Nehéz hónap volt, végre vége! Bár az utolsó pár napja egész nyugisan telt.
Mutatom mit szereztem és olvastam:
Mutatom mit szereztem és olvastam:
- Vettem, kaptam -
Kleinheincz Csilla: Sárkányfi
Riot Games: League of Legends: Realms of Runeterra
Alwyn Hamilton: A szultán foglya
Alwyn Hamilton: A vég hősnője
Jen Calonita: Ne érezz, ne kérdezz!
Alison Weir: Boleyn Anna
R. Kelényi Angelika: Barcelona, Barcelona
R. F. Kuang: Sárkányköztársaság
Érdekes lehet a Sárkányfi, amit a kiadó ingyenes e-példányként tett elérhetővé és amire egyből lecsaptam, mert szeretem Csilla írásait. A többi kvázi bolti vásárlás: akciós (A szultán foglya és A vég hősnője, ami a Tescoban 1000 Ft volt), a Cosmopolitanból R. Kelényi Angelika könyve (Barcelona, Barcelona), amit csak a regényért vettem meg (mondjuk nem magamnak, de én jelöltem a tulajdonlást) és kiráz a hideg az újságtól, de egynémely képe jó lesz a bujo-ba, hirtelen felindultságból elkövetett vásárlás (Boleyn Anna), előrendelés, vagyis így jött velem a Sárkányköztársaság és BookDepós garázdaság (Realms of Runeterra), ami mondjuk korábbi rendelés volt, de júniusban jött meg. Nem vásárlás a Ne érezz, ne kérdezz! című, mert az projektre érkezett és hamarosan olvasom, valószínűleg a Harry Potter negyedik része után, amiből már csak 300 oldalam van hátra.
Lederer Emma: Egyetemes művelődéstörténet
Allan Massie: Caesar
Allan Massie: Antonius
Wolfgang Schuller: Kleopátra
Gabriele Praschl-Bichler: A Hofburg Fehér Asszonya
Melissa Bashardoust: Girl, Serpent, Thorn
Danielle Teller: És boldogan éltek…
Kissé megártott az egyik tárgyam, mert ahogy megláttam 500 Ft-ért az Egyetemes művelődéstörténetet, a Caesart és az Antoniust repült is a kosaramba, ahogy a Kleopátra és A Hofburg... könyvek is. A Girl, Serpent, Thorn gyönyörű és a FairyLoot májusi dobozában találtam meg. Az És boldogan éltek... pedig Aldis beszerzés, az is 1200 Ft volt. Néha olyan mázlista tudok lenni, ha az akciókról van szó.
- Júniusban olvastam -
Szécsi Noémi: Lányok és asszonyok aranykönyve 2020. május 30. → 2020. június 2.
Neil Gaiman: Death – Halál 2020. június 2. → 2020. június 3.
Sakura Kinoshita: Alice Csodaországban 2020. június 11. → 2020. június 13.
Stephanie Garber: Legendary 2020. május 15. → 2020. június 16.
Elena Ferrante: Amikor elhagytak 2020. június 16. → 2020. június 18.
Misaho Kujiradou – Courtney Love – D. J. Milky – Christine Boylen: Princess Ai 1. – Útkeresés 2020. június 16. → 2020. június 20.
Misaho Kujiradou – Courtney Love – D. J. Milky: Princess Ai 2. – Világosság 2020. június 20. → 2020. június 20.
Misaho Kujiradou – Courtney Love – D. J. Milky: Princess Ai 3. – Végkifejlet 2020. június 21. → 2020. június 22.
Misaho Kujiradou – Courtney Love – D. J. Milky: Princess Ai 4. – Pletykák a másik oldalról 2020. június 22. → 2020. június 22.
Mindy McGinnis: Egyetlen kortyot sem 2020. június 22. → 2020. június 23.
Misaho Kujiradou – Courtney Love – D. J. Milky – Christine Boylen: Princess Ai – Az éji hajnal prizmája 1. 2020. június 23. → 2020. június 24.
Misaho Kujiradou – Courtney Love – D. J. Milky – Christine Boylen: Princess Ai – Az éji hajnal prizmája 2. 2020. június 24. → 2020. június 24.
Beregi Tamás: Pixelhősök 2020. június 25. → 2020. június 30.
Összefoglalók
A hónapban először a Lányok és asszonyok aranykönyvét olvastam el, amit a Reading Journalomban a hónap művének választottam. Erős volt a mezőny, mert a következő mű, a Death - Halál szintén komolyan versenyben volt, de a Lányok és asszonyok aranykönyvének akad egy erős jellemzője, ami nem engedte meg, hogy bármi más a dobogó első helyén végezze helyette. Mégpedig az, hogy rosszul vagyok tőle. Nem, nem azért, mert rossz volt maga a kötet, hanem a benne leírtak miatt. Könyv még ennyire nem tudatosította bennem, hogy mennyire rossz volt nőnek lenni vagy egy száz évvel (!) ezelőtt is és sok olyan összefüggést világított meg, amivel vagy nem törődtem eddig és nem tudtam az eredetét, vagy éppen halványan gondoltam rá és úgy hagytam. Na de az olvasás után! Azt hiszem alapjaimban rendített meg és egyrészt nagyon értékelem az ilyen olvasmányélményeket, mert általában ritkák, másrészt pedig a tudásom több lett általa. Szécsi Noémi nagyon jól ír és a vizsgaidőszakban, egy olyan könyvet olvasni, aminek minden egyes sorára figyeltem... na ilyen még nem volt (ezért olvasok rövideket ebben az időszakban).
Úgyhogy lebilincselő téma, nagyon jól szerkesztett kötet és enyhe rosszullét a leírtaktól jellemzi az élményt, de már sokkal tisztábban látok és ezért megérte. Egyébként június elején olvastam és máig eszembe jutnak részletek belőle, mi ez ha nem maradandó élmény? A szerző pedig erősen rákerült a radaromra, fogok még tőle olvasni. Plusz tény: én voltam az első olvasója a kötetnek, amit a bezárás előtt a könyvtárból hoztam ki.
Úgyhogy lebilincselő téma, nagyon jól szerkesztett kötet és enyhe rosszullét a leírtaktól jellemzi az élményt, de már sokkal tisztábban látok és ezért megérte. Egyébként június elején olvastam és máig eszembe jutnak részletek belőle, mi ez ha nem maradandó élmény? A szerző pedig erősen rákerült a radaromra, fogok még tőle olvasni. Plusz tény: én voltam az első olvasója a kötetnek, amit a bezárás előtt a könyvtárból hoztam ki.
Pontokkal: 5 / 5*
A következő képregényről nem tudok sokat írni, de legalább annyit igen, hogy szerettem olvasni. Régóta csücsült a polcomon, a 2017-es Könyvhéten szereztem be a kiadótól és azóta kerestem a jó alkalmat és a kedvet az olvasásra, ami idén jött el.
Gaiman fantáziája határtalan, ahogy itt is bebizonyosodik. Első ránézésre nem tetszett a rajzstílus, ugye én nagyon mangás vagyok és inkább a japánok szép vonalvezetése tetszik, ami tanulgatok, de másodjára már megbarátkoztam vele. Érdekes halálábrázolás került a történetbe és nagyon kíváncsi vagyok a főszereplő Halál további sorsára, remélem a Sandman sorozatban felbukkan még, molyon láttam, hogy ahhoz rakták be, mint sorozatdarab. Szerettem olvasni, bár nem volt ez mindig egyszerű menet, mert sok olyan helyzetet teremt, aminél az olvasó is eléggé sérül, de egy elgondolkodtató olvasmányélményként tartom számon és nagyon ajánlom mindenkinek.
Ezután a két erős olvasmány után folytattam a mangákkal való ismerkedést, vagyis leszedtem a polcról az Alice Csodaországban kötetet, amit akkor vettem a Fumax standjánál olcsón, mint a Death - Halált (azt nem olcsón). Írtam már párszor - vagy csak akartam - hogy az eredeti művet nem igazán kedveltem mikor először olvastam, nagyon zavart benne az a feje tetejére állt világ. Tudom, hogy ennek ez a lényege, de mégis, én ennek ellenére nem tudtam az ellenérzéseimtől szabadulni.
Most nyár elején szerettem volna venni egy Alice Csodaországban Poket könyvet, de lebeszéltem magam róla és ezt a mangát olvasva jól is tettem. A mangával nincs baj, viszont megint felidézte, hogy miért nem szerettem az alapot sem: idegesít Alice, Csodaország felborult valósága, meg a benne élők viselkedése. Nem vagyok földhözragadt, szeretem a furcsa dolgokat, de ez már sok nekem. Úgyhogy szerintem ennyi volt a találkozásom Alice-szel, már csak a Tükörországos részt fogom elolvasni és végzek ezzel a világgal. Egyébként a manga szép rajzolású, nagyon tetszik benne az, hogy Alice minden jelenetben máshogy néz ki és a szerző későbbi jegyzeteit szintén érdekes volt nézegetni arról, hogy mit változtatott meg, mi inspirálta. A könyv többi része teljesen olyan, mint az eredeti, nem igazán tért el tőle... legalábbis emlékeim szerint. Ami még különleges a kötetben, még azon túl is, hogy manga, az, hogy minden képkockája színes és ez a kategóriáján belül is különlegessé teszi. Fájdalom, hogy kiderült, egyáltalán nem vagyok kompatibilis ezzel a történettel. Szóval egynek jó volt.
Az Alice Csodaországban manga után kedvem támadt folytatni a Caraval sorozatot a következő résszel, a Legendaryval. Igazából ezt nagyon vártam, mert kíváncsi voltam a fiatalabbik lány, Donatella kalandjaira és olvasás után ki is jelentettem, hogy a második rész jobban tetszett, mint az első. Írtam róla bővebben egyébként, de azért két pontot kiemelnék: a Fátumok behozása és a környezet bővítése egy jó ötlet volt, a Caraval esemény pedig továbbra is elvarázsolt, nagyon szerettem ezeket a részeket. Bár akad benne olyan pont, amit nem feltétlen szeretek, ilyen például a szerelmi részek jelenléte, de a Caraval hangulatát nagyon értékeltem és szerettem, úgyhogy a nem tetsző részeket sikeresen kiszűrtem, bár ebből nem volt olyan sok. Igazi guility pleasure ez a széria és nagyon várom a harmadik részt!
Gaiman fantáziája határtalan, ahogy itt is bebizonyosodik. Első ránézésre nem tetszett a rajzstílus, ugye én nagyon mangás vagyok és inkább a japánok szép vonalvezetése tetszik, ami tanulgatok, de másodjára már megbarátkoztam vele. Érdekes halálábrázolás került a történetbe és nagyon kíváncsi vagyok a főszereplő Halál további sorsára, remélem a Sandman sorozatban felbukkan még, molyon láttam, hogy ahhoz rakták be, mint sorozatdarab. Szerettem olvasni, bár nem volt ez mindig egyszerű menet, mert sok olyan helyzetet teremt, aminél az olvasó is eléggé sérül, de egy elgondolkodtató olvasmányélményként tartom számon és nagyon ajánlom mindenkinek.
Pontokkal: 5 / 5
Most nyár elején szerettem volna venni egy Alice Csodaországban Poket könyvet, de lebeszéltem magam róla és ezt a mangát olvasva jól is tettem. A mangával nincs baj, viszont megint felidézte, hogy miért nem szerettem az alapot sem: idegesít Alice, Csodaország felborult valósága, meg a benne élők viselkedése. Nem vagyok földhözragadt, szeretem a furcsa dolgokat, de ez már sok nekem. Úgyhogy szerintem ennyi volt a találkozásom Alice-szel, már csak a Tükörországos részt fogom elolvasni és végzek ezzel a világgal. Egyébként a manga szép rajzolású, nagyon tetszik benne az, hogy Alice minden jelenetben máshogy néz ki és a szerző későbbi jegyzeteit szintén érdekes volt nézegetni arról, hogy mit változtatott meg, mi inspirálta. A könyv többi része teljesen olyan, mint az eredeti, nem igazán tért el tőle... legalábbis emlékeim szerint. Ami még különleges a kötetben, még azon túl is, hogy manga, az, hogy minden képkockája színes és ez a kategóriáján belül is különlegessé teszi. Fájdalom, hogy kiderült, egyáltalán nem vagyok kompatibilis ezzel a történettel. Szóval egynek jó volt.
Pontokkal: 5 / 3
Pontokkal: 5 / 4.5
A Legendary után ránéztem a VCs listámra és rájöttem, hogy nagyon elmaradtam a teljesítéssel, így kiválasztottam egy regényt róla, amihez a legtöbb kedvet éreztem, ez pedig az Amikor elhagytak lett. Ez még bőven a vizsgaidőszak közepén került sorra és azért fontos kiemelni, mert a könyvet nagyon nehéz volt olvasni. Nem találkoztam még Ferrante munkásságával, úgyhogy egy kicsit meg is lepett ez a sodró érzelmesség, amit éreztem olvasás közben és hát rám szintén hatott a könyv. A történet egy olyan nőről szól, akinek lába alól kicsúszott a talaj és a szétesését mutatja be többnyire. Mikor pedig szüneteltetni akartam az egészet, akkor kezdett egy kicsit jobb lenni a sztori, mármint könnyebb lett olvasni és már nem volt olyan leterhelő, úgyhogy ezért nem hagytam abba, de eléggé megszenvedtem az egészet. Nagyon erősen ábrázolja a lelki rezdüléseket és általa rengeteg új dolgot tanultam az emberekről, meg a kapcsolatokról és az elhagyásról.
Emellett szörnyen dühös lettem nagyon sokszor, mikor a felelősség megosztásáról olvastam:
Minden felelősség, amit korábban megosztottunk, most rám hárul, egyedül rám, még annak a felelőssége is, hogy nem tudtam életben tartani a kapcsolatunkat - életben, életben tartani, micsoda közhely, miért pont nekem kellett volna életben tartani, elegem van a közhelyekből, abból a felelősségből is, hogy megértsem, hol hibáztuk el. Mert az elemzés gyötrelmes munkáját is nekem kellett elvégeznem, Mario helyett is, neki esze ágában sem volt a dolgok mélyére hatolni, ő nem akarta a hibákat kijavítani vagy megújulni.
Úgyhogy ezt is tudom ajánlani, de fontos hozzátenni, hogy nem minden helyzetben ajánlom olvasásra. Például vizsgaidőszakban nagyon nem.
Pontokkal: 5 / 4
A Princess Ai sorozatot egyben fogom tárgyalni, bár két részletben olvastam őket. Jó, egy könyv ékelődött közéjük, de hát jobban szerettem volna egyben látni őket, mint külön. Egyébként sorozatról van szó, az első a felső négy fekete / fekete - fehéres borítójú, a másik széria pedig az alsó kettő, amiken többnyire az arany szín dominál. Nagyon régóta megvan ez a sorozat és régen olvastam először és a vizsgaidőszakban pedig rám jött az újraolvasási vágy. Anno annyira nem tetszett, de nem emlékeztem, hogy miért, úgyhogy nem sok elvárással álltam neki újra.
A rajzolás gyönyörű, ezt nem tudom elvitatni továbbra sem tőle, azok a ruhák nagyon szemkápráztatóan szépek, viszont a cselekménye nagyon nincs a helyén az instant, mindennél erősebb szerelemmel, a fantasyelemek kezelésével és azzal, ahogyan az átlag emberek reagálnak rá. Az első széria lezártnak hatott és jött a prizmás második, amiből az első rész sajnos nem azokkal a kérdésekkel foglalkozik, amiket egyébként mindenki feltett, aki olvasta az előző szériát, hanem jóval később veszi fel a fonalat és inkább arra koncentrál, milyen bajok üthetik fel a fejüket egy birodalom életében. Direkt fogalmazok ködösen, nem szeretnék spoileres lenni. Egyébként a második sorozat második része tetszett nagyon, mert ott bejött a bukottak szála és elkezdett groteszkebb lenni az egész. Sajnálom, hogy odakint elkaszálták a harmadik és egyben záró részt, mert azért szívesen olvastam volna, hogy mi történt Aival. Valószínűleg az, amit sejtek, de hát erről jobb lett volna megbizonyosodni ténylegesen is.
A rajzolás gyönyörű, ezt nem tudom elvitatni továbbra sem tőle, azok a ruhák nagyon szemkápráztatóan szépek, viszont a cselekménye nagyon nincs a helyén az instant, mindennél erősebb szerelemmel, a fantasyelemek kezelésével és azzal, ahogyan az átlag emberek reagálnak rá. Az első széria lezártnak hatott és jött a prizmás második, amiből az első rész sajnos nem azokkal a kérdésekkel foglalkozik, amiket egyébként mindenki feltett, aki olvasta az előző szériát, hanem jóval később veszi fel a fonalat és inkább arra koncentrál, milyen bajok üthetik fel a fejüket egy birodalom életében. Direkt fogalmazok ködösen, nem szeretnék spoileres lenni. Egyébként a második sorozat második része tetszett nagyon, mert ott bejött a bukottak szála és elkezdett groteszkebb lenni az egész. Sajnálom, hogy odakint elkaszálták a harmadik és egyben záró részt, mert azért szívesen olvastam volna, hogy mi történt Aival. Valószínűleg az, amit sejtek, de hát erről jobb lett volna megbizonyosodni ténylegesen is.
Pontokkal: 5 / 3.5 (átlagosan)
A két Princess Ai között került sorra nálam az Egyetlen kortyot sem, ami úgy tűnik, hogy itthon kaszát kapott, pedig van még egy része és az szintén érdekel engem. Egy olyan világról van itt szó, ahol nem egy elnyomó hatalom ellen kell küzdeniük hőseinknek, hanem a természet ellen, hiszen az emberiség vize nagyrészt elfogyott és azzal a kevéssel kell gazdálkodniuk, amijük van. Ilyen a főszereplőnk, Lynn is, akit gyanakvó édesanyja úgy nevelt, hogy előbb lőjön, aztán kérdezzen, hiszen nincs fontosabb, mint a tavuk, ami az életet jelent számukra. Erre utal a cím is.
Nos, meglepődtem, hogy mennyire tetszett nekem, pedig ez a regény aztán tele van tárgyi tévedésekkel, de attól függően nagyon átjött ez a magányos, elszigetelt légkör és bár néha unalmas volt (azért jár egy fél pont levonás), de egy olyan cselekményelemet hozott be a szerző, amire álmomban sem gondoltam volna, hogy YA könyvben találkozni fogok. Úgyhogy ez pedig félpont pluszt jelentett végül. Egyébként YA-hoz képest naturalisztikus és tetszett többnyire, mert érdekes kérdésekkel is foglalkozik, bár azt azért sajnálom, hogy nem kaptunk magyarázatot erre a természeti csapásra, mert engem érdekelt volna.
Pontokkal: 5 / 4.5
A havi utolsó könyvem a Pixelhősök volt, amit tavaly olvastam kb ugyanekkor és a vizsgaidőszak végének közeledtével kedvem támadt újra előkapni és milyen jól tettem! Sokkal több információ ragadta meg most a figyelmem, mint anno, hiába az újraolvasás mindig jót tesz a könyves élményeknek.
A szerző, Beregi Tamás aztán mindent beleadott, amit lehetett, hiszen interjútól kezdve, elemzéseken, sztorikon át mindent beleírt és ezért írhatom azt, hogy a Pixelhősök egy igényes mű. Látszik rajta a kutatás, az, hogy a szerzője szereti az alapanyagot és élvezettel válogatta össze az alanyokat, vagyis a kvázi 2000-es évekkel bezárólag a játéktörténelem nagy pillanatait és a mérföldköveit. Emellett egyéb érdekes infót is megosztott az egyes híres játékokról, például döbbenetes a Tetris atyjának a sorsa, vagy például az is kiderül, honnan kapta Pac-Man az alakját. Beregi Tamás rendszerszemléletű, ez egyértelmű, és összegző tapasztalatait nagyon kíváncsian olvastam. Alapos a kutatása, szép színes, látványos és informatív a könyve és rendesen utánajárt mindennek.
A szerző, Beregi Tamás aztán mindent beleadott, amit lehetett, hiszen interjútól kezdve, elemzéseken, sztorikon át mindent beleírt és ezért írhatom azt, hogy a Pixelhősök egy igényes mű. Látszik rajta a kutatás, az, hogy a szerzője szereti az alapanyagot és élvezettel válogatta össze az alanyokat, vagyis a kvázi 2000-es évekkel bezárólag a játéktörténelem nagy pillanatait és a mérföldköveit. Emellett egyéb érdekes infót is megosztott az egyes híres játékokról, például döbbenetes a Tetris atyjának a sorsa, vagy például az is kiderül, honnan kapta Pac-Man az alakját. Beregi Tamás rendszerszemléletű, ez egyértelmű, és összegző tapasztalatait nagyon kíváncsian olvastam. Alapos a kutatása, szép színes, látványos és informatív a könyve és rendesen utánajárt mindennek.
Én nagyon szerettem olvasni, bár lehetnek benne olyan dolgok, amik másnak annyira nem jönnek be. Például írtam, hogy túl informatív, a túl pedig nem egy udvarias jellemző, hanem ténylegesen annyi információ van egy lapon, hogy nem feltétlen való mindenkinek, főleg nem egyszerre, maximum szünetekkel és a látvánnyal is akadnak problémák, például sokszor nehéz kiolvasni egy-egy szöveget a háttérszín miatt.
Ettől függetlenül én nagyon szeretem és szerintem következő nyáron is kiveszem a könyvtárból, hogy a vizsgaidőszakom méltóképpen zárjam, ahogy az előző kétszer megtettem.
Pontokkal: 5 /5
- Júliusi Várólista -
Júniusban is felírtam ezeket a címeket, sőt pont ugyanezeket sikerült és úgy gondoltam, hogy átviszem a következő hónapra őket. A Nocturnát már elkezdtem, eddig egészen elvagyok vele, a Ha a macskák eltűnnének a világbólt pedig olvastam, írtam róla és itt hagytam fent a listán, mert az régebben készült, mint a bejegyzés.
Köszönöm, hogy elolvastad!
A többiek zárása:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése