J. R. R. Tolkient azt hiszem nem szükséges bemutatni, hiszen mindenki találkozott már a nevével, A Gyűrűk Ura messze földön híres nemcsak a történetéről, hanem Tolkien hozzá kialakított mitológiájáról és nyelvészeti elemeiről. A Gyűrűk Ura nekem régi olvasmányom volt, mert még általános iskolás koromban olvastam el a trilógiát, bár mondták páran, hogy az még erős lesz nekem... kicsit igazuk is volt, meg nem is. Igazuk volt, mert most jobban érteném Tolkien milyen hatalmas művet és világot alkotott és nem adok igazat, mert lehetséges, hogy most unnám, pedig kisebbként élveztem Frodóék kalandjait, egyébként megjegyzem, engem a gyűrű érdekelt nagyon.
Kicsit hiányzott már az a világ, úgyhogy amikor Regi felhívta a figyelmem ennek a kötetnek a létezésére és megláttam az Elveszett mesék könyvét a molyon, úgy gondoltam, hogy ezt el kell olvasnom. Vonzott a mitológia szó és alapvetően szeretem a rövid történeteket, úgyhogy gondoltam, nem lehet ezzel sem baj. Egy dologgal viszont nem számoltam, ez pedig a Tolkien stílusa volt.
Így olvasás után pedig kijelenthetem ennél nehezebb könyvet - és nem súlyilag, mert az rendben van - nem fogok tudni találni az évben, A mesterséges intelligencia modern megközelítésben és a Java útikalauz 2 tankönyvek mellett teszem hozzá, de egyáltalán nem bántam meg, hogy hozzám került a kötet és hogy olvashattam, mutatom is, hogy miért!
Illusztrátor: -
Sorozatcím (kiadói): -
Sorozatcím: Középfölde Históriája
Cím: Elveszett mesék könyve I.
Eredeti cím: The Book of Lost Tales 1
Eredeti megjelenés: 1983
Kategória: high fantasy, mitológia
Fordító: Tandori Dezső, Ürmössy Zsuzsanna, Füzessy-Bonácz Ágnes
Oldalszám: 460 oldal
Kiadó: Helikon
Megjelenés: 2019
Ár: 3.499 Ft
J.R.R. Tolkien nem csupán regényíró volt. Tudományos munkássága mellett élete fő műve egy több mint 50 éven keresztül folyamatosan bővített és javított saját mitológiai rendszer, amelyet átfontak az általa kidolgozott mesterséges nyelvek. E páratlan mítosz-ciklus legismertebb darabjai A Gyűrűk Ura és A hobbit, illetve a posztumusz szerkesztett, A szilmarilok című gyűjtemény – amely azonban sajnos nem teljes, és nem tükrözi azt, ahogy a Professzor elképzelte a művet.
Tolkien halála után fia és hagyatékának gondozója, Christopher Tolkien hozzáférhetővé kívánta tenni a mitológiai ciklus eddig nem publikált részleteit is. A több ezer oldalnyi kéziratot a keletkezés sorrendjében, a lehetőségekhez képest letisztázva, de hiányosságaikat nem titkolva adta közre, sok-sok értelmező jegyzettel. Ez alkotja a Középfölde Históriája című 12 kötetes sorozatot, amelyben Középfölde mítoszainak eleddig rejtett mélységei, soha nem látott kincsei tárulnak az olvasó elé.
Az Elveszett Mesék Könyve I. része A szilmarilok mitológiaciklus legelső elbeszélésének bevezető történeteit tartalmazza. Kibontakozik a mitológiarendszer kiindulópontja, és nyomon követhetők páratlan fejlődésének kezdő lépései: a világ teremtése, a valák cselekedetei, a tündék ébredése, legnagyobb alkotásaik születése és Melko pusztító lázadása – ahogy azt maguk a tündék Eriolnak, a nyugati óceánon átkelő ember-hajósnak elmesélték.
Az Elveszett mesék könyve I. bár tíz mesét tartalmaz, mégsem írhatom azt, hogy ne lenne egy olyan ív, amire Tolkien ne fűzte volna fel gyöngyönként az egyes történeteket. A lényeg Eriolon keresztül látszódik meg, vagyis Ő, az utazó betéved egy Tűnt játék kis háza nevű helyre, ahol szívélyesen megvendégelik és elmesélnek neki pár történetet a világ keletkezéséről, az istenek pár cselekedetéről, a tündékről, különböző népcsoportokról és úgy általában a mítoszokról. Több napig marad és így vele együtt mi is bepillantást nyerhetünk a kápráztató mesék világába, már amennyit Christopher Tolkien tisztázni tudott édesapja szellemi hagyatékát gondozva. A férfi több noteszt átnézve, a saját kommentárjait hozzátoldva édesapja meséihez, írta meg ezt a kötetet és ahogy az előszó előtti kisebb részben Füzessy Tamás, a Magyar Tolkien Társaság elnöke írta: ez a könyv legalább annyira Christopher munkája, mint elődjéé.
Ez a kötet nemcsak a történetekről szól, hanem egy magyarázó tanulmánykötet az idősebb Tolkien (ezután csak Tolkienként hivatkozom majd rá) világa iránti ámulat és tisztelet folyományaként is. A Társaság bevezetője, az előszó, a függelék és az írásrendszer bemutatása mind a világ minél teljesebb bemutatására, elemzésére törekszik, a mesékhez írt kommentárokról nem is beszélve. Rengeteg az olyan új információ, ami hozzátesz az eddigi ismereteinkhez és az is érdekes, hogyan alakult a magyar kiadások sorsa és hogyan történik az egységesítés az új megjelenések során - a lényeg az, hogy úgy kell kezelni az egészet, mint ahogy Tolkien először elgondolta, vagyis, hogy ő is csak fordít, a más nyelvekre átültető művészeknek pedig a történeteit, mint a fordítás fordítását szükséges átültetniük az adott nyelvre. Nagy kedvencem Füzessy Úr része és az előszó, amelyekben a már említettek mellett arról is értekeznek, hogyan kell ezeket a történeteket kezelni és szó esik a fordítással kapcsolatos munkáról és annak nehézségeiről is.
Ez a kötet nemcsak a történetekről szól, hanem egy magyarázó tanulmánykötet az idősebb Tolkien (ezután csak Tolkienként hivatkozom majd rá) világa iránti ámulat és tisztelet folyományaként is. A Társaság bevezetője, az előszó, a függelék és az írásrendszer bemutatása mind a világ minél teljesebb bemutatására, elemzésére törekszik, a mesékhez írt kommentárokról nem is beszélve. Rengeteg az olyan új információ, ami hozzátesz az eddigi ismereteinkhez és az is érdekes, hogyan alakult a magyar kiadások sorsa és hogyan történik az egységesítés az új megjelenések során - a lényeg az, hogy úgy kell kezelni az egészet, mint ahogy Tolkien először elgondolta, vagyis, hogy ő is csak fordít, a más nyelvekre átültető művészeknek pedig a történeteit, mint a fordítás fordítását szükséges átültetniük az adott nyelvre. Nagy kedvencem Füzessy Úr része és az előszó, amelyekben a már említettek mellett arról is értekeznek, hogyan kell ezeket a történeteket kezelni és szó esik a fordítással kapcsolatos munkáról és annak nehézségeiről is.
"A "Guide" alapján olyan szavakat, amelyek a nyugori nyelvet beszélők számára idegen (rohír, tünde stb.) kifejezésnek számítottak, nem szabad módosítani, viszont mindent magyarra kell "ferdíteni", ami modern angol kifejezés."
Ezután pedig belecsapunk a közepébe a történetekkel, amiket nagyon nehéz olvasni, főleg ha olyan olvasó veszi kezébe a kötetet, aki nem igazán emlékszik A Gyűrűk Urára, khm én, maximum nagy vonalakban és nincs benne a világban. Emellett Christopher rengetegszer hasonlítja A Szilmarilokhoz ezt a könyvet és egyrészt nálam kedvet csinált hozzá, másrészt az a gondolatom támadt, hogy azt bizony el kellett volna olvasnom az Elveszett mesékkel való ismerkedés előtt, úgyhogy csakis úgy tudom ajánlani az találkozást ezzel a kötettel, ha az olvasó A Szilmarilok c. könyvet már ismeri előtte. Illetve kalandosabbá teszi az olvasást Tolkien lassan hömpölygő stílusa, amitől már eléggé elszoktam, mostanában nem olvastam ilyen lassú folyású könyvet - bár párom megjegyezte, hogy legalább nem az entek meséltek, mert akkor még olvasnám a művet.
Egyébként tíz mese jutott az első részbe, amik az istenek általános kérdéseit járják körbe, egy negatív személlyel, aki egy kicsit Lokira emlékeztetett engem, annyira utált mindenkit és mindent és csavaros észjárásával sok-sok személy életét keserítette meg. Úgyhogy ha a történetekből választani lehet, a vele kapcsolatos meséket emelném ki, mint kedvenceimet. A történetek előtt pedig többnyire rövid bevezető, majd a végük után hosszabb-rövidebb elemzés kapott helyet, aminek nagyon örültem, bár számomra a legizgalmasabb kérdés mindig a keletkezés és a megtalálási körülmények bemutatása volt. Ezekről olvastam a legszívesebben, de az elemző részek sem rosszak! Sőt, ezeknél fogott meg magának igazán ez a könyv, illetve azt is érdekes volt figyelni, hogy hogyan mutatja be Melko ténykedéseit Tolkien és ez hogyan hat a közösségre és milyen viszályt tud szítani pár jól megfogalmazott szó, egy kis pici gondolatmagból szárba szökkenhet a nagy baj.
A történetet el kell mesélni rendjén, különben nincs történet, és mégis, épp az el nem mondott történetek a legmegindítóbbak.
Eriolnak is érdekes a kiegészítő leírása, de a legtöbb hangsúlyt ugye a mitológia kapja és Tolkien jól kitalálta az egyes ismertebb elemek magyarázatát vagy épp talált ki újabb gyönyörű jelenetet, például ilyen a fényből nőtt és táplált fák jelensége. Ezt nagyon értékeltem benne. Továbbá ilyen a nap és a hold története - Melkoé, a csalárd istené mellett - és tetszett ahogy összefűzte az általunk is ismert jelenségekkel. Illetve több műtöredék is került a tíz mese némelyikéhez, hihetetlen milyen munkát végzett Christopher Tolkien vele! Le a kalappal előtte, amiért tisztelettel nyúlt az alapanyaghoz és amiért vállalkozott a tisztázásra, a különféle ceruzával leírt történetek kisilabizálására és úgy általában, arra, hogy az édesapja által kitalált világot elénk tárja és próbálja olyannak mutatni, amilyennek a híres előd megálmodta.
Tehát összességében különleges élmény ezt a könyvet olvasni, még akkor is, ha nem mindig a legkönnyebb követni, főleg a népek kérdéseit, de mentségemre legyen szólva, tényleg nem emlékszem a korábban olvasott élményeimre. Annak az olvasónak ajánlom, aki szereti a mítoszokat és kíváncsi pár Tolkien történet elemzésére, na meg aki a tolkieni világ megszállottja, neki szinte kötelező.
Köszönöm, hogy elolvastad!
Ítéletem:
Mérsékelten tetszett
5 / 4 pont
5 / 4 pont
Ajánlott évszak az olvasásra a borító színei alapján:
❥ őszi
Ha tetszett a bejegyzés, itt tudod megrendelni a regényt:
(A kiadó oldaláról 2.799 Ft, 20%-os engedménnyel.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése