Értékelés | Két YA regény, amely felhúzott

A mai értékelés rendhagyó lesz, mert két olyan könyvet választottam véleményezésre, amelyek nem igazán lettek kedvenceim, hogy finoman fogalmazzak. Jó, nem az a különleges, hogy itt most negatívkodom egyet, mert az teljesen megszokott, hanem az, hogy projektre egy ilyen Röviden, tömören bejegyzést kerekítek ebből a két fantasztikus (irónia) műből. A Prológuson dübörög a YA projekt és oda gondoltam ezt a két kötetet és bár kitehetne a panaszkodásom egy-egy hosszabb bejegyzést, mégsem szeretnék róla oldalakat fröcsögni. Elég röviden és igyekszem tömören megfogalmazni, hogy mi a bajom velük.

Azért szólok előre: a véleményem csak a két könyvnek és könyvről szól, senkit nem kívánok vele megsérteni, nem az olvasó személyének szól, aki kedvelte a művet, mert aki így tett, az bizony jobban járt és ahogy szoktam mondogatni: a dedikálásokon legalább nem lépek egyik fan lábára sem. A megkövezésemre használatos köveket inkább postán kérem, a teknősök örülni fognak neki, köszi.

Úgyhogy induljon a lejtmenet és nézzük meg mi ez a két regény és hogyan gondolkodom róluk:

Szerző: Monika Feth
Illusztrátor: -
Sorozatcím (kiadói): Vörös pöttyös könyvek

Sorozatcím: Az eperszedő 1.

Cím: Az eperszedő
Eredeti cím: Der Erdbeerpflücker
Eredeti megjelenés: 2003
Kategória: YA, thriller, romantikus
Fordító: Szakál Gertrúd
Oldalszám: 328 oldal
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
Megjelenés: 2009
Ár: 2.999 Ft

Fülszöveg:

Amikor kiderül, hogy barátnőjét, Carót meggyilkolták, Jette nyilvánosan bosszút esküszik – és ezzel felhívja magára a gyilkos figyelmét. A férfi udvarolni kezd Jettének, és a lány beleszeret anélkül, hogy sejtené, valójában kivel is van dolga… 

Merle mindent elolvasott, ami csak a keze ügyébe került a halál utáni életről. Szinte már ez volt a szakterülete, és kísérteties történeteivel gyakran okozott álmatlan éjszakákat Carónak és nekem. 
– A másik világba való átmenet – mondta, és jelentőségteljes szünetet tartott, mint mindig, amikor erről a másik világról beszélt – erőszakos halál esetén különösen nehéz. Merle rám nézett, és szemeiben felismertem azt a fájdalmat, ami bennem is bujkált. – Nem volt felkészülve, Jette.

---

    

Sorozatinfó:
Az eperszedő 1. része

---

Ezt a könyvet olvasás után nem sokkal beadtam a könyvtárba, hogy ha már nekem nem igazán tetszett, akkor más még lássa hasznát. Egyébként egy VCs-s kötetről van szó és anno szülinapomra vettem magamnak még szerintem 2010-ben, hát... néha olyan jó döntéseket tudok hozni! Na mindegy.

A történet alapja érdekes, mert a főszereplőnk - Jette - bosszút esküszik barátnője gyilkosának a temetésén... vagy legalábbis ez lenne a fő szál, de itt igazán sokfelé kikacsint a szerző, például sokat tudunk meg Jette anyjáról, a lányról és a gyilkosról, bár ez utóbbi a legkisebb baj, mert ez az egyetlen érdekes vonása a kötetnek, ami kb tetszett, de annyira sok szemszöggel foglalkozik és teszi ezt marha unalmasan, hogy már alig vártam, hogy a mű végére érjek. Nincs értelme ennyi szálat behozni, főleg ha nem tudja a szerző ezeket kezelni rendesen és a legtöbbje teljesen felesleges ennél a kötetnél. Emellett a regény nagyon skandináv krimi akar lenni, megpróbálja ezt a sejtelmes, elég kemény hangulatot átadni, ami viszont szintén nem sikerül neki, mert unalomba fullad a karakterek miatt. Semmilyen kötődést, semmilyen érzelmet nem sikerült belőlem kiváltania a bosszankodáson illetve a közönyön kívül és ezt sajnáltam. 

A közepéig lassú, utána pedig indokolatlanul felgyorsul a cselekmény és fantasztikus módon egy insta love - azonnali szerelembe esés - is helyet kap a lapokon, ami totálisan egy agyatlan libát csinál a szereplőből, az addigi elhatározást pedig kukába dobhatjuk. Remek volt Jette, hajrá! Ami a legjobban fájt, hogy az egész összecsapott, különösen a vége, ahol a szerző már a fáradtságot sem veszi a normális narrációra, vagy az értelmes döntések meghozatalára, vagy akár arra, hogy kidolgozza a megoldást. Kétféle folyamat húzott fel itt:
1. vagy mindenki elkerüli a másikat és így próbál a szerző izgalmat teremteni,
2. vagy mindenki ösztönösen ráérez valamire. Kedvencem Jette, aki hirtelen rájön, semmilyen előjel nélkül, hogy hupsz, hogyan fázott rá. Ez meg az én reakcióm volt az utolsó kvázi ötven oldalnál:

Ajánlom? Egyértelműen nem.

Ítéletem:

Felhúzott, de nem utáltam

5 / 2 pont

Erősségek:

❥ a gyilkos szemszöge

Gyengeségek:

❥ minden más

Hívószavak, amiket imádok és a könyv tartalmazza őket / jellemző rá:
❥ thriller
❥ gyilkosság
❥ bosszú

Kedvenc szereplő:
-

Ajánlott évszak az olvasásra:

❥ őszi, azért a ködös időben jó lehet olvasni,

Ha tetszett a bejegyzés, itt tudod megrendelni a regényt:
Ha unatkozni akarsz:

(A Könyvmolyképző Kiadó oldaláról, -16%-kal, 2.519 Ft)

A mű a Könyvmolyképző Kiadó jóvoltából látott napvilágot 2009-ben.

Úgyhogy itt most zárom az etapot, a következő regény sokkal rosszabb élményt nyújtott, mint Az eperszedő:

Szerző: Mary E. Pearson
Illusztrátor: -
Sorozatcím (kiadói): Gabo SFF

Sorozatcím: A Fennmaradottak krónikái 

Cím: Az árulás csókja
Eredeti cím: The Kiss of Deception
Eredeti megjelenés: 2015
Kategória: fantasy, YA, high fantasy
Fordító: Miks-Rédai Viktória
Oldalszám: 406 oldal
Kiadó: Gabo Kiadó
Megjelenés: 2015
Ár: 3.490 Ft

Fülszöveg:

EGY HERCEGNŐ KERESI A HELYÉT AZ ÚJJÁSZÜLETETT VILÁGBAN. 

Megszökik az esküvője napján. Ősi iratokat lop el a kancellár titkos gyűjteményéből. A saját apja küld fejvadászokat utána. 
Ő Lia hercegnő, Morrighan Királyságának Első Leánya. 
Morrighan Királyságának rendjét hagyományok és egy letűnt világ történetei szabják meg, de bizonyos hagyományoknak Lia nem hajlandó engedelmeskedni. Az elrendezett házasság elől menekülő és új életre vágyó lány az esküvője reggelén egy távoli halászfaluba szökik. Egy fogadóban talál munkát, ahová hamarosan két idegen érkezik, de Lia mit sem tud arról, hogy egyikük az elhagyott herceg, a másik pedig egy ellene küldött orgyilkos. Megtévesztés és árulás szövi hálóját a három fiatal köré, és Lia veszedelmes titkokra bukkan, amelyek elpusztíthatják a világát. A titkokon túl azonban olyasmit is talál, amire nem számított – szerelmet.

---

    

Sorozatinfó:
A Fennmaradottak Krónikái 1. része

---

Meglepő lehet itt ez a regény, mert 90%-os tetszési indexe van molyon 391 értékelésből, ami egy nagyon jó arány és mint olyan, nekem is öt csillagot kéne adnom rá.

De nem tettem. 1-et érdemel tőlem.

A történet alapja az, hogy Lia hercegnő megijed, hogy a királyság érdekében hozzá kell mennie valami csúf királyfihoz. Nem akar sem kényszerházasságot, sem öreg férjet, ezért szabadságvágytól fűtötten elszökik és szolgálólány lesz valahol. Az alattvalók meg dögöljenek meg egy háborúban. A környező királyságokból pedig érkezik az országba egy orgyilkos és a sértett herceg, hogy megkeressék és ki ki feladata szerint járjon el a lánnyal: megismerni / megölni őt. A poén pedig az, hogy nem tudni melyikük kicsoda, mert ez sokáig nem derül ki.

Írtam már arról, hogy miért nem tudom elfogadni azt, ha egy szereplő önzően viselkedik és hogy attól, hogy a mű nem olvashatatlan, miért lesz számomra kiállhatatlan és miért húz fel. Ezt itt szintén el tudom sütni és megteszem: az értékrendembe és a világomba nem fér bele ez a könyv. Értem, hogy miért népszerű egyébként, ha fiatalabb lennék szerintem nekem tetszhetne, de amikor bármit tesz a főszereplő, csak az kattog a fejemben, hogy más szerette hal meg miatta, más emberek szenvednek miatta és én fájlalom a fejem miatta, meg az idegszálaim sérülnek miatta, azt nem tudom valahogy elnézni. Főleg, hogy a szerző nagyon azt akarja, hogy sajnáljuk és érezzük a karakter fejlődését, de ember! Inkább olvasok egy olyan szereplőről, aki mindenét elvesztette a lány önzése miatt, de összekapja magát és elmegy, megbuktatja a királyságot, ami nem képes megvédeni a népét és ő lesz az új uralkodó. Mert megérdemli, kiharcolta, szenvedett érte, hajrá támogatom. Lia a kötet utolsó oldaláig nem érdemelt tőlem szimpátiát és átlátszó, ahogy a szerző próbálkozik a cselekmény olyan görbítésével, hogy megszeressem a szereplőt. Illetve rendben, fejlődik, de azt miért csak akkor fogja fel, hogy ilyen következményei lehetnek a tetteinek, nem tanult politikát, nem járatos ebben a világban? Nem tudja az alapvető szabályokat? Pedig ez egyértelmű: valószínűleg a másik, felszarvazott királyság nem örül majd nekik, a harmadik meg biztos, hogy örömtáncot jár, amiért az előző kettő magától a saját kardjába dől. Ennyire egyszerű a képlet. Egy ilyen karaktert, aki totálisan semmibe néz másokat, mert eszébe sem jut, hogy esetleg másnak bajt okoz, egyszerűen nem tudok sajnálni.

Forrás 1 és 2

Egyébként érzékelem miről akarna szólni, vagyis arról, hogy meg kell tanulni vállalni a tettekért a felelősséget és ez Lia felnőtté válásának útja, de ez nálam egyszerűen nem működik, annyira erőltettetnek érzem a cselekményvezetést és az egész könyvet, hogy megbukik az üzenet átadása és így nem is tudom fogadni. Az a legrosszabb, hogy nekem úgy jött át, mintha ő azt hinné, hogy a világon csak neki van olyan problémája, hogy elveszti a szeretteit, pedig nagyon nem. Spoiler aranyom: ez mind miattad van. Az Avatar: Aang legendája sokkal jobban átadja ezt a gondolatmenetet, jó mondjuk neki egy teljes sorozat áll a rendelkezésére, de a főszereplő ott pár részen belül rájön mindarra, amire Liának egy háromnegyed könyv kell. Az pedig, hogy csak a szerző erőfeszítését érzem, hogy most valami nagyon egyedi, nagyon csavaros és izgalmas mű kerüljön ki a kezei közül és semmi más nem jön át hozzám, nagyon szomorú. Nem így álltam neki, azt hittem jobban fog tetszeni, de sajnos nagyot kellett csalódnom, főleg úgy, hogy az egyik kedvenc kiadói sorozatomban szerepel, ez annyira nem illik oda. Csalódott vagyok. Egyébként a regény második felének egy része jobb, de cirka hatvan élvezhetőbb oldal nem kárpótol a maradék unalmas és rossz élményt okozó miatt.

A két srác pedig a hagyjuk kategória. A herceggel egyértelmű mi lesz, az orgyilkos pedig nem viselkedik orgyilkosként. Ha tényleg annyira képzett lenne, akkor tudná, hogy nem állunk le haverkodni az áldozattal... de ez a szerelmi nyűglődés... egyszerűen nem értem, miért kellett ez a háromszög bele?
A ködös világmagyarázatok tetszenek, de túl homályosak, bár ezen a ponton a kérdés inkább az lehetne esetemben, hogy mi az, ami nem idegesített a regényben? Talán a hagyományok, meg a magyarázatok. Már ha több lenne belőlük...

Ajánlom? NEM.
Illetve fene tudja. Annyira kevesen vagyunk ezzel a véleménnyel, hogy sok olvasónak tetszhet, de én maradok ennél a válasznál:

Attól még egy próbát megérhet...

Ítéletem:

Felhúzott és nagyon utáltam

5 / 1 pont

Erősségek:

❥ a világa érdekes
❥ szép a borító

Gyengeségek:

❥ idegesítő szereplők
❥ unalmas cselekményvezetés
❥ szerelmi nyűglődés

Hívószavak, amiket imádok és a könyv tartalmazza őket / jellemző rá:
❥ hercegnő

Kedvenc szereplő:
-

Ajánlott évszak az olvasásra:

❥ nyári, kikapcsolódásnak tökéletes a nagy szünetre

Ha tetszett a bejegyzés, itt tudod megrendelni a regényt:

(A Gabo Kiadó oldaláról, -15%-kal, 2.967 Ft)

A mű a Gabo Kiadó jóvoltából látott napvilágot 2015-ben.

Köszönöm, hogy elolvastad!