik ideges csapattársamnak játék közben, hogy ,,Ez csak egy játék.", erre jött a válasz: ,,Akkor menj Minecraftozni/Tetrisezni/...!" A benne lévő emberek komolyan veszik a rangsorolt meccseket, sőt még a sima, gyakorló esetleg fun pályákat is és ezekből hatalmas összeveszések kerekedhetnek, időnként egymás anyázásával, mert ahogy egy streamer fogalmazott, sok gyenge ember játszik azokkal a játékokkal, ahol a lényeg a nyomás elviselése és a minél jobb teljesítmény nyújtása és pontosan azért olyan a közösség, amilyen, mert amit kapnak, azt adják tovább. Talán ennek a kezelésében lehet segítség Andrejkovics könyve, de még inkább a célok megtalálásában és a kitartás és az alázat erősítésében, ezért viszont azt írhatnám, sőt írom, hogy nem csak a játékosoknak szól ez a kötet, mert az alapok mindenhez, amihez kitartás kell, itt vannak feketén és fehéren.

,,Vagy elszántan csináljuk, vagy sehogy."

Többek között érdekes volt számomra az a gondolat, hogy miért nyer az egyik csapat a másikkal szemben, vagyis a felkészülés mentális oldala téma, és én mindig szerettem az ilyen pszichológiai könyveket, ahol azt tárgyalják, hogy mi lehet a győzelem oka; viszont specifikusabb tartalmat szívesebben fogadtam volna profiktól, így bőven maradt hiányérzetem... szintén így jártam a taktika résznél, ahol komolyabb elemzéseket vártam csapatokról (bár az már elég hardcore játékos könyv lenne és ahogy látom nem az volt a cél). Például bravúros volt az előző előtti LCS utolsó meccse, amikor a Samsung csapata (SSG) legyőzte az SKT-t rákényszerítve őket arra, hogy az ő játékukat játsszák, erről pl, simán olvastam volna szakértői elemzést.

Szintén saját kép, többek között így jutalmaz a játék.

Egyszerű rangsorolt meccseknél nem ismered az ellenfelet addig a pillanatig, amíg a töltőképernyő meg nem jelenik (erre is kitér a mű), innen látszik, hogy ez a könyv az LCS játékosoknak (is) készült, de nekik már minek motiváció? Ők vannak a csúcson, fullra pörgetve, nekik erre a tanácsra már nincs szükségük, mert ha nem tudnák a mibenlétét, akkor nem lennének ott. A legnagyobb baj, hogy mindenkinek akar szólni és ezért esik két szék közé a földre, hiszen akinek már csapata van (és ez a mű szerint az alap, mert már a bevezetőben is így kezeli), annak nincs szüksége motivációra, sem célokra és ezért tulajdonképpen megpróbál egy mindenkinek használható kézikönyv lenni, de a sportágak színessége miatt ez lehetetlen. Mások a problémák a LoL-ban és megint mások a CS-ban.

,,Sokan félreértik az alázatosságot, mivel azt gondolják alárendeltséget jelent. Ez azonban nem így van."

Jó rendben van, nem mindenkinek egyértelmű minden, lehet, hogy éppen én foglalkoztam azzal, hogy hogyan legyek jobb és kerestem magamban a hibát és a fejlesztési lehetőségeket, ahelyett hogy másokat hibáztattam volna... hoppá, mi is ez? Miért hoztam én ezt fel? A közösség legnagyobb, ténylegesen legnagyobb problémája a flame (mások fikázása), hibáztatás, anyázás, minden trashtalk és amire kitér a könyv egy ideig, de keveset kapunk róla, az író inkább magyarázza ezt a jelenséget, mint megoldást adna rá először, viszont az érzelmekkel foglalkozó részben kitér erre és próbálja rádöbbenteni az olvasót arra, hogy mi lenne a legjobb neki, irányt mutat, de a többit ránk bízza - ezért szerettem nagyon olvasni ezt a részt, ez volt a kedvencem. DE! Sokkal jobban érdekelt volna és - emiatt kevésbé lenne száraz a végeredmény - ha esettanulmányokat hoz és elemez, hogy ekkor és ekkor ha ezt és ezt teszed, akkor ez meg ez lesz a következménye akár (nemcsak ezen a téren).
Vagy sokkal specifikusabb tartalmat is elviseltem volna, akár a LoL, akár a Dota, Overwatch terén - aki olvassa ezt a könyvet, valamennyire úgyis jártas a játékok közül párban (jó például nekem a Counter Strike nagyon nincs meg), de talán ezeket ütköztetni is lehetett volna. Sok feldolgozásra váró téma létezik, mégis Andrejkovics Zoltán az e-sport pszichológiájának alapjait akarta elemezni, viszont ez így nem elég szerintem. Kellenek a példák, hogy azokon keresztül tanulhassunk, így pedig csak valamennyire száraz tényanyag maradt. Nagy kár érte.

,,Ezt a helyzetet az ego kerüli, bármilyen hiba esetén megpróbálja elterelni magáról a hangsúlyt, ezzel védve saját megszerzett figyelmi státuszát."

A másik jutalmazási mód, csak itt nem a teljesítményt, hanem a viselkedést értékelik (öt szintes a rendszer).
Szintén saját kép.

A Láthatatlan játék nem akar sokat fogni, de egy kicsit keveset is markol... az alapok teljesen jók, egy kicsit szájbarágósnak is tűnnek, de a lényeg szerepel a műben. Hiányoltam viszont a specifikus tartalmat, az alátámasztott interjúkat, tehát a kutatómunkának az ,,élő" részét, így a szöveg bár ábrákkal alátámasztott és időnként egy-egy példa színesíti azt, száraznak és töménynek hat. Keveset foglalkozik a játékosok közös problémájával, a flame-mel, viszont sokat azzal, hogyan legyen valaki motiváltabb és mi vezethet a sikerhez, így az ő saját célját, az ezekre a kérdésekre való válaszolást tökéletesen átadja, de nekem, mint alacsonyabb rangú, az LCS közelében még véletlenül sem lévő játékosnak, aki figyelt arra, hogy minél többet tanuljon, keveset mondott.

Ettől függetlenül jó hogy megjelent, mert egy nagyon jó kis összefoglaló kötet a motivációhoz kapcsolódóan, szerintem a legtöbb embernek segítséget nyújt. Érdekes, hogy pár tanácsot azóta is tudtam hasznosítani (például a gondolatok erejére vonatkozó mondatokat), így nem mondhatom, hogy nekem nem tetszett vagy nem volt hasznos.

,,Az agyunk úgy működik, mintha nem venné figyelembe a tagadószavakat."

Egyáltalán nem bántam meg, hogy olvastam, viszont annak az olvasónak ajánlanám, aki nem jártas a pszichológiában, és érdekeli, továbbá természetes kíváncsisággal viseltetik olyan kérdések iránt, mint a hogyan működik a sportok lélektana?

Ítéletem:
Valamennyire tetszett

5 / pont nélkül

Erősségek:

❥ az alapja
❥ a szándék

Gyengeségek:

❥ a kevés kidolgozás

Hívószavak, amiket imádok és a könyv tartalmazza őket:
❥ csapat
❥ e-sport
❥ League of Legends
❥ játék

Kedvenc szereplő:
-

Évszak:
❥ téli napokra, amikor szükség van extra motivációra

Ha tetszett a bejegyzés, itt tudod megrendelni a regényt: