S. A. Chakraborty folytatja a Bronzvárosban megkezdett elsöprő kalandot. Megteremt egy olyan világot, ahol a dzsinnek egyetlen csettintéssel lángokat idéznek, a vizeket pedig áthatja az ősi mágia; ahol a vér ugyanolyan veszélyes lehet, mint bármelyik bűbáj, és egy eszes kairói szélhámos átformálja egy királyság sorsát.
Nahri élete mindörökre megváltozott abban a pillanatban, amikor az egyik svindlije közben véletlenül megidézte Dárát, a félelmetes, rejtélyes dzsinnt. A lány kairói otthonából elragadva bekerült Dévábád fényűző királyi udvarába, ahol sebesen ráébredt, hogy a szélhámosi tehetsége nélkül nem sokáig marad életben.
A csatát követően, mely során Dára odaveszett Ali herceg kezétől, Dévábád bezárkózott. Nahri kénytelen új utat törni magának, méghozzá a szívét elrabló testőr védelme és a barátjának tekintett herceg bölcsessége nélkül. Ám miközben elfogadja az örökségét és a vele járó hatalmat, tudja, hogy igazából aranyketrecbe zárták: a király az egykor az ő családjának kijáró trónusról tartja szemmel, és egyetlen ballépés a törzse végét jelentheti.
Mindeközben Alit száműzték, amiért szembe mert szállni az apjával. Orgyilkosoktól üldöztetve hányódik ősei földjének könyörtelen rézszín homokján, és kénytelen azokra a félelmetes képességekre támaszkodni, amikkel a máridok – a kiszámíthatatlan vízszellemek – ajándékozták meg. De mindez azzal fenyeget, hogy feltárja a családja egy rég eltemetett titkát.
Az új évszázad közeledtével a dzsinnek ünneplésre gyűlnek Dévábád égig érő bronzfalai közt, ezalatt egy láthatatlan fenyegetés fortyog a sivár északon. Ez az erő egyenesen a város kapujára zúdítaná tűzviharát… és egy olyan harcos segítségét keresi, aki a világok között ragadt, és meghasonlott az elkerülhetetlen erőszakos kötelessége és a talán kiérdemelhetetlen béke között.
Nahri élete mindörökre megváltozott abban a pillanatban, amikor az egyik svindlije közben véletlenül megidézte Dárát, a félelmetes, rejtélyes dzsinnt. A lány kairói otthonából elragadva bekerült Dévábád fényűző királyi udvarába, ahol sebesen ráébredt, hogy a szélhámosi tehetsége nélkül nem sokáig marad életben.
A csatát követően, mely során Dára odaveszett Ali herceg kezétől, Dévábád bezárkózott. Nahri kénytelen új utat törni magának, méghozzá a szívét elrabló testőr védelme és a barátjának tekintett herceg bölcsessége nélkül. Ám miközben elfogadja az örökségét és a vele járó hatalmat, tudja, hogy igazából aranyketrecbe zárták: a király az egykor az ő családjának kijáró trónusról tartja szemmel, és egyetlen ballépés a törzse végét jelentheti.
Mindeközben Alit száműzték, amiért szembe mert szállni az apjával. Orgyilkosoktól üldöztetve hányódik ősei földjének könyörtelen rézszín homokján, és kénytelen azokra a félelmetes képességekre támaszkodni, amikkel a máridok – a kiszámíthatatlan vízszellemek – ajándékozták meg. De mindez azzal fenyeget, hogy feltárja a családja egy rég eltemetett titkát.
Az új évszázad közeledtével a dzsinnek ünneplésre gyűlnek Dévábád égig érő bronzfalai közt, ezalatt egy láthatatlan fenyegetés fortyog a sivár északon. Ez az erő egyenesen a város kapujára zúdítaná tűzviharát… és egy olyan harcos segítségét keresi, aki a világok között ragadt, és meghasonlott az elkerülhetetlen erőszakos kötelessége és a talán kiérdemelhetetlen béke között.
Az alábbi projekthéten veszek részt az értékeléssel:
Ez az értékelés a Prológus Rézkirályság projekt keretén belül látott napvilágot, ahol a regénnyel és a hozzá kapcsolódó extrákkal foglalkozunk.
Bár nem olyan régen olvastam a Bronzvárost (>> itt megnézheted mit írtam róla <<) elmondható, hogy nagyon, de nagyon vártam a következő részt, a Rézkirályságot, amit szintén az Agave Könyvek ad ki 2019-ben. Szerettem az elsőt, de vajon megmaradt-e a rajongásom a második végéig? Hogy ezt megnézzük,
következzen a Rézkirályság értékelése!
Röviden a történet: Három főszereplőnk külön utakra kényszerült: Ali egy távoli vidéken kénytelen boldogulni, Ám Dzsazírában, mert édesapja óhaja világos volt és nem akarja, hogy a fia túlságosan szem előtt legyen. Nahri kénytelen a házasságában boldogulni és okosan lavírozni, hogy apósát magára ne haragítsa. Dára pedig... hát az ő szála az egyik legspoileresebb a regényben, úgyhogy vele nem foglalkoznék, de egyet ígérhetek, nem arra halad a történet irányában, ahogy az első kötetben ígérte a szerző, de egy érdekes utolsó részt garantálhatnak az itt szereplő fordulatok.
Az első könyv után a Rézkirályság vett egy kb 180 fokos fordulatot és az elképzeltekhez képest elindult egy másik irányba, amit először csak ámultan figyeltem, de utána hozzászoktam és levontam a magam következtetéseit. Muntadzir - Nahri férje - mondta ki a bántó szavakat, amelyek az első művet is jellemzik: kairói mese egy szegény lányról, aki belecsöppen a fényűző dzsinn világ felső krémjébe és minden álma valóra válik. Ez viszont csak a Bronzvárosra igaz, a másodikra már az jellemző, hogy ez az élet nem olyan, amilyennek a lány elképzelte és fel kell ébrednie az álomvilágból és keményen odaállni, hogy valóra válthassa az elképzeléseit. Számomra ez a kötet elsősorban arról szólt, hogy hiába kerül olyan helyzetbe az ember, ami jobbnak tűnik, mint addig volt és az, amit korábban akart, sosem lesz egyenlő azzal, amit várt és elképzelt és ahogy egyébként valójában működnek a dolgok. Úgyhogy ez és a regény másik vonása, amit mindjárt bővebben kifejtek, okozta azt, hogy nehéz volt a második részt olvasni, annyira az volt, hogy szabályosan megviseltek az itt történtek. Az egész könyv inkább szól a szereplők vívódásáról és nehézségeiről, mint az első kötetben áhított mesei világról, ez már kemény hely, ahol a politika és az ármánykodás kéz a kézben jár, tiszta szándék alig szerepel és ahol az elnyomott kisebbség megváltóért kiált, ahol két népcsoport nem tud elszakadni a múltjától és az egymás iránt érzett gyűlölettől ez pedig hármójukon keresztül nyomasztóan elevenedik meg a lapokon. Ez egy háború előzménye és már kezdete, amely a harmadik részben fog tetőzni és a problémák, na meg a szereplők jellemének mélyítésére szolgál.
Ez a rész átvezető az első mesei világa és a lezárás valószínűsíthetően kemény valósága között, a korábban megjelenített inkább etnikai problémákra koncentrál, mélyíti azokat és a szereplők ezen túli egyéni síkjára, ahol ők magányosan szenvednek a saját felvetett és többnyire válasz nélkül hagyott kérdéseikkel. Hármójuk közül számomra Dára kérdései voltak a leginkább érdekesek számomra és sajnáltam őt minden helyzetben. Róla nem írnék többet, az a helyzet, hogy a legjobban az ő szála érdekelt és fogott meg, a többieké annyira nem késztetett sajnálkozásra, mint az, hogy szerencsétlen dév csak egy marionettbábu. Miatta gondolom azt, hogy az első könyvben felvázoltaknak totálisan hátat fordítunk - a végének dacára - és rengeteget gondoltam rá és szerepére még akkor is, amikor nem olvastam.
Nahri helyzete egy fokkal jobb, de ugyanolyan belekényszerített szereppel kell élnie, mint a fentebb említettnek, de neki van lehetősége kiharcolnia az igazát, míg Dárát ezer és ezer szálak kötik gúzsba. A lány talpraesett, ezt ebben a részben szintén megmutatja és bár korábban a csaló énje került elő, most a nemesebbik, a másokon segíteni vágyó lény mutatkozott meg, az igazi Náhida Bánu vonása.
A harmadik szereplőnk Ali, akit száműzetésében kezdetben megtámadnak és sikerül később egy új és jobb életet kialakítania, de vissza kell térnie a gyökereihez Dévábádba itt pedig nem tud ellenállni a saját igazsága kinyilatkoztatásának és ezzel kerül mindig a középpontba.
A kötetre a már korábban megszokottak szerint jellemző a letehetetlenség, bár itt most másfajta módon, és az izgalmasság, de ezek mellé társul a sötét tónus, mert nem egyszerű, amin a szereplőink keresztül mennek és ez megnyilvánul a gondolataikon, tetteiken keresztül. Nagyon szerettem olvasni a náhid mágiáról és Dára száláról, talán kevésbé volt kedvencem Ali, de érződik rajta is a fejlődés, Nahrival már mindketten elhagyták a gyerekes gondolkodást és próbálnak jól dönteni. Ez viszont a harmadik dév szereplőről nem mondható el, aki naivnak mondható, de ő az, aki őrlődik a kötelesség és a bűntudata között és valahogy sosem találja el mi is lenne a megfelelő.
Chakraborty jól szemlélteti, hogy kik és miért gondolják azt amit, na meg, hogy miért történik az, ami. Egy adott kérdésre (például a bosszú vagy a békés együttélés a jobb), másfajta válaszokat ad és másféle szemszögeket és mindegyik megérthető. Alapos munkával építette fel a regényét és szerencsére nem fukarkodik a világa vázolásával, sokkal jobb ez a rész ebből a szempontból is, mint az első, mert reálisabb és megmutatja, hogy mi lehet egy mese hátterének fogaskerekei között. Egy problémára többféle választ kínál, az olvasó pedig eldöntheti, hogy melyik mellé áll, melyiket támogatja - bár kétségem nincs, hogy sokan mit preferálnak majd - emiatt pedig azok számára is érdekes lehet a sorozat, akik kíváncsiak etnikai problémákra és megoldási javaslatokra.
Az első könyv után a Rézkirályság vett egy kb 180 fokos fordulatot és az elképzeltekhez képest elindult egy másik irányba, amit először csak ámultan figyeltem, de utána hozzászoktam és levontam a magam következtetéseit. Muntadzir - Nahri férje - mondta ki a bántó szavakat, amelyek az első művet is jellemzik: kairói mese egy szegény lányról, aki belecsöppen a fényűző dzsinn világ felső krémjébe és minden álma valóra válik. Ez viszont csak a Bronzvárosra igaz, a másodikra már az jellemző, hogy ez az élet nem olyan, amilyennek a lány elképzelte és fel kell ébrednie az álomvilágból és keményen odaállni, hogy valóra válthassa az elképzeléseit. Számomra ez a kötet elsősorban arról szólt, hogy hiába kerül olyan helyzetbe az ember, ami jobbnak tűnik, mint addig volt és az, amit korábban akart, sosem lesz egyenlő azzal, amit várt és elképzelt és ahogy egyébként valójában működnek a dolgok. Úgyhogy ez és a regény másik vonása, amit mindjárt bővebben kifejtek, okozta azt, hogy nehéz volt a második részt olvasni, annyira az volt, hogy szabályosan megviseltek az itt történtek. Az egész könyv inkább szól a szereplők vívódásáról és nehézségeiről, mint az első kötetben áhított mesei világról, ez már kemény hely, ahol a politika és az ármánykodás kéz a kézben jár, tiszta szándék alig szerepel és ahol az elnyomott kisebbség megváltóért kiált, ahol két népcsoport nem tud elszakadni a múltjától és az egymás iránt érzett gyűlölettől ez pedig hármójukon keresztül nyomasztóan elevenedik meg a lapokon. Ez egy háború előzménye és már kezdete, amely a harmadik részben fog tetőzni és a problémák, na meg a szereplők jellemének mélyítésére szolgál.
Ez a rész átvezető az első mesei világa és a lezárás valószínűsíthetően kemény valósága között, a korábban megjelenített inkább etnikai problémákra koncentrál, mélyíti azokat és a szereplők ezen túli egyéni síkjára, ahol ők magányosan szenvednek a saját felvetett és többnyire válasz nélkül hagyott kérdéseikkel. Hármójuk közül számomra Dára kérdései voltak a leginkább érdekesek számomra és sajnáltam őt minden helyzetben. Róla nem írnék többet, az a helyzet, hogy a legjobban az ő szála érdekelt és fogott meg, a többieké annyira nem késztetett sajnálkozásra, mint az, hogy szerencsétlen dév csak egy marionettbábu. Miatta gondolom azt, hogy az első könyvben felvázoltaknak totálisan hátat fordítunk - a végének dacára - és rengeteget gondoltam rá és szerepére még akkor is, amikor nem olvastam.
Nahri helyzete egy fokkal jobb, de ugyanolyan belekényszerített szereppel kell élnie, mint a fentebb említettnek, de neki van lehetősége kiharcolnia az igazát, míg Dárát ezer és ezer szálak kötik gúzsba. A lány talpraesett, ezt ebben a részben szintén megmutatja és bár korábban a csaló énje került elő, most a nemesebbik, a másokon segíteni vágyó lény mutatkozott meg, az igazi Náhida Bánu vonása.
A harmadik szereplőnk Ali, akit száműzetésében kezdetben megtámadnak és sikerül később egy új és jobb életet kialakítania, de vissza kell térnie a gyökereihez Dévábádba itt pedig nem tud ellenállni a saját igazsága kinyilatkoztatásának és ezzel kerül mindig a középpontba.
A kötetre a már korábban megszokottak szerint jellemző a letehetetlenség, bár itt most másfajta módon, és az izgalmasság, de ezek mellé társul a sötét tónus, mert nem egyszerű, amin a szereplőink keresztül mennek és ez megnyilvánul a gondolataikon, tetteiken keresztül. Nagyon szerettem olvasni a náhid mágiáról és Dára száláról, talán kevésbé volt kedvencem Ali, de érződik rajta is a fejlődés, Nahrival már mindketten elhagyták a gyerekes gondolkodást és próbálnak jól dönteni. Ez viszont a harmadik dév szereplőről nem mondható el, aki naivnak mondható, de ő az, aki őrlődik a kötelesség és a bűntudata között és valahogy sosem találja el mi is lenne a megfelelő.
Chakraborty jól szemlélteti, hogy kik és miért gondolják azt amit, na meg, hogy miért történik az, ami. Egy adott kérdésre (például a bosszú vagy a békés együttélés a jobb), másfajta válaszokat ad és másféle szemszögeket és mindegyik megérthető. Alapos munkával építette fel a regényét és szerencsére nem fukarkodik a világa vázolásával, sokkal jobb ez a rész ebből a szempontból is, mint az első, mert reálisabb és megmutatja, hogy mi lehet egy mese hátterének fogaskerekei között. Egy problémára többféle választ kínál, az olvasó pedig eldöntheti, hogy melyik mellé áll, melyiket támogatja - bár kétségem nincs, hogy sokan mit preferálnak majd - emiatt pedig azok számára is érdekes lehet a sorozat, akik kíváncsiak etnikai problémákra és megoldási javaslatokra.
Úgyhogy összességében nagyon szerettem olvasni ezt a részt, bár nem volt egyszerű menet, de megérte a várakozást rá és ajánlom mindenkinek. A regény komplex problémával foglalkozik és próbálja megértetni a szereplőit az olvasókkal és a szerző mer kilépni abból a helyzetből, amit az első kötetben teremtett és komolyabban foglalkozni a felvetett kérdésekkel. Számomra pedig egy új kedvenc született és nagyon várom a harmadikat! (Ami külföldön januárban júniusban érkezik.)
Ítéletem:
Nagyon tetszett
5 / 5 pont
5 / 5 pont
Erősségek:
❥ náhid mágia
❥ a világ bemutatása
❥ a depresszív hangulata
❥ a világ bemutatása
❥ a depresszív hangulata
Gyengeségek:
❥ -
Hívószavak, amiket imádok és a könyv tartalmazza őket / jellemző rá:
❥ dzsinn
❥ mágia
Hívószavak, amiket imádok és a könyv tartalmazza őket / jellemző rá:
❥ dzsinn
❥ mágia
Kedvenc szereplő:
-
-
Ajánlott évszak az olvasásra:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése