Nagyon kíváncsi voltam a Szíve helyén sötétség c. könyvre egyrészt a szerző miatt, mert a sorozata, a 4MGY már régóta foglalkoztat, másrészt pedig elolvastam a fülszöveget és megtetszett, amit ott találtam. Éreztem, hogy nekem erre van szükségem: különleges képességekről szóló történetre, meg nyomozásra. Jelentem elolvastam, meg is kaptam a vágyott dolgokat és most itt vagyok a szokásos módon, de nem írok hosszabb bevezetőt, inkább kezdjünk bele!
Tehát következzen a Szíve helyén sötétség élménybeszámolója!
Az értékelés a Prológus - Könyvek a fa alá projektjére készült, ahol mindenféle olyan kötetet értékelünk, amit ajándéknak ajánlunk a fa alá. Ilyen a most tárgyalt regény is!
Történet
A regény hétszáz oldala többek között Jack történetét foglalja magában, aki nyolcéves korában találkozik a temetőben Stellával és iránta egyből, ha nem is gyúl szerelemre, vonzalom ébred szívében. Napokig keresi a lányt a sorsdöntő esemény után, de a következőre egy évet kell várnia, pontosan az újabb év augusztus 8. napjára és mint később kiderül, nem csak emiatt fontos ez az időpont. Ahogy évről évre látják egymást, Jack számára nyilvánvaló lesz az, hogy Stella nem hétköznapi, legalábbis a szeme láttára történt "véletlen balesetek" nem azok és hogy valami olyan erők munkálkodnak a háttérben, amik az ő és Stella kapcsolatának útjában állhatnak és az erről szerzett tudása végzetesnek bizonyulhat, úgymond negatívan befolyásolhatja az élethez fűződő ragaszkodását.
Első benyomások - kiadás
A könyv egy féltégla és amikor végre a kezembe vettem - a molyos kicsi képen nem láttam rendesen a borítót - akkor láttam, hogy a lány haja nagyon furcsa. Valószínűleg a modell vízben lebegett(?) és onnan szedték ki szegényt a hold elé, de olyan, mintha hosszabb lenne a feje és nem tudom nem az anomáliát látni a képen, mert túlságosan szembetűnő. Igazából nekem nem annyira jön be emiatt ez a borító, de hát nem a köteten szereplő képek lényegesek, attól még lehet jó a történet! A kiadásról még annyit tudok írni, hogy szerintem keménykötésűben egyszerűbb lett volna tartani olvasás közben, egy kicsit sajnálom, hogy nem így adta ki az Agave Könyvek, de hát ez van, ez sem rossz így alapból. Szóval ilyen felemásan állok a kiadás külsőségeihez.
Ennél fontosabb a beltartalom!
Röviden
A regényről röviden annyit tudok írni, hogy egy izgalmas, pörgős történet, ami hétszáz (!) oldalon keresztül képes fenntartani a figyelmet és ezt teszi úgy, hogy az információ adagolása folyamatos és mindig csak egy kicsivel kerülünk közelebb a megoldáshoz. Nem szokványos thriller és esetemben a fülszöveg nem állított/állít valótlant: tényleg éjszakába nyúlóan olvastam Barker művét.
És most nézzük meg hosszabban is, hogy hogyan alakult a kapcsolatom a Szíve helyén sötétséggel!
Hosszabban
Barker regénye 4.5 csillagot kapott tőlem a Reading Journalomban olvasás után egyből és bárhogy is nézem, ezzel ma sem tudok vitatkozni, sem felülbírálni. Szóval majdnem tökéletes élményt nyújtott számomra a történet.
A Szíve helyén sötétségből inkább hangulatok és érzések maradtak meg bennem erősen, pedig szövevényes egy történetről van szó, amibe pár elég komoly téma került. Ezt a benyomásomat inkább azzal indokolom, hogy a szereplők kapcsolatai nagyon fontosak benne és ezért ez maradt meg a leginkább. Sokáig kerestem azt a pontot, amiről majd be tudok itt számolni, hogy "na, főleg erről szól ez a regény", de nem találtam meg, mert nincs benne ilyen vezérlő gondolat, de! Ez nem azt jelenti, hogy hiányában van ennek. Inkább csak azt érzem, hogy a szerző sokáig hagyta "játszani" a karaktereit mindenféle vezérlő vonal nélkül és amikor eljutottak egy pontra, ez kvázi egy másik fontos szereplő teret nyeréséhez köthető, akkorra már több tanulság is született. Persze ez csak impresszió, lehet, hogy nagyon nincs igazam, de én ezt érzem, nem tudok mást leírni, csak amit tapasztalok.
Az érzelmi hömpölygés mellé pedig lassan, megfontoltan teszi fel a saját kérdéseit: ki milyen mértékben és miért hágja át azokat a bizonyos határokat; szabad-e ölni, azért hogy élj? Megérdemli-e a halált az, aki mások tömeges pusztulását okozta? Többek között ilyen témákat villant fel, na meg tárgyal és minden karakternek megvan a saját kérdése. Még egyet emelnék ki, ami nagyon tetszett nekem: ez a következmények műve.
A regény fontos a karakterek és a kapcsolatok szempontjából és azokból többféle fajtát tapasztalhatunk meg a történet során. Van itt megszállottság, ami valamikor szerelemmé változik, akad itt barátság, ami fénylőbb, mint aminek tűnik, van itt kollegiális bajtársiasság és még sok egyéb, az a lényeg, hogy ezekre a többi szereplő szemszögén keresztül láthatunk rá. Nemcsak Jacket követhetjük, hanem például a gyilkosságiak nyomozóit, akik kutatnak a rejtélyes halálesetek ügyében és a kapcsolataikra szintén fény derül valamennyire. A szereplők közül én Stellára voltam a leginkább kíváncsi, Jack néha már sok volt... Egyébként kár, hogy a lány nem kapott saját szemszöget, bár meg is értem miért, ő a legizgalmasabb karakter a könyvben és ez főleg amiatt, mert távolról figyelhetjük őt és mégis, a róla megtudott információk alapján megérthető és még szerethető is a jelleme, bár a hozzá kötődő csavart hamar kitaláltam. Jack a főszereplő engem sokszor irritált, viszont azt el kell ismernem, hogy Barker jó munkát végzett, amikor megalkotta őt. Nem fekete vagy fehér karakter és nem is egy szent, cserében sokat hibázik és céltudatos.
A könyv különleges képességekről is szól, amik miatt ugye elkezdtem érdeklődni a történet iránt és annyira tetszett ezek megjelenése a kötetben! Nagyon érdekes, felépített és izgalmas vonalat kapott ez a szál, de persze ez sincs árnyoldalak nélkül. Továbbá szerettem benne az irodalmi párhuzamok megjelenését, a Faustét és Szép reményekét, ez utóbbi pedig az egész kötet alapját adja. Sajnos egyiket sem olvastam, ez pedig különösen a Dickens művénél köszön vissza, mert éreztem, hogy azzal a tudással, amit annak az olvasása adna, többet nyújthatott volna a regény. Valószínűleg ezért érzékelem a hiányt a szerelmi szálnál és az egészítette volna ki, vagy emelte volna pátoszra? Ki tudja... ha megismerem a Dickens művet, a Szíve helyén sötétséget is újraolvasom és feltétlen megírom.
A most tárgyalt regény egy thrillernek számít, de szerintem ez inkább krimi, vagy ha maradunk az eredeti kategóriánál, akkor annak egy különleges darabja. Itt nem a két póluson, a nyomozó és bűnöző pároson van a hangsúly, hanem minden egyes nézőpont azt a célt szolgálja, hogy jobban megismerjük a különleges képességek ügyét. Ezen kívül pedig a hangvétel, a kapcsolatok tárgyaltsága szintén a kategórián kívülre mutat, bár lehet csak hozzászoktam a keményebb thrillerekhez, nekem ez most így lightos volt, de ettől függetlenül egy zord világot mutat be. A nyomozás szála izgalmas, bár többnyire a nyomozók lassan jönnek rá a dolgokra. Mindennek megvan a maga komótos tempója ebben a könyvben. Az utolsó oldalak pedig nagyon tetszenek, érdekes és meghökkentő lezárása egy jó regénynek, amit élveztem olvasni.
Ajánlás
Tehát összességében csak ajánlani tudom ezt a monstrumot, főleg azon olvasóknak, akik szeretnének egy kemény világú thrillert olvasni, de nem a szokványos formában.
5 / 4.5 pont
Szerző: J. D. Barker
Fülszöveg:
Jack Thatch gyerekkorában találkozik először Stellával, a titokzatos, nyolcéves kislánnyal, akinek sötét haja és még sötétebb szeme van, és magányosan ül egy padon a temetőben a kedvenc könyvét szorongatva. A találkozásukból megszállottság lesz: Jacknek állandóan a lány körül forognak a gondolatai, és végül egy évvel később újra megpillantja, ugyanazon a padon a temetőben, ám Stella hamarosan ismét eltűnik.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése