Miss Marple 3.
(Katt a képre a projektünk többi bejegyzéséért!)
Fülszöveg:
Bantry ezredes és felesége békésen alussza reggeli álmát, amikor beront hálószobájukba a rémült szobalány: egy holttest van a könyvtárszobában!Rögvest kiszáll a rendőrség, de az agilis, az eseményektől lázba jött Mrs. Bantry áthívja közelben lakó barátnőjét, Miss Marple-t is.Ki ez a meggyilkolt fiatal nő? Miért ölték meg? Kinek, kiknek állt érdekében a halála? A helyi rendőrség segítségére siet a Scotland Yard is, ám a rejtélyt a kedves idős hölgy oldja meg, akinek mindig kéznél vannak bevált „fegyverei”: a bölcsesség, az élettapasztalat, az emberismeret, a kíváncsiság és a pengeéles logika. Agatha Christie, a klasszikus bűnügyi regény utolérhetetlen nagyasszonya egyik legsikerültebb remekét tartja kezében, kedves Olvasó. Nem fog csalódni!
„Az emberi természet nagyjából mindenütt egyforma, Sir Henry.”
A regény az alábbi címkékhez tartozik:
Régen rengeteg könyvet olvastam a szerzőtől, amikor még kiskönyvtárakba jártam és nem a megyeibe / az egyetemibe. Szerettem annak a hangulatát, azt a várakozást, ami egy-egy Christie regény választása előtt / közben éreztem és már akkor eldöntöttem, hogy szeretném megismerni az írónő életművét. Egy ideig haladtam, de valami miatt leálltam és nem néztem az írónő felé egészen mostanáig, viszont megismerkedtem Simenonnal, úgyhogy nem telt el az időszak bűntények nélkül. Mikor láttam, hogy krimis hetünk lesz, felcsillant a szemem és úgy voltam vele, hogy végre, újra találkozhatok az írónővel, már csak annyi a dolgom, hogy kiválasszam, mit olvassak tőle, amit a könyvespolcomhoz érve meg is tettem. Igazából ennyi történt, a Holttest a könyvtárszobában jó választásnak tűnt és hogy az volt-e? Nézzük meg!
Íme a Holttest a könyvtárszobában értékelése:
Bantry ezredes és felesége békésen éldegélnek nagy házukban, amikor az egyik reggel az alkalmazottjuk ijedten kelti fel őket: egy hullát találtak a könyvtárszobában. Közelebbről megnézve egyik házban tartózkodó ember sem ismeri a szőke hölgyet, aki régies alkalmi ruhában fekszik ott. A körülmények furcsák és Mrs Bantry elmondása szerint izgalmasnak találja a helyzetet és szól jó barátnőjének, Miss Marple-nek, hogy a szokásos módszere alapján találjon rá a rejtély megoldására, aki meglátogatja a hölgyet és tapintatosan próbál segíteni neki. Közben pedig belevetjük magunkat a nyomozásba két szálon: egyrészt Miss Marple-t követjük, aki keveset szerepel, de annál velősebbeket szól és a másik, hivatalos oldalon akad nekünk egy Melchett, aki pedig a nyomozást végzi.
„Miss Marple azonnal megértette, mire gondolt a barátnője akkor, amikor azt mondta, hogy a halott lány nem hat valóságosnak.”
Ha jól emlékszem korábban egy Miss Marple történetbe akadtam könyvtári barangolásaim során és akkor úgy gondoltam, hogy értem a Poirot szeretetet, de azt nem, hogy Marple-t miért hanyagolja a publikum, amikor a hölgy szintén hatalmas egyéniség és a módszerei hasonlóak a belgáéhoz, de mindegy én mindkettejüket bírom. Az öreg hölgy a már látott mintái alapján dolgozik és vet össze eseteket, majd gondolkodik és összegez, ezt tőle már korábban is szerettem és ugye, most sem csalódtam benne, bár a hölgy sajnos kevesebbet szerepel a kötetben, mint vártam, inkább a háttérben marad és gondolkodik - közben elképzelésem szerint kötöget - és hagyja, hogy mások előtérbe kerüljenek, úgymint az ezredes, Melchett, aki bár rendesnek tűnik és ő is a régivonalas emberek táborát erősíti, nem annyira emlékezetes, hogy többet írjak róla, maximum még annyit, hogy jól végzi a dolgát.
Rövid felvezető után indul a nyomozás, a kérdezősködés és leginkább az ezredest követjük el az útjára és olvashatjuk a másokkal való beszélgetését, ahol a múlt, az eltitkolt dolgok előtérbe kerülnek és megpróbál olyan mélyre leásni, amilyen mélyre csak lehet. Természetesen nem fogok spoilerezni, mert ebben a történetben nem szabad ilyeneket megtenni, de annyit tudok írni, hogy a háttértörténetek nagyon izgalmasak. Na meg persze örülök, mert végre jók voltak a megérzéseim és jó irányba indultam el gondolatban. Szerintem sokan így olvassák Christie könyveit, hogy megpróbálják kitalálni ki volt a tettes, ahogy én, úgyhogy pacsi, ha Te is ezt csinálod.
„- Az a kérdés, öregem, hogy mit keresett a lány a könyvtárszobádban.
- Honnan tudnám? Én nem hívtam ide.”
A leginkább azon lepődtem meg, hogy mennyire jól szórakoztam az olvasás közben és élveztem a benne lévő párbeszédeket. A felsorakoztatott szereplők mindegyike érdekes valamiért és páran a tetteikkel, akár korábban, akár a könyv jelenében szintén nem hagyják, hogy unatkozzunk, de a legjobb, hogy az írónő jól adagolja az információkat és ezzel megtartja a megfelelő feszültségi szintet. Nem megy annyira mélyre a lelki oldallal, mint egy skandináv krimi, ezt ugye senki nem várja tőle és ezért mivel csak annyi elvárásom volt felé, hogy szórakoztasson, azt maximálisan teljesítette és jól, az pedig tetszett, hogy magát beleszőtte és hogy egy kis vicces önirónia is megfért a kötetben, arról pedig már írtam, hogy Marple mintákat figyelő sasszeme és rendszerezési képessége szórakoztatott engem a legjobban. Időnként mintha túltolta volna, de nem baj, belefér.
Olvastam már számomra nem tetsző Christie regényt, amikor a megoldás csak egy zsebből kihúzott, nagyon furcsa lezárásnak tűnt, de itt most nem erről van szó: jól átgondolt, feszültséggel teli mű ez, csavaros szálakkal, amit strandra nagyon ajánlom és ha egy krimit szeretnél Miss Marple szereplésével a szerzőtől, akkor kezdhetsz (vagy folytathatod) ezzel.
Ítéletem:
Tetszett
5 / 4.5 pont
5 / 4.5 pont
Erősségek:
❥ a párbeszédek
❥ Miss Marple gondolkodása
❥ Miss Marple gondolkodása
Gyengeségek:
❥ -
Hívószavak, amiket imádok és a könyv tartalmazza őket:
❥ krimi
Hívószavak, amiket imádok és a könyv tartalmazza őket:
❥ krimi
Kedvenc szereplő:
-
-
Ajánlott évszak az olvasásra:
❥ nyári, teljesen jó strandkönyv szerintem
A mű az Európa Könyvkiadó jóvoltából látott napvilágot 2006-ban.
Köszönöm, hogy elolvastad!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése